1. Hamza Gábor jogászprofesszor több évtizedes kutatómunkája eredményeként a Nemzeti Tankönyvkiadó igényes gondozásában nemrégiben megjelent Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján című kézikönyvének témaválasztása különös aktualitással bír, hiszen hazánk küszöbönálló európai uniós integrációja kapcsán a magyar jogásztársadalom számára a közösségi jog megismerése elengedhetetlen fontosságú. Jogszabályaink immár évek óta tartó harmonizációja, a hatályos uniós jog magyar nyelvű bemutatása mellett azonban - egyfajta új, sui generis egyetemi diszciplínaként, amelynek minden bizonnyal alapját képezheti a recenzeált mű - nem tekinthetünk el az európai közös jog, a ius commune Europaeum alapjainak feltárásától, az egyes tagországok, jogrendszerek magánjogának összehasonlító jogi szempontú bemutatásától sem.
A magánjogtörténetet feldolgozó alapvető művekhez (Coing, Koschaker, Schlosser, Wesenberg, Brauneder, Wesener) képest a szerző több vonatkozásban is új módszer alkalmazására tesz kísérletet akkor, amikor az európai jog közös alapjainak, fejlődési útjainak bemutatásakor a római jogot - mint az európai kulturális identitás egyik alapkövét - tekinti kiindulópontnak, hiszen a magánjogot a középkortól egészen a XIX. századig a legtöbb európai országban alkalmazott római jog jelenti, amely tartalmilag ma is meghatározza az európai és számos tengerentúli állam magánjogi rendszerét, azokhoz ezer szállal kötődik. A szerző e felismeréstől vezéreltetve az európai magánjogfejlődés főbb útjainak bemutatásakor a római jog továbbélését, hatástörténetét tekinti kiindulópontnak. Nem véletlenül: a római jognak kiemelt jelentősége van a jogi diszciplínák sorában, Rudolf von Jhering szavait "szublimálva": das Recht durch das römische Recht. A ius Romanum ugyanis nem egyszerűen az antik Mediterráneum egy államának jogrendjét jelenti, hanem bizonyos értelemben magát a jogot. A hatályos magyar jog manapság tapasztalható, s nemegyszer inkoherens változásaival szemben a római jogban évszázadok alatt kimunkált elvek, mint például a ius est ars boni et aequi (P. Iuventius Celsus filius), a klasszikus magánjogi jogintézmények, az institúciós rendszer önmagában, nincsenek kitéve ezeknek a változásoknak. Ennek megfelelően a műben - egyebek között - a római jog továbbélésének hihetetlenül színes, több száz konkrét jogintézmény példájával illusztrált kaleidoszkópja tárul fel az olvasó előtt, amikor a több ezer szakirodalmi hivatkozással és nemegyszer csak nehezen hozzáférhető adatokkal gazdagon dokumentált mű jogterületről-jogterületre haladva bemutatja a magánjog fejlődését a bizánci, itáliai, francia, ibériai, német, cseh, morva, lengyel, litván, brit, svéd, bolgár, szerb, román, orosz és balti jogterületen éppúgy, mint az USA-ban, Kanadában, Latin-Amerikában, Dél-Afrikában, Kínában vagy éppen Thaiföldön. Az európai magánjogfejlődés keretében, annak szerves részeként tárgyalja a szerző a magyar civiljog fejlődését is.
2. Az 1980-ban Ole Lando koppenhágai professzor vezetésével megalakult Commission on European Contract Law, valamint a nem kis hányadban romanistákat (Peter Stein, Theo Mayer-Maly, Fritz Sturm, Roger Vigneron) tömörítő paviai székhelyű Accademia dei Giusprivatisti Europei tevékenységét is bemutató, továbbá a közös európai magánjog egységesítése szükségességének kérdését felvető Bevezetést követő I. fejezetet a szerző az európai magánjog kezdeteinek szenteli, részletesen bemutatva a Nyugat-római Birodalom felbomlásának időszakában az Imperium területén kialakuló új államok jogfejlődését (Leges barbarorum: Codex Euricianus [475], Lex Visigothorum Reccesvindiana, más néven Liber iudiciorum vagy iudicum [VII. század közepe], az ún. tolosai gót királyság területén élő volt római polgárok és utódaik életét szabályozó Lex Romana Visigothorum vagy Breviarium Alaricianum [506], a Gundobad király által életbe léptetett Lex Romana Burgundionum [V. század vége], illetve az Edictum Theodorici [500 körül]), valamint a VI. században a római jog iustinianusi kodifikációjának menetét, az 1583-ban Dionysius Gothofredus francia humanista jogtudós munkájának eredményeként már Corpus iuris civilis néven "egységes szerkezetben" megjelent törvénymű megszületését.
- 396/397 -
3. Az európai magánjog fejlődését bemutató II. fejezet elején Hamza előbb a ius civile, majd a ius commune sok jelentéssel bíró fogalmát teszi tüzetesebb vizsgálat tárgyává, illetve - utóbbi kapcsán - az azzal kapcsolatos különböző álláspontokat (Wieacker, Coing, Calasso) ismerteti, ezt követően pedig a római jog továbbélése - s egyúttal a ius commune fejlődése szempontjából is - paradigmatikus jelentőségű kánonjog (ius canonicum) hatását elemzi, bemutatva az egyházjog forrásait a birodalmi egyház korának (IV-VII. század) egyetemes és a helyi zsinati (synodi vagy concilia) határozatait, melyek mellett helyi jogforrásként megjelentek a püspöki rendelkezések, majd a IV. század végétől gyakorivá váltak a pápák jogi tartalmú és erejű ügylevelei, a (litterae vagy epistulae) decretales is. A zsinatok kánonjait és a pápai decretalisokat a középkor első felében több - nemegyszer hamisnak bizonyult - (magán) gyűjtemény tette ismertté. A kánonjog anyagát a skolasztikus dialektika módszereivel először a négy doktor (quattor doctores) kortársa, a Bolognában tanító szerzetes, Gratianus foglalta össze - több mint 3 800 fejezetet (caput) tartalmazó, s a Szentírás, a Canones apostolici, az egyetemes és részleges zsinatok, pápai dekretális-levelek, a pszeudo-izidori hagyomány által közvetített hamis dekretálisok, a vezeklési könyvek, a püspöki statútumok, a liturgikus könyvek, a Liber diurnus, s nem utolsósorban a római jog anyagára építő - Concordia discordantium canonum című művében, amely utóbb a Decretum Gratiani néven vált közismertté. A szakirodalom ma is egységes abban, hogy a mű keletkezésének idejét az 1139-es II. lateráni zsinat utánra, 1140 körülre teszi. Ezzel megkezdődött a kánonjog tudományos művelése, s egyúttal a klasszikus kánonjog (régebbi kifejezéssel ius novum időszaka). Szemben a III. (Boldog) Jenő pápa (1145-1153) általi jóváhagyás legendájával, a Decretum Gratiani soha nem lett az Egyház hivatalos törvénykönyve; azonban mint a teológiától immár markánsan elkülönülő autonóm kánonjog tudományának első kézikönyveként nélkülözhetetlen szerepet játszott kezdetben a bolognai iskolában, majd más oktatási központokban (Párizs, Köln, Oxford stb.) is.
A kánonjog fejlődéstörténetének vázlatát a Bizánci Birodalom jogfejlődésének fontosabb állomásainak - a III. (Isauriai) Leó császár uralkodása alatt, a VIII. században megszülető Eklogé tón nomón, az I. Basilios (Macedo) császár idejének jogforrása, a Procheiron vagy Encheiridion (IX. század), VI. (Bölcs) Leó Basilikája, etc. - bemutatása, illetve az itáliai jogfejlődés ismertetése követi. Ez utóbbi körében szól a szerző az Irnerius által Bolognában alapított glosszátor-iskola reprezentánsairól (Bulgarus, Martinus Gosia, Iacobus, Hugo de Porta Ravennate, Placentinus, Hugolinus, Iohannes Bassianus, Azo Portius, Accursius, Aldricus) éppúgy, mint az ezt a XIII. századtól követő és a perugiai és paviai egyetemről induló kommentátoriskoláról (Cinus de Pistoia, Bartolus de Saxoferrato, Baldus de Ubaldis, Paul de Castro, Iason de Mayno). Franciaország vonatkozásában a szerző mindenekelőtt a pays de droit écrit - pays de droit coutumier megosztottságára, Spanyolország esetében a X. (Bölcs) Alfonz idejében, a XIII. században hozott Siete Partidas törvénykönyvre, illetve a portugál Ordenacoes Afonsinasra utalnak. Az autentikus elnevezés szerint eleinte (Romanorum vagy Romanum) Imperium, majd a XII. századtól sacrum imperium, később pedig Sacrum Romanum Imperium (Heiliges Römisches Reich, Holy Roman Empire, etc), magyarul: Szent Római Birodalom magánjogfejlődése kapcsán a szerző kiemeli a római jog recepcióját (Reichskammergerichtsordnung, 1495. évi wormsi birodalmi gyűlés).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
