Ha házasságban élő ember ingatlant vagy társasági üzletrészt vásárol, az okiratba foglaló közjegyzőnek vizsgálnia kell, hogy az illető szerezhet-e egyedüli tulajdont, ill., hogy a házastársa nem lesz-e a törvény erejénél fogva társtulajdonos. Ez a vizsgálat nehéz lehet, ha külföldi vagyonközösségi jogrendet kell hozzá figyelembe venni, pl. mert az egyik házastárs külföldi állampolgár, a házaspár állandó lakhelye külföldön van, az ingatlan külföldön található, vagy más külföldi vonzata van az ügynek. Ebben az esetben ugyanis előfordulhat, hogy a közjegyző számára ismeretlen házassági vagyonjogi rendszerről van szó.
Lehetséges, hogy az eladó oldalán az alkalmazandó vagyonjog szerint az elidegenítéshez a házastársa beleegyezésére van szükség. A hozzájárulás követelménye fakadhat azonban a házasság hatályára vonatkozó törvényből is, így például a francia, holland vagy svájci jog szerint a házastársi közös lakás elidegeníthetősége a másik házastárs beleegyezésétől függ.
A következő táblázat áttekintést ad az egyes házassági vagyonjogi rendszerekről. Ennek során a következő rendszerezést alkalmazzuk:
A vagyonközösségnek az a tiszta formája, amelyben a két házastárs teljes vagyona egyetlen közös vagyontömeggé olvad össze, lényegében már csak Dél-Afrikában és a Fülöp-szigeteken van érvényben.
Igaz, hogy a skandináv államokban, Svédországban, Norvégiában és Finnországban is "vagyonközösségnek" nevezik a házassági vagyont. Valójában azonban a házastársak itt a házasság fennállása alatt vagyonmegosztásban élnek, és megtartják külön-külön egyedüli rendelkezési jogukat az általuk behozott vagyon fölött. Csak a házasság befejezésével kerül sor az egyes házastársakat megillető vagyontömeg összeolvadására, ami miatt a vagyonközösségnek ezt a formáját "halasztott vagyonközösségnek" (deferred community property system) is nevezik. A házastársak még szerződéseket is köthetnek, és ajándékozást is foganatosíthatnak egymás között. A későbbi vagyonmegosztás előzetes hatásai nyilatkoznak meg azonban abban, hogy az egyik házastárs követelheti a másiktól, hogy a rendelkezéssel való visszaélést hagyja abba, és a vagyonközösség határidő előtti megszüntetését kérheti, ha veszélyeztetve látja kiegyenlítési igényét.1
A holland jog szerinti vagyonközösség esetében sui generis2 közösségről van szó. A töredékrész-közösségre3 vonatkozó szabályokat nem alkalmazzák. A házassággal nem jön létre a bevitt vagyonban való együttes részesedés sem.4 Ehelyett a B.W. (holland polgári törvénykönyv) I. könyv 97. cikkely 1. bek.-e úgy rendelkezik, hogy mindkét házaspár maga kezeli a közösségbe általa bevitt javakat.5 Különösen pedig egymaga rendelkezhet velük.6 A német bíróságok gyakorlatában a két házastársat úgy jegyzik be a telekkönyvbe, mint "holland jog szerinti vagyonközösségben élőket".7 Ez azonban aggályos, mert ezt követően a két házastárs bejegyzése után a telekkönyvből már nem állapítható meg, ki volt a bevivő és ennek folytán rendelkezésre jogosult.
Sok más országban a törvényes házassági vagyonjogi rendet "vagyonközösségnek" nevezik. Tartalmilag azonban nem a két házastárs vagyontömegének átfogó összekapcsolódásáról van szó, hanem a nemzetközileg leginkább elterjedt vagyonközösségi formáról, a "szerzeményi vagyonközösségről". A szerzeményi vagyonközösség a római jellegű8 jogrendszerű országokban és a volt szocialista országokban9 érvényes házassági vagyonjogi rendszer.
Így pl. Olaszországban a törvényes házassági vagyonjogi állapotot comunione legale-nak (házassági vagyonközösség) nevezik. Az a vagyon azonban, amelyet az egyes házastársak bevittek a házasságba, és amelyet a házasság folyamán ajándékozás vagy öröklés útján szereztek, az összvagyonból ki van zárva.
Alapvetően három vagyontömeget különböztetnek meg: a házastársi közös vagyont, valamint a feleség és a férj szabad vagyonát. A részleteket tekintve azonban sokszor jelentős különbségek mutatkoznak.
A szabad vagy külön vagyon elhatárolása azonban az egyes országokban eltérően alakul, és adott esetben jócskán különbözhet. Az ingyenes szerzés (ajándékozás vagy halál esetére szóló ajándékozási szerződés), amennyiben csak az egyik házastársnak szól, nem a közös vagyonba, hanem a szabad vagyonba tartozik. A Kínai Népköztársaság családjoga szerint viszont az ajándékozás vagy öröklés útján ingyenesen szerzett vagyon is a közös vagyon része, hacsak a juttató végrendeletileg vagy ajándékozási szerződésben kifejezetten úgy nem rendelkezett, hogy a vagyon egyedül a férjet vagy a feleséget illesse.10 Különbözik annak a vagyonhányadnak a teljes vagyonhoz való tartozása is, amely az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlására szolgál.
Eltérően alakul az egyes államokban a részesedés szerkezete is. Így a legtöbb államban a teljes vagyon egyetemlegesen illeti meg a házastársakat. Egyes államokban, így pl. Horvátországban azonban töredékrészekben illeti meg őket.11
Végül sokféle változat létezik a rendelkezési jogot illetően is. Sok jogrendben, különösen a volt szocialista országokéban a házastársak csak együttesen rendelkezhetnek a teljes vagyonnal.12
Nyugat-Európában ezzel szemben a teljes vagyon tárgyai körében a férj hagyományosan egyedüli rendelkezési jogáról áttértek a mindkét házastárs egyenjogú, konkuráló rendelkezési jogára.
Így pl. az olasz jogban mindkét házastársat külön-külön megilleti a közös vagyon kezelésének joga (Codice Civile - Polgári Törvénykönyv, 180. cikkely 1. bek.), rendkívüli, pl. ingatlanokra vonatkozó vagyonkezelési intézkedésekre azonban a Codice Civile 180. cikkely 2. bek.-e szerint a házastársak csak együttesen jogosultak.13 A hozzájárulás nélkül tett rendelkezés mindazonáltal hatályos; az ingatlanokra vonatkozó hozzájárulás-köteles intézkedést a másik házastárs egy éven belül megtámadhatja. Legkésőbb a határidő lejárta után azonban a hiba már nem érinti a rendelkezés hatályát.
Mint házassági vagyonjogi rendszer, a tiszta vagyonközösséghez hasonlóan a tiszta vagyonelkülönítés is visszavonulóban van. Mindenekelőtt olyan államokban tudott megmaradni, amelyekben a családjog vallási jellegű, amilyen különösen az iszlám családjog.
A legtöbb más államban a vagyonelkülönítést kötelmi jogi kiegyenlítés módosítja, amely arról gondoskodik, hogy válás esetén a házasság ideje alatt az egyik házastárs által elért vagyonnövekményt meg kell osztania másik házastárssal. Ez érvényes mind a szerzeményi közösségre (mint törvényes vagyonjogi rendszerre többek között Németországban, Ausztriában, Görögországban) mind a szerzeményekből való részesedésre (Svájcban és 2002. 01. 01-je óta Törökországban is). A kettő közötti elvi különbség abban áll, hogy a szerzeményekből való részesedés esetében a házasságba bevitt vagyon értéknövekedését nem veszik figyelembe.
A Common Law jogrendekben a válás esetén bekövetkező hagyományos vagyonelkülönítés hatásait háttérbe szorítják a házassági vagyon bírósági felosztására vonatkozó előírások. Itt azonban a vagyonfelosztás kevésbé az eszközök eredetétől, mint inkább a házastársak szükségleteitől függ. A bíróságnak meg van adva néhány vagyonfelosztásra vonatkozó paraméter, egyebekben a bíró szabad mérlegelése szerint dönt.14
Mivel ezek a jogrendek azt feltételezik, hogy a házasságkötés érintetlenül hagyja a vagyon hovatartozását, ritkák a szerzésre és rendelkezésre vonatkozó korlátozások.
A vagyonjogi viszonyokra alkalmazandó jogot (vagyonjogi szabályozás) régebben túlnyomórészt a férjre vonatkozó személyes szabályozás körébe utalták. Ez változatlanul érvényben van néhány északi országban és Angliában.
A nemek egyenjogúsításának a kollíziós jogon belül is végbement folyamatában ezt a kapcsolást sok államban egyenlőségkonform kapcsolással helyettesítették. Ebben éllovas funkciója van a Házassági vagyonközösségi rendszerről szóló 1978. 03. 14-i Hágai Egyezménynek.15 Az egyezmény 4. cikkelye a vagyonjogi rendszert elsősorban a házastársaknak a házasságkötés utáni első szokásos közös tartózkodási helyéhez kapcsolja, kétség esetén pedig a házastársak közös állampolgárságához.
Most már sok kontinentális európai országban hasonlóan járnak el, csak azzal a különbséggel, hogy az ott elterjedt állampolgársági alapelv alapján elsősorban a közös állampolgársághoz, kétség esetén pedig a szokásos közös tartózkodási helyhez kapcsolnak.16
Számottevő különbségek vannak még azonban a kapcsolás időpontjának meghatározásában. Így néhány országban a kapcsolás szempontjából mérvadó körülmények változása a vagyonjogi rendszer változását eredményezi (változó vagyonjogi szabályozás pl. Olaszországban és Portugáliában). Más országokban a házasságkötés idején fennálló viszonyok továbbra is meghatározók maradnak (pl. Németországban és Ausztriában). Svájcban és Magyarországon a kapcsolás szempontjából mérvadó körülmények változása még a házasságkötés időpontjára is visszahat.
Növekvő elfogadottsága van annak, hogy választani lehet az egyik házastárs hazájának vagy tartózkodási helyének a jogát.17
A Common Law jogkörbe tartozó jogrendekben az ingatlanok fekvése szerinti országok jogára utalnak.18 Ebből az ingatlan-tranzakcióval foglalkozó közjegyző számára többszörös visszautalás is ered annak az országnak a jogára, amelyben hivatalát gyakorolja.
Az alábbiakban áttekintés látható a különböző országok törvényes házassági vagyonjogi rendszeréről. A használónak mindenesetre Felhívjuk a figyelmét, hogy sok esetben nem lehet kizárni a vissza- vagy továbbutalásokat. A nemzetközi magánjog figyelembe vétele nélkül is van azonban egy egyértelmű eredmény: pl. az egyik házastárs egyedüli szerzésére nézve olyankor, amikor az összes tekintetbe veendő jog a vagyonelkülönítést, ill. a szerzeményi közösséget írja elő, mint törvényes házassági vagyonjogi rendszert. ■
JEGYZETEK
1 Deferred community property system, vö. Staudinger/von Bar/Mankowski, 13. kiadás. 1996, EGBGB (Polgári Törvénykönyvet bevezető törvény) 15. cikk, Rn. 250; Rheinstein/Glendon, in: International Encyclopedia of Comparative Law, IV. kötet, 4 . fej. 4-139. old., Dübeck, ZeuP 1995, 827 és következő old.
2 Vö. még: de Wil/ , Länderbericht Niederlande (Hollandiai országjelentés - német nyelven), Notarius International 2002.8.27.
3 Breemhaar, in: Henrich/Schwab, Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaften und Vermögen im europäischen Vergleich (Házassági közösség, élettársi kapcsolatok és vagyon európai összehasonlításban - német nyelven), 155. o.
4 Vö. OLG Oldenburg, Rpfleger 1991, 412. old. Schmellenkamp, in: Scholten, Das internationale Privatrecht in der notariellen Praxis (A nemzetközi magánjog a közjegyzői gyakorlatban - német nyelven) 1995, 345. old. Bergmann/Ferid, Internationales Ehe- und Kindschaftsrecht, Niederlande (Nemzetközi házassági és családjog, Hollandia-német nyelven) 35. old.
5 Holland polgári törvénykönyv német fordítása, készítette Nieper/Westerdijk, in: Niederlandisches Bürgerliches Gesetzbuch, I. könyv: Személyes és családjog.
6 Sielemenn, MittRhNotK 1971, 18 ff.
7 Lásd pl. OLG Oldenburg Rpfleger 1991, 412. o.; OLG Köln DnotZ 1972, 182. o.; OLG Düsseldorf MittBayNot 2000, 125. o..
8 Pl. Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Közép- és Dél-Amerika számos országában, Québecben és az USA néhány déli államában, így pl. Kaliforniában, Texasban és Luisianában, valamint Thaiföldön.
9 Pl. a kelet-európai államokban, beleértve az egykori Jugoszlávia és az egykori Szovjetunió utódállamait is, Észak-Koreában, a Kínai Népköztársaságban, Kambodzsában és Vietnamban. Ott pl. ez a kötelező érvényű házassági vagyonjogi állapot.
10 A Kínai NK házassági törvénye, 18. cikkely 3. pont a 2001. 04. 28-i módosított változatban.
11 Hrabar, in: Henrich/Schwab, Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaft und Vermögen im europäischen Vergleich (Házasság, életközösség és vagyon európai összehasonlításban - német nyelven), Bielefeld 1999, 147. old.; Döbereiner, MittBayNot 2001, 266. o.
12 Lásd pl. az áttekintést in: Schatten, Das Internationale Privatrecht in der notariellen Praxis (A nemzetközi magánjog a közjegyzői gyakorlatban - német nyelven), 1995 II. 1. függelék: Országjelentések Jugoszláviáról, Magyarországról, a Cseh és a Szlovák Köztársaságról.
13 Vö. Calò, Länderbericht ltalien (Olasz országjelentés - német nyelven), Notarius International 2001, 151. o.
14 Vö. Claudet, Länderbericht England (Angliai országjelentés - német nyelven), Notarius International 2002, 39. szám.
15 Az egyezmény Franciaországra, Luxemburgra és Hollandiára érvényes. A szöveg az Interneten olvasható http://www.hcch.net/e/conventions/menu25e.html címen.
16 Pl. Németországban, Görögországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Horvátországban, Ausztriában, Lengyelországban, Portugáliában és Szlovéniában.
17 A Házassági vagyonközösségi rendszerről szóló 1978. 03. 14-i Hágai Egyezmény 3. és 5. cikkelye.
18 Cheshire/North, Private International Law (Nemzetközi magánjog - angol nyelven), 12. kiadás London 1999, 1021. old. Angliában ezt mindenesetre vitatják.
Az USA-ban ezt a szabályt áttöri az ún. tracing rule, amely azt kívánja csökkenteni, hogy a házastársak a vagyon átrendezésével megváltoztassák annak anyagi hozzárendelhetőségét csak az egyik, ill. mindkét házastárs vagyonához [lásd ehhez: Scoles/Hay, Conflict in Laws (Törvények közötti konfliktus - angol nyelven), St. Paul, Minnesota, 1992/2, 475. old.]
19 További országáttekintések: Jurisclasseur, Droit comparé (Összehasonlító jog - francia nyelven); Revillard, Droit comparé et pratique notariale (Összehasolító jog és közjegyzői gyakorlat - francia nyelven), 5 kiadás, Párizs 2002; Deutsche,s Nolarinstitut (Német Közjegyzői Intézet) (szerk.), Notarielle Fragen des internationales Rechtsverkehrs (A nemzetközi jogforgalom kérdései közjegyzői szemszögből), Würzburg, 1995; Schotten, Das internationale Privartrecht in der notariellen Praxis (A nemzetközi magánjog a közjegyzői gyakorlatban), München 1995, Anhang IL; Schaub, in: Bauerlvnn Oefele, Grundbuchordnung (Telekkönyvi szabályzat), München 1999, F Rn. 319 ff.; Bemutatás törvény szemelvényekkel in: Bergmann/Ferid/Henrich, Internationales Ehe- und Kindschaftsrecht (Nemzetközi házasság és családjog), Verlag für Standesamtswesen (Anyakönyvi Hivatalok Kiadója), Frankfurt 2003 (Loseblatt).
Lábjegyzetek:
[1] Notarius International, fordította: Érsek Iván
Visszaugrás
