Az új magyar polgári perrendtartás[1] két kollektív igényérvényesítési formát szabályoz, a közérdekből indított pereket és a társult pereket. A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a közérdekű perekre vonatkozó rendelkezések újszerűsége, hogy egységes eljárási rendszert vezetnek be, e pertípusokra az eddig külön eljárási szabályok nem voltak. A társult per szabályai pedig a hagyományos rendszeren belül kívánják megkönnyíteni az egyedi igények összevont, kollektív érvényesítését, akkor, amikor a közérdek nem indokolja a közhatalom (pl. ügyész, hatóságok) beavatkozását, viszont az igények nagy száma és hasonlósága miatt a kollektív elbírálás hatékonysági előnyöket nyújt.[2]
A társult perlés megteremtésének gondolata nem véletlenül mostanra fogant meg a magyar jogrendszerben. Európában és a világ számos országában is a fogyasztóvédelmi, illetve versenyjogi közgondolkodása egyre inkább ebbe az irányba fordul. Ennek alapvetően gazdasági-társadalmi okai vannak. A modern társadalom az információs technológiák fejlődésével és a piacgazdaság globalizálódásával a 20. században lényegi átalakulásokon ment keresztül, amely megváltoztatta a jogviszonyok hagyományos felépítéséről alkotott képünket. Megjelentek az olyan jogsértő magatartások, amelyek tömegeket érintenek, vagy éppen a társadalom működéséhez szükséges alapvető jogintézményeket kezdenek ki. Mindez két következménnyel járt: egyrészt a magánjogi jogérvényesítés ősi modellje, amely a felek egyenjogúságára épült, már nem tudta maradéktalanul betölteni a szerepét, másrészt az emberi jogok védelme (jogorvoslathoz való jog) egyedül a magánjogi perstruktúra hagyományos eszközeivel már nem volt megvalósítható. A modern gazdaság robbanásszerű növekedése új szerződéstípusokat alakított ki, megjelentek a fogyasztók tömegeivel való ügyletkötések, amelyek lehetőséget adtak az erőfölényben lévő vállalkozások számára, hogy saját feltételeiket kényszerítsék a fogyasztókra, akik általában el sem olvassák e feltételeket, vagy ha mégis nincsenek abban a helyzetben, hogy annak megváltoztatását kérhessék.[3] Ez azt az okszerű következményt hozta magával, hogy az ún. joghoz jutás akadályait felül kellett vizsgálni, mivel azok már nem csak individuális szinten jelentkeztek.[4] Szükségessé vált ezért bevezetni olyan igényérvényesítési eszközöket, amelyekkel reagálni lehet azokra a jogsértésekre, amelyekkel szemben az egyén nagy valószínűséggel nem lépne fel, vagy az igényérvényesítés nehézsége akadályozná az egyéni fellépést. Ennek egyik eszköze e közérdekű perindítás, másik pedig a csoportos igényérvényesítés biztosítása.
A hazai jogintézmény sikeressége szempontjából az egyik lényeges kérdés annak hatékonysága, amely kapcsán nehéz bármilyen jóslattal élni, hiszen nemhogy ehhez hasonló jogintézmény nem volt perjogunkban, de a tudatos fogyasztói magatartásra épülő tömeges fellépés kultúrájának sincsenek gyökerei sem a fogyasztói, sem a joggyakorlat oldalán. Vizionálás helyett ebben a tanulmányban azt szeretnénk bemutatni viszonyításként, hogy mennyire elterjedt jelenleg a csoportos igényérvényesítés a világban, mely tagállamok vezették be az Európai Unióban, illetve eddig milyen tapasztalatok gyűltek össze a perindítás területén.
Az Európai Unióban több évtizedes múltra tekint vissza az említett összefüggés felismerése nyomán fejlődő gondolkodás. E körben alapvetően két cél elérése körvonalazódott ki. Elsődlegesen lehetővé kell tenni a fogyasztók védelmének megerősítését, könnyebbé és hatékonyabbá téve számukra a jogaik igazságszolgáltatáson keresztüli érvényesítését. Másodlagosan a belső piac működését, az igényérvényesítést gátló akadályok megszűnését kell elősegíteni a vállalatok közötti valódi és tisztességes verseny feltételeit. Ezek uniós szintű elérése érdekében pedig a határon átnyúló kollektív jogsértések miatti eljárási lehetőségek közelítése érdekében különböző harmonizált keresetindítási lehetőségeket kell kidolgozni, melyet a tagállamok egészben vagy részben átvehetnek, követhetnek.
- 19/20 -
A közelmúltban az Európai Bizottság ajánlásban hívta fel a tagállamokat arra, hogy az közösségi/uniós jogi jogsértések vonatkozásában teremtsék meg a csoportos perlés lehetőségét és szabályozzák a csoportpert.[5] Az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló bizottsági ajánlás (2013/396/EU) eredményeként[6] több európai ország tekintetében is várható, hogy csatlakoznak ehhez a körhöz a közeljövőben.[7] Az ajánlás célja, hogy befolyással legyen a tagállamok nemzeti eljárási szabályozására, és ösztönözze a kollektív jogorvoslat egységesebb megközelítését azáltal, hogy megfogalmazták a javasolt közös elvek alapján alkalmazandó kollektív jogorvoslati eljárásokat. Ennek során arra törekedtek, hogy a Bizottságon belül összeegyeztessék az elveket a Versenypolitikai Igazgatóságnak a "trösztellenes kártérítési követelések" opt-out fellépését támogató álláspontjával, valamint az Egészségügyi és Fogyasztói Ügyek Igazgatóságának az általános kollektív jogorvoslati mechanizmusok bevezetését támogató álláspontjával.
Az ajánlás kidolgozását megelőző folyamatok során a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy megtalálják a közös nevezőt az igencsak különböző jogi hagyományokkal rendelkező tagállamok között. A Bizottságnak elsősorban az Európai Unió Bíróságának a Manfredi-ügyben[8] kimondott jogértelmezésével kellett számot vetnie, miszerint bárkinek, aki a trösztellenes jogszabályok megsértéséből adódóan kárt szenvedett, joga van arra, hogy nemzeti bíróság előtt kártérítést követeljen. Erre is figyelemmel a kollektív jogorvoslat két mechanizmusának párhuzamos kell érvényesülnie. Lehetőséget kell biztosítani bizonyos feljogosított szervek (ideértve állami és magánjogi szervezeteket is) számára, hogy az azonosított vagy - ritkább esetben - azonosítható károsultak nevében felléphessenek, és nem szabad megfeledkezni a fogyasztók egyéni igényérvényesítéséről sem. Meg kell teremteni annak a biztosítékait is, hogy ugyanazon kárra ne nyújtsanak többszörös kártérítést.[9]
A közösségi/uniós szintű kollektív keresetindítás feltételeinek meghatározásakor elvetették az amerikai mintát követő csoportos kereset (class action) átvételét. Ennek elsődleges oka az volt, hogy nem akartak teret adni a gyakorlatok olyan irányú fejlődésének, amellyel az amerikai egyesületi keresetek mintájára a fogyasztók érdekeinek védelme címén indított eljárásokba befektetők, vagy ügyvédek jelentős összegekhez jutnak kártalanítás vagy büntető célú kártérítés címén. Felismerték továbbá azt is, hogy az amerikai esküdtszéki rendszerben a nem hivatásos elemek részvéte az oka annak, hogy egyes bíróságok túlságosan a fogyasztóknak kedvező döntéseket hoznak, melynek szükségszerű eredménye a kedvezőbb bíróságok előtti perindítás. Ezt védené ki az egységes közösségi eljárás bevezetése, amelyben a jogkövetkezmények azonos jellegűek lennének. A perbeli részvétel módjai között az opt-out rendszert tartották előnyösebbnek, melyben elkerülhetőek az abból adódó nehézségek, hogy a csoport tagjai már az eljárás elején jelentkeznek. További kívánatos szempont az amerikai típusú sikerdíjak elkerülése volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
