Az orvosi jog Ausztriában nem annyira fejlett, mint Németországban. Az orvosi kezelési szerződés nincs nevesítve az OPTK-ban (ABGB), nincsenek törvényben rögzített betegjogok.
Bár az orvosi jog a polgári jogtudományban fejlett - elismert részterülete[1] - s a bírói gyakorlat is gazdag e területen is.
Az orvosi kezelési szerződést a polgári jogban a magánjogászok a szolgáltatási szerződés[2] egy, a törvényben nem nevesített fajtájának tekintik.[3] Azonos állásponton vannak az OPTK Magyarázatai is (freie Dienstvertrage).[4] Közös e véleményekben, hogy a páciens személyi autonómiája, önrendelkezési joga alapján dönt a kezelésről, s a beavatkozásról, míg az orvos nem garantál kezelési sikert.[5] Ugyanakkor a gyakorlat "munkaszerződés"-nek minősít bizonyos orvosi tevékenységeket, ahol "eredményt" kell szolgáltatni[6] (EKG és röntgenfelvétel, laboratóriumi vizsgálatok, fogprotézis készítése). Az orvosi felelősségi perekben az OPTK 1299-1300. §-t alkalmazzák (ez lényegében az alkalmazott és megbízott felelőssége; ha a "működési vagy a tudomány szabályait" megszegi. Innen ered a "Kunstfehler" - mely napjainkban meghaladott). Bár a bírósági gyakorlat bőséges - különösen az utóbbi két évtizedben (lásd később) - a polgári-orvosi jogi szakirodalom nincs megelégedve a törvényi háttérrel. Ennek bizonyítéka például az az éles vita, mely a 2000. november 20-i konferencián folyt a legmagasabb szinten, miniszterek, vezető orvosok és jogászok között a betegjogokról.[7] Itt prof. Ch. Kopetzki, a Bécsi Egyetem orvosi jogi professzora élesen bírálta a törvényhozást, az illetékes minisztériumokat, mivel Ausztriában nincsenek törvényileg biztosított betegjogok - holott ez alkotmányos kötelezettség lenne.[8]
Bár a vita már három évtizede folyik, a betegjogok napjainkig nincsenek kodifikálva.[9] Hasonlóan "hisztérikus viták" folynak ekkor az EU "Bioetikai egyezményéről, melyet 1997-ben 29 ország aláírt, de Ausztria - bár aláírta az egyezményt - még nem ratifikálta 2000-ben.[10] Létezik "orvostörvény" (Ärztegesetz 1998), ez azonban leginkább kamarai törvénynek tekinthető, mert mindössze a 49. § és 51. § foglalkozik az orvos kezelési és dokumentációs kötelezettségével.[11] Hasonló típusú törvény a GuKG, azonban itt is az egészségügy és a betegápolás általános kereteiről van szó, az orvos polgári jogi felelősségét, a szerződéses kapcsolatot nem említik. (Bár a magyarázat szól mára a tájékoztatási kötelezettségről.)[12] (Megjegyzendő, hogy egyes tartományoknak külön kórházi törvényei is vannak; pl. Wiener Krangenanstaltengesetz Nr. 23/1987.)
Ilyen körülmények között itt is nagy szerepe van a bírói gyakorlatnak (lásd később). Bár Klaus Schöne még 1989-ben is megjegyzi a bírói gyakorlatot elemezve, "szerencsés Ausztria csak nem a betegek, hanem az orvosok és a kórházak szempontjából.[13]
Az orvosi kezelési szerződést egyértelműen nevesíti az osztrák polgári jogi szakirodalom. Az újabb szakirodalom szerint a szerződés a magánorvos vagy a kórház, illetve a beteg között jön létre, ahol a szerződésszegésért való felelősség szabályainak kell (kellene) érvényesülnie az AGBG 1313. § a), illetve az Ärzteg, 49. §-a alapján.[14]
Ez a minősítés vezet el a kezelési hibához (Behandlungfehler),[15] (a polgári jogi szakirodalomnál lásd később). Ennek keretében alakult ki - konkrét törvényi háttér hiányában - a szakirodalomban és a bírói gyakorlatban az orvos tájékoztatási, dokumentációs kötelezettsége, s ennek a megsértésért való szerződésszegésérért való felelősség.
Az osztrák büntető- és polgári jogban kiindulópont a "testi sértés modell" volt.[16] Ennek lényege, hogy az orvosi beavatkozás ugyan testi sértést okoz számos esetben, viszont az orvos a "gyógymódválasztási szabad-
- 372/373 -
sága" és a "terápiás privilégium" alapján szabadon dönt a beavatkozásról. Ebben a modellben nem kapott szerepet a beteg önrendelkezéshez, s a tájékoztatáshoz való joga.[17] Az osztrák tartományi bíróságok, s a Legfelsőbb Bíróság szakítottak a testi sértés modellel, és kimondták a beteg önrendelkezési jogát, a tájékoztatáshoz való jogát.[18]
A bírói gyakorlatban az orvosi kezelési szerződést önállóan ritkán nevesítik, viszont a jogviszonyt egyértelműen a szolgáltatási szerződések körébe sorolják. Bár e körben is van kivétel. Egy 2007-es ítélet szerint a kezelési szerződés alapján a beteg részéről követelmény, hogy az orvostudomány állása szerinti operációs veszélyekről tájékoztassák.[19] Vagyis az orvosi kezelési szerződés fogalmát, tartalmát egyértelműen a polgári-orvosi jogi szakirodalom határozta meg.
A bírói gyakorlat viszont a nyolcvanas évek végétől kialakította a kezelési hiba fogalmát, tartalmát (tájékoztatási, dokumentációs kötelezettség, a beteg beleegyezési joga a kezelésbe önrendelkezési joga alapján, s a beteg döntési joga).
Vagyis mindezen kötelezettségek és jogok megsértése megalapozza az orvos polgári jogi felelősségét kár esetén - amely természetesen nem személyes felelősséget jelent, mint a büntetőjogban, hanem biztosítási jogviszony alapján a biztosító, illetve a kórház felelősségét.
Néhány példa a fentiekre a bírói gyakorlatból;
- Már korábban is akadt egy-két ítélet a tájékoztatási kötelezettség durva megsértése esetén. Pl. nem figyelmeztették a szülőket, hogy fokozott veszélyt jelent a gyermekre a röntgenbesugárzás anyajegy esetén, illetve szívoperáció esetén bekövetkezhet agykárosodás.[20]
A tájékoztatási kötelezettség és az orvos-beteg jogviszony tekintetében két meghatározó legfelsőbb bírósági döntést kell kiemelni, mindkettő részletesen támaszkodik a polgári jogi szakirodalomra, s az addigi bírói gyakorlatra;
- A Legfelsőbb Bíróság 19B.2 06. 1982. döntése szerint az orvosi tájékoztatás alapja a beteg önrendelkezési joga. Ez magában foglalja - többek között - a beavatkozás következményeiről való tájékoztatást, majd ennek alapján a beteg beleegyezését a beavatkozásba.[21]
- A Legfelsőbb Bíróság 1992. 11. 12.-i döntése, s a kezelési szerződés körében kiemeli a tájékoztatási kötelezettséget. Ennek alapja, hogy az orvosi beavatkozás a legtöbb esetben testi sértést jelent, s ezzel (elvileg)sérti a beteg jogait, s így (elvileg) jogellenes - viszont a beteg tájékoztatáson alapuló beleegyezése a kezelési szerződés alapján jogossá teszi a beavatkozást.[22]
Ezzel összefüggésben az egyes bírói döntésekben jelennek meg a betegjogok - s ezzel kapcsolatban az orvosi kötelezettségek. Bár a gyakorlat nem olyan gazdag, szerteágazó, mint Németországban, az AGBG Kommentár 144 iránymutató döntést gyűjtött össze az esetkörben. (Megjegyzendő, hogy néhány esetben a szakirodalomra hivatkozik a kommentár).[23]
Ezek közül a legfontosabbak;
- Az orvos köteles az orvostudomány fejlődéséről - a konkrét eset kapcsán - tájékoztatni (a beteget).[24]
- A betegnek a kórházi felvételkor nincs joga, hogy meghatározza, melyik orvos operálja. Ha egy orvos a tájékoztatást megadta a betegnek, az operáló orvosnak már nem kötelessége tájékoztatást adni.[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
