https://doi.org/10.59851/jk.80.02.6
Gosztonyi Gergely Censorship from Plato to Social Media: The Complexity of Social Media's Content Regulation and Moderation Practices című könyve[1] a cenzúrát kutatja, amely mint kutatási téma igen különleges. Ha szigorúan tudományos perspektívából tekintünk rá - bízva abban, hogy a recenzió tárgyát kepéző mű szerzője is elnézi - megállapítható, hogy a téma nem kecsegtet a mesterséges intelligencia hangos, olykor zajjá váló népszerűségével, a természettudományos eredmények újdonságaival, vagy akár a hazánkban is meghonosodni látszó ismertterjesztő-tudományos (infotainment) könyvek sikerével. Talán azt sem túlzás mondani, hogy rendkívül komplex és időigényes feladat a cenzúráról újat állítani - az ambiciózus kutató első mondatának leütését szakkönyvek,[2] enciklopédiák,[3] szépirodalmi klasszikusok,[4] bölcseleti remekművek,[5] illetve szakcikkek garmadájának feldolgozása előzi meg. Sőt a cenzúra tartalmának elemzése is igen bonyolult, olykor kényes feladat. Ha kizárólag a jog szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, felmerülhet kritikus észrevételként az interdiszciplinaritás hiánya, ha pedig a szerző túlnyúl a saját kutatási területén, és hosszan értekezik például a cenzúra művészeti és filozófiai kérdéseiről,[6] a szakavatott kollégák megkérdőjelezhetik szakértelmének mélységét.
Miért érdemes tehát mégis foglalkozni a cenzúrával? Ha Gosztonyi Gergely a témához kapcsolódó magyar nyelvű könyvének[7] könnyűzenei alkotásokból idézett mottóit kellene parafrazeálni: a cenzúra nem halott.[8] Sőt: talán soha nem volt még ennyire élő. A Pew Research Center 2020-as nagymintás kutatása szerint például az amerikaiak többsége szerint az online platformok cenzúrázzák (főleg politikai) véleményeiket.[9] Kelet felé tekintve a török kormány, amelynek már évek óta különösen polemikus a szólást és szabad véleménynyilvánítást korlátozó gyakorlata,[10] következetesen igyekszik minden kritikus megjegyzést eltávolítani, illetve korlátozni országos és immár önkormányzati választások előtt és alatt.[11] Természetesen meg kell említeni Oroszországot is, amely az Ukrajna elleni invázióját követően minden Ukrajnát támogató, vagy az orosz háborús agressziót elítélő megjegyzést tilt, illetve korlátoz, a felhasználókat pedig eltávolítja a különböző online platformokról - erre és az orosz propagandára válaszként az Európai Unió cenzúrázta és kitiltotta az Unióból Oroszországhoz affiliált médiumokat.[12] Felmerülhet az a kérdés is, hogy miként tanulmányozzuk a cenzúra új, a hagyományos jelentéstartalomtól eltérő, nem állami szóláskorlátozását érintő formáit. Ilyen például az egyesek által a "tömeg igazságtételének", mások által megélt, elszenvedett és visszafordíthatatlan hatásokkal járó pokoljárásnak ítélt eltörlés kultúrája (cancel culture), a nagy közösségi médiafelületek és keresőmotorok "árnyékblokkolásai" (shadowban), amelynek következtében egyes anyagok nem kerülnek letiltásra, viszont elérésük közel lehetetlenné válik, illetve akár a szólásszabadság kutatásának újabb problémái között számon tartott chilling effect jelensége, amely egy olyan helyzetre vonatkozik, amikor egy személy öncenzúrát gyakorol, mert tart egy felette hatalommal rendelkező személy, szerv, vagy más entitás által alkalmazott potenciális retorziótól.
- 94/95 -
A könyv, amelynek forgatására invitálom az Olvasót, Gosztonyi Gergely életpályának és a magyarországi cenzúrakutatásnak egyik legkiemelkedőbb fejezete. A kötet öt tartalmi egységre bontható. A szerző konceptualizálja a cenzúra fogalmát és tartalmát. A "Tartalomkezelés vagy cenzúra" címet viselő fejezetben Gosztonyi részletesen tipizálja a cenzúrát mint jelenséget és jogi dilemmát. E fejezet kiemelkedő eredménye a cenzúra fogalmának összefoglaló táblázata,[13] amely egyszerre alkalmas a cenzúra bonyolultságának szemléletes átadására, illetve a fogalmi kérdések feloldására is. A szerző e helyütt, gazdag szakirodalmi forrásanyagból ihletve, kilenc nagy kategóriát állapít meg attól függően, hogy a cenzúrát a korlátozást végző státusza, az adott jogi, illetve politikai vagy egyéb rendszer, vagy éppen a cenzúra tartalma, hatása és célja szerint vizsgáljuk. A médiajog és a digitális technológiák szabályozása iránt érdeklődők számára különösen jelentős szegmens Gosztonyi polemizálása arról, hogy az "internetes cenzúra" egyáltalán tekinthető-e cenzúrának és melyek az alapvető különbségek a tartalom moderálása/eltávolítása és a célzott cenzúra között.[14]
Egy további tartalmi egység a cenzúra történeti ismertetése, összefoglaló jelleggel, a fontosabb események kiemelésével (többek között: középkori könyvégetések, Mill kárelmélete, a nemzetszocialista és szovjet diktatúra eljárásai). Hangsúlyosabb szerepet kap a közösségi média kialakulásának és fejlődésének története, amely mind tartalmában, mind részletességében szignifikánsabb az inkább leíró történelmi háttérismertetésnél. Gosztonyi e körben a Web 1.0-tól datálja a közösségi média fejlődésének tulajdonképpen nulladik lépését, alaposan leírva ezt követően a "vadnyugati" internet átalakulását annak ma ismert állapotára. A szerző e helyütt rövid kitekintést is ad a szabályozások kapcsán, kiemelve a szólásszabadságot és médiajogot ismerők számára "origóként" szolgáló amerikai Communication Decency Actet (CDA) és az Európai Unió vonatkozó szabályozásait. A szerzőnek aligha "felróható", hogy a DSA (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet), a platformszabályozás eddigi legfontosabb jogi eszköze, e helyütt nem jelenik meg hangsúlyosan, csak később "javasolt" szabályozásként,[15] mivel feltételezhetően a szerző még a rendelet kihirdetése előtt nyújtotta be véleményezésre a könyvet.
A kötet harmadik tartalmi egysége három cenzúramodellt ismertet: az amerikait, az európait és a kínait, továbbá bemutatja a tartalomkezelés és -moderálás alapelveit és kihívásait. E szegmens különösen fontos része a kínai modell (Kínai Tűzfal), amelyet Gosztonyi előtt ilyen alapossággal nem mutattak be a hazai jogirodalomban. Esetleg érdemesebb lett volna az EU szabályozását nem töredezetten, hanem ennél az egységnél egyben bemutatni, illetve a CDA ismertetésén túl esetjogi szintézist is nyújtani az amerikai cenzúraszabályokról. A tartalomkezelésről szóló szekció egy fontos kérdésre hívja fel a figyelmet; mi lesz a tartalommoderálás jövője? Válaszként említésre kerül a mesterséges intelligencia, a humán tartalommoderálás, illetve a kettő szintézise is, amelyet Gosztonyi a problémák jelenlegi legjobb megoldásának tart. E fejezet talán egyetlen hiányossága, hogy a szerző a kínai modellt leszámítva igen eurocentrikus, okcidentális képet mutat az internetszabályozásról. Az inkluzivitás kérdése, így a Globális Dél szabályozásainak és tapasztalatainak feldolgozása - sajnálatos módon - a mai napig elhanyagolt kérdés, különösen a jogtudomány területén. Éppen ezért fontos lett volna akár legalább felsorolásszerűen értekezni a latin-amerikai változásokról (lásd: brazil álhír- és platformtörvény), az indiai fake news törvényről,[16] vagy akár a nigériai és dél-afrikai online tartalmakra vonatkozó legfrissebb szabályozásokról. A jövőben tehát e kérdések, kiegészülve a 2023 végén kihirdetett brit Online Safety Billel, lehetőséget adnának a szerző számára, hogy a Platóntól a közösségi médiáig tartó periódus grandiozitását globális területi megközelítésben is le tudja követni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
