A közjegyzők nemzetközi szervezetének (UINL) Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága (CAE) 2006 tavaszán megtartott salzburgi ülésén felkérte a magyar közjegyzők képviselőjét egy átfogó felmérés elkészítésére az európai közjegyzői kamarák továbbképzési rendszerének jelenlegi helyzetéről.
Ez a témakör nem ismeretlen a Bizottság tagjai számára, azt korábban feldolgozta a Pierre Becqué úr által koordinált "Le Notaire" című összefoglaló tanulmány, és 2000. évben egy erre vonatkozó külön kérdőív is megküldésre került. Ezt Wolfgang Baumann Úr dolgozta fel a Notarius International című folyóiratban megjelent munkájában.1
A közjegyzőkre vonatkozó szabályozások újbóli felmérésének indokául az szolgálhat, hogy időközben az Európai Unió új tagállamokkal bővült, ezzel öszszefüggésben az UINL is megújította európai szervezetét. A jelenkor közjegyzőinek új kihívásokkal kell szembenéznie, mint pl. az Európai Uniós joganyag ismerete, a határokon túlnyúló végrehajthatóság, az elektronikus aláírás és az elektronikus okirat létrehozása stb. Fontossá vált az idegen nyelvek ismerete, és az idegen nyelvek jogi terminológiájának elsajátítása. Ugyanakkor felerősödtek a közjegyzői szakma létjogosultságát megkérdőjelező hangok, melyek ellen csak a magas szakmai színvonalon elvégzett munka nyújthat védelmet a közjegyzők számára.
A CAE munkáját a Európai Unió Közjegyzőinek Konferenciájával (CNUE) együttműködésben végzi, a politikai szervezetet tudományos igénnyel kidolgozott jogösszehasonlító munkákkal támogatja. A jelen tanulmány is hasonló céllal készült, kérdőívekre adott válaszok feldolgozása útján.
Köszönetet mondok mindazon tisztelt kollégáimnak, akik segítségemre voltak a válaszadásban, a válaszok feldolgozásában és szabadidejüket az egész európai közjegyzőség javát szolgáló munkának szentelték.
A kérdőívek megválaszolásával és visszaküldésével az alábbi országok képviselői vettek részt a munkában2:
Anglia: Sophie Jenkins
Ausztria: Stephan Matyk
Belgium: Luc Weyts
Spanyolország: Enrique Brancós Núñez
Észtország: Anne Saaber
Görögország: Maria Karachaliou
Magyarország: Bókai Judit, István Tünde, Janicsek Viktória, Ágostonné Kürthy Márta, Bartha Attila Viktor, Prikidánovics Dóra, Kőfalusi Eszter
Olaszország: Giovanni Aricò
Lettország: Sarmite Orliovska, Liga Abele
Litvánia: Marius Strackaitis, Laima Mikiparaviciene
Hollandia: Jacqueline Erdkamp
Lengyelország: Violetta Tomala
Portugália: Luis Manuel Moreira de Almeida
Románia: Doina Rotaru, Andrea Cicic
Oroszország: Nikolay Kachurin
Szlovákia: Magdalena Valusová
Szlovénia: Dravo Ferligoj
Svájc: Jean-Daniel Rumpf
Cseh Köztársaság: Jiří Kozelka
A tanulmány első fejezete azt mutatja be, hogy milyen törvényi szabályozás vonatkozik az egyes államokban a közjegyző továbbképzésére, tudásának bővítésére, kötelező-e avagy nem képzésen részt venni, és melyek ennek az intézményi formái. Megvizsgáljuk, hogyan történik a részvétel ellenőrzése és szankcionálása, valamint ki viseli ennek költségeit. Felmérjük azt is, hogy létezik-e a tagországokban szakjogász képzés, van-e közjegyzői vizsga, és milyen mértékben veszik figyelembe ezeket a kritériumokat a közjegyzői kinevezésnél.
1. Kötelező továbbképzést ír elő közjegyzői számára Anglia, Ausztria, Franciaország, Litvánia, Hollandia, Magyarország, Németország, Olaszország, Oroszország, és Svájc. Nem kötelező, de ajánlott a részvétel, illetve általánosságban kötelező a szaktudás fejlesztése Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Portugália, Spanyolország, és Szlovénia jogi szabályozásában. Jelenleg nem kötelező, de az új jogi szabályozás miatt a jövőben kötelező lesz bizonyos kollokviumokon való részvétel Belgiumban, Hollandiában és Lettországban. Görögországban a továbbképzés általában nem kötelező, de az újonnan kinevezett közjegyzőknek kötelező képzésen részt venni a kinevezésüket követő hat hónapban. Romániában ez csak a közjegyző gyakornokok számára kötelező. Szlovákiában a közjegyzők számára nem teszik kötelezővé a képzést.
2. Törvény írja elő a részvételt Franciaországban, Görögországban3, Hollandiában, Lengyelországban4, Litvániában5, Magyarországon6, Németországban7, Olaszországban8, Romániában9 és Svájcban10.
Angliában a "Notaires (Post-Admission) Rules 1991" -ben foglalt rendelkezések vonatkoznak a közjegyzőkre. Ezen szabályok szerint az engedélyt megszerzett közjegyzőnek két évig egy már öt éve képesített közjegyző felügyelete alatt kell működnie.
A már teljesített gyakorlati időt viszont le lehet vonni a két évből. A felügyeleti időszak alatt továbbképzésen kell részt venni a "Master of the Faculties" által jóváhagyott konferenciák keretében.
Ausztriában az Osztrák Közjegyzői Kamara (Österreichische Notariatskammer) által kiadott iránymutatás tartalmaz ide vonatkozó szabályozást. Az osztrák jogrendszer hierarchiájában ez az iránymutatás rendeleti szintű jogszabálynak felel meg. Hasonló Belgiumban11 az Országos Közjegyzői Kamara szabályzata.
Oroszországban12 a részvételi kötelezettséget az Orosz Föderáció Közjegyzői Kamarájának a közjegyzői kamarák közgyűlése által jóváhagyott alapszabálya írja elő. Ez az alapszabály az alapja a területi közjegyzői kamarák alapszabályzatának.
3. Általánosan elmondható, hogy a szakmai tudás frissítése rendszeresen megrendezett továbbképzések, oktatások keretében zajlik. Jelentős törvénymódosításokat követően a közjegyzői kamarák oktatást szerveznek tagjaik számára (Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia).
Spanyolországban a törvényváltozásokat követően körleveleket bocsátanak ki, és kiadványsorozatokat jelentetnek meg. A konferenciák egy része videokonferencia keretében zajlik, amelyet a közjegyző saját irodájából tud nyomon követni.
Angliában a képesítést szerzett közjegyző dönthet a képzés folytatása mellett, hogy Scrivener Notary, tovább szakosodott közjegyző legyen, aki teljes időben működik, és aki elsősorban a külföldön felhasználásra kerülő okmányokat hitelesíti. A Scrivener cambridge-i diplomával, fordítói vizsgával (két idegen nyelven) és nemzetközi jogi vizsgával rendelkezik, valamint a közjegyzői gyakorlattal kapcsolatos szakdolgozatot készített.
Oroszországban a közjegyzői kamarák által szervezett szemináriumokon kívül az egyetemek jogi karán is lehet továbbképzésre jelentkezni. A szemináriumokon külföldi közjegyzők is részt vehetnek.
4. A továbbképzésért általában minden országban a közjegyzői kamarák a felelősek. Kevés az erre szakosodott intézmény.
Angliában a Notaires Society és a Scrivener Notaries társaság szervezi a tanfolyamokat. Ausztriában ezt a feladatot az egyesületi formában működő Osztrák Közjegyzői Akadémia látja el, meghatározva a tanfolyamok témáját.13 A technikai lebonyolítást az Osztrák Közjegyzők Információs és Együttműködési Társasága végzi.14
Szlovákiában és Szlovéniában szintén működik Közjegyzői Akadémia. A szlovén Közjegyzői Akadémia feladata:
- A közjegyzők, jelöltek és helyettesek szisztematikus továbbképzése az egyes jogterületeken;
- A közjegyzői irodákban foglalkoztatottak képzése és továbbképzése;
- Szakmai találkozókra vonatkozó alapelvek és javaslatok kidolgozása;
- A törvényhozáshoz és a jogi fejlődéshez szakmai állásfoglalások kidolgozása, különösen a közjegyzők hagyományos munkaterületén;
- Képzési és továbbképzési intézetekkel valamint rokon szakmai ágak intézményeivel
való kapcsolat kialakítása;
- Kutatási projektekben való közreműködés a közjegyzői tevékenység területein;
- A kutatás fejlesztése és a munkák díjazása ott, ahol a közjegyzői tevékenység problematikájával foglalkoznak;
- Információs és kiadói tevékenység (Pl. Közjegyzői újság kiadása)
Franciaországban többféle közjegyzői továbbképzési szervezet is működik, pl. a Közjegyzői Továbbképzési Intézet (INAFON).
Svájcban15 és Olaszországban a közjegyzők részére létrehozott alapítvány foglalkozik a képzéssel.
Magyarországon a közjegyzői kamarán kívül álló más szervezet is szervezhet tanfolyamot (Közjegyzőhelyettesek egyesülete, felsőoktatási intézmény, cég). Jelentősége van minden olyan felsőfokú végzettségnek (pl. adótanácsadó) és nyelvtudásnak, amelyet a közjegyző hasznosítani tud a munkája során.
Németországban a közjegyzői képzés tekintetében három intézményt különböztethetünk meg:
- DAI - Német Ügyvédi Intézet - Közjegyzői szakintézet (Deutsches Anwaltsinstitut - Fachinstitut für Notare) A DAI a Szövetségi Ügyvédi Kamara (Bundesrechtsan-waltskammer), és a Szövetségi Közjegyzői Kamara (Bundesnotarkammer) csakúgy mint a különboző területi ügyvédi és közjegyzői kamarák közös intézete.
- Auditorium Celle. Az Auditorium Celle egy, a közjegyzői kamara által létrehozott továbbképzési intézet a celle-i fellebbviteli bírósághoz tartozó kerület számára Alsó-Szászországban.
- Deutsche Anwalt Akademie (Német Ügyvédi Akadémia). A Német Ügyvédi Akadémia 100%-ban a Német Ügyvédi Egyesület "leányvállalata" (Deutscher Anwaltverein - DAV).
Belgiumban a képzés egy része az egyetemen zajlik, a leendő közjegyzőknek a jogi tanulmányokat követően egy éves egyetemi képzésben kell részt venniük, ami speciális közjegyzői diplomát ad.
Oroszországban kizárólag a képzésre szakosodott intézmény nincs, azonban a közjegyzői szakmai tudás fejlesztése és a közjegyzők gyakorlati működésének támogatása céljából Közjegyzői Kutatóközpont jött létre a Szövetségi Közjegyzői Kamara mellett.
A Központ munkatársai továbbképzéseket szerveznek és ezeken aktívan részt vesznek. Egyéb intézmények:
- Állami felsőfokú szakképző oktatási intézet (EEE IPS): "OF Igazságügyi Minisztérium mellett működő Oroszországi Jogi Akadémia" (Moszkva).
- Szentpétervári Állami Egyetem jogi karának közjegyzői intézete (Szentpétervár).
- Szakértők továbbképzési és átképzési Intézete EEE IPS "Szaratovi Állami Jogi Akadémia" (Szaratov).
- Szibériai Állami Akadémia régióközi továbbképzési központ (Novoszibirszk).
- EEE IPS "Orosz magánjogi iskola" Ural tagozat (Jekatyerinburg)
- Távol-Keleti Államtudományi Egyetem Kiegészítő Szakképző Intézet (Vlagyivosztok).
Románia jelentésében megemlítette, hogy a kijelölt közjegyzők számára a nemzetközi közjegyzői eseményeken való részvétel is biztosított, ezt nagyon fontosnak tartom, mivel a közjegyzők tudásukat úgy is bővíthetik, ha ismereteket szereznek más államokban hatályos jogi szabályozásról és az Európai Unió jogáról.
5. Magyarországon a követelményeket előadás tartása, szakcikk, szakkönyv megjelentetése, egyetemi hallgatók és közjegyzőhelyettesek gyakorlati képzése útján is teljesíteni lehet. A követelményrendszer szempontjából elismert a közjegyzői önkormányzatokban tisztség viselésével, vagy egyes feladatok ellátásával végzett a kar számára közérdekű társadalmi tevékenység. Hasonló szabályozást találunk Hollandiában, Litvániában, és Olaszországban.
Angliában a kötelező részvétel kiváltható, de csak a Master of Faculties jóváhagyásával.
Belgiumban az új közjegyzői jogszabály tervezete szerint ezt a jóváhagyást a közjegyzők bizottsága adja meg.
6. A kötelezően előírt továbbképzés teljesítése pontrendszerrel ellenőrizhető. Belgiumban, Hollandiában, Lettországban, Magyarországon, Olaszországban, és Svájcban a pontrendszer működik illetve bevezetését tervezik.
Belgiumban a törvénytervezet szerint két éves ciklus alatt 30 pontot kell összegyűjteni.
Hollandiában ugyanezen időszak alatt 40 pontot kell összegyűjteni, ennek elmaradása esetén a KNB figyelmezteti a közjegyzőt.
Lettországban most folyik a pontrendszer kidolgozása, amelynek lényege, hogy a közjegyzők ismereteit 5 évente értékelik, és pontozzák.
Magyarországon a közjegyzőnek évente legalább 200 továbbképzési pontot kell összegyűjtenie. A követelményt teljesítettnek kell tekinteni, ha a közjegyző évenként legalább három elismert szakmai továbbképzésen részt vett és ezt igazolja.
Olaszországban két év alatt 100 kredit pontot kell összegyűjteni, de évente minimum 40 pontot. Ennek megszerzését a területi közjegyzői tanácsok igazolják.
Svájcban a minimálisan megszerzendő pontok számát a Közjegyzői Kamara határozza meg évről évre.
Ausztriában a szankciórendszer a fegyelmi felelősségrevonás körébe tartozik.
Angliában a felügyelet alatt működő közjegyzőnek beszámolókat kell készítenie az elvégzett tanfolyamokról, és azokat át kell adnia a felügyeletét ellátó közjegyzőnek. A felügyeletet ellátó közjegyzőnek értékelést kell készítenie a felügyelete alá tartozó közjegyzőről a Master of the Faculties részére. Oroszországban bizonyítvánnyal, Litvániában igazolás kiállításával tanúsítják a részvételt.
7. A közjegyző bizonyos esetekben felmentést kaphat a kötelező továbbképzési részvétel alól. Ezek leggyakoribb esetei a betegség, szülés, rendkívüli családi körülmények, illetve a tevékenység valamilyen okbóli szünetelése16. Ezekben az ügyekben az adott közjegyzői kamara eseti döntést hoz. Svájcban valamivel szigorúbb az eljárás, itt egész évre nem adható felmentés. Például abban az esetben, ha a közjegyző egy évet meghaladóan beteg, vissza kell adnia az engedélyét.
8. A részvétel ellenőrzése általában az országos, vagy a területi Közjegyzői Kamarák feladata. Az általuk kibocsátott jelenléti íveket összesítik, és összevetik a követelményrendszerrel.
9. Az a közjegyző, aki nem teljesíti az előírt követelményeket fegyelmi következményekkel számolhat.
Lettországban jelenleg nincs szankció, de a jövőbeni szabályozás szerint aki nem vesz részt - köteles lesz vizsgázni (sikertelen vizsga esetén - még egyszer lehet vizsgázni, újabb sikertelen vizsga esetén pedig a szankció az állás elvesztése.)
Magyarországon, ha a közjegyző a területi elnöki figyelmeztetésben foglalt pótlási kötelezettségét határidőben, vagy ismételten nem teljesíti, az elnök a közjegyző mulasztását fegyelmi eljárás kezdeményezése iránti javaslattal az elnökség elé terjeszti.
Svájcban a fegyelmi szankciók a megrovástól, a pénzbüntetésig (százezer frankig), az engedély felfüggesztéséig és végül a közjegyzői tisztségtől való megfosztásig terjedhetnek.
Belgiumban a folyamatos képzés szabályzatának új tervezete szerint a törvény által előirányzott szankciók a vidéki kamarák hatáskörében a következők: belső fegyelmi büntetések, rendreutasítás, megrovás, 125-5000 euróig terjedő pénzbüntetés.17
Franciaországban, bár a továbbképzés kötelező, nincs a jogszabályokban meghatározott szankciója a követelményrendszer nem teljesítésének.
10. Megoszlik a Közjegyzői Kamarák gyakorlata a költségek viselése tekintetében. A résztvevő vállalja a költségeket Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Magyarországon, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, és Svájcban. A Közjegyzői Kamarák bevételeikből finanszírozzák a továbbképzést Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, és Szlovéniában. Mindkét megoldás ismert Franciaországban.
11. A legtöbb országban a Közjegyzői Kamarák akkor is támogatást nyújtanak a továbbképzéseken való részvételhez, ha egyébként a költségeket a résztvevőknek kell fizetniük.
Ausztriában a közjegyzők és a közjegyzőhelyettesek képzési hozzájárulást fizetnek, amelyet az Osztrák Közjegyzői Kamara a Közjegyzők Osztrák Információs és Együttműködési Társasága részére juttat, amely szervezet ennek fejében bizonyos szemináriumokon ingyenes részvételi lehetőséget biztosít.
Csehországban a területi kamarák fizetik a terembérleti díjat és az előadók tiszteletdíját. A közjegyzők csak a szállást és az étkezési költségeket fizetik.
A gyakorlaton lévő közjegyzők fent említett költségeit az őket alkalmazó közjegyzők viselik.
Lettországban támogatási kérelemmel lehet fordulni a bejegyzett közjegyzők tanácsához. A kérelmeket esetenként vizsgálják meg.
Hollandiában a KNB állapítja meg az ún. «alacsony részvételi díj küszöböt», hogy a tanfolyamok mindenki számára megfizethetők legyenek.
Magyarországon a közjegyzőhelyettesek és a közjegyzőjelöltek egy tanfolyami részvételét a Magyar Országos Közjegyzői Kamara viseli. A közjegyzőjelöltek alábbi négy tanfolyamon történő, kötelező részvétele ingyenes, a költségeit a Magyar Országos Közjegyzői Kamara fizeti: a közjegyző fogalma, közjegyzői etika, a közjegyzőség alapfogalmai, története és szervezete; a közjegyzői tanúsítványok; a hagyatéki eljárás és más, közjegyzői hatáskörbe sorolt nem peres eljárások; közjegyzői okiratok.
Németországban, ha a kamra saját maga szervezi a továbbképzést, annak díját kizárólag a szükségszerűen felmerülő költségekben fixálja (mint a helységbérlet, az előadók honoráriuma) anélkül hogy felszámítaná a kamara tagjai által a szervezéssel kapcsolatban felmerült munka díját.
Szlovákiában és Romániában a közjegyző gyakornokok képzését a kamara fedezi. Ezen kívül Romániában valamennyi közjegyző ingyenesen kapja a "Bulletin des Notaires Publics" [Közjegyzői Bulletin] és a "l'Activité de l'Union" [Az Unió Tevékenysége] című kiadványokat, amelyeknek szerkesztési és terjesztési költségeit az Unió fedezi.
Olaszországban a Közjegyzők alapítványa nyújt hasonló támogatást.
12. A közjegyzői vizsga intézményét a legtöbb ország ismeri és alkalmazza, azonban eltérő tartalommal és funkcióval. Egyes kamaráknál ez a kinevezés egyik feltétele, szorosan kapcsolódik a közjegyzői állás elnyeréséhez (pályázat), így például Észtországban, Oroszországban, Portugáliában, Romániában és Spanyolországban. Németországban előkészítés alatt van az erre vonatkozó törvénytervezet. Más országokban a közjegyzőjelöltek illetve közjegyzőhelyettesek elméleti és gyakorlati felkészültségét ellenőrzik a vizsgával. Így például Magyarországon a közjegyzőjelöltek (akik az általános jogi tanulmányok elvégzését követően közjegyzői irodában helyezkedtek el, de még nincs szakvizsgájuk) kötelesek a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által külön e célra létrehozott bizottsága előtt a képzésen megszerzett tudásukról számot adni. A közjegyzőhelyettesek részére lehetőség a vizsga letétele.18
Hollandiában a gyakornokok a közjegyzői jogi tanulmányok befejezése után közjegyzőhelyettesként (kandidaat-notaris) kezdenek el dolgozni. Ekkor kezdődik a gyakorlati idő, ami 6 évig tart. Ez alatt a 6 év alatt 3 éves szakképzésen vesznek részt, illetve többször vizsgáznak és pontokat is kell gyűjteniük tanfolyamok elvégzésével.
13. Érdekes kérdéseket vet fel az egyes országokon belül a szakjogászképzés, és a közjegyzőség kapcsolata. Ugyanis egyik szemszögből nézve a közjegyző maga is "szakjogász", aki a közjegyzői elméleti és gyakorlati felkészítés során egyrészt általános jogi ismereteket, másrészt egyes jogterületek magas szintű speciális ismereteit sajátítja el (az adott ország jogi szabályozásától függően öröklés jogi, családjogi, ingatlanjogi, bankjogi, mediátori ismereteket). Köteles azonban a kompetenciájába tartozó valamennyi közjegyzői tevékenység elvégzésére. Más szempontból viszont - főleg a magasabb létszámmal bíró kamaráknál - a közjegyzők ügyfajtánkénti munkamegosztása elkerülhetetlenül kialakul, és megjelennek a szakosodott közjegyzők.
Az első szempontra példa Magyarország vagy Oroszország, ahol a közjegyzők részvétele a szakjogászképzésben elenyésző, de elvileg a felsőfokú intézmények által kínált szakjogászképzés igénybe vehető.19 Spanyolországban pedig a közjegyzői szakmát presztízse magasabb rangba emeli a többi szakjogászhoz képest. Angliában a Scrivener Notaries-ek nagy szakmai tekintéllyel rendelkező szakjogászok20. Többségük Londonban dolgozik, és a külföldön felhasznált dokumentumok előkészítésére valamint hitelesítésére szakosodtak. Ehhez (két idegen nyelvű) fordítói vizsgán felül nemzetközi jogból is vizsgát kellett tenniük, valamint szakdolgozatot kellett írniuk.
Az utóbbi szempontra Hollandia21 szolgálhat példaként, ahol jelenleg három szakosodott közjegyzőkből álló szervezet működik:
a) Az «estate planners» szövetség (ingatlanjoggal foglalkozik) a közjegyzői karon belül (EPN), amely 425 tagot számlál.
b) A mediátorok és bontási mediátorok szövetsége a közjegyzői karon belül (VMSN), 86 taggal. A szövetség célja a közvetítő közjegyzőkön keresztüli közvetítés elősegítése a közjegyzői gyakorlatban. Minden tagja közjegyző vagy közjegyzőhelyettes és a VMSN által szervezett szakképzésen vettek részt.
c) A mezőgazdasági jogra szakosodott közjegyzők szövetsége (VASN) 95 taggal. Ennek célja a mezőgazdasági jog területén magas szintű közjegyzői gyakorlat elősegítése a közjegyzői hivatalokban. A szövetségnek a következők lehetnek a tagjai: közjegyzők, közjegyzőhelyettesek és a mezőgazdasági szakképzésen részt vett közjegyzői fogalmazók.
Bizonyos mértékű szakosodás megfigyelhető Belgiumban, Franciaországban és Svájcban is.
14. A legtöbb országban a közjegyzői kinevezésnél, illetve a közjegyzői iroda létesítésének engedélyezésénél a személyes kvalifikáltságot fokozottan veszik figyelembe.
Lettországban például a közjegyző kinevezésekor a miniszter az alábbiakat veszi figyelembe:
- a szakvizsga eredményeit;
- a közjegyzőkről szóló törvényben előírt kvalifikációkat (kor, megkívánt szakmai tapasztalat stb.) Amennyiben ugyanarra az állásra több jelentkező van, azt a személyt részesítik előnyben, aki közjegyzői fogalmazóként dolgozott.
Magyarországon a közjegyzői állások pályázatainak elbírálásánál a szakmai felkészültség megítélésekor az alábbi, pontozással értékelt szempontokat veszik figyelembe: gyakorlati idő, nyelvtudás, tudományos eredmény (PhD fokozat, LLM minősítés), közjegyzőjelölti, helyettesi vizsga letétele, publikáció magas színvonalú szakmai folyóiratban. Az államvizsga minősítésének az elbíráláskor nincs szerepe.
Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban, és Romániában ezen tényezők nem jutnak szerephez, Romániában például csak a vizsgán, illetve a pályázaton elért eredmény számít. Itt közjegyző az lehet, aki teljesítette a kétéves közjegyzői gyakornoki időt és letette a közjegyzői szakvizsgát, illetve ötéves jegyzői, bírói, ügyészi, ügyvédi vagy más szakjogászi gyakorlattal rendelkezik, és a Közjegyzők Nemzeti Uniójának Tanácsa által megszervezett pályázaton eredményes vizsgát tett.22 A közjegyzői pályára lépés másik módja, hogy a Legfelső Semmítőszék és Bíróság bírái, akiknek lejárt, illetve nem nekik felróható okból megszűnt a megbízatása, de alkalmasak a funkció betöltésére, választhatják azt is, hogy szakvizsga letétele nélkül ügyvédi vagy közjegyzői pályára lépnek.23 Ez az egyetlen olyan helyzet, amikor pályázat, illetve vizsga, és a különleges szakjogászi tevékenység ellátásához szükséges alkalmasság előzetes felmérése nélkül közjegyzői pályára lehet lépni.
A második fejezetben összegyűjtöttük a továbbképzés főbb témaköreit, megvizsgáltuk, része-e az oktatásnak az Európai Uniós jog, az idegen nyelvi továbbképzés, a személyiségfejlesztési és vállalkozási ismeretek. A témakörök bővítésénél, új oktatási tárgyak bevezetésénél ötleteket lehet meríteni más közjegyzőségek gyakorlatából is, illetve tovább lehet gondolni azokat. Hasznos lenne befogadni az Európai Közjegyzői Akadémia és az I.R.E.N.E. alapítvány által közvetített ismeretanyagot is.
1. Azon országokban, ahol szerveznek továbbképzéseket, ezek témái közel azonos jogterületeket ölelnek fel.
Észtországban a legfőbb témakörök: a közjegyzők szakmai tevékenységével kapcsolatos törvényszövegek, családjog, kötelmi jog, adójogszabályok, örökösödési jog és az ezekről szóló törvényszövegek módosításai. További képzéseket is szerveznek az ügyvezetés témakörével kapcsolatban, nyelvtanfolyamokat és számítógépes tanfolyamokat.
Franciaországban a közjegyzők mélyre ható adójogi, vagyonkezelési ismereteket kapnak, és tájékozódhatnak a helyi önkormányzatok jogáról.
Magyarországon a szakmai továbbképzés tárgya szerint irányulhat különösen a polgári anyagi és eljárásjog, a családjog, a gazdasági társaságokkal és más vállalkozási formákkal kapcsolatos joganyag, a nemzetközi magánjog, a végrehajtási jog, a csőd- és felszámolásra vonatkozó szabályok, az adó- és illetékjogszabályok, a közjegyzői szervezet és eljárásra, a közjegyzői etikai szabályokra vagy más, a közjegyzői gyakorlat szempontjából releváns jogterületre, illetve a közjegyzői készségek (személyiségfejlesztés, mediáció), a vállalkozásvezetés körében elsajátítható ismeretekre, más, a közjegyzői tevékenység során hasznosítható felsőfokú képzésre (pl. adótanácsadó), idegen nyelvi tudás megszerzése. Kétség esetén a tanfolyam elismerhetősége kérdésében a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Oktatási Bizottságának állásfoglalása az irányadó.
Lettországban a közjegyzők által nyújtott szolgáltatás minősége tárgyában is szerveznek továbbképzést.
Oroszországban a közjegyzők oktatást vehetnek igénybe a közjegyzői tevékenységükből származó jövedelmek adóztatásáról.
Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok jogharmonizációs törekvései azt eredményezték, hogy a közjegyzői tevékenységet érintő törvények intenzíven - akár évente többször is - változtak.
Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában nagy energiákat fordítottak arra, hogy ezen változásokat a közjegyzők megismerhessék és nyomon követhessék.
Szlovéniában a 2001-2005 közötti időszakban a továbbképzés nem szűkölködött témákban:
2001: Társasági tv., bérleti szerződések, kötelmi jog, lakó- és mezőgazdasági területek forgalma, a közjegyző szerepe az EU-ban.
2002: A Kft. és az Rt. közgyűlése, alapító okiratának módosítása, a bírósági nyilvántartásba történő bejegyzés, a dologi jogról és a közjegyzők hatásköreiről szóló törvény, kötelmi jog.
2003: Gazdasági jog, öröklési jogi szerződések, elektronikus földkönyvvezetés, öröklési jog, a pénzmosás megakadályozásáról szóló tv., európai közösségi jog.
2004: Földkönyv és földkönyvi bejegyzések, a közjegyzők gondnoki tevékenysége, európai közösségi jog, elektronikus ingatlan-nyilvántartás).
2005: A közjegyzői okiratok végrehajthatósága, a végrehajthatóság tanúsítása, zálogjog, a közjegyzői tv, az új közjegyzői díjszabás.
Sokszínű a tanfolyami kínálat Svájcban is, ahol jól tükrözi a helyi sajátosságokat egy-egy témakör:
- Adósságok és saját pénzeszközök a cégfinanszírozás területén.
- A bérleti jog legújabb változásai.
- A szövetségi bíróságról szóló új szövetségi törvény (a svájci jog szerinti fellebbviteli bíróság).
- A bérleti jog.
- A vállalatok fúziójáról szóló törvény.
- Közjegyzői okiratok kiállításának eljárása.
- A regisztrált partnerségről szóló törvény.
- A közjegyző tájékoztatási kötelezettsége.
- A házassági vagyonjogok az összehasonlító jogban.
- Gyermek és válás.
- Az új korlátolt felelősségű jog.
- A pénzmosásról szóló törvény hatálya.
- A mezőgazdasági földbirtokjogról szóló törvény.
- Szolgalmak, szomszédjogok, az ingatlantulajdonos felelőssége.
- A vagyonkezelői alapítvány és az új alapítványjog.
- Öröklés a cégekben.
- A közjegyzői etika.
- A közjegyzők és a nemzetközi magánjog.
- A házassági vagyonjogok és az örökösödési jog.
- A földnyilvántartás gyakorlata.
2. Az Európai Unió joganyagának megismertetése minden közjegyzői kamara fontos feladata, amelynek az országok többsége eleget is tesz.24
3. Egyes országokban a közjegyzőknek lehetőségük van idegen nyelvi továbbképzést igénybe venni (Anglia, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország), máshol az ilyen igényeket csereprogramok, konferenciák vagy magánintézetek által szervezett nyelvprogramok támogatásával elégítik ki.
Belgiumban a tervek szerint többnyelvű jogi szakszótárat készítenek az egyetemisták részére, és már létezik egy CAE-UIN értelmező szótár, amelyet azonban még kevesen ismernek és használnak.
Ezen oktatási terület kiforratlanságát indokolhatja a határokon túlnyúló ügyek viszonylag csekély száma, illetve a nyelvoktatás idő- és költségigényes volta.
4. Kissé periférikus tárgykörök, de sok hasznos ismeretet nyújthatnak a személyiségfejlesztéssel, tárgyalástechnikával és a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos tanfolyamok. Néhány kivételtől eltekintve minden országban igénybe lehet ezeket venni.25
Oroszországban például a közjegyzők a következő tanfolyamokat végzik el: "A szakmai tevékenység pszichológiája", "A szakmai kommunikáció gyakorlata", "A közjegyző pozitív image-ének kialakítása".
5. Azt, hogy a közjegyzők szoros kapcsolatban állnak az ügyfelek mindennapi problémáival, és időről időre keresik azokra a megoldásokat, mi sem példázza jobban, mint hogy újabb és újabb témák felvetésével és a közjegyzői hatáskör bővítésének kezdeményezésével reagálnak a társadalmi változásokra. Javaslataikat a közjegyzői kamarák, azok elnökségei, vagy az oktatással megbízott szervezeti egység dolgozza fel.
Angliában például ezentúl a közjegyzőknek (és a solicitoroknak) joguk van a külföldiek angol nyelvtudásszintjét hitelesíteni a brit állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmeknél.
Belgiumban a Belga Királyi Közjegyzők Nemzetközi Bizottsága kíséri figyelemmel a társadalmi változásokat. Ezen kívül minden második évben egy egynapos konklávét szerveznek, amelyre nemcsak a közjegyzőket, hanem a minisztereket, parlamenti képviselőket, egyetemi tanárokat, jelzálogirodákat stb. is meghívnak, hogy közösen gondolkodjanak egy témáról. A legutóbbi téma a következő volt: "Milyen felfogáson alapul a közjegyzői munkavállalás, és hogyan lehetne javítani a közjegyző munkáját a gazdasági társaságok terén".
Csehországban bővült a közjegyzők kereskedelmi jogi kompetenciája, a házastársak között köthető szerződések köre, és a pénzösszeg közjegyzői letétbe vétele.
Magyarországon folyamatosan frissítik az oktatási témaköröket. A nagyobb érdeklődésre számot tartó, átfogó témák tekintetében az évente megrendezésre kerülő Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon, neves elméleti szakemberek bevonásával hallhatunk előadásokat.
Szlovéniában a közjegyzői kamara a közjegyzők továbbképzési programjának megvalósításában és a közjegyzői tevékenység fejlesztésében rendszeresen együttdolgozik a maribori jogi karral, esetenként a ljubljanai jogi karral is. Jelenleg a maribori jogi kar közreműködésével a "A közjegyzőség elektronikus munkavégzésének további alkalmazásáról szóló modell" című fejlesztési projekt fut. A ljubljanai jogi kar összehasonlító jogtudományok tanszékének közreműködésével az elmúlt évben egy tanulmányt végeztek, valamint a közjegyzői és az öröklési tv. módosításait és kiegészítéseit dolgozták ki. Ezáltal a nem vitás hagyatéki ügyeket teljes egészükben a közjegyzők vennék át. A tanulmányt az Igazságügyi Minisztériumhoz továbbították.
Romániában a közjegyzők érdeklődnek területük minden újdonsága iránt, nemzetközi eseményeken és különféle programokban való részvételükön keresztül szereznek ismereteket. Például a Québeci (Kanada) Közjegyzői Kamara tapasztalatcserét szervezett román közjegyzőkkel. Ennek keretében a román közjegyzők ismereteket szerezhettek a közjegyzői iroda menedzseléséről, a konfliktusrendezés érdekében végzett közvetítői munka sajátosságairól, az ügyfelek szerinti (és nemcsak az igényelt okiratok szerinti) ügyiratkészítésről, a pszichológia szerepéről a közjegyzői tevékenységben stb.
6. Az Európai Közjegyzői Akadémia és az I.R.E.N.E. alapítvány által szervezett továbbképzéseket a felmérésben szereplő országok általában ritkán veszik igénybe. Több ország jelezte ezzel kapcsolatos nehézségeit nyelvi, időbeosztásbeli és pénzügyi téren, illetve a tájékoztatás, az információ hiányát a programokról.
Görögországban a közjegyzők kihasználják az I.R.E.N.E. alapítvány által szervezett továbbképzési lehetőségeket. Az utóbbi évben a görög közjegyzők az I.R.E.N.E. alapítvánnyal együtt két szimpóziumot rendeztek Thesszalonikiben a vállalatokról és az aukciókról.
Szlovákiában az Európai Közjegyzői Akadémia szervezett két alkalommal tanfolyamot.
Svájcban néhány közjegyző részt vett 2003-ban Lausanneban, az I.R.E.N.E. alapítvány által szervezett programon.
1. A szakmai előadásokat általában egyetemi tanárok, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező közjegyzők, bírák, ügyvédek, a minisztériumok szakemberei, vagy az adott szakterület elismert személyiségei tartják (adótanácsadó, pszichológus, informatikus stb.). A közjegyzők nagy érdeklődéssel fogadják a tapasztalt közjegyző kollégáik gyakorlati példákkal illusztrált előadásait, illetve feltehetik kérdéseiket a praxisukban előforduló problémás esetekkel kapcsolatosan.
2. Az oktatás során nincs hiány modern technikai eszközökben. Általánosan alkalmaznak számítógépet, projektort, írásvetítőt. Az előadások anyagát "power point" prezentációs program segítségével kivetítik, így az jobban nyomon követhető. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó előadásokat nyomtatott formában vagy e-mailen is megküldik.
Belgiumban, Olaszországban, Svájcban és Spanyolországban arra is lehetőség van, hogy az előadásokat videokonferencia segítségével lehessen figyelemmel kísérni, így az odautazás elkerülhető.
3. A technika fejlődésével egyre több országban van lehetőség távoktatásra vagy távképzésre is.
Csehországban ez akként valósul meg, hogy a konferenciák anyagát megküldik e-mailben a közjegyzők számára. Így azok a közjegyzők is megismerhetik a konferenciák anyagát, akik nem tudtak megjelenni. Hasonlóan járnak el Észtországban is. Távképzésről tudósított még Anglia, Olaszország és Svájc.
4. Fontos információkat hordoznak a közjegyzők részére készült szakfolyóiratok. Észtország, Lettország, Litvánia és Portugália kivételével minden jelentést adó ország rendelkezik egy vagy több közjegyzői szaklappal.
Anglia: A Notary Society által kiadott «The Notary» című folyóirat.
Ausztria: Österreichische Notariatszeitung, NotaBene című magazin (limitált példányszámban)
Belgium: Folyóiratok: Tijdschrift voor Notarissen, Notarieel Fiscaal Maandblad, Notarius, Revue du Notariat, Receuil Général du Notariat et de l'Enregistrement.
Franciaország: A «le jurisclasseur» és a «le répertoire du notariat dééfresnois» című szakfolyóiratok.
Spanyolország: La Notaría, amelyet a Barcelonai Közjegyzői Kamara ad ki; a Grenada-i Közjegyzői Kamara lapja a Boletín Informativo; a Cuadernos de Derecho y Comercio és a Revista Jurídica del Notariado, mind a kettőt a Spanyol Közjegyzők Főtanácsa adja ki és konkrét, nagy jelentőségű jogi témákkal kapcsolatos tanulmányokkal foglalkozik, valamint az Escritura Pública és a Notario del Siglo XXI magazinok, amelyek inkább a törvények újdonságaira és a legfrissebb kommentárokra fókuszálnak.
Görögország: Három, közjegyzőknek szóló szaklap létezik. Közjegyzői magazin, Notarius és Dologi jog.
Magyarország: A Közjegyzők Közlönye c., 10. évfolyamát élő, havonta megjelenő folyóirat.
Olaszország: Közjegyzők Lapja, Közjegyzői élet, A Közjegyző, és más folyóiratok.
Litvánia: Nincs rendszeresen megjelenő szaklap, de vannak jogi magazinok, mint pl. a «Juriste (Jogász)», a «Les problèmes juridiques (Jogi problémák)» stb., amelyekben vannak közjegyzői rovatok. A Közjegyzői Kamara szintén kiadja a nagyon fontos konferenciák és szemináriumok anyagát.
Hollandia: A WPNR (magán- és közjegyzői jogi tudományos magazin), a Notariaat Magazine (a közjegyzői világ általános hírei), a JBN (jogi hírek a közjegyzők számára), az FBN (adóügyi hírek a közejgyzők számára), a Notarisklerk (a közejgyzői irodák munkatársainak szóló hírek), és az Estate planning című lap.
Németország:
- DNotZ - Deutsche Notar-Zeitschrift, (kiadja: Német Szövetségi Közjegyzői Kamara (Bundesnotarkammer - BNotK), Berlin (C.H. Beck Verlag, München),
- DNotI-Report - Informationsdienst des Deutschen Notarinstituts, kiadja: Német Közjegyzői Intézet (Deutsches Notarinstitut-DNotI), Würtzburg, http://www.dnoti.de/Archive/rerarch.htm (teljes szöveg)
- BWNotZ - Zeitschrift für das Notariat in Baden-Württemberg, kiadja: Württembergi Közjegyzői Egyesület (Württembergischer Notarverein e.V.), Stuttgart, együttműködésben a Badi Közjegyzői Egyesülettel (Badische Notarverein e.V.), Karlsruhe (saját kiadás) www.notare-wuerttemberg.de vagy www.badischer-notarverein.de
- MittBayNot - Mitteilungen des Bayerischen Notarvereins, der Notarkasse und der Landesnotarkammer Bayern, München, kiadja: Bajor Közjegyzői Kamara (Ländesnotarkammer Bayern) http://www.notare.bayern.de/content/serv_mittbaynot/mitbaynot_home.htm
- NotBZ - Zeitschrift für die notarielle Beratungs- und Beurkundungspraxis, kiadja: Tartományi Közjegyzői Pénztár (Ländernotarkasse), Leipzig, (Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln) www.notbz.de
- RNotZ - Rheinische Notarzeitschrift (2000-ig: MittRhNotK - Mitteilungen der Rheinischen Notarkammer), kiadja: Rajnai Közjegyzői Kamara (Rheinische Notarkammer), Köln (saját kiadás), www.rnotz.de (részben teljes szöveg)
- ZNotP - Zeitschrift für die NotarPraxis, kiadja: ZAP-Verlag für die Rechts- und Anwaltspraxis, Münster,www.zap-verlag.de (csak a címek)
- Kammerreport der Westfälischen Notarkammer kiadja: Vesztfáliai Közjegyzői Kamara (Westfälische Notarkammer), Hamm, (korábban: Notarkammer Hamm), (saját kiadás) http: //www.westfaelische-notarkammer.de/seiten/fach/kammerreporte/kr_liste.htm
- Notar, kiadja: Német Közjegyzői Egyesület (Deutscher Notarverein), Berlin (saját kiadás), http://www.dnotv.de/dnv_zeitschrift.html (teljes szöveg)
Lengyelország: A havonta megjelenő «REJENT», amit a Lengyel Köztársaság Közjegyzői Szövetsége ad ki. Egyes területi közjegyzői kamarák szintén kiadják saját magazinjaikat, például a Varsói Kamara adja ki a «NOWY PRZEGLAD NOTARIALNY» c. havilapot.
Románia: Az Unió két folyóiratot ad ki, amelyek a hazai és a nemzetközi közjegyzői tevékenységgel foglalkoznak. Ezek: a "Bulletin des Notaires Publics" [Közjegyzői Bulletin] és a "l'Activité de l'Union" [Az Unió Tevékenysége]. A jövőben újabb folyóirat fog megjelenni "Notaires dans l'Union Européenne" [Közjegyzők az Európai Unióban] címmel, amely egy sor, az európai térségből származó, a közjegyzőség területével foglalkozó információt tartalmaz majd.
Oroszország: Szakfolyóiratként megemlíthetjük a CNF "Notarialny Vestnik" tudományos és gyakorlati havilapot; több területi kamara ad ki saját magazint, jogszabály-gyűjteményeket, tájékoztatókat, amelyek a közjegyzők szakmai tevékenységéhez szükséges információkat tartalmaznak.
Szlovákia: ARS NOTARIA (negyedévente jelenik meg).
Szlovénia: Közjegyzői Újság.
Svájc: A Közjegyzők Svájci Szövetsége negyedévenként általános tájékoztató lapot ad ki. A Vaud-i Közjegyzők Szövetsége havi lapot ad ki a francia anyanyelvű közjegyzők számára. A Közjegyzők és a Földhivatali nyilvántartás svájci magazinját évente hatszor adják ki.
Cseh Köztársaság: Az egyetlen közjegyzőknek szóló magazin az AD NOTAM, amely kéthavonta jelenik meg, tehát évente hat szám, a mellékletben a törvényszövegek listájával.
A közjegyzői szakma utánpótlását - azokban az országokban, ahol ez egyáltalán létezik - elsősorban a közjegyző gyakornokok biztosítják. Nem mellékes, hogy ezek az ifjú jogászok mennyire kvalifikáltak, milyen ismeretanyaggal és szakmai gyakorlattal rendelkeznek, mire elérik azt az időt, hogy önálló irodát vezethessenek.
1. Magyarországon, a jogi egyetemi diploma megszerzését követően, aki közjegyzői pályára szeretne lépni, annak három évi közjegyzőjelölti gyakorlatot kell teljesíteni, ezt követően lehet szakvizsgát tenni, amely minden jogászra nézve általános jellegű vizsga. Ennek eredményes letételét követően a gyakornokot közjegyzőhelyettesként jegyzik be a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál, és korlátozott közjegyzői jogosultságokkal rendelkezik. Három év sikeres gyakorlatot követően lesz jogosult a közjegyzőhelyettes önálló közjegyzői állás megpályázására. A Közjegyzői Kamara iránymutatása a közjegyzőjelöltek és a közjegyzőhelyettesek számára kötelező továbbképzéseket ír elő.26 A közjegyzőjelöltek a képzést követően kötelesek a MOKK által külön e célra létrehozott bizottság által kijelölt időpontban és helyszínen megjelenni, és a képzésen megszerzett tudásáról számot adni.
Hasonló kötelező képzési rendszer működik Ausztriában, Észtországban, Hollandiában, Lengyelországban, Szlovákiában, és Szlovéniában.
Oroszországban a közjegyzőhelyettesek közjegyzői irodában eltöltött gyakorlatát tekinthetjük kötelező képzésnek, ami minden olyan személynek kötelező, aki közjegyző szeretne lenni. A gyakorlati idő minimum egy év. Kizárólag a gyakorlatot elvégző jelöltek jelentkezhetnek a közjegyzői engedély megszerzéséhez szükséges minősítő vizsgára.
Romániában a közjegyzői vizsgát eredményesen teljesítő, és ezáltal közjegyzői kinevezést elnyert személyeknek a Romániai Közjegyzők Nemzeti Uniója egyhetes intenzív szakmai tanfolyamot rendez, amelyet az Unióban és a kamarákban vezető tisztségeket betöltő tapasztalt közjegyzők tartanak.
Svájcban a genfi kanton közjegyzői fogalmazói kötelesek képzésen részt venni, ami után vizsgát tesznek. A független és szabad közjegyzőkkel működő kantonokban közjegyzői gyakornokok működnek, akik számára szintén kötelező a képzés.
2. Magyarországon a jelöltek jogi szakvizsgára történő felkészítése elsősorban a székhely szerinti megyei bíróságon szervezett fogalmazóképzés keretében, vagy a területi kamara elnöke által jóváhagyott más képzés keretében történik. Ezt a képzést a MOKK által szervezett - amelyen a közjegyzőkkel, ill. a közjegyzőhelyettesekkel együtt vesznek részt - szakmai képzés egészíti ki, amelyek közül a közjegyzők működése tekintetében a négy alapvető témájú tanfolyam kötelező és ingyenes. A költségviselésre vonatkozóan kötelező előírás nincs, de a gyakorlatban a közjegyzőhelyettest ill. a közjegyzőjelöltet alkalmazó közjegyző viseli az egyéb tanfolyamok költségeit.
Észtországban, Németországban, Szlovákiában és Szlovéniában a képzést a Közjegyzői Kamarák szervezik, és viselik ennek költségeit. Ausztriában, Horvátországban, és Lengyelországban a szervezést szintén a kamarák látják el, de a költségeket a résztvevők, vagy az őket alkalmazó közjegyzők viselik.
Hollandiában a közjegyzők szakmai képzésével megbízott alapítvány felelős a közjegyzőhelyettesek képzéséért, együttműködve a KNB-vel és az egyetemekkel. A képzés költségeit a közjegyzőhelyettesnek kell viselnie, de a kamara átvállalja.
Romániában a kinevezést követő, kötelező egy hetes képzés ingyenes.
1. A felmérésben részt vevő, 19 országból csupán 5 jelentette27, hogy az ügyviteli munkatársak számára minimális iskolai végzettséget írnak elő a jogszabályok. Ez a minimum általában az érettségi, vagy az ennek megfelelő középfokú (18-19. életévben megszerzett) végzettség.
Csehországban az ügyviteli alkalmazottaknak minősítő vizsgát kell tenniük két év gyakorlati idő után.
Németországban az adminisztratív alkalmazottak három éves speciális képzésen vehetnek részt.
Svájcban csak az lehet a közjegyzői iroda alkalmazottja vagy munkatársa, aki szövetségi szakképesítő bizonyítvánnyal rendelkezik, amelyet három éves gyakorlatot követően záróvizsga letétele után lehet elnyerni.
2. Az ügyviteli alkalmazottak továbbképzése egyik résztvevő országban sem kötelező, általában az adott közjegyzőre van bízva, hogy munkatársait a legfontosabb jogszabályváltozásokról tájékoztassa, illetőleg a közjegyzői kamarák szerveznek tanfolyamokat az ügyviteli alkalmazottak számára.
Angliában minden közjegyzői irodának kötelező képzést biztosítania a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos eljárásról.
Ausztriában a Közjegyzői Iskola szervez továbbképzést a közjegyző alkalmazottainak.
Magyarországon az ügyviteli munkakörben foglalkoztatottak továbbképzése nem kötelező; képzésüket úgy ösztönzi a szabályzat, hogy a munkaadó közjegyző javára pontszerzést jelent, ha alkalmazottjának továbbképzésen való részvételét igazolja.
Spanyolországban az ilyen tárgyú képzéseket az ügyviteli alkalmazottak akár az Interneten keresztül is igénybe vehetik.
Franciaországban a 2004. május 4-i törvény megreformálta a szakmai képzést létrehozva «a továbbképzéshez való egyéni jogot» a munkavállalók kezdeményezésére. Így minden közjegyzőnek a munkavállalói részére egy éves képzési tervet kell létrehoznia.
Anglia képviselője szerint az információátadási rendszert javítani lehetne a törvény- és közjegyzői rendeletváltozásokat illetően.
Belgiumban már sokféle szakmai nap létezik, minden héten van egy-két elvégzendő szeminárium, amelyek közvetve vagy közvetlenül érintik a közjegyzőséget. A jelentéstevő álláspontja szerint hasznos lenne egy évente megrendezendő néhány napos tanfolyam (egy kellemes üdülőhelyen), amelyen áttekintést kapnának, az adott évben a közjegyzőséget érintő valamennyi újdonságról.
A Leuveni Katolikus Egyetemnek az a szándéka, hogy a jövőben esetlegesen testvéregyetemével, a Louvaini Katolikus Egyetemmel együttműködést építsen ki. Egy átfogó és éves kiadványt hoznának létre, amely magában foglalná az új törvényeket és elméleteket, a főbb bírói határozatokat és ítéleteket közjegyzői ügyekben, és ez előmozdítaná a közjegyzők közötti szövetséget.
Csehország képviselője a közjegyzők képzésével kapcsolatosan jelezte, hogy a közjegyzők képzése körülbelül két éven belül javulni fog országukban, mihelyt a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarája biztosítja székhelyének újjáépítését és egy nagy tárgyalóterem fog a rendelkezésére állni, amely lehetőséget biztosít arra, hogy egy vagy adott esetben két konferenciát tudjon tartani nagyszámú közjegyző részvételével. Az ideális megoldás az lenne, ha a közjegyzők továbbképzését csak a Cseh Köztársaság Közjegyzői Kamarája szervezné, hogy minden közjegyző egyformán tudjon információhoz jutni. Az A.N.E. vagy az I.R.E.N.E. által idegen nyelven tartandó képzésére inkább hosszú távon lát lehetőséget.
Az alkalmazottak képzésével kapcsolatban, szükséges lenne kötelezővé tenni a közjegyzők alkalmazottainak továbbképzését, beleértve az írásbeli teszteket is. Figyelembe kell venni, hogy a közjegyzők alkalmazottai főleg nők, és nekik kevés idejük van arra, hogy egyénileg biztosítsák továbbképzésüket. A továbbképzés során lehetőséget kell teremteni számukra, hogy áttekintsék azokat a témákat, amelyeknél a legtöbb hiba fordul elő, részletesen megismerjék az őket érintő új előírásokat, megismerjék az új szakkifejezéseket és tudják azokat alkalmazni. Véleménye szerint, ezt a továbbképzést évente egyszer kellene megszervezni.
Észtországban az elméletet és a gyakorlatot jobban kellene közelíteni egymáshoz.
Görögország képviselője leszögezte: a közjegyző feladata, hogy frissítse tudását és foglalkozzon munkatársai továbbképzésével. A közjegyzőt a továbbképzésben a közjegyzői kamarák segítik, amelyek a közjegyzők szakmai szervezetei. Ez utóbbiaknak gondoskodniuk kell a közjegyzők tudományos presztízsének emeléséről. Ezért minden közjegyzői kamara igazgatótanácsa konferenciákat vagy szemináriumokat szervez a tagjai számára.
A fent említett találkozások keretében a közjegyzők megvitatják az új jogi problémákat, és megoldásokat javasolnak az optimális megoldások megtalálása céljából. Vita esetén a Közjegyzői Kamara Igazgatótanácsa intézkedik, hogy az illetékes intézmények véleményt alkossanak.
A közjegyzőnek részt kell vennie ezeken a találkozókon, valamint a Közjegyzői Kamara által szervezett tudományos tanácskozásokon. Meg kell osztania ismereteit és tapasztalatát a munkáin, értekezésein és előadásain keresztül. Általában véve a közjegyzőnek mindenfajta segítséget meg kell adni a Közjegyzői Kamara igazgatótanácsának, és azon keresztül kell ténykednie, hogy hozzájáruljon a hivatása gyakorlása feltételeinek megtisztításához és javításához.
Görögországban a továbbképzési rendszer nagyon magas szintű, ami a tudományos területet illeti. Azonban a továbbképzést kötelezővé kellene tenni.
Hollandia közjegyzői elégedettek a jelenlegi helyzettel.
Horvátországban a Horvát Közjegyzői Kamara alapszabályzatának módosítása jelenleg folyamatban van, és ez már szabályozza a közjegyzők továbbképzésének ellenőrző mechanizmusát, éppúgy, mint a rendelkezések megszegésének szankcióit.
Lettországban a közjegyzők valamint az irodák munkatársainak képzése a közjegyzők egyik prioritást élvező témája. 2006 őszétől a továbbképzés tulajdonképpen kötelező lesz a közjegyzők számára (a közjegyző szabadon választhat: vagy részt vesz a képzésen, vagy leteszi a vizsgát). A Jogi tanulmányi központtal együttműködve megszervezik az első képzési programot a közjegyzők munkatársai számára.
A munkatársak szakvégzettsége ugyanolyan fontos, mint a közjegyzőké, mivel ők szintén szervesen a közjegyzőkhöz tartoznak, és jelentősen hozzájárulnak egy hatékony közjegyzői kar létrehozásához.
Litvánia álláspontja szerint a továbbképzést állandóan erősíteni kell, mert a valóság hazai, európai és nemzetközi jogi újdonságokkal, a napi munka új módszereivel szolgál, és nemzetközi együttműködést diktál. Intenzívebben lehetne tanfolyamokat és szemináriumokat szervezni az egyetemeken elméleti és gyakorlati szakemberek közreműködésével.
A magyar továbbképzési rendszer hatékonyan működik, ezért egyik célunk a folyamatosság fenntartása. Azonban szeretnénk újabb tanfolyamokat is szervezni reagálva aktuálisan felmerülő jogi kérdésekre, így pl. Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásával összefüggésben.
A tapasztalat szerint a résztvevők részéről nagyobb az érdeklődés a közjegyzők által tartott tanfolyamok iránt, ezért ill. a folyamatosság biztosítása érdekében is törekvés alakult ki fiatal, felkészült közjegyzők bevonására előadások tartására a MOKK által szervezett tanfolyamok keretében. Természetesen emellett ún. külső előadók felkérésére is sor kerül.
A szakmaiság elsődlegessége mellett sor kerül egyéb kiegészítő tanfolyamok szervezésére is, pl. személyiségfejlesztő, és nyelvi tréningekre is.
Olaszországban a Közjegyzői Alapítvány létrehozása óta a közjegyzői továbbképzés nagyon hatékonyan működik.
Oroszország képviselője szerint a közjegyzők továbbképzési rendszerének megerősítése céljából jogszabályokban kötelező időpontokat (gyakoriság és időtartam), valamint értékelési eszközöket (vizsga, bizonyítvány) kellene meghatározni a képzéshez. Szakintézményt kellene továbbá létrehozni, ahol a közjegyzők továbbképzése helyt kapna.
Románia képviselője arról számolt be, hogy a közjegyzői szakma fejlődése szempontjából mérföldkőnek számít egy Közjegyzői Intézet létrehozása, amelynek célja a közjegyzők és a közjegyző gyakornokok szakmai képzésének biztosítása, valamint a közjegyzők számára a közjegyzői tevékenység gyakorlásához szükséges tanterv kidolgozása. Az intézet a szakképzési és szakmai továbbképzési programot az Oktatási és Kutatási Minisztérium alárendeltségében működő Felnőtt Szakképzés Országos Tanácsa keretében fogja lebonyolítani. Jelenleg a tanfolyami oktatók kiválasztása és a részletes programok tartalmának kidolgozása folyik.
Szlovákiában a legsürgetőbb feladat bevezetni a kötelező közjegyzői továbbképzés rendszerét, pontrendszerrel.
Spanyolország képviselője szerint a közjegyző továbbképzése garanciát jelent a szolgáltatásait igénybevevő számára, amiről senki nem mondhat le. Annál is inkább, mivel mindig azzal az indokkal igazolják tiszteletdíjunkat, hogy a szakszolgáltatások piacán az információ jelentős aránytalanságai tapasztalhatók, amit a szakmába kerülés ellenőrzésével próbálunk orvosolni. Másrészt, egy jó továbbképzési rendszer ugyanolyan fontos, mint a kezdeti válogatási szempont. Már nem elég, hogy a közjegyző a több évtizeddel ezelőtt többé-kevésbé nehéz vizsgákat sikeresen letegye, annál is inkább, mivel a törvényváltozások ma sokkal gyorsabban követik egymást, mint ötven évvel ezelőtt. Jelenleg a folyamatos képzés nélkülözhetetlennek bizonyul. Márpedig, ahhoz, hogy igazán eredményesek legyenek, a teljes továbbképzési rendszert valamilyen ellenőrzés alá kell vonni. Ez azt feltételezi, hogy a közjegyző rendszeresen ellenőrzésnek veti alá magát, ami nem borítja fel a szokásos tevékenységét, ami ésszerű erőfeszítést feltételez, és ami elég diszkrét ahhoz, hogy ne sértse a szakmai hírnevét. Például néhány kötelező, ötévenként leteendő vizsgára gondoltak előre megadott témákkal és a legfontosabb jogszabályváltozásokkal. Az eredményt nem kellene jegyekben kifejezni, hanem egy egyszerű oklevelet lehetne kiállítani. Az a közjegyző, akinek nem sikerül letenni a vizsgát, kapna egy második vagy néhány hónap múlva akár egy harmadik lehetőséget. Ahhoz, hogy a rendszer valóban hatékony legyen, a harmadik sikertelen kísérlet után a közjegyzőnek helyettest kellene kineveznie, amíg nem szerzi meg az oklevelet. Azaz a három első vizsga nem szakítaná meg a közjegyző szakmai tevékenységét, és csak a harmadik után kerülne sor a tevékenység gyakorlásának felfüggesztésére mindaddig, amíg meg nem szerzi az oklevelet a vizsgák számának korlátozása nélkül. Talán van azonban egy másik, egyszerűbb megoldás: két vagy háromévenként három vagy négynapos kötelező tanfolyamok a kisegítő közjegyzők számára.
Svájcban a közjegyzők továbbképzési rendszerének megerősítése céljából először is kötelezővé kell tenni azt, és törvénybe kell foglalni. Ez a legjobb módszer a jogi szolgáltatást igénybevevő számára, hogy biztos legyen abban, a közjegyzője a topon van a jog területén.
Az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságban aktívan közreműködő 25 tagországból 19 vett részt a közjegyzők továbbképzéséről szóló kérdőív megválaszolásában. Nem kaptunk válaszokat Bulgáriából, Luxemburgból, és Macedóniából28.
A felmérésből megállapítható, hogy a továbbképzési rendszerek a nagy hagyományokkal rendelkező közjegyzőségekben is fejlődtek, illetve megőrizték magas színvonalukat, és mintául szolgáltak a közép- és kelet-európai közjegyzők számára. A résztvevő országok nagyobb részében törvény által előírtan kötelező a közjegyzőknek továbbképzéseken részt venni, amelyet általában a közjegyzői kamarák szerveznek, de egyre több országban alakul külön intézmény vagy alapítvány erre a feladatra. Belgiumban Horvátországban és Lettországban a továbbképzési kötelezettségre vonatkozó jogszabály a közeljövőben fog hatályba lépni. A részvétel ellenőrzését szintén a közjegyzői kamarák végzik, több országban pontrendszerrel mérik az aktivitást, és szigorú fegyelmi szankciókat helyeznek kilátásba, például Magyarországon és Olaszországban.
A legtöbb országban a Közjegyzői Kamarák akkor is támogatást nyújtanak a továbbképzéseken való részvételhez, ha egyébként a költségeket a résztvevőknek kell fizetniük.
Egyes helyeken, mint például Spanyolországban, a közjegyzői állás elnyerését közjegyzői vizsgához kötik, de a személyes kvalifikáltságot a kinevezésnél szinte minden országban figyelembe veszik.
Az oktatási témakörök felölelik a közjegyzői szakma szempontjából releváns elméleti és gyakorlati tárgyakat, az Európai Unió jogát, illetve a nyelvi és más készségfejlesztő ismereteket.
Példákat láthattunk arra, hogy a közjegyzők újabb és újabb témák felvetésével és a közjegyzői hatáskör bővítésének kezdeményezésével reagálnak a társadalmi változásokra, például Szlovéniában az egyetemek jogi karaival együttműködve fejlesztési tervet dolgoznak ki.
A szakmai előadásokat nagy tapasztalattal rendelkező tudósok és közjegyzők tartják, és felhasználják a modern technika vívmányait (videokonferencia, távoktatás).
A közjegyzők utánpótlását általában a közjegyző gyakornokok biztosítják. Nem mellékes, hogy ezek az ifjú jogászok mennyire kvalifikáltak, milyen ismeretanyaggal és szakmai gyakorlattal rendelkeznek, mire elérik azt az időt, hogy önálló irodát vezethessenek. Ausztriában, Észtországban, Hollandiában, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában, és Szlovéniában számukra kötelező képzési rendszer működik.
A felmérésben részt vevő, 19 országból csupán 5 jelentette, hogy az ügyviteli munkatársak számára minimális iskolai végzettséget írnak elő a jogszabályok. Ez a minimum általában az érettségi, vagy az ennek megfelelő középfokú (18-19. életévben megszerzett) végzettség.
Az ügyviteli alkalmazottak továbbképzése egyik résztvevő országban sem kötelező, általában az adott közjegyzőre van bízva, hogy munkatársait a legfontosabb jogszabályváltozásokról tájékoztassa, illetőleg a közjegyzői kamarák szerveznek tanfolyamokat az ügyviteli alkalmazottak számára.
A kérdőív végén minden ország előadta távlati terveit, elképzeléseit a továbbképzés fejlesztésével kapcsolatosan. Csehország, Görögország, Szlovákia és Svájc képviselője arra az álláspontra helyezkedett, hogy a továbbképzést kötelezővé kellene tenni, illetve törvénybe kellene foglalni. Oroszország és Románia a megoldást egy olyan intézmény létrehozásában látná, amely a közjegyzők továbbképzésére szakosodna. Abban minden képviselő egyet értett, hogy a tanfolyamokat intenzívebbé kell tenni, erősíteni kell az elméleti és a gyakorlati ismeretek megszerzésének lehetőségét mind a közjegyzők mind alkalmazottaik számára, hogy megfelelő szakmai ismeretekkel felvértezve nézhessünk az új kihívások elé. ■
JEGYZETEK
1 Notarius International Vol. 5/2000. p. 116-123.
2 Franciaország, Németország és Horvátország a kérdőívre adott válaszait késve küldte meg, adataikkal a jelen cikk kiegészítésre került.
3 A görög közjegyzői törvény (2830/2000) 39. cikkelye.
4 Az 1991. február 14-i "Közjegyzői Jog" c. törvény 17. cikkelye.
5 A Litván Köztársaság közjegyzői törvénye (4. szakasz) és az Igazságügyi Miniszter rendelete alapján.
6 Ktv. 55. § j), MOKK 16. sz. iránymutatása.
7 BnotO: 14. § (6), Ezen kívül valamennyi közjegyzői kamara kibocsátja a saját irányelvét.
8 A közjegyzői etikai kódex 2. cikkelye alapján.
9 A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. sz. tv. 21. cikk 2. bek. értelmében. Ugyanakkor a Romániai Közjegyzők Nemzeti Uniója 1996. július 22-én elfogadott és az Unió Tanácsa 84/2004.03.26. sz. Határozatával módosított Alapszabályának 6. cikke kimondja, hogy az Unió biztosítja a megfelelő keretet a közjegyzői tevékenység továbbfejlesztéséhez és a közjegyzők szakmai képzéséhez.
10 A közjegyzőkről szóló 2005. január elsején életbe lépett 2004. június 29-i vaud-i törvény (Svájcban a legújabb törvény) 46. cikkelyében előírja, hogy a közjegyző köteles rendszeresen tovább képezni magát, nevezetesen a szakma által e célból szervezett programokon való részvétele útján.
11 Nemzeti Etikai Kódex 28. cikkely.
12 4.2.11. pont.
13 Österreichische Notariatsakademie
14 Österreichische Gesellschaft für Information und Zusammenarbeit im Notariat Gmbh, ÖGIZIN Gmbh
15 vaud-i közjegyzői alapítvány
16 Ausztriában, Belgiumban, Litvániában, Hollandiában, Oroszországban és Olaszországban.
17 (Art 96)
18 MOKK 19. számú állásfoglalása a közjegyzőjelöltek elméleti felkészítéséről.
19 Magyarországon a szakjogászképzés keretében az alábbi képzési szakok léteznek jelenleg: adójogi, bankjogi, biztosítási, Európa jogi, gazdasági büntetőjogi, ingatlanforgalmi, kereskedelmi, közlekedési, szabályozási (kodifikátor), társasági, környezetvédelmi, igazságügyi szociális tanácsadó, jogi szakokleveles közgazdász, jogi szakokleveles általános orvos, fogorvos, gyógyszerész. A 313 közjegyzőből 18 rendelkezik szakjogászi képzettséggel. (~~ 5,7%).
20 Körülbelül negyven Scrivener Notaries van Angliában és Walesben (a szakma 4%-a).
21 2006. június 1-jén a holland közjegyzői kar 1468 közjegyzőből és 2061 közjegyzőhelyettesből állt.
22 A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. sz. tv. 16. cikk g) pontja.
23 A bírók és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004. sz. tv. 102. cikke.
24 Nincs képzés az EU joganyag tárgyában Ausztriában, Svájcban és Szlovákiában. Románia a jövőben tervezi a témakör bevezetését.
25 Nincs ilyen tárgyú képzés Angliában, Horvátországban, Lengyelországban, Portugáliában, Svájcban és Szlovákiában.
26 MOKK 19. számú iránymutatása "A közjegyzőjelöltek elméleti felkészítéséről".
27 Hollandia, Görögország, Litvánia, Szlovénia, és Románia.
28 Franciaország, Németország és Horvátország válaszai utólag kerültek feldolgozásra.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nyilas Margit közjegyző, Gyöngyös
Visszaugrás
