Történetileg és napjainkban is az államalakulatok között jelentős eltérések tapasztalhatók aszerint, hogy milyen az államok szerkezete. Az állam az állami szuverenitás teljességét gyakorolja, vagy pedig a döntéshozatal, az állami szuverenitás gyakorlása meg van osztva egy tagállamokat összefogó államalakulat és az annak részét képező tagállamok között? Azaz egységes államról, vagy pedig összetett államról van-e szó, mely utóbbiak között eléggé jól elkülöníthető altípusok is megkülönböztethetők. Az alábbiakban megkíséreljük főbb jellemzőiket bemutatni, arra tekintettel, hogy ezekből kiindulva államszerkezeti szempontból minősíthető legyen az Európai Unió közjogi természete, és röviden kitérünk arra is, hogy az Unióhoz való csatlakozás milyen következményekkel járt a hazai állami berendezkedésre.
Az egységes (unitárius) államban egy - jóllehet tagolt - közhatalmi szervezet létezik, amely az állami szuverenitásból eredő összes jogot gyakorolja, anélkül, hogy ezt ugyanazon a területen és ugyanazon lakosság felett megosztaná egy más állami vagy közhatalmi szervezettel, minthogy ilyen állam felett álló szervezet nincs is. Mint pl. Európában manapság Norvégiában. Az egységes államok közé sorolhattuk egyébként 2004-ig Magyarországot is.
1. Az egységes államokhoz képest a lazább államszövetség, a konföderáció széles körben elterjedt értékelés szerint még inkább csak egy állandó jellegű, nemzetközi szerződésen alapuló együttműködést jelent szuverén államok között. Bár különböző átmeneti megoldások is lehetségesek, szélső esetben a konföderáció szervezete jelentéktelen, gyakorlatilag általában csak egy közös szerv, a tagállamok kormányainak képviselőiből álló, kormányközi szervként működő egyeztető típusú tanácskozó gyűlés működik, amely a határozatait egyhangúan hozza, és amelyeknek a végrehajtása a tagállamok szabad belátására van bízva. Ez a megoldás teljesen tiszteletben tartja tehát a tagállamok szuverenitását, viszont nem biztosítja a tagállamok közötti hatékony együttműködést. A konföderáció ezért sokszor elvezet a valódi szövetségi államhoz, pl. 1787-ben az USA-ban, 1848-ban Svájcban (Svájc a mai hivatalos elnevezése ellenére sem konföderáció, hanem szövetségi állam), de a folyamat fordított is lehet, voltak ilyen törekvések és jelenségek újabban is pl. közép- és kelet-Európa szövetségi államaiban. (Konföderációnak tekintették pl. a volt Szovjetunió területén több korábbi tagállamból megalakult Független Államok Közösségét.)
2. A szorosabb államszövetségben, a szövetségi államban vagy föderációban (a latin foedus - szövetség, egyezmény - szóból) - szemben a konföderációval - a szövetségi államnak már mindenkire közvetlenül kötelező döntési jogkörrel felruházott közös, külön szervezete is van, amely "fölébe" kerül a tagállamok szervezetének. A szövetségi Alkotmány alapján többé-kevésbé korlátozva az általában külön alkotmányokkal is rendelkező tagállamok szuverenitását. De nem szünteti meg azt, mint ahogy ez történne egy egységes állam létrehozásával, hiszen a tagállamnál maradó hatáskörökben a tagállam továbbra is szuverén lehet. (Mindez persze attól is függ, hogy a tagállami hatáskörök ellátása felett a szövetség gyakorol-e, illetve mennyiben gyakorol felügyeletet.)
Ami most már konkrétan az államszervezet tagolását illeti, a föderációkban, vagy föderális államokban a tagállamok szervezete mellett kiépült szövetségi szervezet
- 316/317 -
különböző lehet. Lehet, hogy ez lényegében csak a közös államfő személyében és döntési jogosítványaiban testesül meg (perszonálunió - példa erre 1849 előtt Magyarország - Ausztria kapcsolata). Előfordul, hogy a közös államfőn kívül vannak, bár eléggé szűk körben, más közös állami szervek is - pl. közös hadügyi, külügyi és az ezekre vonatkozó pénzügyi hatáskörökben eljáró szervek (reálunió - pl. a dualista államszövetségi rendszerben, az Osztrák-Magyar Monarchiában 1867 után.) A szövetségi állam kifejlettebb formájában viszont - és ma széles körben ez a jellemző - már kiépült egy átfogó szövetségi szervezetrendszer a szövetségi hatáskörbe tartozó ügyek intézésére. Így általában:
- szövetségi államfői tisztséget intézményesítenek, szövetségi parlament, kormány, minisztériumok, szövetségi legfelsőbb bíróság, stb. létesülnek,
- a szövetségi államnak több helyütt kiépül a tagállamokban működő (ilyen értelemben területi-helyi) államigazgatási és bírói szervezete a tagállamok hasonló szervezete mellett. Sőt az is előfordul, hogy valamely szervtípushoz tartozó szervek egészében a szövetség szervezetéhez tartoznak. A tagállamok szervezetében ilyen szervek nem működnek. (Pl. a szövetség szervezetéhez tartozik Ausztriában valamennyi bíróság.)
Az előbb utalás történt arra, hogy a konföderáció elvezethet a föderális államhoz, de föderális állam egységes államokból közvetlenül is alakulhat. Vagy úgy, hogy a korábban egységes állam - különösen történelmi okok és a nemzetiségi, etnikai jogok teljesebb körű biztosítása miatt - szövetségi állammá alakul. Biztosítva a területi - nemzeti közösségek szűkebb-tágabb szuverenitását. (Pl.: 1918-ban Oroszország, 1968-69-ben Csehszlovákia, vagy 1993-ban Belgium, de bizonyos szempontból ilyen irányba mutatott az un. "regionális államok" megjelenése és fejlődése is pl. Spanyolországban, jóllehet az utóbbi még nem tekinthető szövetségi államnak, hiszen az autonóm régiók nem feltétlenül fedik le az állam egész területét és általában a régiók önállósága sem éri el a szövetségi állam tagállamainak önállóságát. Statutumuk - alapszabályuk - központi törvénnyel jóváhagyásra szorul, nem rendelkeznek saját Alkotmánnyal. (Vagy pedig oly módon, hogy a különböző államok a hatékonyabb együttműködés érdekében föderális államot hoznak létre. Mint látni fogjuk, egy több évtizedes fejlődés következtében, különösen az Európai Unióról szóló 1992. évi maastrichti Szerződés hatályba lépését követően lényegében ilyen irányú folyamatban lehettünk, lehetünk tanúi pl. az európai integráció menetében alakuló Európai Unió tekintetében is.
Amit pedig a szövetségi berendezkedés megszüntetésével kapcsolatban érdemes megemlíteni, az az, hogy a szövetségi Alkotmányok nem mindig ismerték el a tagállamok szövetségi államból való kiválásának jogát. A kivételek között volt pl. a Szovjetunió 1977. évi Alkotmánya. A gyakorlatban mégsem volt ritka, hogy megegyezéssel, vagy más módon egy szövetségi állam tagállamai teljesen önállóvá váltak. A Szovjetunió 1991. évi megszűntekor pl. Lettország, Litvánia és Észtország, Csehszlovákia megszüntetésével 1993-ban Csehország és Szlovákia, vagy a korábbi Jugoszlávia megszűntével már 1991-ben is Jugoszlávia több tagállama. (Az EU 2004-ben aláírt, de nem ratifikált Alkotmánya, majd az alapító Szerződéseket módosító 2007. évi lisszaboni Szerződés hatályba lépése esetén lehetőség nyílna intézményesen rendezett kilépésre az Európai Unióból is.)
Az előbbiekhez kapcsolódva nem hagyható szó nélkül, hogy az egységes államokban, konföderációban egyesült-, illetve szövetségi állam tagállamain belül főleg a kompakt nemzetiségi lakosság által lakott területek és szerveik több helyütt területi autonómiát, azaz az általános állami- területi egységek képviseleti és igazgatási szerveihez képest (elsősorban kulturális ügyekben) nagyobb önállóságot (szélesebb hatáskört) kapnak. Az autonómia azonban már nem terjed odáig, hogy bármely ügycsoportban kizárná az állami alkotmányossági, illetve törvényességi felügyelet ellátását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
