Fogalmilag munkaidő a munkavégzésre előírt idő, és a további idő pihenőidő. Határesetek azonban itt is vannak. Ezt példázza a következő jogeset.
A tényállás szerint a munkáltató szállítással foglalkozó cég, a munkavállaló pedig e cég tehergépkocsi-vezetője. A felek között az a vitás, hogy a be- és kirakodás idejére jár-e és milyen munkadíjazás.
A munkaszerződés szerint a munkavállaló a munkadíjazás szempontjából a kollektív szerződésben meghatározott III. bércsoportba tartozik. 2000. évben a munkáltató az üzemi tanáccsal a gépkocsivezetőkre vonatkozólag üzemi megállapodást kötött a következők szerint:
- a törvényben előírt szüneteket meg kell tartani,
- a be- és kirakodással összefüggő szüneteket illetően
- - ha a gépkocsivezető a be- és kirakodásnál és hasonló inproduktív időknél nem köteles jelen lenni, a vezető szünetet köteles igénybe venni, feltéve, hogy annak tartama legalább 15 percet elér. Szünet igénybevétele abban az esetben is kötelező, ha a rakodási vezető azt közli a gépkocsivezetővel, hogy nem köteles a gépkocsinál tartózkodni, hanem onnan szabadon eltávozhat. Ugyanez áll abban az esetben is, ha a rakodási vezető csipogót ad a gépkocsivezetőnek, vagy arról tájékoztatja, hogy hangszóró útján fogja értesíteni,
- - a szünetek nyilvántartása alapján megállapítható volt, hogy az előbbiek szerinti ún. rövid szünetek a munkaidő 5,5%-át teszik ki,
- ezért a teljesítettnek elszámolt munkaidőt ennek megfelelően havonta 5,5%-kal csökkenteni kell.
A munkáltató az előbbieknek megfelelően havi 5,5%-kal csökkentette a munkavállaló által 2000. II-XI. hónapokra teljesítettnek elszámolt munkaidőt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
