2010-ben jelent meg az Oxford University Press gondozásában a European Copyright Law - A Commentary című szerzői jogi nagykommentár1, amelynek szerkesztői Michel M. Walter címzetes egyetemi tanár (Hon. Prof.), és Dr. Silke von Lewinski (Adj. Prof.), a müncheni Max Planck Intézet tudományos munkatársa. A kötet szerzőtársai Walter Blocher, Thomas Dreier, és Felix Daum, valamint Dominik Goebel, Lutz Riede és Anke Schierholz (tudományos életrajzok az xciii-xcv oldalakon).2
Az angol nyelvű kötet nem áll előzmény nélkül. 2001-ben látott napvilágot az első, még német nyelvű változat a Springer kiadónál, amely az uniós csatlakozásra készülő országokban - így nálunk is - nélkülözhetetlen kézikönyvvé vált. Már akkor látszott ugyanis, hogy az európai szerzői jogi harmonizáció sporadikus jellege ellenére elért egy olyan mértéket és szintet, amely szükségessé teszi az egységes szemléletű tárgyalást.
Az angol változat megjelentetését - ez nem nélkülöz bizonyos iróniát, lévén szerzői jogi munkáról szó - az a körülmény is sürgette, hogy a szerkesztők megelőzzék az engedély nélküli fordításokat, ahogy ezt tényszerűen az előszó is tartalmazza.
Megkerülhetetlenné tette az angol nyelvű kommentár elkészítését az unió további bővítése, az európai szerzői jog egységes, uniós jogi szempontú elemzést szükségessé tevő fejlődése, a lisszaboni szerződés eredményezte erősebb integráció és nem utolsó sorban a közép-kelet európai jogászok angolra összpontosuló nyelvismerete is.
A kommentárszerű elemzést az indokolja, hogy 2001 óta a "Copyright Directive-nek" is nevezett "Infosoc" Irányelv (2001/29/EK Irányelv), a Jogérvényesítési Irányelv (2004/48/EK irányelv), valamint a vámfelügyeleti rendelet (1383/2003/EK tanácsi rendelet), és az azt végrehajtó bizottsági rendelet (a 1172/2007/EK rendelettel módosított 1891/2004/EK rendelet) is az uniós jog része lett.
E jogforrásokat azért kell kiemelni a kommentár szükségességének indokai közül, mert - szemben a korábbi irányelvek döntő többségével - valóban átfogó instrumentumok. A korábbi irányelvek közül csak a Védelmi idő Irányelv (egységes szerkezetbe foglalt szövege: 2006/116/EK irányelv) tekinthető a szerzői és szomszédos jogokon átívelő jogforrásnak, de például az adatbázis sui generis védelmére irányadó védelmi időt már nem ez az irányelv, hanem az Adatbázis Irányelv (1996/9/EK Irányelv) határozza meg. Az Infosoc Irányelv a szerzői és szomszédos jogi jogosultak bizonyos vagyoni jogaira, a hatásos műszaki intézkedés és a jogkezelési adat védelmére nézve ad egységes szabályokat. A szabad felhasználási esetek meghatározására nézve is ez volt a célja, de e harmonizációs cél elérése vitatott (vö. 11.5.8., 1020., 1021. o.).
A Jogérvényesítési Irányelv és a Vámfelügyeleti Rendelet hatálya kétség kívül a szerzői jog és az iparjogvédelem minden, az uniós jogban szabályozott oltalmi formájára és a tagállami oltalmi jogokra is kiterjed, sőt, a Jogérvényesítési Irányelv átültetése kiterjeszthető a tisztességtelen versenycselekmények (különösen a jellegbitorlás) szankcióira is (13.1.4., 1212. o.), valamint a Jogérvényesítési Irányelv (13) preambulum-bekezdése.
A szerzők - a recenzens szerint messzemenően helyesen - leszögezik, hogy a jogharmonizáció jelzett bővülése sem vezetett még egységes, elvszerűen felépített uniós szerzői joghoz, azaz minden szerzői jogi szabályozási tárgyra létező horizontális szabályhoz. "Of course, European Copyright still is not yet an overall and coherent system, but rather a patchwork…" (előszó, VI. o., valamint 16.04., 1644. o.), mindazonáltal egy rendszer körvonalai már kirajzolódnak.
Ezt az egyedül helytálló megközelítésből következik, hogy a munka gerincét az uniós szerzői jogot irányelvenként, cikkről cikkre haladó elemzés, és nem a szerzői jogi szabályozás mérföldköveihez (védelem tárgya, jogosult, kizárólagos jogok, kivételek, a jogok a vagyoni forgalomban stb.) igazított tárgyalás alkotja. A kialakulóban levő, az egységesség jeleit itt-ott már felmutató uniós szerzői jogot, a harmonizáció állását az utolsó, V. fejezet (Status of harmonization and outlook) elemzi. Itt viszont a magyarázat már - szintén csak helyeselhetően - a szerzői jogi szabályozás csomópontjaihoz, és a jogalkalmazáshoz nélkülözhetetlen nemzetközi egyezményes, és nemzetközi magánjogi rendelkezésekhez igazodik. E fejezet is, csakúgy, mint az irányelvek részletes magyarázata tartalmazza az uniós szerzői jogi szabályozás megalapozott kritikáját, amely mind tartalmi, mind koherencia zavarra vonatkozó észrevételeket is magában foglal.
A tartalmi kritikára jó példa a mű szerzői jogi védelmének lényegét jelentő egyéni-eredeti jelleg uniós jogi, három irányelvben található, nem teljes összhangban álló rendelkezéseinek bírálata (számítógépi program, műként védelemben részesülő adatbázis, fotó szerzői jogi védelme - 16.05-16. 08., 1645-1648. o.). A hiányra és egyben koherencia zavarra pedig jól mutat rá például a közös művek, pontosabban a szerzői jogi jogközösség szabályozásának elmulasztását kritizáló fejtegetés (16.0.14., 1469. o.). Azt a magunk részéről tesszük hozzá, hogy a szomszédos jogi védelmi idő felemeléséről szóló, jelenleg az együttdöntés többágú folyama tanácsi medrében fuldokló irányelv-tervezet megoldási javaslata ismét csak nem lesz kielégítő, ugyanis a jogi konstrukciót nem lenne szabad egy műfajtára (szöveges zeneművek) korlátozni, hiszen a szerzői jogi jogközösség nem köthető műfajhoz. A dologi jogi közös tulajdon szabályait sem lehet csak bizonyos dologcsoportokra nézve meghatározni. Az más kérdés, hogy nagyszámú gyakorlati előfordulásuk miatt a szöveges zeneművek kezelhetők-e eltérően a szerzői jogi jogközösség többi tárgyától. (A mű a Védelmi idő Irányelv módosításának 2008-as javaslatát tárgyalja, lásd 8.01-8.021., 636-648. o.)
A nagykommentár több szempontból is alapmunka, amely minden, az uniós harmonizációval akárcsak csekély mértékben is összefüggő kutatás kötelező kiindulópontja. Az egyes, az irányelvekhez (a vámfelügyelet esetében rendelethez) kapcsolt szerkezeti egységek elején a jogforrások, az előkészítő anyagok felsorolása, és a szakirodalmi forrásokat tartalmazó bibliográfia kézenfekvő, és nélkülözhetetlen kutatási segítség. Az uniós szerzői jog tagállami implementációjának állásáról szintén jogforrásonként számot adó fejezetek pedig egyrészt komoly, nem cáfolható bizonyítékai az elért harmonizációs szintnek, másrészt szintén továbbsegítik a kutatót (a magyarországi implementációról Gyertyánfy Péter számol be). Egyébként nem minden tagállami átültetést dolgoznak fel egyforma mélységben a szerzők. A szerzői jogi jogcsaládok szempontjából mérvadónak tekintett tagállamokban (13 tagállam) lezajlott átültetésről rövid összefoglaló jelentések és "megfelelési" táblázatok számolnak be, a többi tagállam esetében csak táblázat ad útmutatást az átültetésről (4., 5.lj., vii. o.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
