A Családi Jog korábbi számainak egyikében (2003. évi 3-4.) elemzést közöltünk az Európai Családjogi Bizottság által összeállított, a házassági bontójog és a volt házastárs tartása témakörében készített nemzeti jelentések alapján. 2005-ben az Intersentia Kiadó gondozásában megjelent az a kötet, amely huszonkét ország szülői felelősséggel (szülői felügyelettel) kapcsolatos nemzeti jelentéseit tartalmazza. A jelentések mindkét esetben a Bizottság által megadott szempontok alapján készültek és mivel az a kérdőív, amelyre az egyes országok szakértőinek válaszokat kellett adni, igen részletes volt (különösen ez utóbbi, szülői felelősséghez kapcsolódó területen), a kiadvány meglehetősen széles körű áttekintést biztosít. Az említett huszonkét ország Európa nagy részét lefedi, Kelet- és Közép-Kelet-Európából azonban Magyarországon kívül csak a címben említett öt ország jelentkezett, melyek vonatkozásában a szülő-gyermek kapcsolat egyes kérdéseinek rendezését a nemzeti jelentések alapján - néhány témakört érintve - tekintjük át. A bolgár jelentést Velina Todorova (Plovdiv-i Egyetem), a cseh jelentést Milana Hrusaková (Masaryk Egyetem, Brünn), a litván összeállítást Valentinas Mikelenas (Litván Legfelsőbb Bíróság), a lengyel jelentést Andrzej Mᾳczyński és Jadwiga Mᾳczyńska (Jagello Egyetem, Krakkó), az oroszországi összeállítást pedig Masha Antokolskaia (Vrie Egyetem, Amszterdam) készítette.
(Az alábbiakban a "szülői felügyelet", "szülői felelősség" és "szülői jogok és kötelezettségek" kifejezéseket időnként némileg szinonim értelemben fogjuk használni, megjegyezve, hogy egyébként nem teljesen felcserélhető fogalmakról van szó. A Bizottság a szülői felelősség fogalmára épít, a vizsgált országok jogszabályai azonban nem feltétlenül ezt a terminológiát használják.)
1. Bulgáriában a XIX. század végén a jogalkotó saját jogalkotási hagyományok hiányában külföldi mintákra tekintettel, így elsősorban a francia Code Civil alapján rendezte a családtagok jogi kapcsolatait, s ez a jogszabály az 1940-es évekig hatályban maradt. A következő időszakra a szovjet jogalkotás gyakorolt meghatározó befolyást; az 1968. évi bolgár Családjogi Kódex még a "szülői hatalom" kifejezést használta, a nyolcvanas évek óta azonban a "szülői jogok és kötelezettségek" szófordulattal jelölik a szülő-gyermek kapcsolat lényegét. Noha a jogszabályi háttér 1944 óta több alkalommal változott, az alapelvek és alapvető jogi rendelkezések szelleme azóta változatlan. A ’40-es éveket megelőzően a gyermek származása volt a jogi szabályozás tárgya, a személyekről szóló 1907. évi törvényben pedig még mint a szülő tulajdona szerepelt; ettől függetlenül személye egyéb jelentőséggel nem bírt. Azóta azonban a gyermek egyre erőteljesebben a családi jogi szabályozás homlokterébe került. Todorova rámutat arra, hogy a gyermeki jogok mellett fokozatosan a szülői jogok is nagyobb hangsúlyt kaptak, s a hatvanas, hetvenes években növekvő figyelmet fordítottak a család autonómiájára is. A hatályos szabályozást az 1985. évi Családjogi Törvény, egyes kapcsolódó rendelkezéseket pedig a 2000. évi Gyermekvédelmi törvény tartalmaz.
2. Ami Csehországot illeti, a Csehszlovák Köztársaság 1918-ban átvette az Optk. addig azon a területen is hatályos rendelkezéseit, amelyek különbséget tettek a házasságban és házasságon kívül született gyermekek jogállása között, a házasságban élő apát apai hatalommal ruházták fel és halála esetére gyám kirendelését tartották szükségesnek. Az 1950-ben született cseh Családjogi Törvény kimondta a férfiak és nők házasságon és családon belüli egyenlőségét, továbbá a gyermekek egyenlő jogállását, függetlenül attól, hogy házasságban születtek-e. Noha ez a jogszabály a szülő-gyermek kapcsolatot a "szülői hatalom" kifejezéssel jelölte, tartalma lényegében nem különbözött a ma hatályos szabályoktól, s keretei között a házastárs és nem házastárs szülők egyforma jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeztek. A jelenleg hatályos 1963. évi cseh Családjogi Kódex (melyet 1998-ban módosítottak) szakított a szülői hatalom kifejezés használatával és a szülő-gyermek kapcsolatra nézve a "szülői jogok és kötelezettségek" terminológiát alkalmazza. A Kódex hatályba lépése idején nem határozta meg pontosan, hogy mit kell szülői hatalom alatt érteni; az 1998. évi módosítás alkalmával viszont részletesen meghatározták a szülő felelősség tartalmát.
3. Litvániában az 1500-as években több törvény is született, amely a szülő-gyermek kapcsolatot szabályozta, elsősorban a törvényes és törvénytelen gyermek megkülönböztetésének és az apa domináns pozíciójának hangsúlyozásával. A harmadik, 1588. évi törvényt az orosz polgári jog váltotta fel 1804-ben. A II. világháború előtti litván függetlenség időszakában mintegy húsz éven keresztül a megosztottság jellemezte a családi jogot: az ország különböző területein más-más rendelkezések voltak érvényben, az egyik régióban a német, a másikban a francia jog. 1944-től 2000-ig, az újbóli függetlenné válásig az 1969. évi szovjet Családjogi Kódex került alkalmazásra (amely megteremtette a gyermekek származásra tekintet nélküli egyenlőségét és rögzítette a szülők egyenjogúságát), majd 2000-ben elfogadták az új - és jelenleg hatályos - litván Polgári Törvénykönyvet, amelynek harmadik Könyvét képezik a családjogi rendelkezések. Ahogyan Mikelenas erre utal, az új Ptk. előkészítése során a szülő-gyermek viszony szabályozása során is figyelembe vették a nemzetközi tendenciákat. Jogforrásként említésre méltó továbbá a gyermekek jogainak védelméről szóló 1996. évi törvény, de a szerző utal a jogirodalom és a bírósági gyakorlat jelentőségére is.
4. Lengyelországban a II. világháborút követően 1946-tól külön-külön jogszabályok tartalmazták a családjogi, a gyámságra, illetve a gyámhatóság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Ezt követően megalkotásra került az 1950. évi Családjogi Kódex, amely 1964-ig maradt hatályban. A jelenlegi szabályokat a Családról és a Gyámságról szóló 1964. évi törvény tartalmazza, amelynek két jelentősebb módosítása volt, 1975-ben, illetve 2000-ben. A szülői felelősség szempontjából irányadó eljárásjogi rendelkezéseket a szintén 1964. évi Polgári eljárásjogi Kódex tartalmazza.
5. Oroszországban 1917 előtt a szülő-gyermek kapcsolatot a család patriarchális szemlélete jellemezte; a gyermekek szülői hatalom alatt álltak, amely még akkor sem szűnt meg teljesen, ha a nagykorú gyermek házasságot kötött vagy munkát vállalt. Noha jogilag ez a hatalom mindkét szülőt megillette, cselekvőképessége fennállása idején gyakorlatilag csak az apa rendelkezhetett vele, hiszen az anya maga is férje hatalma alatt állt. A szülői hatalom a gyermek engedelmességre kényszerítése érdekében meglehetősen széleskörű volt, a szülőnek nemcsak "házi fegyelmezés" alkalmazására volt jogi felhatalmazása, hanem arra is, hogy gyermekének akár négy hónapig terjedő letartóztatását elrendeltethesse (lettre de cachet útján). Noha a XIX. század végén az ilyen kérelmeknek már nem adtak helyt, maga a szülői hatalom még súlyos visszaélés esetén sem volt megszüntethető. Az 1917-es forradalmat követően a szülői hatalom koncepcióját felülvizsgálták és az 1918. évi orosz Családjogi Kódex - elsőként, ahogy Antokolskaia hangsúlyozza - bevezette az orosz szülői felelősségi szabályozás egyik meghatározó alapelemét: a közös szülői felelősség intézményét. A jogszabály attól függetlenül biztosított a szülőknek azonos jogi státuszt, hogy házasságban éltek-e vagy sem, illetve, hogy milyen módon történt az apaság megállapítása. A szülői felelősségnek ekkor része a gyermek gondozásának, nevelésének, képviseletének, védelmének, valamint tartásának joga és kötelezettsége. A következő, 1926. évi Családjogi Kódex lényegében fenntartotta a korábbi szabályozást, amely a szülők kötelezettségeire és nem jogaira helyezte a hangsúlyt. Az 1969. évi törvény azonban már arra törekedett, hogy helyreállítsa a szülői jogok és kötelezettségek egyensúlyát, s elősegítse a gyermeki és a szülői érdekek megfelelő összemérését.
1995-ben került megalkotásra a jelenleg hatályos orosz Családjogi Kódex, amely folytatta az előző törvény által megkezdett utat: a szülői felelősség kérdését a szülő és gyermek közötti kapcsolatnak és nem a szülő és az állam közötti viszonynak fogja fel, s a korábbi paternalisztikus elképzeléstől távolodva a gyermeket nem passzív tárgynak tekinti. Noha a jogszabály továbbra is a közös és a szülőket egyenlőkként megillető szülői felelősség koncepcióján alapszik, Antokolskaia rámutat arra, hogy ez már nem feltétlenül felel meg a mai követelményeknek, hiszen nem minden esetben az a szülő neveli a gyermeket, akihez tényleges biológiai kapcsolat fűzi.
A Bizottság a kérdőívek összeállítása során az Európa Tanács által 2002. január 25-én elfogadott, a szülői jogállás keletkezésének és joghatásainak elveiről szóló Fehér Könyvben foglaltakat vette alapul. A Fehér Könyv 18. elvének értelmében a szülői felelősség azon jogoknak és kötelezettségeknek az összessége, amelyek a gyermek erkölcsi és fizikai fejlődésének biztosítását célozzák, s különösen ide tartozik a gyermek gondozása és védelme, személyes kapcsolatai fenntartása, neveltetése (taníttatása), jogi képviselete, tartózkodási helyének meghatározása és a vagyonkezelés. A gyermek tartását ez a dokumentum külön címként szabályozza. A nemzeti jelentések ily módon kitértek arra, hogy hazai rendelkezéseik mennyiben fedik a szülői jogok/kötelezettségek fenti felsorolását.
1. A bolgár jogszabály szülői jogokról és kötelezettségekről szól, s ennek keretei között tartalmazza a Fehér Könyvben felsorolt valamennyi elemet. A gyermek teljes körű gondozása a szülő legfontosabb kötelezettsége, amelyet az Alkotmány is rögzít; eszerint a kiskorú gyermek nevelése és gondozása a szülő joga és kötelezettsége, melynek teljesítése során az állam is támogatásában részesíti. Noha a személyes kapcsolatok megtartásának elősegítését a jogszabály kifejezetten nem tartalmazza, Todorova álláspontja szerint ezt a követelményt egyértelműen kifejezésre juttatja a bolgár jog is, hiszen a gyermek neveltetéséről a szülőknek saját háztartásukban kell gondoskodniuk, amennyiben pedig különélnek, a kapcsolattartás révén a gyermek másik szülőjével is kapcsolatban maradhat. A szülő taníttatási kötelezettsége a Családjogi Törvényből csak közvetett módon vezethető le, mivel ez rögzíti azt, hogy a szülőnek fel kell készítenie a gyermeket társadalmilag hasznos tevékenység folytatására. A gyermek ugyanakkor a 16. évének betöltéséig tanköteles és a szülőnek biztosítani kell tanulmányainak megfelelő folytatását, amelyet a tartási kötelezettség is - többek között - céloz.
Ami a jogi képviseletet illeti, a bolgár jog is különbséget tesz a 14 éven aluli és a 14. évét betöltött gyermek képviselete között, s abban az esetben, ha a bírósági eljárás során kiderül, hogy a szülő és az általa képviselt gyermek érdekei ellentétesek, a gyermek képviseletére ügygondnok rendelhető ki. A gyermek tartózkodási helyével kapcsolatosan a bolgár jog kötelezettséget fogalmaz meg: a kiskorú gyermek, hacsak fontos ok egyebet nem tesz szükségessé, köteles szüleivel élni. Ha a gyermek elhagyja szülei lakását, a bíróság - meghallgatását követően - kötelezheti őt visszatérésre. A jogirodalom a fenti szabály értelmezése során kiemelt jelentőséget tulajdonít a gyermek érdekének, utalva arra, hogy a szülő gondozási, nevelési feladatait akkor képes ellátni, ha a gyermek vele él; s hangsúlyozza azt is, hogy a gyermek jogellenes elvitele esetén, illetve a gyermek jogellenes eltávozása esetén elrendelhető a gyermek visszavitele. A vagyonkezelést illetően a Családjogi Törvény megkülönbözteti a rendes vagyonkezelést, amely elsősorban a vagyon fenntartását jelenti, valamint a vagyonnal való rendelkezést, amelyhez bírósági hozzájárulás szükséges. A bíróság szükség esetén, illetve akkor adja jóváhagyását, ha az ügylet nyilvánvalóan a gyermek érdekében áll; a rendelkezési jog bírósági jóváhagyás nélküli gyakorlása az ügylet érvénytelenségét vonja maga után. Természetesen a gyermek érdekének védelmében vannak olyan ügyletek is, amelyek bírósági jóváhagyás esetén sem érvényesek.
2. Ami Csehországot illeti, a Családjogi Kódex értelmében a gyermek teljes körű gondozása a szülői felelősség része, s ide sorolható a gyermek ügyeiben való döntés joga és kötelezettsége is. Hrusaková ugyanakkor utal arra, hogy a szülők nem kötelesek a gyermek gondozását személyesen ellátni, ezzel a feladattal harmadik személyt is megbízhatnak (a gyakorlatban tipikusan a nagyszülőt). A személyes kapcsolatok fenntartása nem a szülői felügyeleti jog részeként jelenik meg, hanem kapcsolattartási jogként. A szülő kapcsolattartási kötelezettsége pedig nem szűnik meg a gyermek nagykorúságával, hanem addig tart, amíg a gyermek a saját lábára nem áll, amely tanulmányok folytatása vagy fogyatékos gyermek esetén nem feltétlenül történik meg a 18. év elérésével. A Családjogi Kódex a gyermek taníttatásával kapcsolatosan nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, de az iskoláztatás helyének, módjának megválasztása lényeges és egyúttal olyan kérdés, amelyben a szülőknek egyet kell érteniük. Vita esetén kérhető a bíróság döntése, s ezzel kapcsolatosan a gyermek véleményét is meg kell hallgatni. A bíróságok több alkalommal hangsúlyozták, hogy a gyermeket megilleti az a jog, hogy képességeinek megfelelő tanulmányokat végezzen, azaz a szülők tartási kötelezettsége meghosszabbodhat.
A szülők főszabályként ellátják gyermekük jogi képviseletét, de egyiküket sem illeti meg ez a jog, amennyiben a kérdéses ügyben a szülők és a gyermek érdeke, illetve a gyermek és a szülők másik gyermekének érdeke ellentétes. Ilyenkor a bíróság jelöli ki azt a természetes személyt, tipikusan egyéb hozzátartozót, aki az adott eljárásban vagy ügylet kapcsán a gyermek jogi képviseletében eljár. Hrusaková kiemeli: ehhez nem szükséges az, hogy ténylegesen érdekkonfliktus alakuljon ki, elegendő ennek a lehetősége. A cseh jog a gyermek tartózkodási helyének meghatározását mint a felügyelet gyakorlását tekinti szülői jognak, illetve kötelezettségnek. A Családjogi Kódex azt célozza, hogy a gyermek ellátásában még különélő szülők esetén is mindkettő vagy legalább egyikük részt vegyen. Ami a vagyonkezelést illeti, ez a szülőknek joga és egyúttal kötelezettsége, amelyet megfelelő gondossággal kötelesek teljesíteni. A vagyon gyarapítása nem kötelezettségük, de annak megőrzése igen, s indokolt esetben a vagyon haszna felhasználható a gyermek tartására, sőt, amennyiben a gyermek tartására kötelezett személyek önhibájukon kívül képtelenek a gyermek tartására, maga a vagyon is - ez utóbbi azonban bírósági engedély függvénye.
3. A litván Polgári Törvénykönyv értelmében a szülői felügyeleti jog egyik részjogosítványa a gyermek gondozása: a jogszabály értelmében a szülők jogosultak és kötelesek gyermeküket megfelelően nevelni és gondozni, egészségét megőrizni és a gyermek fizikai és értelmi állapotára tekintettel kedvező körülményeket teremteni harmonikus fejlődéséhez annak érdekében, hogy a társadalom önálló tagja lehessen. A szülők felelősséggel tartoznak gyermekük neveléséért, fejlődéséért, egészségéért, szellemi és erkölcsi fejlődéséért. Mikelenas a személyes kapcsolatok megőrzését olyan elemnek tekinti, amelyet a litván jog is elismer, tekintettel arra, hogy a gyermeknek jogában áll szüleivel együtt élni, a különélő szülővel és közeli rokonaival kapcsolatot tartani, feltéve, hogy ez nem sérelmes számára. Ami a taníttatás kötelezettségét illeti, a Polgári Törvénykönyv kifejezetten rögzíti, hogy a szülőknek meg kell teremteniük gyermekük tanulásának megfelelő feltételeit legalább a gyermek 16 éves koráig.
Szintén rendelkezik a Polgári Törvénykönyv a gyermek szülei általi jogi képviseletéről, valamint a tartózkodási hely meghatározásáról. Ez utóbbi vonatkozásában megállapítja a jogszabály, hogy a gyermek lakóhelyéül szülei lakóhelye szolgál, s a gyermek szüleitől akarata ellenére - kifejezetten meghatározott esetek kivételével - nem választható el (ez a szabály összhangban áll a New York-i Gyermekjogi Egyezményben foglaltakkal). A gyermek tartózkodási helyét a szülők különélése esetén a szülők megállapodása vagy ennek hiányában a bíróság döntése határozza meg. A szülők joga és kötelezettsége gyermekük vagyonának kezelése, amellyel kapcsolatosan, ha valamely kérdésben vita merül fel, a bírósághoz fordulhatnak. Amennyiben a szülők vagy egyikük a vagyonkezelés során veszélyezteti a gyermek érdekét, a gyermeki jogok védelmére hivatott állami intézmény vagy az ügyész bírósághoz fordulhat a szülő vagyonkezelői jogának megszüntetése érdekében. Ha ez mindkét szülőt érinti, a bíróság harmadik személyt fog kijelölni e feladat ellátására.
4. A családról és gyámságról szóló lengyel törvény értelmében, ami a gondozást illeti, a szülők joga és kötelezettsége a gyermek feletti felügyelet gyakorlása, nevelése, továbbá fizikai és értelmi fejlődésének elősegítése. A személyes kapcsolatok fenntartásáról szintén rendelkezik a jogszabály, ám a lengyel jog ezt nem sorolja a szülői felügyelet körébe. Annak ellenére, hogy a szülőket adott esetben megfosztják felügyeleti joguktól, továbbra is jogosultak arra, hogy gyermekükkel kapcsolatot tartsanak, feltéve, hogy ez nem sérti a gyermek érdekét. Ha sérelmes a gyermek számára, a bíróság megszüntetheti a kapcsolattartási jogot. A taníttatás kifejezetten nem tartozik a szülők kötelezettségei közé, de közvetett módon igen: a szülői felügyelet gyakorlásának általános szabálya kimondja, hogy a szülőnek biztosítania kell gyermeke szellemi fejlődését és fel kell készíteni őt arra, hogy felnőttként a képességeivel összhangban álló munkát végezhessen, amely a társadalom számára is hasznos.
A jogi képviselet a szülői felügyelet egyik részjogosítványa. A családról és gyámságról szóló törvény is rendezi az összeférhetetlenség esetét: nem járhat el a szülő a gyermek képviseletében, amennyiben az ügy érinti a szülők felügyelete alatt álló másik gyermeket, illetve valamelyik szülőt vagy a szülő házastársát. Kivételt képeznek azok az ügyeletek, amelyek a gyermek számára ingyenes juttatást tartalmaznak és a gyermek felnevelését, tartását szolgálják. Amennyiben egyik szülő sem képviselheti a gyermeket, a bíróság által kirendelt gondnok jár el. A Polgári Törvénykönyv rendelkezik a gyermek lakóhelyéről: ilyennek kell tekinteni a szülők lakóhelyét, illetve annak a szülőnek a lakóhelyét, aki egyedül gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. Ha a szülők közös szülői felügyeletet gyakorolnak ugyan, de lakóhelyük nem közös, annak a szülőnek a lakóhelye szolgál a gyermek lakóhelyéül, ahol a gyermek rendszeresen tartózkodik; ilyennek hiányában pedig a bíróság határozza azt meg. A családról és gyámságról szóló törvény értelmében a szülőknek kellő gondossággal kell kezelniük gyermekük vagyonát. A vagyonkezelői jog nem terjed ki a gyermek keresetére, illetve azokra a tárgyakra, amelyeket a gyermek szabadon használhat. Ahhoz, hogy a rendes vagyonkezelés szintjét meghaladó módon rendelkezzenek a gyermek vagyonával, a bíróság engedélye szükséges.
5. Oroszországban a szülők mind az Alkotmány, mind a Családjogi Kódex értelmében jogosultak és kötelesek a gyermek gondozására annak érdekében, hogy biztosítsák testi, fizikai, pszichikai, szellemi és erkölcsi fejlődését. Szintén jogosultak és kötelesek a gyermek jogainak és érdekeinek védelmére, s ahogy Antokolskaia hangsúlyozza, megjelenik a jogszabályban a gyermek védelme, de ez ebben a körben nem a fizikai védelmet jelenti, hanem a gyermek jogi védelmét. A személyes kapcsolatok fenntartása elválaszthatatlan attól a szülői jogtól, illetve kötelezettségtől, amely szerint személyesen kell teljesíteniük gondozási kötelezettségüket. A szülők a gyermekükkel együtt élnek, s a Családjogi Kódex értelmében attól, aki bírósági felhatalmazás nélkül tartja magánál a gyermeket, jogosultak visszakövetelni. Amennyiben a szülők különélnek, a különélő szülővel való kapcsolattartási jog alkalmas a személyes kapcsolatok fenntartásának biztosítására. A taníttatás és a jogi képviselet kötelezettségét mind az Alkotmány, mind a családjogi jogszabály rögzíti. A nem együtt élő szülők megállapodhatnak abban, hogy gyermekük melyik szülőnél rendelkezzen lakóhellyel, s döntésük meghozatala során figyelemmel kell lenniük gyermekük véleményére és mindenek felett álló érdekére. Ami a vagyonkezelést illeti, mint a gyermek jogi képviselői, jogosultak és kötelesek ezt a feladatot ellátni, s ennek során olyan jogok illetik és kötelezettségek terhelik őket, mint amelyek a polgári jogi rendelkezések alapján a cselekvőképtelen nagykorú gondnokát megilletik.
1. Bulgáriában a vallási meggyőződéssel kapcsolatos 2002. évi jogszabály kifejezetten kimondja, hogy a szülőket és a gyermek gyámját megilleti az a jog, hogy a gyermeket saját vallásos meggyőződésük szerint neveljék fel. A Gyermekvédelmi törvény ugyanakkor a gyermek önrendelkezési jogát is kifejezésre juttatja: a 14 éven aluli gyermek vallási neveltetését szülei, illetve gyámja irányítja, a 14 és 18 év közötti gyermek azonban már szüleivel vagy gyámjával egyetértésben dönt a vallásgyakorlás kérdésében. Amennyiben nincs közöttük ebben egyetértés, a gyermek a Gyermekvédelmi törvényben meghatározott szervek útján bírósághoz fordulhat. A gyermek védelme azt is jelenti, hogy nem kényszeríthető arra, hogy akár politikai, akár vallási csoportban tevékenykedjen, s ahhoz, hogy vallási csoportban részt vegyen, szükséges a szülők engedélye. A bolgár szabályozás kifejezetten nem tilalmazza ugyan a gyermek fizikai büntetését, a Gyermekvédelmi törvény ugyanakkor rögzíti a gyermek védelmét azokkal a fegyelmezési módszerekkel szemben, amelyek károsak számára és aláássák méltóságát. (Ez azonban a jogszabály megfogalmazása alapján nemcsak a testi fenyítésre, hanem a pszichikai erőszakra is vonatkozik.) A családon belüli erőszak a törvény értelmében a gyermek veszélyeztetettségét is eredményezheti.
A jelenleg hatályos, 2005. évi Egészségügyi törvény kimondja minden egészségügyi beavatkozás esetére a tájékozott beleegyezés elvét. A 14. évét még be nem töltött gyermek esetében a szülők beleegyezésére van szükség, a 14. év betöltését követően a szülők, illetve a gyám és a gyermek közös beleegyezését követeli meg a jogszabály. A törvény bizonyos meghatározott esetekben lehetővé teszi a beavatkozás elvégzését a beteg beleegyezése hiányában is; amennyiben pedig a szülők nem elérhetőek vagy nem egyeznek bele az orvosi beavatkozásba, bírósághoz lehet fordulni a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében. Todorova azonban hozzáteszi, hogy ez igen hosszadalmas eljárás lehet, ítélkezési gyakorlat ugyanakkor nincs erre az esetre.
2. Csehországban sem a Családjogi Kódex rendezi a gyermek vallásos meggyőződés alapján történő neveltetését. A vallásos meggyőződés szabadságáról és az egyházak és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény értelmében a 15 éven aluli gyermek vonatkozásában a szülők döntenek ebben a kérdésben. Hrusaková azt a következtetést vonja le a Családjogi Kódex rendelkezéseiből, hogy amennyiben a szülők között ebben a kérdésben vita van, bírósághoz fordulhatnak. Ami a fegyelmezést illeti, a szülők kötelesek gyermeküket megfelelő fejlődése érdekében irányítani, s a jogszabály értelmében jogukban áll a gyermek indokolt fegyelmezése, amennyiben az nem sérti a gyermek méltóságát és semmiféle módon nem veszélyezteti testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődését. Az indokolt (ésszerű) fegyelmezés alkalmazásának lehetősége nem jelenti azt, hogy a jogszabály kifejezetten megengedné a gyermekek testi fenyítését, ugyanakkor kifejezetten nem is tilalmazza azt. A gyermek terhére elkövetett bűncselekmény végső soron a szülői felügyeleti jogtól való megfosztásra vezethet.
Az orvosi kezelés kérdéskörét nem a családjogi jogszabály, hanem a népegészségügyről szóló törvény rendezi, s ennek megfelelően az orvosi vizsgálat és kezelés szükségessé teszi a beteg - akár vélelmezett - beleegyezését. Amennyiben a szülők nem adják ehhez hozzájárulásukat és a kiskorú gyermek egészségének vagy életének megmentéséhez sürgős orvosi beavatkozásra van szükség, az orvos maga jogosult erről dönteni. Ennek a rendelkezésnek az a kiindulópontja, hogy a gyermek nem képes felmérni a beavatkozás szükségességét és sürgősségének indokoltságát.
3. A litván Alkotmány értelmében a szülők, illetve a gyermek gyámja korlátozás nélkül jogosultak a gyermek számára a saját meggyőződésükkel összhangban álló vallásos, illetve erkölcsi nevelést biztosítani. Az Alkotmány garantálja a vallásszabadságot, továbbá a vallás vagy meggyőződés gyakorlásának szabadságát, azzal a korlátozással, hogy senkit nem lehet erre kényszeríteni, továbbá nem járhat a közérdek (közerkölcs, közegészség, közrend, közbiztonság), illetve mások alapvető jogainak és szabadságának sérelmével, illetve nem valósíthat meg bűncselekményt. Az oktatásról szóló törvény ehhez kapcsolódik annak rögzítésével, hogy a gyermek a szülők (illetve a gyám) kívánságára részesülhet hitoktatásban. Ami a fegyelmezést illeti, a szülői felügyelet gyakorlása során a szülők jogosultak a gyermek indokolt fegyelmezésére, a Gyermekvédelmi Törvény azonban ezt korlátok közé szorítja: tilalmazza a gyermek testi fenyítését vagy egyéb erőszak vagy módszer alkalmazását, amennyiben az a gyermek becsületének és méltóságának sérelmével jár. A Polgári Törvénykönyv szerint a szülők kötelezettségei közé tartozik a gyermek egészségéért való felelősségvállalás. A 16 éves és fiatalabb gyermek esetében a szülők hozhatnak meg minden, orvosi kezeléssel összefüggő döntést. A 16. évét betöltött gyermeket egészségügyi ellátásával kapcsolatban megilleti az önálló döntéshozatali jog, kivéve azokat a jogszabály által megjelölt eseteket, amikor a döntést csak nagykorú személy hozhatja meg.
4. Lengyelországban az Alkotmány rendelkezik a gyermek vallásos neveltetéséről; a fegyelmezésével, testi fenyítésével kapcsolatosan konkrét jogszabályi rendelkezés nincsen; a gyermek orvosi ellátásának biztosítása pedig a családról és gyámságról szóló törvény alapján a szülő kötelezettsége, minthogy gondoskodnia kell a gyermek fizikai fejlődéséről.
5. Az orosz jogi szabályozás értelmében a vallásos nevelés kérdése a gyermek taníttatására irányuló szülői jogosítvánnyal összefüggésben jelenik meg. A Vallásszabadságról és az Egyházi Szervezetekről szóló törvény értelmében a szülők gondoskodhatnak a gyermek vallásos neveltetéséről és taníttatásáról, figyelembe véve a gyermek azon jogát, hogy vallási vagy egyéb meggyőződését szabadon megválaszthassa, azaz ebben a kérdésben megilleti a vélemény-nyilvánítás joga. A Családjogi Kódex alapján a 10. évét betöltött gyermek véleményét a szülőknek figyelembe kell venniük és csak különösen indokolt esetben hagyhatják azt figyelmen kívül. Antokolskaia arra utal, hogy a vallásos neveltetés a személyhez fűződő jogok körébe tartozik, így a gyermek álláspontjának súlya életkorának előrehaladásával fokozatosan nő, s gyakorlatilag a szülők nem kényszeríthetik akaratukat a gyermekre, amennyiben a gyermek ebben a kérdésben nem ért egyet velük. Arra az esetre nézve, ha a szülők nem értenek egyet akár abban, hogy vallásos nevelést biztosítsanak-e egyáltalán gyermeküknek, akár abban, hogy mely felekezet hitelvei szerint neveljék, nincsen egyértelmű megoldás. Csak a Családjogi Kódexnek a gyermek nevelésére vonatkozó szabályai adhatnak fogódzót, amelyek szerint megállapodására van szükség, ennek hiányában pedig a szülők a gyámhatósághoz fordulhatnak, amely azonban nem dönthet ebben a kérdésben. Így a szülőknek biztosítaniuk kell a gyermek számára a szükséges információkat, hogy maga hozhasson döntést.
A szülők gyermekük kívánatos magatartásának előidézésre érdekében alkalmazhatnak bizonyos, a jogszabály által kifejezetten nem meghatározott fegyelmezési módszereket. A Családjogi Kódex alapján azonban ez nem jelenthet kegyetlen, durva, a gyermek emberi méltóságát sértő, őt kizsákmányoló magatartást. A kegyetlen bánásmód, a fizikai és lelki erőszak a szülői felelősség megszüntetéséhez vezethet, következésképpen a testi fenyítés valamennyi formája - elméletileg - tilos. Ami az orvosi kezelést illeti, a 15 év alatti gyermeket érintő döntéseket a szülők hozzák meg, a 15. évét betöltött gyermek azonban maga dönt. A vonatkozó orosz jogszabályok pontosan meghatározzák azt, hogy a szülőket milyen jogok illetik meg gyermekük egészségügyi ellátásával kapcsolatban, így többek között joguk van ahhoz, hogy a szükséges információkat megkapják, hogy tájékozott belegyezést adhassanak, Jogukban áll a gyermek egészségügyi ellátásának visszautasítása is, ám ha ez a gyermek életveszélyét okozza, az adott egészségügyi intézmény bírósághoz fordulhat a szülők döntése ellen. Egyes álláspontok szerint a kezelés visszautasítására vonatkozó széleskörű szülői döntési jog nem áll összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekével, így születtek olyan javaslatok, amelyek szerint indokolt lenne megteremteni a gyermek érdekét súlyosan sértő szülői döntésnek az egészségügyi intézmény általi felülbírálhatóságát.
Ez a szituáció azt az esetkört érinti, amikor a szülői felelősségüket gyakorló szülőknek házasságuk felbontása miatt rendezniük kell a gyermekkel kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket. Nemcsak az a kérdés merül fel ekkor, hogy rendezhetik-e ezt megállapodásukkal, hanem az is, hogy megegyezésük mennyiben áll bírósági kontroll alatt.
1. Bulgáriában a szülők különélése vagy házasságuk felbontása esetére a jogi szabályozás megállapodásukat tekinti a legjobb megoldásnak. Amennyiben közös megegyezéssel kívánják házasságukat felbontani, ennek egyik előfeltétele az, hogy valamennyi járulékos kérdésben megállapodjanak, s ezek közé tartozik a gyermek feletti felügyelet gyakorlása. A megállapodást a bíróság megvizsgálja és két szempontot vesz figyelembe: azt, hogy a megegyezés valamennyi kérdésre kiterjed-e és megfelel-e a gyermek érdekének (a szülők érdekét csak közvetett módon lehet figyelembe venni). A megállapodás akkor hagyható jóvá, ha az a gyermek érdekét szolgálja, illetve teljes körű; amennyiben hiányos, a bíróság azt nem egészítheti ki, de iránymutatást adhat a szülők számára arra nézve, hogy milyen kiegészítéseket kell még tenniük. Ha a felek nem közös megegyezéssel kérik ugyan a bontást, hanem a házasság megromlására hivatkozással és nem kérik a vétkesség megállapítását, szintén előterjeszthetik megállapodásukat a szülői felelősség tárgyában; erre a megegyezésre ugyancsak a fenti rendelkezések vonatkoznak.
2. Csehországban a gyermek elhelyezéséről és tartásáról való megállapodás minden esetben bírósági jóváhagyást igényel, a kapcsolattartásról szóló megállapodás azonban főszabályként nem. Az elhelyezésről szóló megegyezést a bíróság akkor hagyja jóvá, ha az megfelel a gyermek érdekének. Hrusaková megjegyzi, hogy gyakran a kapcsolattartási megállapodások is a bíróság elé kerülnek, különösen, ha a felek a bontás esetén valamennyi, a gyermeket érintő tárgykörben megállapodást kötnek.
3. A litván Polgári Törvénykönyv szerint a szülők szabadon köthetnek megállapodást szülői jogaik és kötelezettségeik bontást követő gyakorlása, illetve teljesítése tárgyában, így meghatározhatják a gyermek tartózkodási helyét, a kapcsolattartás módját, illetve azt, hogy miként vesznek részt a gyermek tartásában. Az írásban előterjesztett megállapodást a bíróság megvizsgálja egyrészt a gyermek érdekének védelme, másrészt pedig a felek egyenlőségének érvényesülése okán. A megegyezés jóváhagyását nemcsak a gyermek érdekének sérelme esetén tagadja meg a bíróság, hanem akkor is, ha az nem felel meg a szülői jogok és kötelezettségek egyenlősége elvének, azaz ha például a szülők egyike lemond a gyermekkel kapcsolatos jogairól, illetve kötelezettségeiről. A litván jog egyértelmű: a szülői felelősség vállalása törvényi kötelezettség, amelyről nem lehet lemondani, így az ezt tartalmazó megállapodás érvénytelen: jogszabályba ütközik, ellentétes a közrenddel és sérti a jóerkölcs követelményét.
4. A lengyel szabályok szerint ezekben a kérdésekben a bíróságnak van döntési hatásköre, de figyelembe veheti a szülők kívánságát, álláspontját, amennyiben az nem sérti a gyermek érdekét.
5. Oroszországban a házasság felbontása után a gyermekek formálisan mindig a szülők közös felügyelete alatt maradnak, azaz a szülők szülői felelőssége bontást követően, legalábbis elméletileg, mindig egyenlő mértékű marad. (A gyakorlatban a gyermekkel együttélő szülő szinte egyedül gyakorolja ilyenkor a szülői jogokat.) A fentieknek megfelelően a bontás kapcsán nem a szülői felelősség kérdésében kell dönteni, hanem a gyermek elhelyezése tárgyában. A Családjogi Kódex szerint erről a szülők minden esetben szabadon köthetnek megállapodást. Ha erre nem a bontással összefüggésben, hanem egyéb okból kerül sor, nem is szükséges annak bírósági jóváhagyása, csak nem-teljesítés esetén kerül a bíróság elé. Ha a házasságukat felbontó szülők egyeznek meg a gyermek jövőbeli tartózkodási helyét illetően, a megegyezést a bíróság mindenképpen megvizsgálja és megtagadja annak jóváhagyását, amennyiben akár a gyermek mindenek felett álló érdekének, akár a szülők (egyike) érdekének nem felel meg.
A szülőknek érdekében áll olyan megállapodás megkötése, amely kiállja a bírósági vizsgálatot és nem igényel további módosítást, mivel ilyenkor az eljárás gyorsan lezajlik. Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni vagy megállapodásukat a bíróság nem hagyja jóvá, hosszadalmas eljárás veszi kezdetét, amelyben a gyámhatóságnak is részt kell vennie, annak érdekében, hogy a bíróság megfelelő döntést hozhasson a gyermek elhelyezése tárgyában. (Ekkor a gyámhatóság által készített jelentés nagyon sok, a bírósági döntéshez szükséges információt tartalmaz.) ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Szeibert-Erdős Orsolya egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
