A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 81. § (1) bekezdése értelmében a "munkáltató a munkavállaló kérelmére, ha a munkaviszony legalább egy évig fennállt, a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) vagy legfeljebb az ezt követő egy éven belül a munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad". A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.)[1] részletesebben szabályozta ezt a jogintézményt, olyannyira, hogy (az "értékelés" helyett) a "működési bizonyítvány" kifejezéssel egyfajta elnevezéssel is ellátta. Az Mt. - a szabályozásnak az 1. alcímben részletezett egyszerűsítésén túl - a "működési bizonyítvány" elnevezést sem tartotta fenn. Mivel azonban a gyakorlatban ez a jogalkotó részéről mellőzött szóhasználat tovább él, a következőkben az Mt. 81. § (1) bekezdésében írt értékelés megnevezésére is használni fogom (az egyszerűség kedvéért már az idézőjel mellőzésével), felváltva a referencialevél vagy egyszerűen az értékelés szavakkal.
A működési bizonyítvány/referencialevél jelentősége feltehetőleg a külföldi munkavállalás terjedése miatt értékelődött fel az elmúlt években.[2] Ez a tendencia azzal is járt, hogy nem feltétlenül fogadták el a munkavállalók a rutinszerűen kiállított, javarészt semmitmondó értékeléseket, ami szükségképpen munkajogi vitákat is gerjesztett. A közelmúltban két olyan bírói döntés is született, amely a működési bizonyítvány kiadásával, pontosabban az ennek elmulasztásával kapcsolatos igényérvényesítést (lásd a 2. alcímet), illetve az értékelés tartalmát (lásd a 3. alcímet) érinti. Mielőtt ezeket ismertetem, indokolt a működési bizonyítvány jogi szabályozásának néhány jellegzetességéről említést tenni.
1. A működési bizonyítvány jogi természete
2. A működési bizonyítvány kiadásának a munkáltató részéről való megtagadása
2.1. A működési bizonyítvány kiadásának kikényszeríthetősége munkaügyi jogvitában
2.2. A működési bizonyítvány kiadása megtagadható-e azon az alapon, hogy a munkáltató nem rendelkezik az értékeléshez szükséges ismeretekkel?
3. A működési bizonyítvány tartalma
Nehéz és felelősségteljes személyzeti feladat egy munkakör ellátására leginkább alkalmas személy kiválasztása. Nem véletlen ezért, hogy folyamatosan finomulnak és egyre hatékonyabbá válnak a legkülönfélébb kiválasztási metódusok. Sőt: a technikai fejlődés, ezen belül különösen a mesterséges intelligencia alkalmazása lehetővé teszi, hogy csaknem hibátlan profil készüljön bárkiről, ami lényegében a legpontosabb kiválasztás alapját képezi/képezheti. A jogi szabályozás alapkérdése: mennyiben engedje a technika által biztosított lehetőségek gyakorlati alkalmazását. Az európai válasz jól ismert, a személyiségi jogok és ezen belül a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozás szigorítása alapjaiban korlátozza az említett technikák gyakorlati bevezetését. (Ezzel szemben a kínai megoldás teret enged szinte a társadalom valamennyi tagjának folyamatos megfigyelésére, magatartásának értékelésére, ami alapján egy pontrendszer szerint osztályozza is őket.[3])
A működési bizonyítványban foglalt értékelés értelemszerűen meg kell feleljen az előzőekben érintett alapkövetelménynek, azaz nem sérthet személyiségi jogot (például nem utalhat a munkavállaló betegségére), és jogszerűen kezelt adatokon alapulhat, így például nem térhet ki a munkavállaló szakszervezetben kifejtett tevékenységére. A referencialevélre vonatkozó szabályozás sajátossága azonban arra vezethető vissza, hogy egyfelől egy megszűnt vagy bizonyosan megszűnő jogviszonyhoz köthető, másfelől pedig egy újabb jogviszony létesítését támogathatja. Ez a két körülmény sajátos jogi megoldást igényel annak érdekében, hogy a munkáltató (amely már nem igazán érdekelt a munkavállaló további sorsának alakulásában) ezt a fajta támogatást biztosítsa. Ez az elvárás viszonylag egyszerű jogi megoldással biztosítható, nevezetesen annak előírásával, hogy a megszűnt vagy megszűnőben lévő munkaviszony
- 63/64 -
munkáltatója erre irányuló munkavállalói kérés alapján köteles a referencialevél kiadására. Ebből az is következik, hogy a referencialevél kiadása nem köthető feltételhez, különösen ahhoz, hogy ezért az érintett munkavállaló bármilyen ellenszolgáltatást nyújtson vagy díjazást fizessen.
A magyar jogban a működési bizonyítványra vonatkozó szabály már a Magánjogi Törvénytervezetben[4] is megjelent, az alábbi (a mai helyesírási szabályoknak nem mindenben megfelelő) szöveggel.
"Felmondás után a munkaadó [...] alkalmazottjának [...] kilépésekor [...], vagy ha az alkalmazott érdeke kívánja, már előbb is, az alkalmazás minőségét és tartamát tanusító bizonyítványt köteles neki kívánatára kiszolgáltatni. A magaviselet és a szolgálati képesség tanusítására a bizonyítványban csak akkor kell kiterjeszkedni, ha az alkalmazott kifejezetten kívánja."
A magyar munkajogi szabályozás hosszabb kihagyást követően csak az 1992. évi Mt.-ben rendelkezett a tárgyalt jogintézményről. Miként a Magánjogi Törvénytervezet idézett rendelkezése, az 1992. évi Mt. 99. §-a is a német szabályozási modell átvételén alapul, s ha nem is szó szerinti fordítása az Arbeitszeugnis kifejezésnek, tartalmilag annak hazai megfelelője. Ebből eredően az 1992. évi Mt. megkülönböztette a mindössze a munkakört leíró egyszerű és az értékelést is tartalmazó minősített működési bizonyítványt.[5] A megkülönböztetés indoka az, hogy az értékelést is tartalmazó minősített működési bizonyítvány csak a munkavállaló kifejezett kérésére volt kiadható.
Az Mt. újraszabályozta a jogintézményt, anélkül, hogy a jogalkotót az érdemi változtatás szándéka vezette volna. Érdemes idézni az Mt. Javaslat idevonatkozó szövegét.
"A Javaslat mellőzi a korábban használatos működési bizonyítvány megnevezést, illetve az annak tartalmára vonatkozó előírásokat. A munkavállaló munkájának értékelése értelemszerűen kiterjed a betöltött munkakörre. Ha az értékelés valótlan ténymegállapításokat tartalmaz, azok módosítása vagy megsemmisítése érdekében a munkavállaló bírósághoz fordulhat."[6]
Az elnevezés elhagyása önmagában nyilván nem jelent a jogintézmény tartalmát érintő változást. Látszólag érdemi korrekciónak minősülhet az egyszerű és a minősített működési bizonyítvány között különbségtétel megszüntetése, de az idézett indokolás ennek az ellenkezőjét állítja. Mindössze arról van szó - olvashatjuk ki az indokolás szövegéből -, hogy felesleges a munkaköri feladatokra való külön utalás, mert az értékelés azokat, különösen pedig a törvény szövegében nevesített munkakör megjelölését szükségképpen tartalmazza. Az Mt. 81. § (2) bekezdése kétségkívül új elem a korábbi szabályozáshoz képest, de szögezzük le: e rendelkezés hiányában is nyilvánvalóan megillette a munkavállalót a bírói út igénybevétele a számára sérelmes működési bizonyítvány módosítása iránt (és nemcsak az értékelés ténymegállapításával, hanem az értékelés szubjektív szempontjaival szemben is). Az Mt. 81. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés beiktatását kizárólag az tette szükségessé, hogy a szóban lévő igény érvényesítésének határidejét az Mt. harminc napban szabta meg.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
