Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Nagy Ferenc: Helyzetkép-vázlat a büntetőjogi dogmatikáról (MJ, 2007/5., 273-282. o.)

A büntetőjogi dogmatika fogalmáról

A büntetőjogot művelő dogmatikusok nem csak akkor produkálnak vélemény-sokféleséget, amennyiben büntetőjogi dogmatikával foglalkoznak, hanem akkor is, ha magáról a büntetőjogi dogmatikáról - is - írnak. Ez a megállapítás igazolható a német és a hazai szakirodalmi ez irányú nézetek sokféleségével.

A német szakirodalomban uralkodónak minősíthető vélemény tudományterületnek (is), tannak tekinti a jogdogmatikát. Az egyik ismert jogi szótár a jogdogmatika címszó alatt a hatályos jog tanát (Lehre) érti.1 A Maurach - Zipf szerzőpáros a tankönyvében a német büntetőjog-tudomány uralkodó részének minősíti a dogmatikát, amely nemzetközi tekintélyt alapozott meg.2 Jescheck büntetőjogász klasszikus szerint a büntetőjogi dogmatika a büntetőjogtudomány lényege (Kernstück), a büntetőjog elmélete (Strafrechtstheo-rie).3 A dogmatika szerinte a büntetőtörvényből mint alapból és korlátból indul ki, a jogi tételek fogalmi tartalmát és felépítését dolgozza ki, a joganyagot rendszerbe foglalja, és megkísérli a fogalomképzés és rendszer új útjait megtalálni. A hatályos jog értelmezésével, kritikai vizsgálatával, összehasonlítással és a bírósági gyakorlat (judikatúra) bemutatásával a büntetőjogi dogmatika hídként szolgál a törvény és a gyakorlat között.4

Jescheck megítélése szerint a büntetőjogi dogmatikának a fogalom- és rendszerképzéshez nem csak formális jogi logikára van szüksége, hanem materiális logikára is, amely a védett értékekből kiindulva érvel és új jogi tételek felállítását és indokolását teszi lehetővé. A materiális logika az értékrendből levezetendő indokokat (Gründe) tartalmaz az ügy eldöntéséhez, amely indokok az igazságosság és a kriminálpolitikai célszerűség látószögéből tartalmilag helyesnek vagy legalábbis képviselhetőnek tűnnek. A büntetőjogi dogmatika nem csak elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű is. A büntetőjognak a bíróságok általi fokozatosan megújuló alkalmazása nagymértékben szolgálja a jogbiztonságot és az igazságosságot.5

Roxin büntetőjog általános részi tankönyvében az szerepel, hogy "A büntetőjogi dogmatika az a tudományág (Disziplin), amely a törvényi rendelkezések és a tudományos nézetek értelmezésével, rendszerbe foglalásával és továbbfejlesztésével foglalkozik a büntetőjog területén. A hatályos jogra vonatkozó kapcsolata és módszerei révén különbözik a büntetőjog történetétől és a büntetőjog összehasonlításától, de a kriminálpolitikától is, amelynek tárgyát nem a hatályos jog képezi, hanem hogy azt célszerűen hogyan kellene megalkotni."6

Gropp professzor Roxin fent említett megállapítását idézve rögzíti, hogy a dogmatika mindenek előtt az értelmezés segédtudománya (Hilfsdisziplin der Auslegung). Gropp szerint (is) a büntetőjog-dogmatika alapja és határa a büntetőtörvény. Módszere abban áll, hogy a joganyagot meghatározott szisztémába rendezze, amelyben a hatályos jog mellett a bírósági döntések és tudományos vélemények is helyet kapnak.7

A hazai büntetőjogi szakirodalomban a dogmatika fogalmi meghatározására, besorolására a vélemények több csoportba sorolhatók. Az egyik nézet szerint a büntetőjog-dogmatika egy szaktudománynak az elnevezését jelenti. A büntetőjog-dogmatika így a bűnügyi tudományok egyike, a szoros értelemben vett büntetőjog-tudomány, amelynek tárgya a büntetőjogi felelősség és annak intézményei.8

Külön csoportba sorolható az a nézet, amely az alkotmányos büntetőjogot lényegében a dogmatikával azonosítván kijelenti, hogy a büntetőjog "nem értékmentes, empirikus alapú tudomány, hanem értékszempontokat követő normativista tudomány".9 Ugyanakkor nem köti a hatályos törvényhez a dogmatikát Szabó András: "Az állami mindenhatósággal szemben, a büntetőjogi beavatkozás korlátlanságával szemben a büntetőjog elmélete a büntetőjogi dogmatikában folytatta a maga jogállamisági megfontolásokat érvényesítő ,szabadságharcát'".10 "A büntetőjogi dogmatika ma már bátran kiléphet a jogrendszeren belüli ellentmondásmentesség bűvköréből: érveit nemcsak arra alapozhatja, hogy milyen rendszertani összefüggés van a büntetőjogi rendelkezések fogalmainak világában."11 A büntetőjognak nem szabad alattvalóként szolgálnia a közérdeket [...], ki kell nyilvánítani új igényét: a büntetőjog nem puszta eszköze a hatalomnak, hanem egyidejűleg szab korlátot az egyéni és az állami önkénynek.12

"Ahogy visszaszorult az omnipotens állami beavatkozás, ennek függvényében nyeri vissza a büntetőjogi dogmatika azt a szerepét, hogy tételeit garanciális szabálynak tételezze. Ahogy egyik jelentős professzorunk fogalmazott: a dogmatika próbálta helyettesíteni a jogállami hiányokat. A törvényesség a jog uralmát jelenti ugyan, azonban nem a jogállami joguralom értelmében. Ugyanis a jog természetére és karakterére nem hat ki. Márpedig nem mindegy, hogy milyen törvényt kell és lehet alkalmazni. A büntetőjogi dogmatika ebben a szűk mozgástérben valóban a garanciák szabadságharcosa."13

Ebben a munkában - Szabó András szerint - a dogmatika nem csak szabadságharcot folytat, hanem megjelenik legitimáló funkciója is: "Az ideológiai vezérlésű büntetőpolitika visszaszorult és a büntetőjogi dogmatika ezen az alapon fejtette ki tevékenységét, tölthette be fontos funkcióját: koherens fogalmi rendszerbe foglalta a pozitív jogot és így legitimálta a garanciális szabályokat."14

Wiener A. Imre véleménye szerint az előbb idézett Szabó András nézethez több kérdőjel is fűzhető. Először a garanciális szabályokat miért kell legitimálni? A jogállami megfontolásokat érvényesítő szabadságharcot - Szabó András szerint - a dogmatika még az ellentmondás-mentesség bűvkörében folytatta, de a szabadság hajnalán már kiléphet ebből a bűvkörből. Azt a valamit, ami "szabadságharcot folytat" és kiléphet az "ellentmondás-mentesség bűvköréből" a fogalmak tisztasága érdekében - Wiener szerint - helyesebb ideológiának, politikának, filozófiának, de nem büntetőjogi dogmatikának hívni.15

Szabó András nézete tükröződik egyes korábbi alkotmánybírósági döntések indokolásában is. Így megjelenik az a megállítás, hogy a büntetőjog nem csak értékvédő, hanem maga is értékhordozó.16 A koherens szabályozás alkotmányos értelme az állam büntetőjogi önkényének kizárása.17

A másik nézet a dogmatika módszerbeli, puszta logikai felfogását képviseli, rámutatván arra, hogy a dogmatika önmagában nem értékhordozó. Ennek érve az, hogy a náci Németország dogmatikailag hibátlan, de igazságtalan jogszabályokat alkotott.18 A büntetőjog dogmatikája alakítja ki a büntetőjog fogalmi- és intézményrendszerét, a törvényből kiinduló elméleti elemző és rendszerező feldolgozással. A dogmatika a büntetőjog anyagát a jogelvek alapján, a joglogika módszerével dolgozza fel, azaz jogintézményekbe, főszabályokba és kivételekbe sorolja.19 Szerinte a dogmatikai rendszernek a kiépítését döntően a jogalkalmazói, bírói gyakorlat végzi. A tudományos fejtegetések ugyan gyakorolhatnak hatást a jogalkalmazásra és a jogértelmezésre, de a tudomány - sajnos néha - megengedi magának, hogy eltérjen a joglogikai módszer alkalmazásától és a dogmatika fogalmának legitimáló és szabadságharcos szerepet tulajdonítson. Ezért a büntetőjog tudománya nem azonosítható a büntetőjog dogmatikájával. A tudományos nézetek sokfélék lehetnek, de a joglogikai kötöttség a dogmatika elengedhetetlen eleme. Ha ez hiányzik, a jogbiztonság szenved sérelmet.20

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére