1. Tanulmányomban azzal a dogmatikai szempontból különösen érdekes és már a puszta kérdésföltevés létjogosultságát tekintve is vitatott problémával kívánok foglalkozni, hogy az egyes szerződéskötésre irányuló cselekmények hiányossága mikor ér el olyan fokot, hogy azok egyáltalán nem hoznak létre még érvénytelen szerződést sem.
Santi Di Paola cataniai romanista a jogügyletek nemlétezése és semmissége közötti különbségtétel római jogbeli létjogosultságát vizsgáló, 1965-ben publikált tanulmányában rámutatott arra, hogy a nemlétező ügylet és a semmis ügylet distinkciója mára már felfedezte saját helyét a jogtudományban, de még ma is vitatják alkalmazhatóságát.[1] Ugyanakkor a jogászok diskurzusában a jogügyleti cselekmény síkján nem bír különös relevanciával a szerződés, ill. általában a jogügylet nemlétezésének kérdése - írja fentebb már hivatkozott tanulmányában Mario Talamanca.[2]
A nemlétező és az érvénytelen ügylet elhatárolásának klasszikus képviselője Ludwig Mitteis. Az újabb német szakirodalomban Werner Flume is foglalkozik röviden a nemlétező jogügylet kategóriájával, "nem-jogügyletnek" minősítve az
- 79/80 -
ilyen ügyletet.[3] A contractus non existens a magyar polgári jogászok által is elfogadott elméleti kategória, amire bizonyítékul szolgál, hogy - pl. Szászy István könyve[4] mellett - az Eörsi Gyula által írt kötelmi jogi jegyzet[5] is külön foglalkozik vele, és elhatárolja a nemlétező szerződést az érvénytelen szerződéstől.[6]
Tény mindazonáltal, hogy a jogügyletek nemlétezésének problémával a hazai és az újabb német nyelvű szakirodalom általában csekély mértékben foglalkozik; sokkal inkább francia, különösen pedig olasz szerzőkre hivatkozhatunk ebben a tekintetben, akik újabban is behatóan tárgyalják a kérdéskört.
A francia jogirodalomra tekintve említhetjük pl. Loyernek a nemlétező ügyletek tárgyában írott disszertációját (Des actes inexistants, 1908). Cohendy is különbséget tett inexistence és nullité között 1911-ben megjelent tanulmányában,[7] valamint egyes francia bírósági határozatok[8] is hivatkoznak a szerződés nemlétezésére. Az újabb francia jogirodalomból pl. az Hubrecht-Vermelle-tankönyvre, ill. a Terré-Simler-Lequette-féle kézikönyvre utalhatunk, amelyek röviden elemzik a szerződés nemlétezésének kérdéskörét. Az olasz római jogi (pl. Betti, Di Paola, Talamanca) és polgári jogi[9] szakirodalom is általában részletesebben tárgyalja a problémát, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a nemlétező szerződés kategóriája széles körben ismert az olasz jogtudósok körében.
A tankönyvek, ill. kézikönyvek idevonatkozó fejtegetései csak tömören, általában a probléma mélyebb kifejtése nélkül, néhány mondatban "intézik el" a nemlétező szerződés problémáját, ha egyáltalán foglalkoznak vele, ill. ha elismerik a nemlétező és az érvénytelen jogügylet distinkciójának létjogosultságát. Ehhez képest a negotium non existens problémájának kivételesen mélyreható és impozáns kifejtését találjuk meg a Földi-Hamza-tankönyvben.[10] A tankönyvés kézikönyvirodalomban általában olyan megállapításokkal találkozhatunk,
- 80/81 -
hogy a nemlétező szerződésből semmiféle kontraktuális joghatás nem származhat; a nemlétező szerződés a külvilág irányában mindenféle külső tényállás hiányában, joghatás kiváltására alkalmatlanul jelenik meg, ezért látszólag sem tekinthető akaratmegegyezésnek; a szerződés nemlétező, ha a felek akarata között alapvető disszenzus[11] van (pl. az egyik fél adásvételre, a másik fél pedig ajándékozásra gondolt), ill. ha a felek a jogügylet nélkülözhetetlen elemét képező valamely lényeges tartalmi elemben (essentiale negotii) nem állapodtak meg (pl. az adásvételi szerződés tárgyát képező dolog vételárában).[12] Ezek a megállapítások egytől egyig igazak, csak általában hiányoznak a premisszák, a mélyebb teoretikus-dogmatikai megalapozás, nem is beszélve arról, hogy miként az érvénytelenség területén,[13] úgy ezen a területen sem lehet egységes terminológiáról beszélni.
- 81/82 -
2. Az alábbiakban kísérletet teszünk a nemlétező szerződés kategóriájának mélyebb elméleti megalapozására.
"To be, or not to be: that is the question" - Shakespeare Hamletjének halhatatlan szavait kölcsönözve tesszük fel a szerződési jog egyik alapvető kérdését. Mikor jön létre, és mikor nem jön létre a szerződés?
Kérdésföltevésünk az ontológia területére tartozik. Mit jelent egyáltalán a szerződés létezése, és ezzel összefüggésben mit takar a nemlétező szerződés kategóriája? Csak röviden utalhatunk e helyütt a "létező" és a "semmi" filozófiai problematikájára.
A létező mibenlétére vonatkozó kérdés feltétele Aristotelés számára a lényeg, a szubsztancia mibenlétére vonatkozó kérdést feltételét jelenti. Aristotelés "Metaphysica" c. művében fölteszi a kérdést: micsoda a létező? A filozófia tárgya maga "a létező, amennyiben van" ("to on hé on").[14] Aristotelés megfogalmazza a lét többértelműségének tételét is ("to on legetai pollakhós").[15] A létezőség (ousia) Aristotelésnél hypokeimenon, azaz "a végső alapulszolgáló", "amit már semmi másról nem állítunk".[16]
"Miért van egyáltalában létező és nem inkább semmi?" - kérdezi Martin Heidegger.[17] A jelenvalólétnek (létezőnek; "Dasein") Heidegger filozófiájában három eleme adódik: a fakticitás ("Faktizität"; belevetettség), az egzisztencialitás (kivetülés) és az akárkinek (jedermann) való kiszolgáltatottság.
A létezőre és a semmire vonatkozó filozófiai kérdések felidézésével jelezni kívánjuk, hogy miként általában a "létező", a "lét"[18] fogalma sem magától érte-
- 82/83 -
tődő kategóriák, úgy a szerződés létezése, ill. nemlétezése sem tekinthető annak.
Az előzőekben kifejtettek alapján saját kutatási területünk vonatkozásában premisszaként szögezhetjük le mármost, hogy a szerződés létezése a szerződésnek a kontraktuális szféra szempontjából történő létezését jelenti. A szerződés akkor létezik - hogy (némiképp önkényesen és persze nem is pontosan az általa használt értelemben) a jog területére is alkalmazzuk a filozófus Heidegger terminológiáját -, ha belevetődik a kontraktuális szférába (fakticitás), továbbra ha kivetül abba (egzisztencialitás). Ennek alapján lehetséges megragadni a nemlétező szerződés fogalmát is. A nemlétező szerződés ugyanis a kontraktuális szférában nem nyer jogi értékelést; hiányzik a fakticitás, ill. az egzisztencialitás, melyek a szerződés kontraktuális szférában történő létezésének elemei. Maga a cselekmény (ami - talán paradoxnak tűnő szóhasználattal élve - nemlétező szerződést "keletkeztet") a nem kontraktuális szférában létezik ugyan, és így számos, nem a szerződési jog által meghatározott jogkövetkezménye lehet (ebben a körben említhetjük pl. a kártérítést), de az aktus kontraktuális szempontból nem nyer értékelést. A nemlétező szerződésről tehát azért mondjuk, hogy nem létezik, mert a kontraktuális szférában nem létezik, más szóval nem konstruál szerződéses egyedi normát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
