"Az élet, ha hozzáértően használjuk, hosszú" - írta az ókori római filozófus, Seneca. Nemrég hunyt el a magyar jogtudomány nagy alakja, aki nemcsak szép kort ért meg, de hozzáértő módon, tartalmas életet is élt. Király Tiborra emlékezünk, aki 2022. július 11-én lett volna 102 éves.
Király Tibor 1920. július 11-én született - egy hónappal a trianoni békeszerződés aláírása után - a Felvidéken, Málcán, Zemplén megye nagymihályi járásában, a mai Szlovákia területén. Édesapja református lelkész volt, így református keresztyén családba, a négygyermekes család harmadik gyermekeként érkezett. Jogi tanulmányait Pozsonyban a Komensky (Comenius) Egyetem jogi karán szlovákul kezdte. Diáktársai már az 1940-1942-es tanévben bizalmukba fogadták, amikor a Magyar Hallgatók Egyesülete (MAK) elnökévé is megválasztották. Trianon gyermekeként megtapasztalta a kisebbségi létet, az elcsatolt magyarok sorsát és ez az életélmény elkísérte egész életében. 1948-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust, pontosabban honosította felvidéki jogi diplomáját.
Szakmai pályafutása során előbb ügyvédjelöltként dolgozott, majd 1951-ig a rendőrképzésben vett részt oktatóként. A jogi hivatást tehát gyakorló jogászként kezdte, de 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara Büntetőjogi és Eljárásjogi Tanszékének oktatója lett. Először büntetőjogot - és nem büntető eljárásjogot - oktatott, később mindkét tudományágat művelte. Első jelentősebb tudományos munkája a kihágásokról szólt.[1] Bár a tanulmány 1953-ban jelent meg, ma is ismerik és hivatkoznak rá. Király Tibor további publikációi azt mutatják, hogy érdeklődésének középpontjában a magyar klasszikus büntetőjog és büntető eljárásjog tudománya, illetve e tudományterületek azon képviselői álltak, akik a magyar reformkorban tevékenykedtek. Kutatásai során ezen időszak kiemelkedő személyiségei, a legnagyobbak hatottak rá, akiktől saját véleménye szerint nagyon sokat tanult: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József.[2]
Kandidátusi értekezését A védelem és a védő a büntető ügyekben címmel 1959-ben védte meg, műve később könyv formájában is megjelent.[3] Ezt a munkát egyik tanítványa, Erdei Árpád egykori alkotmánybíró, a büntető eljárásjog kiváló tudója így értékelte "...a védő tevékenységének a vizsgálatához kifejezett bátorságra volt szükség a kandidátusi értekezése és egyben első monográfiája megírásakor. A szocialista nézetek az ügyvédek munkáját igen rossz színben tüntették fel, az akkori marxista nézetek szerint az ügyvéd szinte az ördög cimborája volt. Hangsúlyt kapott az az állítás, hogy a kapitalizmusban egy széles réteg nem is engedhette meg magának az ügyvéd alkalmazását az ellene indított perekben, tehát az ügyvéd a »kizsákmányolók« bérence volt. Király Tibor helyreállította a védői munka, az ügyvédi foglalkozás megbecsültségét, mert munkája hatására a védői tevékenység pozitívabb megítélést kapott." [4] Király Tibor ezen művének megírása lényegében 1956 áldozataiért, hőseiért és a védőik jogaiért való egyértelmű kiállás és állásfoglalás volt. Értük emelte fel a hangját és mellettük tette le a voksát a tudomány nevében.
1960-tól oktatói feladatai mellett a dékánhelyettesi tisztséget is viselte, előbb 1961-től hat éven át, majd 1976-tól 1979-ig, további három éven át. Ezalatt az idő alatt, 1967 és 1971 között az egyetemen a rektorhelyettesi feladatokat is ellátta.
Tudományos pályájának következő jeles állomása 1962-ben volt, amikor egyetemi tanári kinevezést kapott, majd ezt követően 10 év sem telt el, amikor 1971-ben megvédte akadémiai doktori értekezését. Szintén ebben az évben a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási főosztályvezetőjévé nevezték ki, amely tisztségben a felsőoktatásért 1974-ig dolgozott. Azonban ezt követően is részt vett a felsőoktatás "alakításában", így az egyik legjelentősebb, nem büntetőjogi jogalkotási tevékenységként a nevéhez fűződik az 1993. évi felsőoktatási törvény megalkotásában való tevékeny részvétel. Így vallott erről a munkájáról: "[a] '93-as törvény elvei közül ma is sok minden érvényes, például a tudományos kutatás szabadsága; továbbá ez intézményesítette az akkreditációt és a habilitációt, benne jelent meg először a diákhitel intézménye, amelynek megvalósítása aztán hosszú ideig váratott magára."[5]
A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának 1979-ben levelező tagjává és 1987-ben rendes tagjává választották. Rövidesen az MTA főtitkárhelyettese, azután 1993 és 1996 között az elnökségének a tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 2011-ben ítélte oda az Akadémiai Aranyérmet Király Tibornak, aki "hosszú és gazdag életpályája során a bűnügyi tudományok számos területén alkotott maradandót, és akinek szakmai-tudományos tevékenysége meghatározó módon befolyásolta a tudományterületek humanista társadalmi értékeken alapuló koncepciójának kialakítását".[6]
Sokoldalú és sokrétű szakmai munkája mellett számos hazai és nemzetközi tudományos társaságban viselt tisztséget. 1984 és 1999 között a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (Association Internationale de Droit Pénal) ma-
- 481/482 -
gyar nemzeti csoportjának elnöki tisztét is ellátta, illetve 1994-ig a társaság igazgatótanácsának is a tagja volt. 1991-ben - az 1879-ben alakult - Magyar Jogász Egylet elnökévé, majd 1995-ben a tiszteletbeli elnökké választották. Számos tudományos folyóirat, így az Acta Juridica és az Állam- és Jogtudomány akadémiai jogi szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának is tagja volt. Mindamellett a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottságokban is tagsági feladatokat látott el. A jogtudomány, különösen a bűnügyi tudományok területén elért kimagasló eredményei elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta 2020. március 15-én. Több egyetem, így az ELTE-n kívül a Miskolci Egyetem is díszdoktorává választotta.
Király Tibor évtizedeken keresztül egyetemi tanárként oktatott, az oktatás, a kutatás, a tudományos tevékenység során a büntetőjogról és büntető eljárásjogról megfogalmazott gondolatai, személyisége, egyénisége, szakmai alázata és tudása generációk számára példakép és példaérték. Tanárként is nagy hatása volt, mert hallgatók ezreiben az általa művelt tudomány iránt nagy lelkesedést tudott kelteni és fenntartani. Egész jogász nemzedékeket buzdított a jogirodalomban való elmélyülésre és az alapjogoknak a bűnvádi eljárásban való alkalmazására.
Oktatói, tudományos, oktatás- és tudományszervezői munkáján túl, a kisebb és tágabb közösségért, tanszéki, egyetemi, országos felsőoktatási, kodifikációs tevékenysége mellett az egész magyar jogásztársadalomért kifejtett munkája példamutató és követendő. Különleges jogászi-tudósi-tanári pályafutást tudhatott magáénak, de ezen túlmenően a magyarság szolgálatában is kimagasló szerepet játszott.
Nevéhez kötődik a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozása. Az annak érdekében kifejtett fáradhatatlan és elkötelezett munkája 5 évi kitartó és elszánt, aktív közreműködés, közéleti szerepvállalás eredményeként hozta meg a gyümölcsét. Ebben a munkában a kortársak közül többek között Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Für Lajos és a Nagy Gáspár is részt vettek. Király Tibor az elsők között csatlakozott az alapítvány teremtőihez, és a mintegy fél évtizedes harc alatt sem lankadt kitartása. Perdöntő és meghatározó személyisége volt az alapításnak, egyben a jogi megoldások és dokumentumok egyik szülő atyja, s az első Kuratórium tagjaként is dolgozott. Tanácsára az Alapítvány négy alapítója: Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Németh Lászlóné és Kodály Zoltánné 1982 karácsonyán letétbe helyeztek 100 ezer Ft alaptőkét, rögzítve, hogy a Bethlen Alapítvány létrehozásának gazdasági feltételeit ily módon képesek előteremteni. Munkájával lényegében Közép-Európa egyik első civil kezdeményezésű alapítványának létrehozásában soha el nem évülő érdemeket szerzett. Az Alapítvány 2010-ben Bethlen Gábor-díjjal köszönte meg nélkülözhetetlen és lankadatlan szolgálatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
