Dr. Bauer Béla: Magyarországi fiatalok viszonya a családhoz és a gyermekvállaláshoz (CSJ, 2010/3., 1-15. o.)[1]

Amikor felvetjük azt a kérdést, hogy mi jellemzi a magyar fiatalok helyzetét, akkor alapvetően azt a problémát feszegetjük, hogy a rendszerváltás után eltelt két évtizedben kialakult új rendszer milyen körülményeket teremt, és milyen feltételeket biztosít a fiatalok számára. Milyen esélyeket nyújt, és milyen korlátokat állít a felnövekvő korosztályok elé a társadalmi felkészülés, az önállóvá válás, a társadalmi beleszólás és cselekvés, a pályakezdés és a karrierlehetőségek területén? Másként fogalmazva: a rendszerváltás hatására kialakult társadalmi, gazdasági, politikai, jogi stb. viszonyok által teremtett generációs reprodukció körülményei, hogyan befolyásolják az ifjúkori cselekvésmódokat és érdekmegjelenítési formákat?

A modern társadalmakban - ide értjük a magyar társadalmat is - a mindenkor fiatal nemzedékek társadalmi felkészítését, tevékenységét és beilleszkedését sok és sokféle társadalmi intézmény és szervezet egyidejű működése hivatott biztosítani. Ennek egyik legfontosabb eleme a család, emellett azonban az oktatási-képzési rendszer, az állam, az önkormányzatok, az ifjúsági és civil szervezetek, az egyházak, a kortárscsoportok vagy a média is alapvető szerepet töltenek be a fiatalok szocializálásában.

Egy munkanélküliséggel sújtott, szegény lakosságú település, egy alacsony költségvetésű önkormányzat és az általa rosszul ellátott iskola együttese, alapvetően más minőségű életet és hátteret tud biztosítani az ott lakó fiatalok számára, mint egy - túlnyomórészt - jobb módú, középosztály által lakott település, ahol a megfelelő forrásokkal rendelkező önkormányzat magas színvonalú szolgáltatásokat képes nyújtani az ellátórendszerek területén.

Az Ifjúság20081 kutatás immáron a harmadik olyan kísérlet - a rendszerváltás folyamatának kezdete óta -, amely megpróbálja a társadalomtudomány, a szociológia eszközeivel leírni azokat a társadalmi, gazdasági átalakulásoknak (is) köszönhető változásokat és jellegzetességeket, amelyek a generációs újratermelődés folyamataiban végbemennek.

Az elmúlt két évtized ifjúságszociológiai kutatásai jelzik, hogy kitolódott az ifjúsági korszak2. A fiatalok egyre hosszabb időt töltenek oktatási intézményekben. A ’80-as, de még a ’90-es évek elejének adatai is azt mutatták, hogy a szakmunkások és a rutin szellemi tevékenységet végzők (főleg a gimnáziumi érettségivel rendelkezők) esetében az iskola befejezése, a munkavállalás, a családalapítás, valamint a gyermekvállalás ideje szorosan kapcsolódik egymáshoz.

Az ifjúsági korszak meghosszabbodásának következménye, hogy bár a fiatalok többsége szeretne gyermeket vállalni, az első gyermek vállalása az utóbbi 10 évben évekkel későbbre tolódott. Ennek részben az az oka, hogy a férfiak és a nők tartós párkapcsolatban való elköteleződése szintén - az oktatási rendszerben eltöltött időszak megnövekedésével - a 20-as éveik második felére tolódott. Már az Ifjúság2000 adatai is azt tükrözték, hogy a fiatalok házasodási kedve rendkívül alacsony, hiszen 69 százalékuk nőtlen vagy hajadon volt, míg a házasok aránya 22 százalékot tett ki. Az Ifjúság2008 adatai a 15-29 évesekre vonatkozóan azt mutatták, hogy tovább, 13 százalékra csökkent a házasok aránya, és hetven százalék fölé növekedett a nőtleneké és hajadonoké. Nyolc éves távlatból akár drámainak is mondhatnánk azt a kilenc százalékos csökkenést, amely a házasok arányát mutatja.

Bár kétségtelen, hogy a rendszerváltozás utáni időszak a tartós kapcsolatok új formáját, az együttélést véglegesen szentesítette, az Ifjúság2000 kutatás is rámutatott, hogy a gyermekvállalás még 2000-ben is a házasságkötéssel kapcsolódott össze. Az ezredfordulót követő években azonban, a házasságon kívüli születések aránya dinamikusan emelkedett. A tizenéves anyák 85 százaléka, a 20-24 évesek 58 százaléka, a 25-29 évesek 30 százaléka házasságon kívül vállalt gyermeket 2007-ben. Tehát valamennyi ifjúsági korosztályban emelkedik a házasságon kívül gyermeket vállalók aránya.3

Az adatok azt jelzik, hogy a fiatalok házasságkötésére akkor kerül sor, amikor az első gyermeket vállalják. A kitolódó ifjúsági korszak új szerepformákat hoz létre - ilyen a szingli vagy éppen a pre-szingli állapot - vagy a posztadoleszencia jelenségének terjedését, amely bizonyos csoportok számára sajátos kulturális és fogyasztási helyzetet teremt.

A fiatalok élettervezéséből jól kitapintható, a korosztály tagjainak a kibocsátó szülői háztól való függőségének, illetve függetlenedésnek új megjelenési formája. Ez annak következtében áll elő, hogy a fiatalok önállósodásával párhuzamosan növekszik az az idő, amelyet szüleikkel együtt élve töltenek. A szülői háztól való elköltözés leginkább a házasságra lépés vagy az együttélés kezdetének időpontjával esik egybe, és kevésbé kapcsolódik a tanulmányok befejezésének vagy a munkába állásnak a tervezett időpontjához.

Jelen tanulmányban azt kívánjuk bemutatni, hogy országosan, illetve Budapesten és Baranya megyében hogyan alakulnak a családi viszonyok milyen eltérések, különbözőségek fakadnak abból, hogy a fiatal Magyarország gazdaságilag fejlett vagy éppen fejletlenebb területén nevelkedett, szocializálódott.

Demográfia, családi viszonyok és gyermekvállalás Magyarországon

Családi állapot

Az Ifjúság2000 kutatás kapcsán lehetett megállapítani hogy Magyarországon is megjelent az a jelenség, amelyet Nyugat-Európában már az 1980-as években dokumentáltak, mely szerint meghosszabbodik az ifjúsági életszakasz. Saját korosztályán belül a fiatalok egyre nagyobb hányada tölt a korábbiakhoz képest hosszabb időt tanulással, így kitolódik az első munkába állás időpontja, amely késlelteti a tartós partnerkapcsolatok kialakítását és a családalapítást. E mellett felbomlanak a hagyományos családformák, és egyre divatosabbá, társadalmilag elfogadottabbá válnak a hivatalos dokumentumok által nem szentesített együttélési formák.

2008-ban az évezred elején feltárt jellegzetességek még meghatározóbbakká váltak. A 15-29 éves korosztály tagjainak több mint héttizede nőtlen vagy hajadon, 13 százalékuk él házastársi, és 13 százalékuk élettársi kapcsolatban. Elsősorban tehát a tartós kapcsolatban élők összetételében történt tendenciaértékű változás e nyolc év alatt: 9 százalékponttal csökkent a házastársi kapcsolatban élők aránya, ezzel párhuzamosan mintegy 6 százalékponttal nőtt az élettársi viszonyban élőké. 2008-ban 3 százalék volt az elváltak aránya. A házasságkötések aránya csökkent ugyan, de ez nem a tartós kapcsolatok hiányát jelenti, inkább azt, hogy a fiatalok egyre kevésbé a házasság intézményében látják az együttélés egyetlen módját. Ugyanakkor a házasságon kívüli együttélési formák növekedése nem ellensúlyozza a házasságok és a házasságban élők számának és arányának tartós visszaesését.

1. ábra: A fiatalok családi állapot szerinti megoszlása

(a kérdésre választ adók százalékában)

A legfiatalabb vizsgált korosztály (15-19 évesek) 95 százaléka nőtlen vagy hajadon, e csoporton belül 3 százalékot tesz ki az élettárssal élők, és mindössze egy százalékot a házasok aránya. Az életkor előre haladtával azonban, változás következik be a családi állapotban. A 20-24 évesek 8, míg a legidősebbek 27 százaléka él házastársi kötelékben. Ez utóbbi korosztály nagyjából egynegyede, míg a 20-24 évesek 14 százaléka él élettárssal. Jelezni kell, hogy 2000-hez és 2004-hez képest is e két korcsoporton belül történtek az átrendeződések. A 2000-ben először regisztrált folyamat tehát végiggyűrűzött az összes korosztályon.

A férfiak és a nők családi állapotában évtizedek óta fennálló különbségek 2008-ban egyértelműen bemutathatók. A 15-29 éves férfiak 78, míg a nők 64 százaléka nőtlen vagy hajadon. A hajadonok arányának növekedése 4 százalékpont 2004-hez képest, míg a nőtlenek aránya 2 százalékponttal növekedett. Élettársi kapcsolatban a nők 16, míg házastársi kapcsolatban 17 százaléka él. A férfiaknál nincs ekkora különbség a két tartós kapcsolattípus között: 9 százalékuk vállal házasságot, illetve 10 százalékuk együttélést.

Az Ifjúság2004 adataihoz képest a férfiak esetében a legidősebb szegmensnél mutatható ki szignifikáns változás. Négy éve a 25-29 éves férfiak 53 százaléka volt nőtlen, 28 százaléka nős, és 19 százalékuk tartozott az élettársi kapcsolatban élők kategóriájába. Négy év alatt a házasok aránya 8 százalékponttal csökkent, és regisztrálhatóvá váltak az egyéb, e korosztály egészét tekintve atipikus formák is (pl. elváltak; házasok, de házastársukkal nem együtt élők). A nőknél még karakterisztikusabb a változás tendenciája. 2004-hez képest 2008-ban a 20-24 éves korosztályban átlagosan 3 százalékpontos a változás, illetve az átrendeződés mértéke. Igazán lényeges ugyanakkor a 25-29 éves női korosztály családi állapotában bekövetkezett átalakulás. Négy éve a 25-29 éves nők 43 százaléka volt férjezett, szemben a mostani 35 százalékkal. Szintén említésre méltó változás az elváltak, az özvegyek és más formában élő (pl. házas, de házastársával nem él együtt) 25-29 éves nők 8 százalékos aránya. A családi állapot tehát erősen differenciálódott, szerteágazóbb lett. A Gyorsjelentés, mint műfaj nem alkalmas a mélyebb elemzésre, azt azonban érdemes felvetni, hogy a kapott eredmények nem jelzik-e a családnak, mint intézménynek a válságát is.

A társadalmi esélyek mentén továbbra is fontos különbség mutatható ki a fiatalok családi állapotában. Az ifjúsági életszakasz kitolódása különösen a magasabban iskolázott, legalább érettségizett szülők gyermekeire jellemző, ugyanis minél magasabb a befejezett iskolai végzettsége az anyának, illetve az apának, annál valószínűbb, hogy a fiatal nőtlen, hajadon lesz, és fordítva is igaz a megállapítás. Minél alacsonyabb a szülő iskolázottsága, annál valószínűbb, hogy a gyermek hamar kikerül a kibocsátó családból, és élettársi kapcsolata vagy házastársi kapcsolata lesz. Az összefüggés szinte lineáris jellegű. A legfeljebb 8 osztályt végzett apák 15-29 éves gyermekeinek 59 százaléka hajadon vagy nőtlen, míg a diplomás apák körében ez az arány megközelíti a 80 százalékot.

A vizsgált korosztályon belül az első élettársi kapcsolatra átlagosan 20,5 éves korban, míg az első házasságkötésre átlagosan 22,8 évesen kerül sor. (A mintában szereplők közül a legkorábban élettársi kapcsolatot létesítő fiatal ekkor 12 éves volt, a legfiatalabb házasságra lépő pedig 14 éves.) A nőknél mindkét esetben alacsonyabb az átlagos életkor: 20,07 az élettársi kapcsolatnál, és 22,37 év a házasságnál. A 15-29 éves férfiak átlagosan 21,19 évesen kezdik első élettársi együttélésüket, míg házasságot átlagosan 23,85 évesen kötnek. A házasságra lépők 7 százaléka legfeljebb 18 éves, 39 százalékuk a 19-22 éves korcsoportba tartozik, háromtizedük 23-25 éves, míg egyötödük ennél idősebb korban házasodik. A jelenleg házasságban élők több mint egyharmada korábban együtt élt párjával, míg a felvétel időszakában önmagát nőtlennek vagy hajadonoknak mondóknál a korábban már élettársi kapcsolatot kipróbálók aránya 7 százalék.

A három nagymintás ifjúsági vizsgálat közül most először próbáltuk azt megtudni, hogy hajadonok és nőtlenek, ha nem is élnek élettársi vagy házastársi kapcsolatban, legalább párkapcsolatot létesítenek-e, azaz az egyedülálló egyedül lévőt jelent-e. A nőtlen, hajadon fiatalok 40 százalékának van jelenleg partnerkapcsolata, másképpen fogalmazva: 60 százalékuk valóban egyedülálló. Azt feltételeztük, hogy az életkor előre haladtával növekszik azok aránya, akik bár nem vállalnak fel tartós kapcsolatot, párkapcsolattal rendelkeznek. Ez a hipotézis nem verifikálható. A 15-19 éves hajadon, nőtlen fiatalok 30, a 20-24 évesek 50 százalékának van partnere, de a 25-29 évesek esetében ismét csökken a párkapcsolatot létesítők aránya, 47 százalékra. Az Ifjúság2008 tanulmánykötetében e jelenséget részletesebben is elemezni szükséges.

Érdekesen alakul a házastársi, élettársi kapcsolatban élő 15-29 éves fiatalok társának iskolai végzettsége. A legfeljebb nyolc osztályt végzetteknél a legmagasabb, 65% a homogámok (azaz azonos végzettségű partnerek) aránya - ez 2004-hez képest szignifikáns növekedés, alacsonyabb az ekvivalencia a szakmunkásoknál (49%), 50 százalék feletti az érettségizetteknél, és legalacsonyabb a diplomásoknál (46%). Ez utóbbi esetben egyrészt arról van szó, hogy a diplomások egy része még egyetemista, főiskolás társat választ, az ő végzettségük pedig még középiskola. Feltételezhető az is, hogy a már házas - elsősorban női - diplomások mobilizációra nem alkalmas társadalmi térben élnek, életútjukat részben lezárja az alacsonyabb iskolázottságú partnerrel való kapcsolat. A diplomás házastársi, élettársi kapcsolatban élők házastársa mintegy 2 százalékban legfeljebb 8 osztályt végzett, 11 százalékuk szakiskola végzettségű, 41 százalékuk pedig érettségizett.

1. táblázat: Családi állapot megoszlása korcsoport szerint a férfiaknál és a nőknél, 2004, 2008 (a kérdésre választ adók százalékában)

2. táblázat: Az élettársi és a házastársi kapcsolat létesítésének átlagos életkora nemenként és korcsoportonként a 15-29 éves korosztályon belül (átlag)

1 A 15-19 éves korcsoportban mind a két vizsgált évben az elemszámok alacsonyak, 100 fő alattiak, így az adatok elsősorban tájékoztató jellegűek. A többi korcsoportnál minimum 150 fő tartozik egy-egy kategóriához.

2 A 15-19 éves korcsoportban mind a két vizsgált évben az elemszámok rendkívül alacsonyak, néhány (2-10) fő. Az adatok így csak jelzés értékűek. A többi korcsoportnál minimum 150 fő tartozik egy-egy kategóriához. Némiképp magasabbak, de még mindig inkább tájékoztató jellegűek a 20-24 évesek esetében. Itt az elemszám 50-200 fő.

Gyermekvállalás

A mintába került fiatalok 16 százalékának van már saját gyermeke. 2004-hez képest négy százalékpontos csökkenést regisztrált az adatfelvétel e tárgykörben. Kevesebben vannak az egy, illetve két gyermeket vállalók, miközben a három- és több gyermekesek aránya lényegében nem változott.

A 15-19 évesek két, a 20-24 évesek 11, míg az ennél idősebbek 33 százalékának van gyermeke. Az első gyermek vállalására átlagosan 22,1 éves korban kerül sor. Ahogy ez várható, alacsonyabb az életkor a nőknél (21,71 év) mint a férfiaknál (23,02). A mintába került, gyermekkel rendelkező 15-29 éves fiatalok esetében 18 éves korig 16 százalék, 19-22 év között 37 százalék, 23-25 év között 29 százalék, míg 26-29 év között 18 százalék vállal gyermeket.

2. ábra: Hány gyermeke van? 2000-2008 (a kérdésre választ adók százalékában)

3. táblázat: A gyermekvállalás átlagos életkora nemenként és korcsoportonként

(átlag)

* A helyenként rendkívül alacsony elemszámok miatt közöljük az átlaghoz tartozó elemszámokat.

Házasságot feltehetően családalapítási szándékkal kötnek a fiatalok. A házas fiatalok mintegy háromnegyedének van gyermeke, míg az élettárssal élőknél ez az arány csak kb. egyharmad. A gyermekszám összefüggésben áll a társadalmi státussal és a jövedelmi helyzettel. A 3 vagy több gyermekkel rendelkezők 15 százaléka tartozik a nélkülözések között élők csoportjába, míg a gyermektelenek között 2 százalék ez az arány. Az egygyermekeseknél 4, a kétgyermekesek között pedig hat százalék a nagyon nehéz anyagi helyzetben élők aránya. Hasonlóan többgyermekesek találhatók inkább a hónapról-hónapra élők között is. Ezzel párhuzamosan az önmagukat az alsó társadalmi csoportba sorolók között nagyságrendileg többen vannak a 3 vagy több gyermekesek, mint a gyermektelenek.

A vizsgálatban tapasztalt alacsony gyermekszámot elvileg ellensúlyozhatja, ha a fiatalok a későbbiekben mégiscsak vállalnak gyermeket. A 15-29 éves korosztály mintegy 19 százaléka jelenti ki határozottan, hogy nem tervez (további) gyermeket, 8 százalékuk a körülményektől teszi függővé, 5 százalékuk pedig nem tud erre a kérdésre válaszolni. Így összességében 68 százalékuk jelez (további) gyermekvállalást. Akik már most is nevelnek gyermeket, azok közül az egygyermekesek több mint fele, a kétgyermekeseknek viszont kb. egyötöde szeretne még egy gyermeket. A gyermekkel még nem rendelkezők 73 százaléka tervez gyereket, de 9 százalékuk a körülményektől teszi függővé majdani döntését. E csoport tagjainak többsége 25 és 30 év közé tervezi első gyermekének megszületését. A részletes elemzésben érdemes elkészíteni a "összes kívánt gyermekszám" mutatót, amely a már életben levő és még kívánt gyermekszámok összegét jelenti. Ennek időbeni változása alapján vizsgálható a termékenységi preferenciák, a várható befejezett termékenység, a jövőbeli családtípusok valamint az akaratlagos gyermektelenség esetleges terjedése. Akik nem terveznek (további) gyermeket, elsősorban anyagi okokra hivatkoznak. Ezt az okot követi a lakásprobléma, illetve a munkakarrier. Meg kell jegyezni, hogy egyes fiatalokat a gyermekneveléssel járó többletfeladatok is elriasztanak.

Az eddigi adatokkal összhangban, legnagyobb arányban (76%) a diplomások szeretnének gyermeket, igaz, köztük a legkisebb a már most is gyermeket nevelők aránya. Az érettségizettek 72 százaléka, míg az ennél alacsonyabb végzettségűek hattizede szeretne (további) gyermeket. Jelezni szeretnénk, hogy a szakmunkások és a legfeljebb 8 osztályt végzettek gyermekvállalási szándékai azért alacsonyabbak magasabban iskolázott társaikénál, mert ők azok, akik legnagyobb arányban már most nevelnek gyermeket (a legfeljebb 8 osztályt végzettek 15, a szakmunkások 26 százalékának van gyermeke).

Szakorvosi publikációk az utóbbi időben jelezték, hogy egyre magasabb azon fiatalok aránya, akik meddőségi panaszokkal küszködnek. A mintába került 15-29 évesek nyitottak a különböző meddőség elleni kezelések és végső soron az örökbefogadás előtt. Egynegyedük biztosan, további 31 százalékuk pedig valószínűleg elmenne meddőségi kezelésre. Lombikbébi-programban 49 százalékuk venne részt biztosan vagy valószínűleg, és örökbefogadáson 39 százalékuk gondolkodna.

3. ábra: Hány gyermeke van és tervez-e további gyermeket?(a kérdésre választ adók százalékában)

4. ábra: A fiatalok családi állapot szerinti megoszlása 2000-2008

Baranya megye, (százalék)

Demográfia, családi viszonyok és gyermekvállalás Baranya megyében4

Családi állapot

Az országos adatok alapján elmondhatjuk, hogy nyolc év alatt átalakultak a családhoz, gyermekvállaláshoz kapcsolódó társadalmi válaszok felbomlottak a hagyományos családformák, és egyre divatosabbá, társadalmilag elfogadottabbá váltak a hivatalos dokumentumok által nem szentesített együttélési módozatok.

A Baranya megyei adatok némiképp eltérnek az országos trendtől. Bár a megyében is érvényesül, hogy a fiatalok mintegy 70 százaléka nőtlen/hajadon, az adatok belső dinamikája kicsit különböző. A trend iránya azonban egyértelmű: csökken (méghozzá drámaian) a házasok aránya, 18-ról 9 (!) százalékra, és ezzel párhuzamosan növekszik azok aránya, akik élettársi kapcsolatban élnek. 2000-ben az együttélés fő formája még a házastársi kapcsolat volt, 2008-ra ezt a "szerepet" egyértelműen az együttélés vette át. A változás tehát alapvetően nem a hajadon kontra társas kapcsolatban élő relációban történt a megyén belül, hanem sokkal inkább az együttélési forma diffúziójáról beszélhetünk.

2008-ban a legfiatalabbak, azaz a 15-19 évesek között egyáltalán nem található házas vagy elvált, 97 százalékuk hajadon vagy nőtlen. Az élettárssal élők aránya e korcsoporton belül 3 százalék. Míg az előbbi adat teljesen megegyezik az országos átlaggal, addig az élettárssal élők aránya némiképp magasabb, mint a magyarországi, 2008-as átlag.5 A 20-24 évesek körében már megjelenik a házasságban való együttélés (4%), de valójában 25 év felett válik meghatározóvá a hivatalos okirattal tanúsított együttélési mód (22%). A 20-24 évesek 68 százaléka ugyanis még egyedülálló, a 25-29 évesek között ez az arány 50 százalék alá csökken (46%). Jeleznünk kell azt is, hogy a középső életkori csoportban minden negyedik fiatalnak van élettársa, míg 25 év felett majd minden harmadik fiatal élettársával él. Összehasonlítva az országos adatokkal kitűnik, hogy 2008-ban Baranya megyében az élettársi kapcsolat nagyobb arányban jellemzi a fiatalokat, különösen a 25-29 éves korosztályban, ezzel szemben a házastársukkal együtt élők az országos átlaghoz képest kisebb arányban találhatók a megyében.

Az Ifjúság2008 vizsgálat országos adatai alapján megállapítható, hogy akárcsak a világban, úgy Magyarországon is, érdemi különbség mutatható ki a férfiak és a nők családi állapotában. Ez a jellegzetesség nyilvánvalóan fennáll a Baranya megyei fiatalok esetében is. A férfiak háromnegyede, míg a nők kétharmada nőtlen vagy hajadon 2008-ban a megyében.6 Szintén látványos a különbség a házasságban élők esetében, ahol a nőknél 12 százalék az arány, a férfiaknál viszont ennek a fele, 6 százalék. Élettársi kapcsolatban is valamivel többen élnek nők, (22%), mint férfiak (18%).

5. ábra: Családi állapot megoszlása nemek szerint, Baranya megye

(százalék)

Megállapítható az is, hogy az állandó lakhely szerinti település típusa is befolyásolja, hogy a fiatal milyen családi állapotban él. A megyén belül a községben lakók körében a legmagasabb a házastársi kapcsolatban élők aránya (12%), míg Pécsett és a többi városban a házasok aránya kb. 7 százalék. Érdekesség azonban, hogy a nőtlenek és hajadonok megoszlása lényegesen nem különbözik a három lakhely kategóriában, azaz nagyságrendileg egyformán, 70 százalék körül van mindenütt a társ nélküliek aránya. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a községekben még 2008-ban is a hagyományos együttélési formának, a házasságnak van prioritása az élettársi kapcsolattal szemben. Ezt jelzi, hogy míg a pécsi fiatalok 21 százaléka él élettárssal, addig a községekben "csupán" 16 százalék ez az arány, valamint a legmagasabb a többi városban (24%).

A Baranya megyei fiatalokról is kijelenthető hogy minél magasabb a befejezett iskolai végzettsége az anyának, annál valószínűbb, hogy a fiatal nőtlen, hajadon lesz, és fordítva is igaz a megállapítás. Minél alacsonyabb a szülő iskolázottsága, annál valószínűbb, hogy a gyermek hamar kikerül a kibocsátó családból, és élettársi kapcsolata, vagy házastársi kapcsolata lesz. Az összefüggés - az országos adatokhoz hasonlatosan - gyakorlatilag lineáris jellegű. A felsőfokú végzettségű Baranya megyei anyák gyermekei mintegy 90 százalékban nőtlenek vagy hajadonok, míg a legfeljebb 8 osztályt végzett anyáknál ez az arány 53 százalék. A felsőfokú végzettségű anyák gyermekei 4 százalékban házasok, míg a legfeljebb 8 osztályt végzett nőknél 13 százalék a házasok és további 35 százalék az élettársi kapcsolatban élők aránya.

6. ábra: Családi állapot megoszlása állandó lakhely településtípusa szerint, Baranya megye,

(százalék)

A 15-29 évesek Magyarországon, az első élettársi kapcsolatot átlagosan 20,5 éves korban, míg az első házasságkötést átlagosan 22,8 évesen kötik. Baranya megyében az első élettársi kapcsolat kötésének időpontja valamivel alacsonyabb, 19,9 év, míg házasságot 23,8 évesen, azaz az országos átlagnál némiképp idősebben kötnek a megyében élő 15-29 évesek.7 (A mintában szereplők közül a legkorábban élettársi kapcsolatot létesítő fiatal 14 éves volt, a legfiatalabb házasságra lépő pedig 18 éves.)

A három nagymintás ifjúsági vizsgálat közül az Ifjúság2008 adott először lehetőséget arra, hogy megvizsgáljuk, hogy a hajadonok és nőtlenek, ha nem is élnek élettársi vagy házastársi kapcsolatban, legalább párkapcsolatot létesítenek-e. Azaz az egyedülálló egyedül lévőt jelent-e. Magyarországon a nőtlen, hajadon fiatalok 40 százalékának volt a vizsgálat időszakában partnerkapcsolata, vagyis 60 százalékuk volt ténylegesen egyedülálló. A Baranya megyei adatok ezen a téren hasonlatosak az országos adatokhoz, azaz a megyében élő 15-29 éves hajadonoknak vagy nőtleneknek 44 százalékos arányban van állandó partnere, a párkapcsolat nélkül élők aránya pedig 56 százalék. Az életkor előre haladtával növekszik azok aránya, akik bár nem vállalnak fel tartós kapcsolatot, rendelkeznek partnerrel. Az összefüggés lineáris jellegű, azaz a legfiatalabbaktól a legidősebbek felé nő a partnerrel rendelkezők aránya. Jeleznünk kell azonban, hogy a 25-29 évesek körében található majd egyharmadnyi olyan fiatal, aki sem tartós párkapcsolattal nem rendelkezik, és állandó partnert sem tudhat maga mögött. E csoportban nagyobb részt férfiak találhatók, akik - feltehetően - még nem akarnak elköteleződni. A mintában képviselt súlyokhoz képest e csoportban túlreprezentáltak az egyetemre, főiskolára járó fiatal férfiak.

Gyermekvállalás

Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi szintű problémája az alacsony reprodukciós szint, azaz a folyamatosan csökkenő népesség. Az Ifjúság2008 vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy 2004-hez képest nemhogy javult volna a gyermekvállalási hajlandóság, de inkább stagnálásról, sőt további visszaesésről beszélhetünk. Míg 2000-ben a 15-29 éves magyar fiatalok 23 százaléka rendelkezett legalább egy gyermekkel, 2008-ra ez az arány 16 százalékra csökkent.

Baranya megyében a folyamatok követik az általános magyarországi trendet. 2000 és 2008 között 10 százalékponttal nőtt azon fiatalok aránya, akik még nem vállaltak gyermeket. Ez pedig kétségtelenül drámai, még az országos átlagot is meghaladó növekedés. Ezzel párhuzamosan természetesen csökkent az egy, illetve két gyermekes szülők aránya, különösen figyelemre méltó a változás ez utóbbi szegmens esetében. Nem győzzük hangsúlyozni ugyan az alacsonyabb mintanagyságból adódó hibahatár növekedést, de a tendencia jellege egyértelmű: Baranya megyében kisebb a házasságra lépők aránya, és ezzel párhuzamosan alacsonyabb a két gyermeket vállalók aránya is. A két látszólag nem teljesen összefüggő kijelentés mögött statisztikai és szociológiai értelemben is kimutatható az összefüggés. 2008-ig Magyarországon a házasság a gyermekvállalással kapcsolódott össze.8 A házas Baranya megyei fiatal 69 százalékának van gyermeke, míg az élettársi kapcsolatban élők 25 százalékának.9

7. ábra: Van-e Önnek párkapcsolata? Életkori csoportok szerint, Baranya megye

(százalék)

Az életkor növekedésével emelkedik a megszületett gyermekek száma. Baranya megyében, 2008-ban a 15-19 évesek körében mindössze egyetlen fiatal jelezte, hogy született gyermeke, a 20-24 évesek 8 százaléka, míg a 25-29 évesek 28 százaléka családos. Érzékeltetve a változás irányát megjegyezzük, hogy 2000-ben a legidősebb korosztály közel felének (45%!) volt gyermeke, tehát a gyermekvállalás első időpontjának kitolódása egyértelműen alátámasztható a megyében is.10

Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának negatív következményei - első ránézésre - egyértelműen kimutathatóak Baranya megye demográfiai adatait vizsgálva. Az alábbi adatsor viszont azt jelzi, hogy azok, akik a 15-29 éves korosztályon belül gyermeket vállalnak, elsősorban a társadalmi esélyhátrányok mentén analizálhatók.

Településtípusonként vizsgálva a gyermekvállalási hajlandóságot megállapítható, hogy a pécsi fiatalok körében a legalacsonyabb a korosztályon belül a gyermeket vállalók aránya (6%), míg a községekben a "legmagasabb", 15%. Ezek az adatok nem meglepőek, sem a házasságra vonatkozó korábban már jelzett tendenciákat figyelembe véve, sem akkor, ha ismerjük a magyarországi demográfiai tendenciák évszázados történetét. Megállapítható az is, hogy - hasonlóan a tartós párkapcsolathoz - a 29 év alatti fiatalok esetében a gyermekvállalást erősen befolyásolja a kibocsátó család szocio-demográfiai háttere. Azok a 15-29 évesek, akiknek az édesanyja legfeljebb 8 osztályt végzett, mintegy 28 (!) százalékban vállaltak már legalább egy gyermeket,11 míg a felsőfokú végzettségű anya gyermeke esetében ez az arány mindössze 3 százalék. Azaz a társadalmi esélyhátrányok ily módon is átöröklődnek. Még élesebben jelentkezik ez a hátrány, ha azt vizsgáljuk, hogy saját bevallása szerint a kérdezett roma származásúnak tartja-e magát. Az önmagukat romáknak tartók közel egyharmadának van már gyermeke,12 míg az önmagukat nem romának tartók között ez az arány 10 százalék.

8. ábra: Hány gyermeke van? Baranya megye, 2000-2008 (a kérdésre választ adók százalékában)

9. ábra: Hány gyermeke van, korcsoportonként? Baranya megye 2000, 2008 (a kérdésre választ adók százalékában)

10. ábra: Hány gyermeke van és tervez-e további gyermeket? Baranya megye, 2008 (a kérdésre választ adók százalékában)

A fiatalok gyermekvállalási tervei 2008-ban a következők voltak: mintegy 19 százalékuk jelentette ki határozottan, hogy nem tervez (további) gyermeket, 8 százalékuk a körülményektől tette függővé, 5 százalékuk pedig nem tud erre a kérdésre válaszolni. Így összességében a magyar fiatalok 68 százaléka jelzett (további) gyermekvállalást. A Baranya megyei adatok az országos mintához képest kedvezőbb eredményt jeleznek a későbbi gyermekvállalási hajlandóságot tekintve. A mintába került 15-29 évesek 12 százaléka jelzi, hogy nem kíván gyermeket vállalni, 8 százaléka teszi függővé a körülményektől és 5 százaléka bizonytalan a kérdést illetően. Mindez azt jelenti, hogy háromnegyedük (+8% az országos átlaghoz képest) kíván a későbbiek során gyermeket vállalni.

Akik nem terveznek (további) gyermeket, elsősorban anyagi okokra hivatkoznak. Ezt az okot követi a munkakarrier, illetve a partner hiánya. Mintegy 11 százalékuk jelezte, hogy csak úgy, egyszerűen nem akar, de érdemi sokaság választotta a "még túl fiatal vagyok" válaszkategóriát is.

Az országos adatokkal megegyezően legnagyobb arányban (86%) a diplomások szeretnének gyermeket, igaz, köztük a legkisebb a már most is gyermeket nevelők aránya. Az érettségizettek 81 százaléka, míg az ennél alacsonyabb végzettségűek mintegy kétharmada szeretne (további) gyermeket. Csak emlékeztetni szeretnénk, hogy a szakmunkások és a legfeljebb 8 osztályt végzettek gyermekvállalási szándékai azért kisebbek a magasabban iskolázott társaikéhoz képest, mert ők azok, akik már most nevelnek gyermeket. Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása e csoportot érintette a legkevésbé Baranyában éppúgy, mint Magyarországon általában.

Demográfia, családi viszonyok és gyermekvállalás Budapesten

A budapesti fiatalok élethelyzete, családhoz, párkapcsolathoz való viszonya, több területen különbözik mind az országos átlagtól, mind az előzőekben bemutatott Baranya megyétől.

Családi állapot

2008-ban a 15-29 éves korosztály fővárosban élő tagjainak, több mint nyolctizede (83%) nőtlen vagy hajadon volt, 12 százalékuk házastársi kapcsolatban élt, valamint 5 százalék volt az elváltak aránya.

A házasságkötések aránya ugyan jelentősen csökkent az előző évtizedhez képest, de ez nem a tartós kapcsolatok hiányát jelenti, sokkal inkább azt, hogy a fiatalok egyre kevésbé a házasság intézményében látják együttélésük egyetlen módját.

A legfiatalabb vizsgált korosztály (15-19 évesek) 97 százaléka nőtlen vagy hajadon, e csoporton belül 2 százalékot tesz ki az élettárssal élők, és mindössze fél százalékot a házasok aránya. Az életkor előre haladtával azonban változás következik be a családi állapotban. A 20-24 évesek 5, míg a legidősebbek (25-29 évesek) 26 százaléka él házastársi kötelékben, ezek az arányok alacsonyabbak, mint az országosan megfigyeltek.

A 15-29 éves férfiak 85, míg a nők 77 százaléka nőtlen vagy hajadon. A házasságok megkötésekor a fiúk általában idősebbek, mint a lányok, emiatt a fiúk 9, míg a lányok 16 százaléka házas már a vizsgált 15-29 életkorban.

A fiúk 21 százaléka házas a 25-29 éves korkategóriában, a lányoknál a házasok aránya 32 százalék ebben a korcsoportban. De ugyanez igaz az elváltak számára nézve is. A legidősebb lányok közül már minden tizedik elvált, a fiúknál az arányuk 7 százalék.

4. táblázat: A családi állapot nemenként és korcsoportonként(százalék)

A családi állapot szoros kapcsolatban áll az iskolai végzettséggel is. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb arányban kötnek törvényes házasságot, mint az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők.

5. táblázat: A családi állapot iskolai végzettség szerint(százalék)

A párkapcsolat léte szorosan összefügg az önállósággal, a szülői házból való elköltözéssel. Az alábbi táblázat totálszázalékban mutatja a fővárosi fiatalok eloszlását ebben a két dimenzióban. A legtöbbjük, 47 százalék olyan eltartott még, akinek nincs párkapcsolata. A párkapcsolatban élő önállóak aránya 17 százalék, 6 százalékuk önálló ugyan, de párkapcsolat nélkül él. A fiatalok közel harmadának pedig, van már párkapcsolata, de még eltartott.

6. táblázat: A párkapcsolat és az önállóság

A párkapcsolat az életkorral is nagyon szoros összefüggésben van. Annak ellenére, hogy a hármas korcsoportbontás közel egyforma, − mind a három korcsoport azonos méretű, − a párkapcsolatok aránya az idősebbek felé növekszik. A 15-19 évesek körében kevesebb, mint egyharmadnak van párkapcsolata, ezzel szemben a legidősebb korcsoportnál kétharmad él párkapcsolatban. A párkapcsolatban élő legfiatalabbak adják a fővárosi populáció 10 százalékát, míg a legidősebbek és párkapcsolatban élők a 22 százalékát.

7. táblázat: A párkapcsolat és a korcsoportok

A vizsgált korosztályon belül az első élettársi kapcsolatra átlagosan 20,85 éves korban, míg az első házasságkötésre átlagosan 22,7 évesen kerül sor. A nőknél mindkét esetben alacsonyabb az átlagos életkor: 20,2 az élettársi kapcsolatnál, és 22 év a házasságnál. A 15-29 éves férfiak átlagosan 21,8 évesen kezdik első élettársi együttélésüket, míg házasságot átlagosan 24,1 évesen kötnek. Ez közel két éves késés a lányokhoz képest.

Gyermekvállalás

A mintába került fiatalok 13 százalékának van már saját gyermeke, ez 3 százalékponttal kevesebb, mint az országos arány. A gyermekkel rendelkezők túlnyomó többségének még csak egy gyermeke van, a kétgyermekesek aránya a gyermekkel rendelkezőkön belül 21 százalék. A 3 vagy több gyermekesek aránya 8 százalék.

Az első gyermek vállalására átlagosan 22,8 éves korban kerül sor. Ahogy ez várható, alacsonyabb az életkor a nőknél (22,4 év) mint a férfiaknál (23,8). A házas fiatalok mintegy 60 százalékának van gyermeke. Az elváltak 28 százaléka, a nőtlenek-hajadonok 5 százaléka rendelkezik gyermekkel.

A vizsgálatban tapasztalt alacsony gyermekszámot elvileg ellensúlyozhatja, ha a fiatalok a későbbiekben mégiscsak vállalnak gyermeket. A 15-29 éves korosztály mintegy 21 százaléka jelenti ki határozottan, hogy nem tervez (további) gyermeket, 13 százalékuk a körülményektől teszi függővé, 5 százalékuk pedig nem tud erre a kérdésre válaszolni. Átlagosan 1,4 gyermeket terveznek a vizsgált korosztályba tartozó fiatalok, a fiúknál ez az arány alacsonyabb, ők 1,3, míg a lányok 1,5 gyermeket szeretnének.

Feltettük a kérdést azoknak, akik nem akarnak gyermeket vállalni, hogy miért döntenek így. A legtöbb említést az anyagi helyzetre való hivatkozás kapta (43 százalék). További jelentős ok a gyermekvállalás kezdetének kitolása, minél későbbre való halasztása.

8. táblázat: A gyerek nem vállalásának okai

Az eddigi adatokkal összhangban, legnagyobb arányban (63%) a diplomások szeretnének gyermeket, igaz, köztük a legkisebb a már most is gyermeket nevelők aránya. Az érettségizettek 62 százaléka, míg az ennél alacsonyabb végzettségűek fele szeretne (további) gyermeket.

9. táblázat: Gyermekvállalás és az iskolai végzettség kapcsolata

Záró megjegyzések

A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott jelentés alapján megállapítható, hogy 2000 és 2008 között mintegy 230 ezer fővel csökkent a vizsgált populáció.

1. A családi és párkapcsolatban bekövetkezett változások elsősorban a 25-29 éves nőket érintik, akik körében a 2004. évi kutatáshoz képest tovább csökkent a férjezettek aránya, és a tartós kapcsolatok jellege is drámaian alakult át. A 15-19 éves korosztályban kevesebb, mint 0,5 százalék a gyermekesek aránya, ők azonban az európai tendenciákhoz hasonlóan a szociálisan hátrányos helyzetűek, alacsonyan iskolázottak körébe tartoznak. Egyértelműnek tűnik, hogy a legalább nyolc osztályt, vagy annál magasabb szintű iskolát végzetteknél húsz éves kor fölé emelkedett az az életkor, amikor az első gyermek megszületik.

2. A rendszerváltoztatást követően megváltozott a családok és a fiatalok felhalmozáshoz, a jövő anyagi megalapozásához való viszony. Előtérbe került az azonnali fogyasztás (jelen) és az ehhez kapcsolódó státusszimbólumokká váló tárgyak birtoklása. ■

JEGYZETEK

1 Az Ifjúság2008 kutatás survey vizsgálathoz 8076 fős (négy 2000 fős), a 15-29 éves korosztályt országosan reprezentáló mintát készítettünk. A mintavétel megegyezik az Ifjúság2000 és Ifjúság2004 kutatás elveivel. A minta területileg (régiók), településnagyság (településtípusok), korcsoportok és nemek szerint tükrözi a vizsgált népességet. Részletesen lásd: Ifjúság2008 Gyorsjelentés.

2 Kitolódik az önálló döntések időszaka, ugyanakkor - az életük bizonyos területein - a fiatalok önálló cselekvési autonómiával rendelkeznek. Részletesen lásd: Gábor Kálmán (szerk.): Ifjúságszociológia Belvedere Szeged, 2006. 445. p.

3 A Központi Statisztikai Hivatal szíves közlése alapján.

4 A lefolytatott nagymintás ifjúságkutatásokban mindhárom alkalommal mintegy 310 fő képviselte Baranya megyét a mintában. Ezen belül Pécs 15-29 éves ifjúsága alkalmanként kb. 120 fővel van reprezentálva a 8000 fős vizsgálatban, míg a községben lakókat évenként és átlagosan 110 fiatal reprezentálja. Az elemszámok további, mélyebb területi bontást nem tesznek lehetővé.

5 Ugyanakkor ne feledjük, hogy ebben az esetben a Baranya megyei adatok hibahatára az alacsony elemszám miatt jóval 3 százalék felett van.

6 2000-ben 80 százalék volt a nőtlen férfiak és 61 százalék a hajadon nők aránya. A nőknek ezzel párhuzamosan 27 százaléka rendelkezett házastárssal és 7 százaléka élettárssal. A férfiaknál 9, illetve 7 százalék volt ez az arány.

7 Itt azonban újra hangsúlyoznunk kell az alacsony elemszámból adódó hibahatár növekedést.

8 Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a 2009-es esztendő volt az első olyan év a hazai statisztika történetében, amikor először regisztráltak olyan megyét, ahol több gyermek született házasságon kívül, mint házasságban.

9 Érdekességképpen megjegyezzük, hogy három olyan fiatal került a Baranya megyei mintába, aki egy vagy több gyermekkel rendelkezik, és sem élettársa sem házastársa nincs. Az is érdekes, hogy a megyében a 15-29 évesek között már található több olyan fiatal is, aki elvált, és gyermekét egyedül neveli. Bár ezek az adatok statisztikai értelemben nem relevánsak, de mindenképpen jelzik a gyermekvállalás egyre diffúzabb szerkezetét.

10 Éljünk azzal a pozitív feltételezéssel, hogy az általunk nem vizsgált idősebb szegmensben, azaz 30 év felett, valamivel magasabb a gyermekvállalási hajlandóság a megyében is.

11 És ebből a 28 százalékból 7% a két, 4% pedig a három vagy több gyermek.

12 Az adat az alacsony elemszám miatt elsősorban tájékoztató jellegű!