Fázsi László - Stál József: A bírói felső korhatár és a történeti alkotmány (MJ, 2025/6., 359-366. o.)

https://doi.org/10.59851/mj.72.06.3

A bírói felső korhatárt 1869-től 2011-ig tradicionálisan a 70. életév betöltésében határozta meg a mindenkori jogalkotó. Ez a szabályozás az Alaptörvény elfogadásával változott meg. A tanulmány - a történeti alkotmány jelentőségéből kiindulva - e változtatás okának, illetve indokoltságának kérdéseit igyekszik körüljárni a hatályos szabályozás előtörténetének rövid áttekintése mellett, továbbá külföldi példákra is kitekintve, figyelemmel arra, hogy ennek következtében a 65. életévüket betöltő bírók számára kizárólag az ügyvédi pálya nyílik meg szakmájuk további gyakorlásának egyedüli lehetőségeként. Mindez oda vezetett, hogy csak a közelmúltban több neves kúriai bíró, ítélőtáblai elnök és törvényszéki kollégiumvezető élt ezzel a lehetőséggel. Ez pedig azt jelzi, hogy az e lehetőséggel élő felsőbb bírósági bírók még nyilván képesek és készek lettek volna a több évtizeden keresztül eredményesen gyakorolt hivatásuk folytatására.

Kulcsszavak: Alaptörvény; alkotmányosság; bírói felső korhatár; felső korhatár; hivatásrendek; német szabályozás; öregségi nyugdíjkorhatár; szuverenitás; történeti alkotmány

Summary - The upper age limit for judges and the historical constitution

From 1869 to 2011, the upper age limit for judges was traditionally set by the legislature at the age of 70. This regulation changed with the adoption of the Basic Law. Starting from the importance of the historical constitution, the study tries to explore the questions of the reason and justification of this change, in addition to a brief overview of the pre-history of the current regulation and with a view to foreign examples, bearing in mind as a result, that only the career of a lawyer opens up for judges who have reached the age of 65 as the only option for further practicing their profession. As a result, only recently several famous curial judges, presidents of the judgement board and heads of the tribunal college took advantage of this opportunity. This indicates that these high court judges who had this opportunity, obviously would have been able and ready to continue their profession, which they have practiced successfully for several decades.

Keywords: basic law; constitutionality; judicial upper age limit; upper age limit; professional orders; German regulation; old-age retirement age; sovereignty; historical constitution

1. Bevezető gondolat

Alaptörvényünk 26. cikkének (2) bekezdése szerint a bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. E rendelkezés bevezetése a bírói karban értetlenséget és ellenérzést váltott ki, ami leginkább a bírósági vezetők 2011. április 7-én kelt levelében,[1] valamint az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII. 17.) AB határozatának meghozatalához vezető alkotmányjogi panaszokban tükröződött. Azóta 12 év telt el, amire tekintettel ma már a bírói felső korhatár kérdésének érzelemmentes megközelítése is megkísérelhető.

2. A felső korhatár jelentősége

A "korhatár" főnév a nyelvtani jelentése szerint az a "hivatalosan megszabott életkor, amelyen alul, ill. felül v[ala]mely jogosultság, ill. kötelezettség fennáll, érvényes v[agy]. érvényesíthető".[2] A felső korhatár a normatív tartalmát tekintve tehát azt az életkort jelenti, amelynek betöltéséig bizonyos foglalkozások legálisan gyakorolhatóak, ami a jogosultságot jelentő alsó korhatárral ellentétben az adott foglalkozás további gyakorlásának abbahagyására vonatkozó kötelezettséget jelent[3] az érintett számára. Ilyen kötelezettség azonban az egyházi személyeken[4] kívül értelemszerűen csak az állami szférában foglalkoztatottak számára írható elő egy piacgazdaságon alapuló államban, miután a magánszektor ilyen fokú bürokratizálása nyilvánvalóan a hatékony működésének ellehetetlenülését eredményezhetné, ha éppen a legtapasztaltabb és kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek további tevékenységére nem számíthatna.

Azt persze mi sem állítjuk, hogy ez a fajta orientálódás az állami bürokráciától teljesen idegen lenne. A következő (1. számú) táblázatból látható, hogy a tapasztalati tudást is igénylő - és az ügyvédség kivételével jellemzően vala-

- 359/360 -

milyen szolgálati jogviszony keretében gyakorolható - értelmiségi pályák egy részében ennek jelentőségét a jogalkotó is respektálja.

1. táblázat. A felső korhatár hatályos szabályozásának néhány tipikus esete

A táblázatból is kitűnik, hogy nem beszélhetünk egységes jogalkotói szemléletről. Ha csak a jogász végzettséghez kötött foglalkozásokat nézzük, akkor is úgy látszik, hogy figyelmen kívül hagyják a jogi kultúra és a jogalkalmazói tapasztalat minden szóba jöhető jogászi foglalkozásnál egyformán fontos jelentőségét.

Ennek ellenére jogos ellenvetés lehetne, hogy a plusz/mínusz ötévnyi eltérésen érdemes-e megütközni. Nem mindegy? Természetesen nem! A filozofáláson túlmenően praktikus okból sem, hiszen egy téves alkotmánybírói vélemény is okozhat olyan társadalmi kárt, mint egy justizmord vagy egy közjegyzői tévedés.

A továbbiakban azonban már csak a bírói felső korhatár kérdésének szabályozását vizsgáljuk.

3. A bírói felső korhatár szabályozásának alakulása

A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk (a továbbiakban: Bht.) 17. §-a szerint: "A bíró, miután 70-ik évét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminister által hivatalának folytatására felszólittatik és szolgálni kiván. Ezenkivül csak azon esetekben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére nem képes. A nyugdijrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg." Ennek megfelelően a birák és birósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdijazása körüli eljárás szabályozásáról szóló 1871. évi IX. törvénycikk 6. §-a szerint: "A biró 70-ik évének betöltése előtt hivatalból csak azon esetben helyezhető nyugalomra, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelességei teljesítésére végképen képtelenné vált, vagy ha az általa elfoglalt állomást a törvény megszüntette (1869:IV. tc. 17. §)." Így - a 26. életév betöltéséhez kötött alsó korhatár figyelembevételével - optimális esetben legalább negyvennégy évig tartó aktív ítélkezés lehetősége adatott meg egy korabeli bíró számára, miközben a születéskor várható átlagos élettartam még 1900-ban is 36,56 év volt a férfiak, míg 38,15 év a nők esetében.[5]