Az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott Javaslatát lapunk elsőként, a 2005. évi 2. számtól kezdődően folyamatosan, részletekben közölte. A Javaslat időközben kisebb-nagyobb változásokon esett át és idén tavasszal a teljes Ptk. részeként könyv alakban is megjelent.[1] Ezzel párhuzamosan az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban tovább folyt a kodifikációs munka, amelynek eredményeként a Kormány 2008. június végén beterjesztette az Országgyűlésnek a Polgári Törvénykönyvről szóló T 5949. sz. törvényjavaslatot.[2] Ez a törvényjavaslat több jelentősebb kérdésben eltér a Szakértői Javaslattól. Következő számunkban röviden összefoglaljuk majd az általunk közölt szakértői anyag és a kormányjavaslat - esetleg az időközben elfogadott törvény - közötti eltéréseket. Jelen számunkban a Szerkesztőbizottság által elfogadott Javaslatnak a hasábjainkon még nem közölt - a házastársak személyi viszonyaira és a házastársi tartásra vonatkozó rendelkezéseket - jelentetjük meg.
A házasság megkötésével a házastársak között jogokat és kötelezettségeket magában foglaló kapcsolatrendszer jön létre. A kapcsolatok részben a házastársak közötti viszonyokat, részben a közös gyermek (gyermekek) irányában, a közösen gyakorolt felügyelet keretében megnyilvánuló viszonyokat foglalnak magukban. A házastársi jogviszony egyrészt személyi, másrészt vagyoni jogokra és kötelezettségekre terjed ki. A mindkét tekintetben megkívánt egyenlőség a családjognak alapelve, amely nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárás is (Lásd 3:3. §: "A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek").
A házastársak személyi viszonyait ma már elsősorban erkölcsi normák szabályozzák, ezért ebben a körben csak néhány olyan, keretjelleggel megfogalmazott jogszabály rögzítése indokolt, amelyek kifejezésre juttatják a házastársak autonómiáját és együttműködését. Hagyományosan a házastársak személyi viszonyai körében szabályozza a családjog a házastársak névviselését is.
A Javaslat három olyan szabályt állít fel, amelyek általánosságban meghatározzák a személyi viszonyok jogi kereteit: 1) a kölcsönös együttműködési és támogatási kötelezettségre, 2) a döntési jogkörökre, valamint a 3) az e jogkörök részét képező, de jelentőségénél fogva külön kiemelt lakóhely megválasztására vonatkozó szabályt.
3:25. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség]
A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.
Az együttműködési kötelezettség előírása a ma már nem elsősorban és kizárólag a szexuális hűséget jelentő "hűséggel tartoznak egymásnak" tételt (Csjt. 24. §-a) váltja fel, és lényegében a házastársak mindenre kiterjedő összetartozását, egymással való szolidaritását kívánja kifejezésre juttatni. A joggyakorlat a "hűség" követelményét a Csjt. hatályba lépésétől kezdve ebben a szélesebb értelemben fogja fel, amely magában foglalja a másik házastárs érdekeit sértő magatartások tilalmát.[3]
Az egymás támogatásának kötelezettsége részben személyes, részben vagyoni kötelezettség, a házassági viszonyban azonban a személyi oldalnak (a másik házastárs egyénisége fejlődésének előmozdítása, továbbtanulásának elősegítése, gondozás, betegségben ápolás stb.) van meghatározó szerepe, ezért a Javaslat ezt ebben a §-ban rögzíti. A támogatási kötelezettség vagyoni oldala, a tartási kötelezettség, amely az életközösség fennállása alatt szintén ebből a rendelkezésből vezethető le, miután "A házastársi tartás" Címben a Javaslat a különélő, illetőleg az elvált házastárs tartásáról rendelkezik.
3:26. § [Közös és önálló döntési jog]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük érdekét és kölcsönösen figyelemmel kell lenniük egymás érdekeire is.
Abból az alapelvi tételből, hogy a házastársak egyenjogúak, vagyis egyiknek sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, következik, hogy a döntéseikben is tekintettel kell lenniük egymás és a család érdekeire. A 26. § kimondja, hogy a házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen döntenek, a személyüket érintő ügyekben azonban önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva. Mindkét esetben korlátja döntési joguknak kiskorú gyermekük érdeke, de kölcsönösen tekintettel kell lenniük egymás érdekeire is.
3:27. § [A lakóhely megválasztása]
A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértve választják meg.
Az 1986. évi IV. törvény hatályon kívül helyezte a Csjt.-nek azt a korábbi rendelkezését, amely kimondta, hogy "A házastársak lakásukat egyetértve választják meg. A lakás helyére vonatkozó megállapodástól a másik házastárs beleegyezése nélkül csak alapos okból lehet eltérni." A "lakás" szóhasználatot a jogirodalom az akkori lakáshelyzetre tekintettel bírálta. Ugyanakkor valamennyi európai családjogi törvény tartalmaz a lakóhely közös megválasztásával kapcsolatban szabályt, és ezt rögzíti az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának R (78) 37 sz. Határozata is. (II/5.) pont. Ennek értelmében mindkét házastársnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a család közös lakóhelyét kiválassza vagy a másik házastársétól különálló lakóhelyet válasszon. Lakóhely alatt mind az állandó, mind az ún. szokásos tartózkodási helyet érteni kell.
A közös lakás a család hajléka, a házastársak (és gyermekeik) együttélésének színtere, aminek az e lakás használatára vonatkozó rendelkezések szempontjából is jelentősége van. Ezért a Javaslat szükségesnek tartja, hogy a "lakás" szót "lakóhely"-re cserélve, annak megválasztásában a házastársak egyetértése - a közös döntési jog általános szabálya mellett - kiemelten szerepeljen a Csjk. rendelkezései között.
3:28. § [Névviselés a házasságban]
(1) A feleség a házasságkötés után választása szerint:
a) kizárólag a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét viseli, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti,
b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolhatja, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti,
c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolja, feltéve, hogy azt az újabb házasságban tovább viselheti,
d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(2) A férj a házasságkötés után választása szerint:
a) kizárólag a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét viseli,
b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
