Több évtizede működöm közjegyzőként. Tevékenységem során az alkalmazandó jog gyakran viharosan változott.
A folyamatos jogszabályváltozás során újra és újra feltűntek a joghézagok, a szabályok ellentmondásai és ütközései, melyek a jogértelmezés bizonytalanságaiban és vitáiban tükröződtek.
Közjegyzőként ügyfeleimmel együtt most is napról napra szembesülök az új családjogi, öröklési jogi, földjogi és eljárási szabályok együttalkalmazásának bonyodalmaival. Ez késztetett arra, hogy gondolataimat a T. Olvasó elé tárjam.
1. A szocialista korszak kezdetén jött létre a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt).
A törvény 27. §-a szerint a házasság megkötésével a házastársak osztatlan közös tulajdonába került minden, amit a házas felek a házassági életközösség fennállása idején akár együttesen, akár külön-külön szereztek - ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. Ez tehát dologi hatályú szerzeményi közösség volt, mely a törvény alapján már rögtön a szerzés időpontjában realitásként működött. A törvényszabta házastársi vagyonközösséget érvényesen kizárni nem lehetett, az előírás kogens norma volt.
Később az 1986. évi IV. törvény immár lehetővé tette a házasfeleknek, hogy viszonyaikat házassági vagyonjogi szerződéssel rendezzék. A szerződés a törvényi szabályozástól eltérhetett. Sajnos, az új szabály sem a szocializmus végső szakaszában, sem a piacgazdaságra történő áttérés kezdetén nem hozott gyökeres fordulatot a gyakorlatban.
2. Csaknem negyedszázaddal az 1989-1990. évi jogállami-piacgazdasági fordulat után lényegi változást hozott a családjogban az új Polgári Törvénykönyv, (a továbbiakban: új Ptk.), a 2014. március 15-én hatályba lépett 2013. évi V. törvény, melynek Negyedik Könyve 4:244. §-ban szabályozza a családjogot.
- 45/46 -
Diszpozitív jellegét hangsúlyozza az, hogy a törvény elsődleges szabályai szerint a házasulok és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösségük tartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik (Ptk. 4:34. § (1) bekezdés). Csak eltérő rendelkezés hiányában állítja fel az új törvény a házastársi vagyonközösség szabályát. A Ptk. 4:37. § (3) bek. szerint a házastársi közös vagyon a házasfeleket osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg. A házassági életközösség megszűnésével a házastársi vagyonközösség megszűnik. A házastársi közös vagyon szerződéssel megosztható, mely ingatlan vagyon esetén közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban történhet. Ezt a lehetőséget a törvény - hasonlóan a házasság kezdetén történő vagyonjogi szabályozáshoz -elsődlegesen veszi figyelembe, melynek hiányában a Ptk. 4:57. § (3) bekezdése szerint a közös vagyon megosztását a bíróságtól lehet kérni, ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, avagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre. Ennek során az igényeket egységesen kell rendezni (Ptk. 4:58. §).
Összességében megállapítható, hogy a korábbi jog reálszerzési elvének helyébe a bonyolult elszámolással járó értéktöbbleti elv, a dologi hatály helyébe pedig a kötelmi jelleg lépett, a házasfelek magánautonómiája pedig hangsúlyossá vált.
1. A szocialista földjog utolsó törvényhozási összefoglalása a földről szóló 1987. évi I. törvény volt.
Általánosságban jellemezhető a szocialista földjog tulajdoni szerkezete azzal, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földingatlanok lehettek állami és termelőszövetkezeti tulajdonban, jelentős részük azonban magánszemélyek merőben formális tulajdonjogának fenntartása mellett termelőszövetkezeti használatban állt, ami a pusztán tulajdonos magánszemélyt minden érdemi intézkedésből kizárt. Elenyésző mértékben illethetett magánszemélyeket "szabad" földmagántulajdon.
A kapitalista földmagántulajdon újratermelődésétől való erős félelem diktálta a szigorú szerzési szabályokat, az általános hatósági engedélyezési rendszert és a mesterséges tilalmakat.
2. Már 1989. július i-jétől megnyitotta a földpiacot a liberalizáció előtt az 1987. évi I. törvény módosítása, innentől kezdve a magánszemélyek elvileg korlátlan mértékben szerezhettek földingatlan-tulajdont. Nagy lehetőséget jelentettek az 1990 után egymás után sorjázó kárpótlási törvények. A kárpótlási földárverések során a spekulánsok bagatell áron juthattak termőföldhöz a könnyen megszerzett kárpótlási jegyekkel. A kialakuló új helyzet kodifikálását hozta a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény.
3. Amikor 2004-ben az Európai Unióba tagolódva a régebbi tagállamok gazdálkodóinál anyagilag és képzettségben jóval gyengébb magyar gazda, lényegében az egész magyar mezőgazdaság versenyhátrányba került, ez ellen a magyar államnak valamit tennie kellett.
- 46/47 -
Az uniós verseny elleni védekezés más szemlélettel és más jelszavakkal visszahozta a szocialista korszak egyes jogi és közigazgatási eszközeit. Ezek:
♦ szűkre szabott, szigorúan ellenőrzött személyi szerzési kör,
♦ pontosan előírt szerzési mértékek (birtokmaximum, stb.),
♦ általánosan érvényesülő, több lépcsős hatósági engedélyezési, nyilvántartási és ellenőrzési rendszer, keményen megszabott szankciókkal.
Mint említettem, 2014. március 15-től hatályos az új Ptk. (Törvény 8:4. §), 2014. május 1-jétől pedig a mezőgazdasági és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.).
Ezek az egymással, valamint az eljárási szabályokkal (polgári perrendtartás, hagyatéki eljárás, ingatlan-nyilvántartás) szoros összefüggésben és kölcsönhatásban álló új anyagi jogi törvények a mai magyar magánjog arculatát átszabták, tehát a közjegyzői munka során kettőzött figyelmet érdemelnek.
Ami az új Ptk.-t illeti, a Negyedik Könyvébe iktatott családjog ezzel az aktussal elveszítette önálló jogági jellegét, és visszatért a polgári jogi viszonyok sorába.
Miként korábban, úgy most is két formában történhet a házastársi élet- és vagyonközösség megszűnése: az egyik házastárs halálával vagy a házastársak különválásával. Mindkét változat érintheti a közjegyzői munkát.
A. Ha az életközösség megszűnése haláleset folytán következett be, és az elhalt házastárs után maradt belföldi ingatlan hagyaték, akkor törvényszerűen hagyatéki eljárásnak kell lefolynia. Itt a túlélő házastárs többféle szerepben lehet érdekelt:
♦ mint törvényes örökös, haszonélvezőként és állagörökösként egyaránt,
♦ mint végrendeleti örökös,
♦ saját jogán, mint házastársi vagyonközösség! igényjogosult,
♦ fellépése elképzelhető hagyatéki hitelezőként is.
B. Ha a házasfelek különválása okozza élet- és vagyonközösségük megszűnését, egyező akaratukból szintén a közjegyző elé kerülhet az ügy, amennyiben a házastársi közös vagyon megosztását közokirati formában kívánják.
- 47/48 -
Amikor belföldi ingatlan vagyonnal bíró házastárs halála folytán indul meg a hagyatéki eljárás, azok az esetek jelenthetnek kihívást, amikor egy vagy több olyan belföldi földingatlan szerepel a hagyatékban, melyek az életközösség idején visszterhes szerzéssel kerültek az örökhagyó tulajdonába, azonban a túlélő házastárs okirati szerződő félként nem vett részt a jogügyletben. Ekként nem is kerülhetett be az ingatlan-nyilvántartásba, ám a hagyatéki eljárás során igényt támaszt arra, hogy a kérdéses ingatlanok 1/2 részére tulajdonjoga házastársi közszerzemény jogcímén megállapíttassék. Erre az igényre az örökösként érdekelt személyeknek a Hetv. 81. § értelmében nyilatkozniuk kell. A további történések tehát az érdekeltek magatartásától függnek.
A. Amennyiben az özvegy vagy volt házastárs igényének érvényesítéséhez ragaszkodik, viszont az örökösként érdekelt személyek az igény alaposságát vitatják, akkor az eljáró közjegyző az igénylő számára a bíróság előtti polgári per megindítása és a perlés igazolása végett megfelelő határidőt engedélyez. A perlés igazolása esetén a törvényi következmény a hagyatéki eljárás felfüggesztése lesz (Hetv. 71. § (2) bek.), ekként az érdemi megoldás a peres felek, illetőleg a bíróság kezébe kerül.
B. Azokra az esetekre, amikor az örökösként érdekelt személyek az özvegy vagy volt házastárs földingatlan iránt házastársi vagyonközösség jogcímén előterjesztett tulajdoni igényét elismerik, vagy arra közjegyzői felhívás ellenére sem nyilatkoznak, a Hetv. 81. § (4) bekezdése azt írja elő, hogy a megfelelő vagyontárgyat (vagyontárgyrészt) a hagyatékból ki kell hagyni.
Innentől a közjegyzőnek különböző megoldási lehetőségeket kell mérlegelnie.
Remélem, hogy a most következő fejtegetéseim a Hetv. 81. § (4) bekezdésében szabályozott esetkör logikailag elképzelhető minden változatát átfogják.
Erősen megbonyolítja a helyzetet az új földforgalmi törvény, mely idevágólag igen részletes és szigorú szabályokat tartalmaz. Mégis elbizonytalaníthatja a jogalkalmazót, ha a törvényhozó többértelmű szabályozásával vagy éppen hallgatásával szembesül.
A Hetv. 81. § (4) bekezdésében szabályozott törvényi alesetek sorában hátulról előre haladva folytatom mondandómat:
a) Legegyszerűbb, mert a törvény által expressis verbis megoldott aleset az a változat, amikor az özvegyi vagy volt házastársi igény tárgyában az érdekelt személy közjegyzői felhívás ellenére nem nyilatkozik. Ekkor ugyanis a törvény szerint külön végzés hozandó, melyben meg kell állapítani, hogy a kérdéses vagyontárgy (vagyontárgyrész) az özvegyet, illetőleg a volt házastársat tulajdonként megilleti; e részben a végzés jogerőre emelkedéséig a hagyatéki eljárást fel kell függeszteni (Hetv. 81. § (4) bekezdés c) pontja).
b) Ami viszont a Hetv. 81. § (4) bekezdés b) pontjába foglalt esetkört illeti, az látszólag egyszerű, egyértelmű és könnyen megoldható ugyan ("az igényt az örökösként érdekelt személy elismeri"), de a valóságban eltérő kifutású helyzeteket foglal össze. Kérdés ugyanis, hogy az elismerést követi-e a felek egyezsége vagy nem? Látszólag mondvacsinált a kérdés, hiszen ha valaki már elismeri az igényt, igazán megteheti azt a szívességet, hogy elismerését egyezség formájában megerősíti. Ez igaz, de - gyenge szójátékkal - az is igaz,
- 48/49 -
hogy az egyezséghez ketten kellenek. Ha kontinensnyi távolságból drótpostán, levélben jött az elismerés, de valamilyen okból "nem fejleszthető" egyezséggé, akkor marad, mi volt, puszta elismerés, mellyel szemben áll az az esetkör, amikor az elismerés talaján a felek egyezséget kötnek.
c) Még nem lezárva az előző pontban érintett kérdést, vizsgáljuk meg a Hetv. 81. § (4) bekezdés a) pontjába foglalt alesetet. Itt szó szerint az olvasható, hogy "az igényt tartó az egyetlen örökösként érdekelt, valamint az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik".
Sajnos, e tekintetben a törvényi indokolás nem tartalmaz további eligazítást, az értelmezés pedig az előtt a kérdés előtt áll, hogy vajon két esetkör van-e itt egybefoglalva vagy pusztán ugyanazon esetkör két - egyaránt szükséges -feltételét említi-e a törvényhozó? A nyelvtani értelmezés szerint a "valamint" szó számos jelentéssel bír; például a hivatali nyelvben, felsorolásban a "továbbá" jelentést viseli. Toldásszerűen kapcsolt mondatrész bevezetéseként pedig "és" jelentéssel szerepel[1]. Magam arra az értelmezésre hajlok, hogy az egyetlen örökösként érdekelt személynek, mint igénylőnek puszta előadásán túl még a körülményekkel is valószínűsítenie kell az igényét. A többi esetben ugyanis az egyéb érdekeltek nyilatkozata, vagy akár felhívás ellenére történő hallgatása már adhat némi támpontot a közjegyzőnek, ami itt hiányzik. Ha tehát értelmezésem helyes és az a) pont a "magányos harcos" kategóriáját jelöli, aki egy személyben örökös és vagyonközösségi igényjogosult, annyi bizonyos, hogy önmagával egyezséget kötni nem tud.
A már ismételten idézett Hetv. 81. § (4) bekezdés abban a kérdésben teljesen egyértelmű, hogy az a), b) és c) pontok szerinti alesetekben a kérdéses vagyontárgyat a hagyatékból ki kell hagyni.
Nagy fontossággal bírnak a közjegyzői jogalkalmazás során a régebbi törvények közül a Csjt., a régi Ptk., a friss jogalkotásból pedig az új Ptk., különösen a családjoggal és az öröklési joggal foglalkozó könyvei, valamint az új Fftv.
Minthogy az Fftv. kiemelt jelentőséget ad a földtulajdonnal bírható személyek szűk körének, a szigorú szerzési mértékeknek és az egész földforgalmi folyamat hatósági ellenőrzésének (jóváhagyás, nyilvántartás, felügyelet, szankcionálás), ezek a tényezők a hagyatéki eljárásban résztvevő érdekeltek cselekményeinél és a közjegyző tevékenységénél szintén kiemelkednek.
A. Ha a házastársi vagyonközösségi jogcímen fellépő, dologi jogi igénylő követelése alaposnak mutatkozik, és az ellenérdekelt örökös elismeri vagy legalábbis felhívás ellenére nem vitatja az igényt, továbbá ha nincs is más örökös a dologi jogi igénylő személyén kívül, az érdekeltek között azonban nincsen egyezség, akkor a közjegyző - esetkörtől függően - végzéssel vagy külön végzéssel fog határozni az illető vagyontárgy (vagyontárgyrész) hagyatékból történő kihagyása tárgyában.
- 49/50 -
Kérdés, hogy ezek a végzések miként viszonyulnak a földforgalmi törvény követelményeihez?
Ezekben az esetekben nem lehet szó átruházással történő tulajdonszerzésről, hiszen nincsen egyezség, de ami ennél fontosabb, annak idején ipso iure tulajdonszerzés történt, amit a közjegyzői végzés vagy különvégzés csupán megállapít, de nem keletkezteti a tulajdont.
Ehhez a kijelentésemhez pontosítás kívánkozik, nevezetesen az, hogy az eredeti, telekkönyvön kívüli szerzés még a régi családjogi törvény idején történt, amikor a reálszerzés elvén alapuló közszerzemény kivételt nem tűrő kogens szabály volt, tehát az egyik házastárs külön szerzése is dologi jogi hatályú igényt keletkeztetett a másik házasfél javára.
Akkor, ez eredeti Csjt. érvényesülése, az ipso iure tulajdonszerzés idején az Fftv. természetesen nem volt még hatályban.
A törvény erejénél fogva, akár évtizedekkel előbb, mindenesetre korábban, bekövetkezett tulajdonszerzést a visszamenőleges hatály megalapozatlan erőltetése nélkül nem lehet vitatni.
Az említett esetek nem tartozhatnak az Fftv. 6. § (2) bekezdés hatálya alá, de a 7. § (2) bekezdése alá sem, mert itt a törvény hatályosulása előtt, egy másik törvény kogens rendelkezése alapján már bekövetkezett tulajdonszerzésekről van szó.
Nem vonható az esetkör az Fftv. 8. címében részletezett, hatósági jóváhagyás köteles, adásvételnek nem minősülő, tulajdon-átruházási szerződések (például csere) és átruházásnak nem minősülő más tulajdonszerzések (elbirtoklás, végintézkedés, végrehajtás, felszámolás) hatálya alá sem. Részint fogalmi okból nem (nincs átruházás), részint azért nem, mert ebben a 8. címben a földforgalmi törvény részletesen foglalkozik az elbirtoklással és a végintézkedésen alapuló örökléssel, de a házastárs vagyonközösségi igényét meg sem említi. Ebben a hallgatásban nem önkéntelen törvényhozói joghézagot látok, hanem tudatos mellőzést, mert a házastársi közszerző hajdani földtulajdonszerzésében a törvényalkotó bizonyára nem érzékelt veszélyt. E tekintetben Dr. Anka Tibor okfejtéséhez maradéktalanul csatlakozom[2]. B. Viszont a jövőben már másként alakul a helyzet, ugyanis az új Ptk. hatályba léptével megváltozott családjogi szabályok folytán a kogens, dologi hatályú jogszerzés már megszűnt. A diszpozitivitás mostanra főszabállyá vált, hiszen az új törvény a házassági vagyonjogi viszonyok rendezésénél első helyre a házasfelek magánautonómiáján alapuló házassági vagyonjogi szerződést tette. De a most már csupán másodlagosan érvényesülő házastársi közszerzeményi vagyonjogi rendszer sem a reálszerzés elvére, hanem az érték-többleti elvre épül. Csak az élet- és vagyonközösség megszűnésével kel életre a közös vagyon megosztása iránti igény, amely viszont kötelmi, nem pedig dologi jellegű. A természetbeni megosztást bármelyik házastárs megokolt kifogása esetén mellőzi a bíróság. Ilyen körülmények között többé már nem lehet ipso iure tulajdonszerzésről, dologi jogi hatályú igényről beszélni.
A jövőt illetőleg indokolttá válhat de lege ferenda az idevágó törvényhozói szabályozás vagy pedig az egybehangolt közjegyzői, bírói és földhivatali joggyakorlatnak kell kialakítania a Csjt., illetőleg az új Ptk. és az Fftv. szabályait egyaránt figyelembevevő kettős megoldást.
- 50/51 -
Nagyon fontos és kedvező a közjegyző számára, hogy az új földforgalmi törvény a törvényes örökléssel szerzett földingatlanok sorsát egyértelműen tisztázta.
Nincs különbség abban, hogy az öröklés a régi vagy az új Ptk. idején következett-e be.
Ilyen esetekben a mezőgazdasági igazgatási szerv hatósági bizonyítványára nincs szükség, mert a törvényes öröklés esetkörére sem a földforgalmi törvény, sem a földforgalmi végrehajtási törvény hatálya nem terjed ki.
Lényeges rendelkezés az átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 8. § (1) bekezdés, melynek alapján az Fftv. 6. § (2) bekezdése szerinti törvényes örökléssel történő tulajdonszerzésnek minősül az is, ha a végrendeleti örökös - feltételezve a végrendelet hiányát és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését - törvényes örökössé válhat".
"A föld tulajdonjogáról végintézkedéssel történő rendelkezés esetén - a hagyatéki eljárás keretében - a közjegyző küldi meg a végintézkedést a föld tulajdonjogának megszerzését illetően jóváhagyás céljából a mezőgazdasági igazgatási szervnek. A föld tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt az örökhagyót, a vevő alatt az örököst kell érteni" (Fftv. 34. § (1) bek.).
Ez a közjegyzői megkeresés történhet a végintézkedés megküldése nélkül is, de az illető természetes személy adatait a megkeresésnek mindenképpen tartalmaznia kell.
Tehát a mezőgazdasági igazgatási szerv fog dönteni arról, hogy a végrendeleti örökös szerzőképessége fennáll-e, a végrendelet érvényessége nem eredményezi-e a földszerzési korlátozások megsértését vagy megkerülését. Ha a tulajdonszerzési feltételek fennállnak, a mezőgazdasági igazgatási szerv erre vonatkozó hatósági bizonyítványt állít ki.
Amennyiben a hatósági bizonyítvány kiadásával igazolt szakigazgatási jóváhagyás megvan, akkor az érintett földingatlant a közjegyző a végrendelet szerint fogja átadni.
Ellenkező esetben, a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadása esetén az érintett földingatlan a végrendelet alapján nem szerezhető meg, ugyanis az Fftv. 34. § (3) bek. szerint ilyenkor a végrendelet ezen rendelkezését érvénytelennek kell tekinteni.
Itt felmerül a hivatkozott rendelkezésnek az öröklési jogi érvénytelenséghez való viszonya.
Az öröklési jogban a végrendelet érvénytelenségét csak akkor lehet megállapítani, ha arra az érdekelt személy hivatkozik, nevezetesen az, aki a rendelkezés érvénytelensége esetén maga örökölne vagy tehertől mentesülne. További feltétel, hogy csak azon okból állapítható meg a végrendelet érvénytelensége, amelyre a megtámadás során az érdekelt hivatkozik. Az így előálló érvénytelenség úgynevezett "inter partes" érvénytelenség, mely csak az érintett személyekre vonatkozik.
Ezzel szemben a földforgalmi törvény földjogi érvénytelenséget alapoz meg. A mezőgazdasági igazgatási szerv hatósági bizonyítvány kiállítását megtagadó határozata hivatalból veendő figyelembe.
- 51/52 -
Ilyenkor a közjegyző a végrendelet rendelkezését semmisnek tekinti (Hetv. 71. § (6) bek.), mert az Fftv. a hagyatéki eljárásba ennek megfelelő új rendelkezést iktatott be.
Ha a földdel kapcsolatos nagyívű jogalkotási folyamat után hosszabb nyugalmi szakasz következne, azt nézetem szerint arra kellene kihasználni, hogy
1. a jogkereső közönség megismerje az új szabályozást,
2. a jogalkalmazók az új joganyag elsajátítása során vessék össze a régi szabályozást a mostanival és mindennapi munkájukban figyeljék meg, majd gyűjtsék össze a csomópontot képező eseteket, továbbá elintézésük módját,
3. türelmesen és megfontoltan szembesítsék a különböző megoldási lehetőségeket, javaslatokat,
4. a joggyakorlat kialakítása során az eljáró ügyintézők - dolgozzanak a közjegyzői szervezetben, a földhivatali rendszerben vagy a bírói karban - egymással ne szembeállva, hanem együttműködve, összehangoltan intézkedjenek.■
JEGYZETEK
[1] A magyar nyelv értelmező szótára VII. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962., 189. o.
[2] Dr. Anka Tibor: A földforgalom új szabályaival kapcsolatos közjegyzői teendők, Tájékoztató körlevél, Cegléd, 2014. május 26.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Kiskunhalas
Visszaugrás
