Mint ismeretes, a magyar Parlament 2011. április 18-án elfogadta Magyarország új Alaptörvényét, amely 2012. január elsejétől hatályos. Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló 2011. december 31-én kihirdetett törvény (a továbbiakban: Árt.)[2] 16. cikke kimondja, hogy "a hivatalban lévő adatvédelmi biztos megbízatása az Alaptörvény hatálybalépésével megszűnik." Az új alkotmányszöveg az adatvédelmi biztos intézményéről már nem rendelkezik.[3] Az Alaptörvény a VI. cikk (3) bekezdése szerint "a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi." Ebből következik, hogy a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (a továbbiakban: Avtv.) felváltotta egy új jogszabály, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.). Az Infotv. nem ismeri az adatvédelmi biztosi tisztséget, helyette bevezette a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság intézményét. Az Infotv. 38. paragrafusa értelmében az adatvédelmi hatóság autonóm államigazgatási szerv. A Hatóság feladata a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése. Az Infotv. még később tárgyalandó rendelkezése, hogy a "Hatóságot elnök vezeti. A Hatóság elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, azok közül a jogász végzettségű, az országgyűlési képviselők választásán választható, magyar állampolgárok közül, akik az adatvédelmet vagy az információszabadságot érintő eljárások ellenőrzésében legalább tíz[4] év szakmai tapasztalattal rendelkeznek, vagy e területek valamelyikén tudományos fokozatot szereztek" [Infotv. 40. § (1) bekezdése].
Az Európai Unió Bizottsága 2012. június 8-án keresettel fordult az Európai Bírósághoz[5] annak megállapítására, hogy Magyarország idő előtt megszüntette az adatvédelmi felügyelő hatóság megbízatását, ezért megsértette az adatvédelmi hatóság függetlenségének az követelményét.[6]
Az Európai Unió Bírósága 2014. április nyolcadikán meghozta ítéletét az Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben.[7] A Bíróság megállapította, hogy Magyarország, mivel idő előtt megszüntette a személyes adatok védelmét felügyelő hatóság megbízatását, nem teljesítette a 95/46/EK irányelvből eredő kötelezettségeit.[8] "Tény, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg és módosíthatják azt az intézményi modellt, amelyet a felügyelő hatóságaik tekintetében legalkalmasabbnak vélnek. Ennek során azonban figyelemmel kell lenniük arra, hogy nem sérthetik a felügyelő hatóság függetlenségét, amely a 95/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik [...]"[9] Ha valamennyi tagállam számára megengedett lenne, hogy a felügyelő hatóság megbízatását az eredetileg megállapított megbízatási idő lejárta előtt megszüntessék, anélkül hogy tiszteletben tartanák az e célból előzetesen meghatározott szabályokat és garanciákat, akkor e hatóság fölött megbízatásának gyakorlása közben végig ott lebegne a megbízatás idő előtti megszüntetésének fenyegetése, ami e hatóság politikai hatalomnak való megfeleléséhez vezetne, és ez önmagában megkérdőjelezi az adatvédelmi hatóság teljes függetlenségét.[10]
Felmerül a kérdés, milyen kritériumok szerint ítéljük meg egy alkotmányos szerv (példának okáért a magyar közjogi rendszerben az Alapvető Jogok Biztosának) vagy egy autonóm közigazgatási szervnek (például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak) a függetlenségét?
Első ránézésre kiindulópont a bírói függetlenség elve lehet, azaz a bírói függetlenség kritériumait kell alkalmazni egyéb alkotmányos testületre vagy közjogi tisztségre. Álláspontom szerint, ez a kiindulópont - bármi-
- 20/21 -
lyen tetszetős is - nem alkalmas arra, hogy az egyes közjogi tisztséget betöltők státuszát rendezzük. Ennek fő oka, hogy amikor az alkotmányozó (jogalkotó) a bírói függetlenség kritériumrendszerét meghatározta, akkor a hatalommegosztás rendszerében az államhatalom egyéb formáitól kívánta elhatárolni a bíróságokat. Ebben az értelemben pedig a függetlenség valódi mércéje mindig az lenne, hogy adott közjogi funkció mennyire esik távol a végrehajtó hatalomtól és a törvényhozástól, annak montesquieu-i értelmében. Ugyanakkor, mint látni fogjuk európai példákon keresztül, számos független hatósági pozíció több-kevesebb összefonódást mutat a közigazgatás szerveivel. (Például az osztrák adatvédelmi hatóság a kormányzati közigazgatás része, de sok országban az adatvédelmi hatóságot közvetlenül a kormány, vagy valamelyik miniszter nevezi ki (ilyen Írország vagy Luxemburg) és tulajdonképpen Magyarországon is a miniszterelnöktől függ a hatóság elnökének a nominálása,[11] hogy csak egy tényezőt említsünk a bizonytalanságok között.
A helyzetet nehezíti, hogy egyetlen nemzetközi dokumentumnak sem sikerült pontosan definiálni a függetlenség fogalmát. Nemzeti emberi jogi intézmények[12] esetén a "párizsi alapelveket"[13] érdemes megemlíteni.[14] Az alapelvek a kormányzattól való függetlenséget hangsúlyozzák, kiemelve a szervezet mandátum-szerzésének (kinevezésének) átlátható rendszerét, a szervezeti önállóságot és a gazdasági függetlenséget. Az alapelvek azonban vállaltan az intézmények általános minimumrendszerét határozzák meg és nem törekszenek a "teljes felsorolásra" (sem).
A független ellenőrző hatóságok "függetlenségének" kritériumrendszerét, az EU közösségi joganyaga sem határozza meg: sem a közösségi Bíróság sem a közösségi joggyakorlat nem tudott átfogó meghatározást adni. Az Európai Unió közösségi joganyagában az EU szervei esetén több utalást is találunk azok függetlenségére, anélkül, hogy pontosan meghatároznánk, hogy mit értünk függetlenség alatt. Például, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló 168/2007/EK tanácsi rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint az ügynökség feladatait teljes függetlenségben végzi. Példaként említhető az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete 44. cikkének (1) és (2) bekezdései, miszerint az Európai Adatvédelmi Biztos feladatkörének ellátása során teljesen függetlenül jár el, a biztos feladatkörének ellátása során senkitől nem kérhet és nem fogadhat el utasítást. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés [Továbbiakban: EUMSz.] több intézmény és több közjogi tisztségviselő esetén tartalmaz kifejezett szabályozást a függetlenségre. Az EUMSz. 228. cikk (3) bekezdése szerint feladatainak ellátása során az európai ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől. Az EUMSz. 245. cikke értelmében a Bizottság tagjai tartózkodnak a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen cselekedetektől, a tagállamok tiszteletben tartják a függetlenségüket, és nem kísérlik meg befolyásolásukat feladatuk ellátása során. (Megjegyezzük, hogy a korábbi EK-Szerződés 213. cikk (2) bekezdése így rendelkezett: a Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el). Az EUMSz. 253. cikke értelmében a Bíróság bíráit és főtanácsnokait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség. Az EUMSz. 282. cikk (3) bekezdése szerint az Európai Központi Bank jogi személy, hatásköreinek gyakorlásában és saját pénzügyei kezelésének tekintetében függetlenséget élvez, az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget. A Szerződés 286. cikk (3) bekezdése értelmében a Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Az EUMSz. 300. cikk (4) bekezdése szerint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók, feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el. De a függetlenség meghatározására az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésen kívül is találunk példákat. Az Európai Csaláselleni Hivatal (a továbbiakban: OLAF) létrehozásáról az 1999. április 28-i 1999/352/EK EU Bizottság határozata rendelkezett. A 1999/352/EK határozat 3. cikkének rendelkezései szerint az OLAF "vizsgálati hatásköreit teljes függetlenséggel gyakorolja. A[z OLAF] igazgatója a hatáskörök gyakorlásával kapcsolatosan sem a Bizottságtól, sem a kormányoktól, sem pedig az intézményektől, szervektől nem kérhet, és nem fogadhat el utasításokat." De megemlíthetjük az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését is, mely szerint a tagállamok biztosítják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét.[15] A "függetlenség" kifejezés a közösségi soft lawban is megjelenik. Példaként említhető a soft lawra az Európai Parlament által 2001. szeptember 10-én jóváhagyott, a helyes hivatali magatartás európai kódexe 8. cikk (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a tisztviselő pártatlan és független.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
