Az 1991. évi XLIX. törvény 1992. január hó 1. napjával történő hatálybalépése óta a jogszabály több, alapvető módosítása történt meg. Legutóbb a 2009. évi LI. törvény tartalmazott 2009. szeptember 1. napjától hatályos változásokat.
A módosítások mindig felvetettek újabb jogalkalmazási kérdéseket, ugyanakkor nem feltétlenül oldottak meg olyan problémákat, melyek a gyakorlatban régóta gondot okoztak.
Tanulmányomban olyan kérdéseket vizsgálok, melyek a bírói gyakorlatban jogalkalmazási nehézséget jelentenek.
Konkrét, 2009. szeptember hó 1. napja előtt indult felszámolási eljárásban a hitelezők háromtagú választmányt választottak, megalakulását a bíróságnak bejelentették. A választmány működését, jogosultságait nem szabályozták.
A háromtagú választmány egyik tagja tagságáról lemondott. A felszámoló ennek alapján arra hivatkozott, hogy a választmány megszűnt.
A 2009. augusztus hó 31. napjáig hatályos Cstv. 5. § (2) bekezdése értelmében a hitelezők vagy csoportjaik érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak. A választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, a felszámolóval való kapcsolat során.
A (3) bekezdés szerint a választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a - 28. § (2) bekezdésének f) pontja, illetve a 68. § (1) bekezdése szerint - bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. E hitelezők maguk közül háromtagú választmányt választanak.
A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A hitelező a választmány létrejöttét követően is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezőkhöz, ha elfogadja a megállapodásban foglaltakat. A választmány tehát a létrehozó hitelezőket képviseli háromtagú választmány révén. A hitelezői választmány képviseleti szerv, meghatározott arányú hitelezőt képvisel. Erre vonatkozó szabályozás, megállapodás hiányában az, hogy a háromtagú választmány egy tagja tagságáról lemond, a választmányt nem szünteti meg. A választmányt alakító hitelezőknek továbbra is lehetőségük van a harmadik tag megválasztására. A Csődtörvény idézett rendelkezése azt a kérdést sem rendezte, hogy a választmány megalakításához szükséges hitelező szám csökkenése a választmány megszűnését eredményezi-e.
A Csődtörvény 2009. szeptember hó 1. napjától hatályos 5/A. § (4) bekezdése szerint felszámolási eljárásban a választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerint bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a felszámolási eljárásban egyezségkötésre jogosult hitelezői követelések legalább egyharmadával. Ha a választmányt működtető hitelezők száma utóbb csökken, és ennek következtében az abban való részvételi arány már nem éri el az említett mértéket, a választmány az említett körülmény bekövetkeztétől számított 30. napon megszűnik, kivéve, ha az említett határidő lejárta előtt kellő számú hitelező csatlakozott.
Az (5) bekezdés alapján a választmány jogosultságait, a választmányt működtető hitelezők képviseletét, működtetése forrásainak biztosítását, a költségek előlegezésének és elszámolásának szabályait a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A választmány legalább három-, de legfeljebb héttagú lehet, és a választmányt működtető hitelezők elnököt is választhatnak. A választmány a megalakításáról, a működtetésében részt vállaló hitelezőkről, a választmány jogairól, a működtetésében részt vevő hitelezők képviseletéről - az erről készített jegyzőkönyv és megállapodás csatolásával - a megalakulását követő 3 munkanapon belül értesíti az adóst, a bíróságot, a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót. A választmány 5 munkanapon belül elfogadja az ügyrendjét. Az ügyrendben szabályozni kell a választmány döntéshozatalának eljárásrendjét és azt is, hogy a választmány döntéseihez, intézkedéseihez milyen módon kell kérni a választmányt működtető hitelezők véleményét.
A korábbi szabályozáshoz képest egyértelműen rendezett tehát, hogy a választmányt létrehozó hitelezők számának csökkenése, amennyiben ezzel a szükséges részvételi arány nem állapítható meg, a választmány megszűnését eredményezi. A három-hét tagú választmány egy tagjának lemondása vagy megszűnése esetén a választmány nem szűnik meg, véleményem szerint erre az esetre a hitelezőknek a választmány jogaira, eljárására vonatkozó megállapodása irányadó, lehetőségük van új tag választására.
A már folyamatban lévő felszámolási eljárás során a hitelezők személye változhat. Több alkalommal kérdésként vetődött fel, hogy a jogutódlásról a bíróságnak kell-e döntenie vagy elegendő, ha a felszámoló a hitelezői névsoron a változást átvezeti.
A Csődtörvény 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 61. § (1) bekezdése értelmében, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be.
A felszámolási eljárásokban gyakran előfordul, hogy a hitelezők követelésüket engedményezik, a követeléseket más gazdasági társaságok megvásárolják.
Az ügyek egy részében a jogutód ezt a bíróságnak bejelenti, csatolja a jogutódlást alátámasztó iratokat. Ebben az esetben a bíróságnak a Polgári perrendtartás szerint kell eljárnia, nyilatkoztatnia kell a jogelődöt, hogy a jogutód eljárásba lépéséhez hozzájárul-e, illetve kéri-e az eljárásból történő elbocsátását. Elbocsátás hiányában a jogutód és jogelőd "pertársakként" vesznek részt a továbbiakban az eljárásban.
Egy konkrét ügyben egy hitelező észrevételt terjesztett elő a közbenső mérlegben foglaltakkal szemben. Az észrevétel elbírálásához okiratok becsatolása, nyilatkozatok beszerzése vált szükségessé, mely - időtartamára tekintettel - sértette a részleges vagyonfelosztási javaslat szerint kielégítésre javasolt igények jogosultjainak érdekét. A jogosult hitelezők egyike az észrevételező hitelező követelését megvásárolta, és bejelentette, hogy az észrevételt visszavonja. A bíróság nyilatkozattételre hívta fel a jogelődöt. A cégnyilvántartás adatai szerint a követelés átruházására vonatkozó megállapodást az átruházó részéről olyan személy írta alá, aki a szerződés időpontjában már képviseleti joggal nem rendelkezett. A bíróság ennek alapján az eljárásba lépés iránti kérelmet elutasította.
Felvetődik, hogy érvényes megállapodás esetén, amennyiben a jogelőd az eljárásból elbocsátáshoz nem járul hozzá, és nem vonja vissza az észrevételt, a bíróságnak e nyilatkozatokat miként kellett volna értékelnie.
A Pp. 52. § (1) bekezdése szerint az 51. § a) pontja alá eső pertársaság esetében bármelyik pertárs perbeli cselekményei - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
