Az Európa Tanács "Építsük Európát a gyermekekért, a gyermekekkel!" elnevezésű programja azzal a céllal jött létre, hogy biztosítsa és támogassa a gyermekek emberi jogait, és védelemben részesítse őket az erőszak minden formájával szemben.[1] A gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatás (továbbiakban: iránymutatás) elfogadásával az Európa Tanács kimondottan azt kívánja elérni, hogy az igazságszolgáltatás mindig gyermekközpontú legyen, függetlenül attól, hogy kik ezek a gyerekek vagy mit tettek.[2] Az iránymutatás elfogadása a tagállamok részéről jelentős előrelépést jelent a gyermeki jogok mind szélesebb körben való érvényesülése terén, a gyermek egyenrangú partnerként kezelésében az igazságszolgáltatásban való részvétele során. Hogyan jelennek meg a fent körülírt célok megvalósítását szolgáló intézkedések nemzeti szinteken a politikai döntésekben, hogyan változnak, változhatnak a nemzeti joggyakorlatok a családjogi jogalkalmazás terén az iránymutatásban foglaltak maradéktalan érvényesítése során? Ezeket a kérdéseket járja körbe jelen tanulmány a lehetséges válaszokat kutatva az Európai Unió gyermekjogi tematikájából a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való joga és a gyermek meghallgatása alapelvének érvényesülése kapcsán a gyermekközpontú igazságszolgáltatás rendszerében.
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény [Magyarországon kihirdetve az 1991. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Egyezmény)-nyel] 9. cikk 2. pontja alapelvként rögzíti a szülői felügyeleti joggal és a kapcsolattartási ügyekkel kapcsolatban, hogy: "valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre". A 12. cikk a gyermekek részvételére fókuszálva rendelkezik arról, hogy: "Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában levő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét. A gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák." A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezmény (továbbiakban: Hágai Egyezmény) 13. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság "megtagadhatja a gyermek visszavitelének elrendelését, ha úgy találja, hogy a gyermek ellenzi a visszavitelt és elérte az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők. Ha e rendelkezést együtt értelmezzük a Hágai Egyezmény 4. cikkével, látjuk, hogy a Hágai Egyezmény alkalmazását a 16 éven aluli gyermekekre korlátozza, és elismeri, hogy a "tizenhatodik életévét betöltő személy rendszerint képes saját véleményt alkotni, amelyet egyik szülő, illetve az igazságügyi vagy államigazgatási hatóság sem hagyhat figyelmen kívül". A 13. cikk (2) bekezdésének célja, hogy mérlegelési jogkört biztosítson a bíróság számára arra az esetre, hogy egy 16 év alatti idősebb gyermek ellenzi a visszavitelét. Ezt a rendelkezést ma már egyre inkább a gyermek meghallgatáshoz való átfogó jogával összefüggésben értelmezik, amelyet a 2005. évi CXL. törvénnyel kihirdetett, 1996. október 19-én kelt Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény (továbbiakban: Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény) is elismer. Az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságokról, valamint a határozatok elismeréséről, és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelete (Brüsszel II.A rendelet) 11. cikkének (2) bekezdése visszautal a Hágai Egyezmény 12. és 13. cikkére, amikor kimondja, hogy "az 1980-as Hágai Egyezmény 12. és 13. cikkének alkalmazásakor biztosítani kell, hogy a gyermek lehetőséget kapjon az eljárások során történő meghallgatására, kivéve, ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek". Ezt a fejleményt a Hágai Egyezmény Szerződő Államai által az Országprofilokban megadott információk is tükrözik, és a tendenciát a Hágai Egyezmény és a Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény gyakorlati alkalmazásával foglalkozó Különleges Bizottság hatodik ülése is tárgyalta.[3] A gyermek konkrét definícióját nem találjuk meg a nemzetközi és uniós jogforrásokban, de a Hágai Egyezmény 4. cikke a 16. életévet jelöli meg az alkalmazhatóság
- 7/8 -
kritériumaként, a Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény 2. cikke 18 életév alatti gyermekekről rendelkezik annak kimondásával, hogy az egyezményt "a gyermekekre születésük pillanatától a 18. életévük betöltéséig kell alkalmazni", a Brüsszel II.A rendelet 11. cikke is a 16 éven aluliakra vonatkozik. A gyermek fogalmi meghatározásának és az életkor összefüggésének gyakorlati jelentősége van a jogalkalmazásban, hiszen a fenti rendelkezések figyelmen kívül hagyása konkrét jogkövetkezményekkel jár a határozatok egyezményben részes, illetve tagállamok közötti kölcsönös elismerés kapcsán. A Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény 23. cikk (2) bekezdésének b) pontja az elismerés megtagadásának okaként szabályozza, "ha az intézkedést, sürgős eset kivételével, bírósági vagy közigazgatási eljárás során anélkül hozták, hogy biztosították volna a gyermek meghallgatásának a lehetőségét, megsértve a megkeresett Állam alapvető eljárási elveit". Ezzel összhangban a >Brüsszel II.A rendelet 23. cikk b) pontja is deklarálja, hogy a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben - sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik.
A nemzetközi egyezmények és az európai uniós jogforrások szabályainak alkalmazása látszólag sem tűnik egyszerűnek. A gyermeknek az eljárásban való részvételét ugyanis nem közvetlennek tüntetik fel a szabályok, számos kritériumot megfogalmaznak a gyermek szabad véleménynyilvánítási jogának gyakorlásához. E jogok gyakorlását a gyermek ítélőképességéhez, korához, érettségi fokához, közvetlen vagy képviselő útján való részvételéhez kötik. Ezeknek meghatározása a jogalkotók és a jogalkalmazók számára is komplex feladat, hiszen a fenti kritériumok vizsgálatának nemcsak jogi, hanem pszichológiai, pedagógia aspektusai is vannak. E joggal óvatosan kell élni, mert a gyermek véleményének kikényszerítése nem kívánatos, akkor célszerű meghallgatni, ha ez valóban az érdekében áll, a döntéshez feltétlenül szükséges, továbbá ha a gyermek maga igényli az eljárásban való részvételét.[4] E tendenciát erősíti az iránymutatásnak a meghallgatáshoz és a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsán kifejtett álláspontja, miszerint valóban a gyermek jogaira és a mérlegelési jogkörre helyezi a hangsúlyt. Úgy fogalmaz, hogy a meghallgatáshoz való jog a gyermeknek joga és nem kötelessége. A gyermek meghallgatásától nem lehet eltekinteni kizárólag az életkora miatt. Ha a gyermek kezdeményezi, hogy az őt érintő ügyben meghallgassák, a bíró nem utasíthatja el a meghallgatását, kivéve, ha a gyermek legfőbb érdeke úgy kívánja, és meg kell hallgatnia a gyermek meglátásait és véleményét az ügy őt érintő kérdéseiről. A bíróknak tiszteletben kell tartaniuk a gyermek meghallgatáshoz való jogát minden őt érintő ügyben vagy legalább azokban az esetekben, amikor úgy ítélik, hogy a szóban forgó ügyet megfelelően megérti. Az e célból alkalmazott eszközöket a gyermek értelmi szintjéhez és kommunikációs képességéhez kell igazítani, és figyelembe kell venni az ügy körülményeit. A gyermekkel meg kell beszélni, hogy a meghallgatásnak milyen módját szeretné választani. A gyermek meglátásait és véleményét kellő súllyal, korának és érettségének megfelelően értékelni kell. A mérlegelési jogkör gyakorlása tehát a véleményének értékelésére vonatkozik. Nem hagy azonban mozgásteret a részes államok számára a vélemény beszerzése, tehát a gyermek meghallgatása tekintetében az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága. A bizottság a 12. sz. általános magyarázatában[5] úgy értelmezi a gyermek meghallgatáshoz való jogát, mint az Egyezmény négy vezérelvének egyikét, és az értelmezésben a "shall assure" ("biztosítja") kifejezést használja. A magyarázat azt a tényt fejti ki, hogy az életkor önmagában nem határozhatja meg egy gyermek véleményének jelentőségét. Az iránymutatás ezzel kapcsolatban a bizottság 5. sz. általános magyarázatát idézi: "úgy tenni, mintha meghallgatnánk a gyermeket, nem különösebben nehéz; kellő súlyt adni a véleményének - ez már valódi változást igényel".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
