E cikk elsősorban azokra az alapvetően polgári jogi kérdésekre összpontosít, amelyeket a Gazdasági társaságokról rendelkező 1997. évi CXLIV. tv (Gt.) vet fel. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a bizonyos esetekben a Ptk. és a Gt. "elmegy egymás mellett". A Gt. felvet olyan kérdéseket, amelyek részben vagy egészben a polgári jog területére tartoznak, de a polgári jog által adott megoldás nehézséget jelent a társasági jogban. Több ilyen kérdés is van, amelyek közül kettővel kapcsolatban fejtem ki álláspontomat.
1. A legtöbb kérdés talán az öröklési jog területén jelentkezik. A probléma abban nyilvánul meg, hogy van egy kétségkívül vagyoni értékű jog - legyen az üzletrész, részvény, vagy éppen nem jogi személyiségű gazdasági társaságban tagsági jog amelynek a jogosultja meghal. Elvben a Ptk. szerint semmi gond nincsen, mert a meghalt személy jogutódja vagy jogutódjai örökölni fogják az örökhagyó vagyonába tartozó vagyontárgyakat, jogokat és kötelezettségeket. Ugyanakkor ezek a vagyoni értékű jogok társasági formától függően rendelkezhetnek bizonyos személyhez tapadó jelleggel, mert egy meghatározott gazdasági társaságban a jogelőd, az örökhagyó tag volt. Az egyes társasági formáknál ez különböző formában jelenik meg.
a) A közkereseti társaságnál és a betéti társaságnál a tag halála megszünteti a tagsági viszonyt,
b) a korlátolt felelősségű társaságnál főszabály szerint a tagsági viszony örökölhető, de a Gt. megengedi, hogy a tagok ezt a lehetőséget kizárják,
c) a részvénytársaságnál ez a kérdés így nem vetődik fel, mert ott tulajdonképpen nem beszélhetünk tagsági viszonyról, ott a részvény mint értékpapír öröklése vethet fel kérdéseket,
d) noha a kérdés kétségtelenül nem mondható gyakorlatinak, de öröklési esetek a közös vállalatnál is bekövetkezhetnek.
a) A közkereseti és a betéti társaságnál a Gt. egyértelműen rendelkezik, amikor kimondja, hogy a tag halálával a tagsági viszony megszűnik [Gt. 92. § f) pont]. Ugyanakkor ennek a rendelkezésnek a tükrében nehezen értelmezhető a Gt. 96. §-ának az a rendelkezése, hogy "a meghalt tag örököse a társaság tagjaival történt megállapodás alapján a társaságba tagként" beléphet. (96. § első mondat.) Ez kétségkívül igaz, de fölösleges kimondani, mert bárki, bármikor beléphet a társaságba, ha a tagokkal ebben megegyezett, és a törvény minimális feltételeinek megfelel (például nem egyéni vállalkozó, nem korlátlanul felelős tag más társaságban). A Gt. 96. §-ának további része azt mondja: "Megállapodás hiányában az örökössel történő elszámolásra a 95. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A 95. § szerint kell elszámolni a tag jogutódjával is, ha a jogutód úgy dönt, hogy nem válik a társaság tagjává". Ez a rendelkezés ellentmondásos, illetve - véleményem szerint - nem alkalmazható.
Abban egyértelmű a Gt. hivatkozott rendelkezése, hogy a tag halálával a tagsági viszony megszűnik. Ez azt is jelenti, hogy a tagsági viszony nem örökölhető. Ilyen körülmények között az egyébként jogutód tagnak a társaságba tagként történő belépése nem a jogelőd tag tagsági viszonyának a folytatása, hanem új tag felvételét jelenti, és mindazokat a lépéseket meg kell tenni, amelyeket az új tag felvételére a Gt. előír. (Társasági szerződésmódosítás, amibe például bele kell foglalni a tag vagyoni hozzájárulását és a vagyon rendelkezésre bocsátásának a módját és így tovább.)
Véleményem szerint a tag jogutódjának a társaságba történő belépése esetén sem mentesül a társaság attól a kötelezettségétől, amelyet a Gt. 95. §-ának (1) bekezdése előír. E szerint "a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni". Nem vitatjuk, hogy nem azonos körülmény az, hogy valakit a bíróság kizár a társaság tagjai sorából, vagy pedig meghal, de egyéb polgári jogi, valamint társasági jogi szempontok is egyértelműen az örökössel szembeni elszámolást indokolják.
Ezek az indokok a teljesség igénye nélkül:
• Ha elfogadjuk azt, hogy a meghalt tag jogutódja, amikor belép a társaságba, új tagnak számít, akkor mint arra fentebb utaltunk, a társasági szerződésben kötelező elemként meg kell határozni a tagok vagyoni hozzájárulását. A jelenlegi cégbírósági gyakorlat is megköveteli ezt. Pontos adat viszont csak akkor adható meg, ha az örökös (belépő tag) és a társaság elszámol egymással.
• A közkereseti társaságnál meghatározó lehet a vagyoni hozzájárulás mértéke, mint például az adózott jövedelem szétosztásakor vagy a veszteségviselés kérdésében való döntésnél. Ha nem számolnak el a meghalt tag belépő örökösével, legalább is forma szerint, nem meghatározható a vagyoni hozzájárulása. Színezi a helyzetet, hogy ha több örökös van, és nem mindegyik örökös lép be tagként a társaságba, vagy nem mindegyik örökössel állapodnak meg a tagok a belépést illetően.
Az elszámolási kötelezettség mellett szól az a körülmény is, hogy leszármazói öröklés esetén a leszármazó is, és a túlélő házastárs is kérheti a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának a megváltását.
Ha az örökössel, aki belép a társaságba nem számolnak el, akkor ezt a haszonélvezeti jogot nem lehet megváltani.
• Az sem elhanyagolható szempont, hogy az örökös felelősséggel tartozik az örökhagyó tartozásaiért. Ez a felelőssége azonban a hagyaték tárgyaihoz, illetve annak értékéhez igazodik. Ha a kívülálló harmadik személy mint hagyatéki hitelező lép fel a társaságba belépő örökössel szemben, meg kell tudni állapítani a hagyaték értékét, mert ez lesz az örökös felelősségének a felső határa, és a társaságba tagként belépő örökös ilyen mértékig fog az örökhagyó tartozásaiért felelni.
• Ezt az álláspontot erősíti. hogy hagyatéki eljárás a hagyaték értékének a meghatározása nélkül elvileg lefolytatható, de az eljárási költségek már a hagyaték értékéhez igazodnak.
• Az elszámolás mellőzése nehezen megoldható, vagy éppenséggel megoldhatatlan helyzetet eredményez a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával összefüggésben is. Egyrészt a haszonélvező követelheti, hogy az örökrészt adják neki birtokba és a saját belátása szerint hasznosítsa azt. A Gt.-nek nincs szabálya arra, hogy ilyen esetben, amikor a tagsági viszonyból származó jogosultságnak két érdekeltje van, akkor hogyan történik a jogosultsággal való rendelkezés. Például az arról történő szavazásnál, amikor arról kell dönteni, hogy fizessenek-e osztalékot, vagy az adózott eredményt beruházási célra használják fel. Ha ugyanis osztalékot fizetnek, akkor az a haszonélvező tulajdonába megy át mint a vagyoni értékű jog "haszna", ha pedig az adózott eredményt beruházásra fordítják, akkor az "állagtulajdonos" tulajdona fog növekedni. Ez egyébként még élesebben vetődik fel a kft. esetében.
Úgy gondolom, az érveket még lehetne sorolni, de feltehetőleg a következtetés levonásához ennyi is elegendő.
A fentiek alapján véleményem szerint a Gt. 96. §-ának az átgondolására lenne szükség. Mindaddig azonban, amíg nem kerül sor a törvény módosítására, azt tekintenénk helyes gyakorlatnak, ha a Gt. 96. §-ának harmadik mondatából ("a 95. § szerint kell elszámolni a tag jogutódjával is, ha a jogutód úgy dönt, hogy nem válik a társaság tagjává") csak az első fordulatot vennék figyelembe, vagyis minden feltétel nélkül kellene a társaságnak a meghalt tag jogutódjával elszámolni. A hivatkozott mondat második fordulata azért is pontatlan, mert lehet ugyan, hogy a tag úgy dönt, hogy a társaság tagjává kíván válni, de a társaság tagjai ezt ellenzik. Legszélsőségesebb álláspontként sem jöhet ugyanis szóba az a változat, hogy ha a meghalt tag jogutódja úgy dönt, hogy a társaság tagjává kíván válni, akkor ezt a társaság köteles lenne tudomásul venni.
Az általam helyesnek vélt megoldás egyértelművé tenné, hogy a meghalt tag örököse a társaság tartozásaiért - mint egyetemleges adóstárs jogutóda - csak a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályai szerint felelne. Ez tulajdonképpen igazságos is, mert a meghalt tag is csak a saját vagyonával felelne, és ez a vagyon száll át az örökösre vagy örökösökre, és így a hitelezői igény nem csorbulna. Ha a meghalt tag örököse belép a társaságba, akkor viszont már nem mint örökös, hanem a Gt. 90. §-ának (3) bekezdése alapján mint a társaság tagja lesz felelős, és természetesen nem csak az örökölt, hanem egyéb vagyonával is köteles lesz helytállni.
A betéti társaság tagjánál ugyanezek a szempontok érvényesülnek. A kültag tekintetében pedig csak annyi a különbség, hogy a meghalt kültag örököse azzal az összeggel felel a társaság tartozásaiért, amilyen összeget a társaságtól kapott. A kültag ugyanis nem felel a társaság tartozásaiért, csak a betét szolgáltatására köteles. A társaság viszont saját vagyonával tartozik felelősséggel. Ha a társasági vagyonból a kültag örököse kivisz meghatározott összeget, ezzel csökken a társasági vagyon, és ha a megmaradt társasági vagyon nem fedezi a társaság tartozását, akkor ezzel az összeggel természetesen a kültag örököse felelősséggel tartozik.
b) A kft.-üzletrész öröklésénél némileg eltérő a helyzet. Az eltérés elsősorban abból adódik, hogy a Gt. szabályaiból következően - kétségtelenül kissé következetlenül - lehetőség van arra, hogy a tag üzletrészének az örököse a többi tag kifejezett hozzájárulása nélkül a kft. tagjává váljon. Azért tartom ezt kissé következetlennek, mert a kft. kétségtelenül átmeneti társasági forma, részint személyegyesítő, részint pedig vagyonegyesítő társaság, ugyanakkor a Gt. több olyan rendelkezést tartalmaz, amely a személyegyesítő jelleget nyomatékosítja. Gondolok itt elsősorban a nyilvános felhívás tilalmára, vagy pedig az üzletrész tekintetében a társaságot, a tagot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt megillető elővásárlási jogra.
A Gt. 123. §-a (2) bekezdésének f) pontja a társasági szerződés fakultatív részévé teszi, hogy jogutódlás esetén a tagok kizárják az üzletrész átszállását, illetve megosztását. A Gt. 139. §-a kifejezetten kimondja a tagsági viszony öröklését, természetesen abban az esetben, ha a társasági szerződés ezt nem zárta ki. A társasági szerződés megkötésekor a tagoknak "fogalmuk sincsen", hogy ki lesz valamelyik tag örököse. Bármelyik tag bárkit végrendeleti örökösévé tehet, és ezáltal - halála esetén - a társaság tagjává. Ez azonban elsősorban társasági jogi és nem polgári jogi kérdés. Az viszont már polgári jogi kérdés, hogy az örökös akkor is tagja lesz egy társaságnak - ahonnan egyébként nem lehet kilépni ha neki esze ágában sincs a társaság tagja lenni? A Gt. ugyanis csak a jogutód nélküli megszűnés esetére írja elő az üzletrésznek a társaság általi megváltási kötelezettségét. Ha a társasági szerződés kizárja, hogy a tagsági viszony örökölhető legyen, akkor a társasági szerződésnek rendelkezni kell az üzletrésznek vagy a társaság vagy a tagok általi megváltásáról. Ilyen kötelezettsége a társaságnak nincsen akkor, ha a tag örököse nem kíván a társaságba belépni. Színezheti a helyzetet, ha az állam mint szükségképpeni törvényes örökös szerepel. A meghalt tag természetes személy örököse még ugyan megteheti, hogy az örökséget visszautasítja, de ez csak kiesési okot jelent, és végső soron az állam lesz a szükségképpeni törvényes örökös, akit még a visszautasítás joga sem illet meg. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a kérdések ma még nem, vagy csak igen ritkán jelennek meg, mivel gyakorlatilag 11 éve működnek Magyarországon újra gazdasági társaságok, és várhatóan ezután jelentkeznek nagyobb számban az örökléssel kapcsolatos jogviták és problematikus esetek.)
Feltételezve, hogy a tagok nem zárták ki az üzletrésznek a jogutódlási lehetőségét, ha a meghalt tagnak több örököse van, akkor az üzletrésznek többnyire számos tulajdonosa lesz, és az örökösök kijelölik és bejelentik azt a tulajdonostársat, aki őket a társasággal szemben képviselni fogja. Másik megoldási lehetőség, hogy az üzletrészt megosztják. Ennek azonban természetes gátja lehet - főleg nagyobb számú örökös esetén -, hogy a megosztás során is be kell tartani a törzsbetétre vonatkozó előírásokat.
Véleményem szerint nem ennyire egyszerű a helyzet akkor, ha a hagyatékon túlélő házastárs haszonélvezeti joga áll fenn. Túlélő házastárs esetében lehetőség van a haszonélvezeti jog megváltására. Ha a haszonélvezeti jogot megváltották, akkor a túlélő házastárs tulajdonostárs lesz, és az üzletrész sorsa a fentieknek megfelelően úgy alakul, mint amikor több örökös lép a meghalt tag helyébe. (Közös tulajdonú üzletrész lesz, vagy pedig a társaság az üzletrészt megosztja.)
Nem ennyire egyszerű a helyzet akkor, ha a haszonélvezeti jog megváltására jogosult személyek közül senki sem kéri ezt. Ebben az esetben ha az üzletrész egyben marad, akkor az egész üzletrészen, ha pedig az üzletrészt megosztják, akkor az örökösök tulajdonába kerülő üzletrészeken a túlélő házastárs gyakorolja a haszonélvezeti jogát. A Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése szerint: "a haszonélvezet fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él." Nyitott kérdés, hogy a szavazati jog gyakorlása megilleti-e a túlélő házastársat, vagy nem. Úgy gondolom, hogy a kérdést nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel megválaszolni.
Alapvetően két megoldás képzelhető el:
ba) Minden esetben a túlélő házastárs szavaz, de ha olyan döntéshez járul hozzá, amely veszélyezteti a társasági vagyont, akkor a Ptk. 161. §-ának analógiájára, vagyis, ha a haszonélvező a dolgot nem rendeltetésszerűen használja, a tulajdonos végső soron a haszonélvezet felfüggesztését kérheti. Ebben az esetben ez a vita a társaságon kívül marad, azaz a tulajdonos és a haszonélvező között zajlik. Ugyancsak a Ptk. szerint a tulajdonosnak jogában áll tájékoztatást kérni a túlélő házastárstól, azon rendelkezés alapján, hogy a tulajdonos a haszonélvezeti jog gyakorlását ellenőrizheti.
bb) A másik lehetőség, hogy a szavazati jog a tulajdonosnál marad. Ez esetben viszont a haszonélvező érdekeinek a védelmére igen csekély súlyú eszközök maradnak. A tulajdonosnak ahhoz fűződik érdeke, hogy a vállalkozás eredménye, vagy annak nagyobb hányada bent maradjon a vállalkozásban, vagyis ne kerüljön osztalékként szétosztásra, mert az osztalék nem vitásan a haszonélvezőt illeti meg, a társaság vagyonát növelő beruházás pedig az ő vagyoni gyarapodását szolgálja.
bc) Elméletileg szóba jöhetne olyan megoldás, hogy megosztva - a tulajdonos és a haszonélvező - gyakorolják a szavazati jogot, ezt a lehetőséget azonban a Gt. nem ismeri, és nem is igen valósítható meg. Úgy vélem, hogy a haszonélvezőnek kell biztosítani a szavazati jogot, mert végeredményben az ő felelőssége, hogy az üzletrészt megfelelően használja, hasznosítsa. Ettől függetlenül célszerű lenne a kérdést jogszabályban rendezni.
c) A részvénytársaságban jogokat biztosító részvény öröklése okoz talán a legkisebb fejtörést és gondot. A részvény - legalábbis tipikusan - eleve forgalomba szánt értékpapír. Ha bemutatóra szóló részvényről van szó, akkor a jogutódlás gyakorlatilag nem vet fel különösebb nehézséget. (Úgy mondják - és ez a bemutatóra szóló részvény öröklésére is igaz hogy mindig az örököl, aki először lépett abba a helyiségbe, ahol az örökhagyó meghalt.) A névre szóló részvény esetében viszont - véleményem szerint - a hagyatéki eljárás lefolytatása kötelező, és csak az tekinthető örökösnek, akinek a részére a közjegyző a hagyatékot (részvényt) teljes hatállyal átadta. Ha túlélő házastárs haszonélvezeti joga terheli a részvényből is álló hagyatékot, a megoldás ugyanaz, mint az üzletrész tekintetében. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy dolgozói üzletrészre illetve dolgozói részvényre annyiban eltérő szabályok vannak, hogy ha az örökös nem jogosult dolgozói üzletrészre vagy részvényre, a Gt.-ben meghatározott időn belül az arra jogosultnak elidegenítheti, ha pedig ez nem jár eredménnyel, akkor a társaságnak azt meg kell váltani.
d) Mint korábban utaltam rá, ugyanezek a kérdések a közös vállalat tekintetében is előfordulhatnak. Tekintettel azonban arra, hogy közös vállalat - legalábbis ismereteim szerint - alig működik ma Magyarországon, a még meglevő közös vállalatok is többségben azokból az időkből valók, amikor csak jogi személyek lehettek a tagjai, öröklési kérdések nem merülnek fel. A tételes szabály azonban a közkereseti társaságnál ismertetett szabályokkal lényegében azonos.
II. A társasági jognak másik igen érdekes kérdésköre a társasági szerződés érvénytelensége, tekintettel arra, hogy a Gt. mögöttes jogterülete a Ptk. Ebből az következnék, hogy a Ptk.-nak a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályai a társasági szerződésre nézve is érvényesülnek. A Gt. 16. §-ának (3) bekezdése szerint viszont "a cégbejegyzést követően a társasági szerződés és annak módosítása érvénytelenségének a megállapítására a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény (Ctv.) rendelkezései az irányadóak. A Ctv. 48. §-a pedig azt mondja, hogy jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt per indítható. A perindítására az ügyész, valamint az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. A továbbiakban a Ctv. felsorolja, hogy perindításra mikor van lehetőség.
Így
• ha a társasági szerződést nem foglalták közokiratba, illetve nem történt meg az ügyvédi ellenjegyzés,
• nem tartalmazza a cég nevét, a tagok nevét, a tagok vagyoni hozzájárulását, a cég jegyzett tőkéjét,
• nem tartalmazza a tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik.
Ezekből a rendelkezésekből a következő következtetések levonásának a lehetőségét látom:
a) annak nincsen érdemi jelentősége, csupán némi pontatlanságot mutat, hogy a Gt. cégbejegyzésről, a Ctv. pedig jogerős cégbejegyzésről beszél, mert a cégbírósági bejegyzés ellen, amennyiben az a kérelemnek helyt ad, fellebbezésnek nincsen helye, tehát meghozatalával illetve a kézbesítéssel együtt jogerőssé válik.
b) Mind a Gt, mind a Ctv. rendelkezéséből viszont az is következik, hogy mindaddig, amíg a cégbíróság a céget nem jegyzi be, addig nincs akadálya annak, hogy a polgári jog általános szabályai szerint a társasági szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt az arra jogosult pert indítson. Ebben az esetben a Ptk.-ban felsorolt érvénytelenségi okok jönnek figyelembe. Ez esetben az a probléma, hogy a cégbírósági bejegyzés a társasági szerződés benyújtását követő 30 illetve 60 napon belül megtörténik, az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset alapján ennyi idő alatt az első tárgyalást ki sem tűzik. A két hivatkozott jogszabályból viszont szerintem az következik, hogy nem a keresetnek kell a bírósághoz a cégbejegyzést megelőzően beérkezni, hanem az érvénytelenség megállapításának a lehetősége áll fenn a cégbejegyzést megelőző időben. Ez viszont gyakorlatilag azt jelenti, hogy a társasági szerződés érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. A Ctv. pontosan felsorolja, hogy cégbejegyzést követően mely esetekben lehet az érvénytelenség megállapítása iránt pert indítani. Ezek az okok pedig olyan durva hibái a társasági szerződésnek, amelyek a bejegyzési eljárás alatt feltétlenül előjönnek, és a cégbíróság a bejegyzést meg fogja tagadni, illetve hiánypótlási eljárás keretében pótoltatni fogja a hiányzó adatokat, más szóval azt is lehet mondani, hogy ennek az alkalmazására nem kerül sor, vagy legalább is nem szabad, hogy sor kerüljön. Mindebből viszont az következik, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének a megállapítására pert nem lehet indítani. Bizonyos érvénytelenségi okok viszont a cégbejegyzési eljárás során fedve maradhatnak, és ezeket utólag nem lehet orvosolni.
Ezt a megoldási módot - noha ismerem és tudom, hogy a cégvalódiság elve és a forgalom biztonsága azt kívánja, hogy utólag ne lehessen a már megkötött és működő gazdasági társaságokból fakadó kötelezettségek teljesítése alól kibújni többek között azon okkal, hogy a társasági szerződés érvénytelen - mégis kissé aggályosnak vélem. Aggályaim a következők:
a) Azt nem vitatom, hogy a Ptk.-nak a szerződés érvénytelenségére vonatkozó valamennyi rendelkezése a társasági szerződések tekintetében nem alkalmazható, például hogy a semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni. Noha még itt is hozható olyan példa, ami legalábbis elgondolkodtató. Ilyen lehet az az eset, amikor úgynevezett állapot-cselekvőképtelen (szeszes ital vagy kábítószer hatása alatt levő) személy köt ilyen szerződést.
b) A jelenlegi szabályok tulajdonképpen egyetlen érvénytelenségi okot sem tartalmaznak, illetve amit a Ctv. érvénytelenségi oknak nevez, az valójában nem érvénytelenség, hanem a szerződés kötelező tartalmi elemei közé tartozik. A Gt.-ben kellene kidolgozni a társasági szerződés érvénytelenségének a szabályait, és az érvényesítés lehetőségeit és korlátait.
c) Az nehezen fogadható el, hogy ha például valakit megzsarolnak, hogy írja alá a társasági szerződést, akkor ennek tulajdonképpen semmi következménye nem lesz. Legfeljebb a társaságtól függetlenül indíthat az illető pert az ellen, aki őt megzsarolta, és esetleg kártérítési igényt érvényesíthet.
d) a jelenlegi szabályozás mellett alig lehet megoldani azt a helyzetet, amikor valakinek a nevét a társasági szerződés alá hamisítják.
A fentebb tárgyalt két esetcsoporton kívül természetesen lehetne keresni és találni még több olyan esetet, amelyben a társasági jog területén a polgári jog szabályait lehetne, vagy kellene alkalmazni. Úgy gondolom, hogy a napirenden levő Ptk.-kodifikáció során is kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy a polgári jog tárgykörébe kerülnek olyan tényállások, amelyeket a társasági jog függvényében kell megoldani. Ugyanakkor a társasági törvény esetleges módosításánál is mérlegelni kell, hogy egyes kérdésekben a polgári jogi megoldás megfelelő eredményt ad-e vagy nem. Ez utóbbi esetben önálló szabályokat kell a Gt.-be beépíteni. ■
Visszaugrás
