A De Jure 2007/6-7. számában a "Vélemény" rovatban a 34-35. oldalon jelent meg Dr. Ádám György "Hibák és műhibák" című cikke (a továbbiakban a hivatkozásokban: Ádám). A cikk felfogható vitaindító cikknek is, a következő kitétel ere utal: "Indítványozom, hogy a jogász szakemberek a jövőben erről is folytassanak tudományos vitákat - de lege lata és de lege ferenda".
De mi is az az "erről", azaz mi a cikk gondolatmenete?
Röviden az, hogy nemcsak bírói "műhiba" azaz tévedés van, hanem tudatos, szándékos jogellenes döntés is, "cselekvés meggyőződésből helytelen megítélése"1. A szerző felfogása szerint ezt támasztja alá a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése, mely szerint "A meggyőződés szerinti ítélkezés a bíró joga és kötelessége"2, és mivel a meggyőződésnek része a vallásos hit, világnézeti meggyőződés (pl. antiszemitizmus) is, ez mintegy feljogosítja, sőt kötelezi a bírót arra, hogy "meggyőződését" kövesse.
Véleményem szerint szakmai, érdemi vita a "bírói meggyőződés" mikénti értelmezéséről folytatható, ezért azt teszem. Abban ugyanis aligha lehet véleménykülönbség, hogy az ítélkezés folyamán tudatosan, szándékosan kárt okozó bírói magatartás helytelen, sőt az ilyen bírói magatartás megvalósíthatja a Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűncselekményét is. Abban nyilván igen, hogy ez a magyar igazságszolgáltatást jellemzi-e, de én ezt nem tartom igazi vitatémának, a szerző ebbeli véleményére bizonyítékokkal, adatokkal nem szolgál. A bírói meggyőződésnek mint fogalomnak, vitatémának az előtérbe állítása feltehetően a szerző álláspontjától sem áll távol, mivel cikkében utalván korábbi írására, amely szintén e témában mozgott, ezt írja: "Mindaz, amit a bírói "meggyőződésről" írtam, de lege ferenda végiggondolandó".
Mivel az "alapcikk" a De Jure című lapban jelent meg, az erre reagáló jelen cikkemet természetesen ennek a lapnak a főszerkesztőjének küldtem meg közlésre, a lap azonban cikkemet a rákövetkező két szám egyikében sem közölte.3
A bírói meggyőződés szerző szerinti - véleményem szerint téves- értelmezése ugyanakkor nem új és nem is csak a szerző sajátossága. Erre utal az, hogy Dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnökeként a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság felújított épületének avatóünnepségén - sajtóbeszámoló szerint - szükségesnek tartotta megjegyezni: "A törvénykezők függetlensége azt jelenti, hogy a bíró a törvényeknek és saját meggyőződésének van alárendelve. A meggyőződés pedig az igazságra és a pártatlanságra irányul. A meggyőződés kifejezést elkoptatták, és mai jelentése leginkább az, hogy ki melyik párthoz tartozik. A politikai meggyőződés a magánszféra része, s kívül esik a törvénykezésen. A bírói meggyőződés az igazságra és a pártatlanságra irányul"4.
A továbbiakban tehát azt elemzem, hogy a "bírói meggyőződés" jogszabályi kitétel valóban felhatalmazást, kötelezést jelent-e az afféle bírói eljárásra, amelyre a szerző utal, és ekként alkalmas e - konkrét bizonyítékok híján - annak a valószínűsítésére, hogy ez a bírói magatartás a magyar igazságszolgáltatást jellemzi. Álláspontom szerint nem, ehhez a "bírói meggyőződés" mint fogalom helytelen értelmezésével jutott el a szerző, és a helytelen értelmezés következménye az a cikkében szereplő téves állítás, hogy "a meggyőződés nagy teret nyújt az igazságtalan ítélkezésnek".
A "bírói meggyőződés" fogalma - és pedig természetesen a jogi fogalma - feltárásához a jogértelmezés klasszikus módszeréhez célszerű folyamodnunk, tehát a nyelvtani-logikai, valamint a rendszertani - történeti módszerhez.
A szerző a fogalom feltárásához kizárólag a nyelvtani értelmezés módszerével élt, de véleményem szerint ez sem őt igazolja.
Idézi ugyanis, hogy a "meggyőződés" szóról mit ír az Értelmező Szótár. Amint cikkében idézi, erről az általa felhasznált szótár a következőket írja:
"1. A meggyőződik igével kifejezett cselekvés, folyamat" (bizonyosság szerzése).
2. Szilárd, megalapozott
- hit,
- világszemlélet,
- erkölcsi nézet, eszme,
- tudományos szemlélet,
- vallási hit,
- vallásosság"5.
A továbbiakban azután e kifejezést "világnézet", "vallásosság" értelemben használja: "Ha a bíró világnézete antiszemita, miként tud egy ilyen világnézetű bíró ítélkezni antijudaista kiáltványok terjesztése tárgyában?" - teszi fel az általa nyílván költőinek tartott kérdést6.
Nos, az első probléma ezzel mindjárt az, hogy a szerző vajon miért nem az értelmező szótárban is elsőnek megadott jelentés tartalomból indult ki? Vajon miért a második csoportban másodikként és hatodikként (egyben utolsóként) megadott tartalomból? Amint már idéztem, az első jelentés a valamiről megbizonyosodás, a bizonyosság szerzése, tehát egyfajta megismerő tevékenység.
Ilyen megismerő tevékenységet a bíró végez is, ugyanis feladata valamely múltbeli esemény rekonstruálása, erre nézve bizonyítás felvétele, azok értékelése, és ezek alapján a tényállás meg állapítása. Már ezek alapján sem nehéz annak a helyes következtetésnek a levonása, hogy a bírói meggyőződés az ítélkező tevékenység bizonyítási szakával van szoros összefüggésben. Ez természetesen szűkebb fogalom, mint az ítélkezés, az ítélkezésnek része ugyanis még a tényállás jogi értékelése (jogértelmezés, azaz összevetés a törvényi tényállással) és a döntés (a rendelkezés, jogkövetkezmények levonása).
Ezt többek között azért is lényeges hangsúlyozni, mert a szerző a kettőt - tudva, vagy tudatlanul - összemossa, amely leginkább ott érhető tetten, amikor idézi (!?) a jogszabályi rendelkezést a következőképpen: "A meggyőződés szerinti ítélkezés a bíró joga és kötelessége [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A büntetőbíró is meggyőződésből ítél, ha ez expressis verbis nincs is bent a Be-ben".7
Az első mondat pontatlan, a második téves.
A Pp. 206.§-ának (1) bekezdése ugyanis szó szerint a következőket tartalmazza. "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el." Amint az idézetből világosan kitűnik, a Pp. nem a tágabb "ítélkezés" szót használja - szemben a szerzővel - hanem a bírói meggyőződéssel kapcsolatban a bizonyítékok meggyőződés szerinti elbírálására, a tényállás megállapítására utal.
Téves a szerző második idézett mondatban tett azon megállapítása, hogy a bírói meggyőződés expressis verbis nincs benn a Be-ben. Ez bizony kifejezetten benne van: "A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összefüggésükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg" [Be. 78. § (2) bek.]. Ez a szöveg is a bírói meggyőződést már a nyelvtani értelmezés alapján is egyértelműen megállapíthatóan a bizonyításhoz kapcsolja.
A rendszertani értelmezés lényeges kérdése, hogy az értelmezni kívánt kifejezés hol helyezkedik el?
Nos, a Pp.-ben a bizonyítás eredményének mérlegelése címet viselő 206. § a "Bizonyítás" címet viselő X. fejezetben, és a Be.-ben is a "Bizonyítás" címet viselő VII. fejezetben nyert elhelyezést a "bizonyítékok értékelése" paragrafus címet viselő 78. §. Úgy vélem ez is önmagáért beszél.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
