[1] 2020. július 8. napján hirdették ki a Magyar Közlönyben és 2020. július 9. napján lépett hatályba a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény (a továbbiakban: gyorsított perről szóló törvény).
[2] Az üdvözlendő, hogy a jogalkotó arra törekszik, hogy a bűncselekmények sértettjei mielőbb kártérítéshez és sérelemdíjhoz jussanak. E szándék vezérelte a jogalkotót az említett törvény elfogadásakor az előterjesztői indokolásból kitűnően.
[3] Érdemes ugyanakkor a hivatkozott törvény egyes rendelkezéseit vizsgálni, hogy a jogalkotó által elérni kívánt célra megfelelő-e az említett jogszabály
[4] Nem vall gondos előkészítésre a törvény címének a következő része: "bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése". Noha bűncselekménnyel okozható kár, azonban sérelemdíj nem, legfeljebb nem vagyoni sérelem okozható. Tehát helyesebb lett volna a törvény címét a következőképpen megfogalmazni: a bűncselekménnyel okozott kár és nem vagyoni sérelem miatti sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló 2020. évi LXX. törvény.
[5] Annak érdekében, hogy a gyorsított perről szóló törvény rendelkezéseit alkalmazza a bíróság, szükséges az, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerősen megállapítsák, vagyis vagy jogerős ítélet, vagy jogerős büntetővégzés kell, hogy kimondja a terhelt büntetőjogi felelősségét. Feltétel továbbá az is, hogy polgári jogi igény megítélésére nem került sor és polgári per sem indult korábban az adott ügyben.
[6] Talán érdemes a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezéseit felidézni, hogy jobban látható legyen, mely ügyekben vetődhet fel a gyorsított perről szóló törvény alkalmazása. A Be. 517. § (2) bekezdés b) pontja alapján a sértettet fel kell hívnia a bíróságnak arra, hogy kíván-e polgári jogi igényt érvényesíteni. A Be. 571. § (2) bekezdése pedig kimondja: Ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni hátrány összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni.
[7] Tehát például vagyoni elleni bűncselekmények esetében könnyen előadódhat, hogy a sértett igénye alapján a Be. hivatkozott rendelkezése figyelembe vételével a büntetőbíróság érdemben határoz a polgári jogi igényről, vagyis a gyorsított perről szóló törvény alkalmazása nem merül fel.
[8] Közlekedési balesetekből eredő kártérítési ügyekben a gyorsított per alkalmazása felmerülhet, ha a feltételek fennállnak.
[9] Főleg közlekedési bűncselekménnyel okozott kárból eredő ügyekben merül fel annak a lehetősége, hogy a sértett, vagyis a polgári perjogi szempontból a felperes nem a bűncselekmény terheltjével szemben, hanem a kárt okozó gépjármű üzembentartójának kötelező gépjármű-felelősségbiztosítójával szemben indít pert. Kérdés az, hogy a biztosítóval vagy netán biztosítási fedezet hiányában a Magyar Biztosítók Szövetségével szemben indított perekre is alkalmazandó-e a gyorsított perről szóló törvény.
[10] A törvény nem tartalmaz kifejezetten olyan rendelkezést, hogy a gyorsított per alperese csak a terhelt lehet. Egyedül a törvény 11. §-ához fűzött előterjesztői indokolás szól arról, hogy a per alperese a büntetőeljárás terheltje.
[11] Álláspontom szerint az a helyes értelmezés - figyelemmel az előterjesztői indokolásra is -, ha a gyorsított per alperese csak az adott bűncselekmény terheltje lehet. Ugyanakkor nem zárható ki olyan értelmezés sem, hiszen nincsen tiltó szabály rá, hogy ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító a per alperese, akkor is a gyorsított perről szóló törvény szabályait alkalmazni kellene.
[12] További kérdés az, hogy amennyiben a felperes mind a bűncselekmény terheltjét, mind a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítót perli, akkor a vizsgált törvény szabályait alkalmazni kell-e. Véleményem szerint erre sincs tiltó szabály, azonban ez is bizonytalanság, ami egyáltalán nem szolgálja a sértett érdekét.
[13] Célszerűbb lett volna, ha e tekintetben is jobban átgondolja a jogalkotó, hogy ki ellen indítható meg a gyorsított per.
[14] A gyorsított perről szóló törvény 2. § (3) bekezdése alapján az a véleményem, hogy amennyiben a hivatkozott törvény 2. § (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak, akkor a gyorsított perről szóló törvény alkalmazása kötelező.
[15] A gyorsítás jegyében a törvény tiltja a beavatkozást.
[16] Azt gondolom, hogy nagyobb számban a közlekedési bűncselekmények miatti ügyekben merül fel a gyorsított perről szóló törvény alkalmazása. Ha a felperes a pert a közlekedési balesetet okozó terhelttel szemben indítja meg, akkor igen problematikus az, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító a perben beavatkozóként nem vehet részt, hiszen a megítélt kártérítési összeget és sérelemdíjat a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetében a biztosító fogja viselni, azonban attól elzárja a törvény a biztosítót, hogy a perben legalább beavatkozóként részt vegyen. E kérdést hasznosabb lett volna a jogalkotási folyamat keretében megoldani.
[17] Noha a gyorsított per a törvényszék hatáskörébe tartozik, azonban a perben jogi képviselet nem kötelező. Ez alól kivétel az az eset, amikor a jogorvoslatot előterjesztő fél az ítélőtábla vagy a Kúria előtt jár el, mert ekkor kötelező a jogi képviselet.
[18] Tehát alappal lehet arra számítani, hogy a sértettek jogi képviselő nélkül fogják a keresetlevelet benyújtani, melynek kötelező tartalmi eleme az, hogy a sértett, vagyis a felperes megadja azt, hogy milyen elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz, illetve internetes hálózat igénybevételével elérhető alkalmazás útján képes személyes megjelenés nélkül is személyazonosítást lehetővé tevő módon kapcsolatot tartani a bírósággal, megjelölve a kapcsolatfelvételt biztosító elektronikus elérhetőséget (a továbbiakban: e-tárgyalás elérhetőség). Ugyan ez vonatkozik az alperesre, aki ezen elérhetőségét az ellenkérelemben köteles megadni.
[19] Ugyan a jogi képviselő nélkül eljáró peres felek a beadványaikat papíralapon is előterjeszthetik, azonban meg kell adniuk azon elérhetőségüket, ami alapján például Skype-on keresztül a tárgyalás megtartható.
[20] Igen érdekes az a jogalkotói elvárás, hogy a peres feleknek e-tárgyalás elérhetőséggel kell rendelkezniük. Kérdés az, hogy mi akkor a teendő, ha a peres felek a beadványaikban úgy nyilatkoznak, hogy e-tárgyalás elérhetőséggel nem rendelkeznek. Az a véleményem, hogy ez esetben le kell folytatnia a per a bíróságnak, hiszen olyan helyzet nem állhat elő, hogy az e-tárgyalás elérhetőséggel nem rendelkező felperest a jog megfossza az igénye érvényesítésétől. E-tárgyalás elérhetőség hiányában álláspontom szerint a törvényszéknek tárgyalást kell kitűznie, ha a tárgyaláson kívüli elbírálás felétételei nem adottak.
[21] Amennyiben tanú meghallgatására irányul bármelyik fél indítványa, akkor lehetőség szerint az indítványt tevő félnek a tanú e-tárgyalás elérhetőségét is meg kell adnia. Kérdéses az, hogy mennyire gyakori lesz az az eset, amikor ezen adattal az indítványt tevő fél rendelkezik, másrészt pedig a tanú tudja-e azt vállalni, hogy például Skype-on keresztül hallgassák meg.
[22] Az is problematikus lehet, hogy akár a peres felek, akár a tanúk magánlakásának egyes részei is látszódhatnak az e-tárgyalás során. Egyáltalán nem biztos az, hogy ezt bármelyik peres fél vagy tanú szeretné.
[23] Tartok attól, hogy a gyakorlatban az e-tárgyalás megtartása nem vagy meglehetősen nehezen fog működni, hiszen erre a peres felek és a tanúk döntő többsége egyáltalán nincsen felkészülve.
[24] A per gyors befejezése szempontjából hasznos az, hogy a bíróság soron kívül jár el és a bíróság általános intézkedése kötelezettségének a határideje legfeljebb nyolc munkanap.
[25] Szintén a per gyorsabb elintézését szolgálja az, hogy az alperesnek harminc napon belül kell előterjesztenie az ellenkérelmét. Általában ez a határidő elegendő lehet, azonban bonyolultabb ügyekben korántsem biztos, hogy ez a határidő megfelelő. Azt gondolom, hogy célszerűlett volna biztosítani a bíróság számára, hogy az adott ügy körülményeit figyelembe véve akár hosszabb határidőt is adjon az alperesnek.
[26] A felperes az ellenkérelemre legfeljebb nyolcnapos határidő biztosítása mellett reagálhat, ami szintén rövid határidő, ha bonyolult ügyről van szó. Annál is inkább problematikus ez a rövid határidő, mert a felperes az okirati bizonyítékait és bizonyítási indítványait az ellenkérelemre való észrevételezésre nyitva álló legfeljebb nyolcnapos határidő alatt teheti meg legkésőbb, mely határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem nem terjeszthető elő. Jogi képviselő nélkül eljáró felperes esetében ez a szabály számomra úgy tűnik, mint ami a felperesi igényérvényesítést nehezíti meg, holott a törvény célja a felperesi igényérvényesítés megkönnyítése. Szerintem ezen határidők még a jogi képviselőket is igen nagy kihívás elé állítják, nem beszélve a peres felekről.
[27] A másodfokú bíróságnak az ítélet elleni fellebbezést negyvenöt napon belül, míg a végzés elleni fellebbezést harminc napon belül kell elbírálnia.
[28] Főszabály az, hogy elsőfokon is tárgyaláson kívül bírálja el az ügyet a bíróság, kivéve ha okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbezés és a felülvizsgálati kérelem elbírálása is tárgyaláson kívül történik.
[29] Nem rossz gondolat, hogy elsőfokon is lehetséges a tárgyaláson kívüli elbírálás, azonban szerintem hasznos lett volna a peres felek számára biztosítani azt a lehetőséget, hogy legalább az elsőfokú eljárásban tárgyalás tartását kérhessék.
[30] Az a véleményem, hogy hasznos az a jogalkotói gondolat, hogy a bűncselekmények sértettjei a kártérítés és a sérelemdíj iránti igényünket minél gyorsabb és egyszerűbben érvényesíthessék, azonban úgy tűnik számomra, hogy a jogalkotó nem gondolta át kellőképpen, hogy milyen speciális szabályokat kellene megalkotnia. A gyors és nem kellően átgondolt jogalkotás pedig e tekintetben is könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy éppen ellentétes hatást vált ki a vizsgált törvény.
[31] Azt sem tartom kizártnak, hogy a gyorsított perre vonatkozó törvényt akként módosítsák, hogy az a felperes számára lehetőség legyen a gyorsított per alkalmazása, ugyanis bonyolultabb kártérítési ügyek elbírálása nem mutatkozik alkalmasnak a gyorsított perről szóló törvény.
[32] Egyszerű megítélésű ügyekben - ha a Be. szerint a polgári jogi igény érdemi elbírálására nem került sor - tényleg szolgálhatja egy jól kidolgozott jogszabály a sértetti igények gyors elbírálását. Kétséges azonban, hogy a gyorsított perről szóló törvény jelenlegi formájában erre tényleg alkalmas lesz-e. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, ügyvéd.
Visszaugrás
