1. Alighanem minden jogász számára, a tágabban vett magánjog iránt érdeklődők számára pedig kiváltképpen érdekfeszítő olvasmány lehet Kecskés László professzor könyve, amely monografikus igénnyel mutatja be a kontinentális európai magánjog fejlődéstörténetét.
Ahogyan az a kötet előszavában is megfogalmazást nyer, a szerző számára jogtörténet bemutatása nem öncél, hanem eszköz a jogharmonizáció, mint a jelenkor legaktuálisabb jogalkotási kihívása és egyben a velünk élő joggyakorlat mindennapi valósága szempontjából. A magánjogi jogharmonizáció - különösen a közösségi jogban - ugyanis ma már első sorban nem fentről lefelé történő jogegységesítést jelent, hanem egyre erőteljesebben megmutatkozik a lentről felfelé építkezés igénye, ahol az egyes nemzeti jogrendszerek ismerete jelenti a kiindulási pontot, mintegy a "közös nyelvet". A jogösszehasonlítás, mint szemlélet és mint technika ezért ma már nem egy elkülönült, sui generis jogtudományi terület, hanem az európai léptékű tudományos és gyakorlati jogi tevékenység elengedhetetlen, integráns része minden egyes jogterületen.
2. A mű logikailag három fő egységre tagozódik: az első részben (1. fejezet) a szerző - mintegy megfogalmazva a mű egészének koncepcióját - bemutatja a jogösszehasonlítás alapkérdéseit, a jogrendszerek osztályozásának módszereit, valamint röviden vázolja a nagy európai jogcsaládokat, továbbá kitér a római jog, mint közös hagyomány iránt újonnan megnövekedett érdeklődésre.
Az európai társadalmi- és jogfejlődés története a partikularizmus és az univerzalizmus közötti ingadozásról szól, amely során a politikai egységesülést vagy széttagozódást több-kevesebb késéssel követte a jogi egységesülés vagy önállósodás is. Ezt a jogtörténeti fejlődést mutatja be a mű második és egyben központi része (2-9. fejezet).
Az európai jogrendszerek közös gyökere, a római jog bemutatása körében a szerző a klasszikus, illetve császárkori római joggal azonos hangsúlyt fektet a római jog középkori és újkori továbbélésére is, ezzel is hangsúlyozva annak későbbi egységteremtő hatását az európai jogfejlődésben. Hasonlóan a római joghoz, a kánonjog is univerzális igényű jogként lépett fel a korabeli Európában és hosszú időn keresztül valódi jogegységesítést valósított meg a nyugati keresztény világban.
A közös örökség ismertetését követően a szerző az egyes kiemelkedőbb nyugat-európai jogrendszereket veszi vizsgálat alá. Jelentőségének megfelelően igen részletes betekintést kapunk a francia polgári jog fejlődésébe, a hűbéri rendszer kialakulásától a Code Civil megalkotásáig. Ez utóbbi "törvényművet" részletesen is tárgyalja, ami a történetiségen túlmenően már a jelenkori jogösszehasonlítás egyik alapvető tárgya, csakúgy mint a Code Civil más jogrendszerekre gyakorolt hatásának bemutatása is.
A francia magánjoggal azonos hangsúlyt kap a német magánjogi fejlődés bemutatása, ugyancsak a középkori gyökerektől kiindulva, a római jog recepcióján, a pandektisztikán, a történeti jogi iskolán és az érdekkutató jogtudományon, valamint a korai területi kodifikációkon keresztül a BGB létrejöttéig. Külön foglalkozik a 2001. évi reform hátterével és eredményeivel is, ami a hazai Ptk-rekodifikáció szempontjából is tanulságos lehet. Némi hiányérzetet csupán a BGB külföldi jogrendszerekre[1] gyakorolt hatásának, valamint a HGB rövid ismertetésének hiánya kelthet az olvasóban.
Hasonló mélységben foglalkozik a szerző a Benelux államok polgári jogával is, ami nem csak valóban hiánypótló jelentőségű a magyar szakirodalomban, de kétségkívül indokolt is, tekintettel a belga és különösen a holland jog máig élő hatására egyes Európán kívüli -volt gyarmati - országok jogára. Ugyanilyen fontos az a körülmény is, hogy a benelux jogegységesítési kísérletek, megelőzve az Európai Közösség jogegységesítő törekvéseit, mintegy kísérleti laboratóriumként szolgáltak és ma is felbecsülhetetlen tapasztalatokat kínálnak.
Az előbbiekhez képest kisebb terjedelemben foglalkozik a szerző az olasz, svájci és osztrák polgári joggal is, amelyek gyakran nemzeti határaikon túl is jelentős hatást gyakoroltak (vö. a ZGB hatása Törökországban stb.).
Míg Európában a 19. század a nemzeti jogegységesítések nagy korszaka volt, addig a 20. század második felére a nemzeti határokon átívelő európai jogharmonizáció
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
