A vízgazdálkodásról szóló törvény reformja az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás biztonságának javítása érdekében évek óta napirenden van. E közüzemi szolgáltatások biztonságának közérdekű volta megkérdőjelezhetetlen, s a létfontosságú ivóvíz egyre korlátozottabb mértékben áll rendelkezésre, bázisait szennyezések veszélyeztetik. A reform szükségességét több okkal is magyarázzák, ezek közül most csak kettővel foglalkozunk, a tulajdonosi reformmal és a hozzákapcsolódó hatósági ár megállapítási jogkörrel. Ez az a két kérdéskör, mely messze túlmutat a szektor problémáján. Egyrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a tulajdonvédelem eltérő alkotmányjogi (közjogi), illetve magánjogi tartalma konfliktusokhoz vezethet, ha emiatt ugyanazt a joggyakorlatot másként - jogellenesnek, vagy jogszerűnek - ítélik meg a különböző jogalkotó szervek, az alkotmányosságért, a törvényességért felelős jogvédő, igazgatási, hatósági szervezetek, illetve az igazságszolgáltatás szervei attól függően, hogy a közjogi vagy a magánjogi értelmezést fogadják el. Másrészt, rávilágít az árhatósági funkció és a magánjogi szerződések, illetve az alkotmányosság megőrzéséért felelős szervek tevékenysége és a szolgáltatók gazdasági szerepe, funkciója közötti szoros kapcsolatra.
A köztársaság kikiáltását követő politikai és gazdasági rendszerváltás közvetlen hatást gyakorolt a vízgazdálkodási ágazatra is. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy hazánkban az állami feladatátadás a "szubszidiaritás" elvéhez igazodott, így például a közfeladatok közül a helyi közfeladatokat az állam átadta a helyi önkormányzatoknak. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény kimondta az önkormányzatok függetlenségét és a területükön lévő állami tulajdonú infrastruktúrát - néhány kivételtől eltekintve -önkormányzati tulajdonba adta, különösen azokat a vagyontárgyakat, melyek az önkormányzati feladatok ellátásához szükségesek voltak. Az önkormányzati vagyonon belül megjelent a törzsvagyon fogalma, melybe a törvény azokat a vagyontárgyakat sorolta, melyek a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátását szolgálták2. A törvény lehetőséget adott az önkormányzatoknak arra, hogy a törvényben felsoroltakon túl, önkormányzati rendelettel más vagyontárgyat is a törzsvagyon részévé tegyenek és meghatározzák a forgalomképesség korlátozottságának mértékét.
A '90-es évek elején a törzsvagyonhoz tartozó, illetve az egyéb önkormányzati vagyontárgyak fölötti tulajdonosi rendelkezési jog törvényi korlátozhatóságát az Alkotmánybíróság előtt számos esetben megkérdőjelezték. Ezekben a határozatokban az Alkotmánybíróság egyértelműen úgy foglalt állást, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem és a polgári jogi tulajdon védelem nem azonos tartalmúak. Megfogalmazása szerint "Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától." Kiemelte, hogy a köz érdekében elfogadható a tulajdonosi autonómia korlátozása, és az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálatok során a ».. ."szükségesség-arányosság" ismérveit alkalmazza -arra kell szorítkoznia, indokolt-e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a "közérdekű" megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot...«3.
Más indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy nem tekinthető alkotmányellenesnek a korlátozottan forgalomképesség feloldása és az ingatlanok vállalkozói vagyonkörbe sorolása, s ezzel törzsvagyoni jelleg megszüntetése, ha a rajtuk lévő önkormányzati intézményeket az önkormányzat megszüntette.4
Ebből azonban nem az következik, hogy az önkormányzatok szabadon felélhetik törzsvagyonukat, bár azt megállapíthatjuk, hogy a törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgyak köre változhat attól függően, hogy az adott vagyontárgy milyen célt szolgál. A törzsvagyonhoz kapcsolt közjogi védelem tehát célhoz kötött, nem abszolút jellegű, s a vagyontárgyat az önkormányzat a cél megváltoztatása esetén rendelettel kiveheti a törzsvagyon köréből és forgalomképessé teheti. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy minden olyan vagyontárgyat, mely használati, hasznosítási célját tekintve a kötelezően ellátandó feladatokat szolgálja, a törzsvagyon körébe fel kell venni, és azt a törvénynek megfelelően elkülönítetten kell nyilvántartani, ezzel biztosítva az alkotmányosan kötelező feladatok ellátásának materiális alapját.
Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette, hogy a tulajdonosi szerkezet átalakításakor az állam saját vagyonát adja át az önkormányzatoknak, illetve másoknak, ezért jogosult annak meghatározására is, hogy ezt milyen korlátok között teszi5. Az önkormányzati törvény indokolásából6, valamint az AB határozatokból egyértelműen következik, hogy a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jog korlátozása az önkormányzati felelősséghez kapcsolódik s tartalma szerint az önkormányzatot tulajdonosváltási szabadságában a törvény erejénél fogva köti.
Az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai között szerepelt az ivóvíz-szolgáltatás is. Emiatt az állami vagyon önkormányzati tulajdonba adása a víziközműveket is érintette, melynek eredményeként az állami alapítású regionális szolgáltatók kivételével a közművagyon önkormányzati tulajdonba került. A víziközműveket az önkormányzati törvény a törzsvagyo-non belül a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak közé sorolta.
A vízszolgáltatás önkormányzati feladatként való megjelenése nem a vízszolgáltatási szektorban megfogalmazott reformigény eredménye volt, hanem politikai alkué, s az önkormányzatok önállóságát volt hivatott szolgálni. Bár az állami feladatátadás minden önkormányzatot érintett, mégis eltérő mértékben hatott az önkormányzat szerepére, attól függően, hogy közműtulajdonossá vált-e vagy sem. A regionális vízművek a közmű tulajdon nélküli önkormányzatok területén élő fogyasztók számára továbbra is a kizárólagos állami tulajdonban lévő - így forgalomképtelen - közműveken keresztül nyújtotta a szolgáltatást a miniszter által meghatározott hatósági áron.
Az önkormányzati tulajdonú közművek működtetésére kezdetben a koncesszióról szóló törvény alapján került sor7. A törvény az önkormányzatok számára többféle lehetőséget teremtett a közszolgáltatások ellátására. Eszerint a törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgyak működtetését az önkormányzat vagy 1. állami/önkormányzati többségi tulajdonú gazdálkodó szervezettel, vagy költségvetési, önkormányzati szervezettel, vagy 2. koncessziós szerződés alapján láthatta el. A koncessziós szerződésnek ezek a rendelkezései lehetővé tették a magánszektor bevonását a vízszolgáltatásba. Az önkormányzatok tehát az állami szervezetekkel kötött megállapodáson kívül további négy lehetőség közül választhattak: 1. saját költségvetési szervezetet alapítanak, 2. 100%-os önkormányzati tulajdonnal vagy, 3. a magánszektor bevonásával önkormányzati többségi tulajdonú gazdálkodó szervezetet hoznak létre, 4. koncessziós szerződést írnak alá gazdálkodó szervezettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
