Kisfaludi András jogászok generációinak oktatta a társasági jogot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Jelen könyvismertetés szerzője is aközé a több ezer - vagy inkább több tízezer - hallgató közé tartozik, akik tőle hallgatták ezt a tárgyat és nála is vizsgáztak belőle.
2023-ban, 65. születésnapjára az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék oktatói - Tőkey Balázs szerkesztésében - egy ünnepi kötettel tisztelegtek Kisfaludi András előtt.
A Magyar Jog szerkesztősége, valamint jelen könyvismertetés szerzője ennek az ünnepi kötetnek a rövid bemutatásával szeretné utólag is köszönteni az ünnepeltet.
A könyvismertetés keretei között követjük az ünnepi kötet szerkezeti felosztását és annak tagolása szerint mutatjuk be röviden - a terjedelmi korlátokra tekintettel - kiválasztott tanulmányokat.
Dúl János tanulmányában részletesebben a vagyonkezelési szerződést vizsgálja, mellyel kapcsolatban felveti, hogy azt a jogalkotónak közigazgatási szerződésnek kellene minősítenie. Ezzel egyértelmű lenne a vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bírói fórum kijelölése: a jogalkotó így a közigazgatási ügyszakhoz és a közigazgatási perrendtartás hatálya alá sorolná ezt a szerződéstípust. A szerző szerint, ha a vagyonkezelési szerződések is a közigazgatási bíróságokhoz tartoznának, akkor egységes joggyakorlat alakulna ki, melyet csak erősítene, ha ezekben az ügyekben vegyes tanácsok járnának el.[2]
Papp Tekla tanulmányában kiemeli, hogy a koncessziós társaság kapcsán a vállalkozás és a társulás szabadságának alapelve háttérbe szorul, nem gyakorol hatást a koncessziós társaság alapítására és működésére. A koncessziós szerződéssel kapcsolatban pedig arra mutat rá, hogy annak sajátos jellegzetessége, hogy a törvény erejénél fogva a koncesszió jogosultjának személyében egy speciális, jogutódlásnak nem minősülő alanyváltozás következik be.[3]
Pusztahelyi Réka részletesen elemzi az ingatlan-nyilvántartás magánjogi közhitelességét és közhiteles hatósági nyilvántartás jellegét. A Ptk. 2024 februárjáig hatályos ingatlan-nyilvántartási szabályaival kapcsolatban a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyesbítés Ptk. szerinti fogalma, illetve a kiigazítási igény viszonya nem volt kellőképpen tisztázott, és a Ptk. nem biztosította a jóhiszemű szerzőnek a jogvédelmet akkor sem, ha kiigazítási per indult, mert a bejegyzés kiigazításához a hozzájárulása - a közigazgatási eljárással szemben - már nem volt megkövetelt.[4] Az új ingatlan-nyilvántartási törvény és a Ptk. 2024 februárjától hatályos szabályaihoz kapcsolódóan a bejegyzési kényszert emeli ki, amely miatt az ingatlanadatok vonatkozásában a nyilvántartás közhitelessége felértékelődik. Felveti azonban azt is, hogy a Ptk. szabályai között nem találhatóak meg a közhitelesség elvével összefüggésben a tényekre és jogokra irányadó pozitív és negatív vélelmek. A pozitív és negatív vélelem megdönthetősége helyett kisebb részben a helyesbítési eljárásra, főként pedig a kiigazítási és törlési perre helyeződik a hangsúly.[5]
Csehi Zoltán tanulmányában kiindulópontként azt a kérdést teszi fel, hogy mi a hatása annak, ha az uniós versenyjog a jogi személy fogalma helyébe olyan versenyjogi jogalanyiságot helyez, mint a gazdasági egység? A gazdasági és funkcionális egység szemlélet ugyanis nincs tekintettel a jogi formára, sőt számos esetben kifejezetten tagadja a jogi személy vállalkozások elkülönültségét.[6] Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában mára kiemelkedő jelentőségűvé vált az a kérdés, hogy a gazdasági egység elve alapján az anyavállalat felelőssége kiterjeszthető-e a leányvállalatra, és ha igen, mi ennek az alapja. A szerző rámutat arra is, hogy az uniós versenyjogban a jogi személy felolvadt az uniós vállalkozás fogalomban, és helyébe a "gazdasági egység" lépett, relativizálva a versenyjogi tényállások jogalanyait. A gazdasági egység azonban nem más, mint a versenyjogban értelmezett magatartás mesterségesen absztrahált alanya, amelynek segítségével a jogsértés szankcionálásába bevonható jogalanyok "viszonylag szabadon" meghatározhatóak. A jogalany szankcionálásának pedig a jogalanyi elkülönültség nem képezi akadályát. Ebből pedig nemcsak az a gondolat származik, hogy az anyavállalat feleljen a leányvállalat jogsértő magatartásáért, hanem az is, hogy a leányvállalat az anyavállalatért. Így pedig végső soron a gazdasági
- 497/498 -
egységbe való besorolás válik a kárért való felelősség betudásának alapjává.[7]
Darázs Lénárd tanulmányában a megosztott főkönyvi technológián alapuló piaci infrastruktúrák kísérleti rendszeréről szóló 2022/858/EU rendeletet, valamint ahhoz kapcsolódóan a 2022. évi LXIX. törvény vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja. Az uniós rendelet lehetővé akarja tenni a pénzügyi eszközök tokenizációját, valamint a megosztott főkönyvek használatát és működését biztosító (blockchain) technológia alapján egy párhuzamos pénzpiaci kísérleti rendszert kíván létrehozni. Ez a szabályozási cél nem egyszerűen új technológiák bevezetését célozza a tőkepiacon, hanem alapjaiban formálja át a tőkepiaci jogot és az értékpapírjogot, valamint a részvénytársaságokra vonatkozó szabályozást. Emellett azonban a dologi jogra és a kötelmi jogra is erőteljes hatással lehet.[8]
Mezey Barna tanulmánya Deák Ferencnek a magyar kereskedelmi jogi kodifikációban betöltött szerepét mutatja be. A szerző kiemeli, hogy a magyar törvényhozás az első lépéseket a magánjogi és kereskedelmi jogi kodifikáció felé az 1790-1791. évi országgyűlésen tette meg. Az elhúzódó ülések és a közjogi konfliktusok azonban nem tették lehetővé, hogy a magyar országgyűlés 1848-ig átfogóan érinthesse a magánjogi kodifikáció kérdését. Szerencsésebbek voltak azonban a kereskedelemre és a gyáriparra vonatkozó kezdeményezések, amelyek 1840-ben a szentesítésig is eljutottak. A szerző ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy Deák Ferenc ugyan nem volt a szó klasszikus értelmében véve magánjogásznak tekinthető, de szerepe az 1839-1840. évi országgyűlés során elfogadott kereskedelmi jogi tárgyú törvénycikkek megalkotásában elvitathatatlan. Deák, aki a polgári haladásért elsősorban közjogi lépéseket tervezett, látta, hogy törekvése nem lehet sikeres a magánjog átalakítása nélkül. Valódi egyenlőség ugyanis nem lehet szabad tulajdon nélkül.[9] Ennek eredményeképpen született meg az 1840. évi váltótörvény, valamint a kapcsolódó kereskedelmi tárgyú törvénycikkek. A szóban forgó törvények gyors előkészítése és tárgyalása nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a kereskedelmi jog hazai szabályozása kevéssé volt fontos kérdés a rendi előjogok szempontjából, az osztrák kereskedelmi szabályok magyarországi hatálya elleni ellenszenv azonban ösztönözte is a rendeket.[10]
Szikora Veronika tanulmányában Kisfaludi Andrásnak a Ptk. társasági jogi szabályai kodifikációjában betöltött szerepét méltatja. A szerző kiemeli, hogy a 2009-es (hatályba nem lépett) Ptk.-hoz képest a legnagyobb változás a társasági jognak a 2013-as Ptk.-ba való beépítése volt, Kisfaludi András törvénytervezetének felhasználásával. Ezzel kapcsolatban pedig a legnagyobb munkát a társasági jog szabályai közül a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések elválasztása jelentette.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
