1. Az alapjogok elsődleges forrása az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait. A 8. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az egyenjogúsági klauzula a 70/A. §: a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára a (...) jogokat minden megkülönböztetés nélkül (...); az egyes alapjogokról az Alkotmány XII. fejezete szól, úgymint az élethez és emberi méltósághoz-való jogról, a személyes szabadságról és sérthetetlenségről, stb.
A jogforrási hierarchia rendjén haladva: az alapjogok forrásai között - kikényszeríthetőségük nemzetközivé válása következtében - kiemelkedő szerepet játsszanak a nemzetközi dokumentumok. Belső joggá válása eredményeként az európai uniós jog - mind a nemzetközi dokumentumoktól, mind a belső jogforrásoktól eltérő - sajátos helyet foglal el a jogforrási rendszerben, következésképpen az alapjogok forrásai között. Forrásai az alapjogoknak az alkotmánybírósági határozatok is.
Az alábbiakban, a rendes bíróságok alapjogi bíráskodásával kapcsolatban - elismerve más források sajátosságait is - a belső forrásokat vesszük alapul.
Az alapjogok rendes bíróság általi érvényesítése szempontjából különös jelentősége van annak, hogy az egyes, alkotmányban szabályozott jogok részletes kibontását a hozzájuk kapcsolódó külön törvények tartalmazzák. Az Alkotmány 63. §-a (1) bekezdése szerint az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Az egyesülési törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az egyesülési jog részletes szabályait az 1989. évi II. törvény állapítja meg. Hasonló a helyzet a lelkiismereti és vallásszabadság esetében: az Alkotmány 60. §-a alapján mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról az 1990. évi IV. törvény rendelkezik részletesen.
Az alapjogoknak van egy, az Alkotmányban megfogalmazott területe, amelyhez nem minden esetben kapcsolódik külön törvény. A személyi jogokról, személyhez fűződő, a személy autonómiáját biztosító jogokról van szó. Ezeket a jogokat a polgári törvénykönyv szinte teljes egészében szabályozza.[1]
A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - mondja a Ptk. 76. §-a - különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.[2] A személyhez fűződő jogok körébe tartozik továbbá
- 3/4 -
- a névviseléshez való jog;
- a jó hírnév védelme,
- a napilap, folyóirat, stb. általi valótlan tény közlésének tilalma, illetve a helyreigazítási jog;
- a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés tilalma,
- a levéltitok, a magántitok, üzleti titok védelme,
- a magánlakás és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez való jog,
- a számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés sérelmének tilalma.
2. A bíróság funkcióját az Alkotmány és a kapcsolatos jogszabályok - mindenekelőtt az Alkotmány, illetve a bírósági szervezeti törvény - jórészt az állampolgárok jogainak védelmével határozzák meg: "A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit." [Alk. 50. § (1) bek.] "A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogait és jogos érdekét sérti." [Alk. 57. § (5) bek.] "(...) mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független s pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." [Alk. 57. § (1) bek.]
Figyelemre méltó, hogy a bíróságok szervezetéről szóló, korábban hatályos 1972. évi IV. törvény - az alkotmánybíráskodás nélküli világban - 3. §-ában akként rendelkezett, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben a felek - jogszabályban meghatározott esetekben - a bírósághoz fordulhatnak. A most hatályos, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény az említett formulát, az alapjogi bíráskodásra vonatkozó utalást nem alkalmazza. 2. § (1) bekezdése szerint: a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek. A jogalkotás és jogvédelem paradoxona tehát, hogy a rendes bíróságok - a következőkben tárgyalandó keretek között - akkor jutnak szerephez az alapjogok védelmében, amikor erre nézve az Alkotmány, illetve a bíróságokról szóló alaptörvény kifejezetten nem rendelkezik.
3. A rendes bíróságok alapjogi, alapjogokkal kapcsolatos bíráskodása három vagy négy irányban határozható meg.
a) Az egyik irányt a külön törvényekben szabályozott alapjogok bíróság által történő érvényesíthetősége képviseli. Az alapjogok forrásaival kapcsolatban említettük már, hogy az egyes alapjogokról szóló törvények - kivétel nélkül - megnyitják a rendes bírósághoz fordulás lehetőségét. Így rendelkezik pl.: az egyesülésről, a gyülekezésről, a lelkiismereti és vallásszabadságról, az adatvédelemről szóló törvény.
Az említett és más esetekben a szó valódi értemében vett alapjogokról, illetve azok megsértéséről van szó. Az igazság azonban az, hogy a polgári eljárásról szóló, sokszor módosított 1952. évi III. törvény máig sem "fogadta be" az alkotmányos alapjogok bíróság előtt történő érvényesítésének lehetőségét "ebben a minőségükben": "alapesetben" a polgárok személyi és vagyoni jogaival, valamint az állam és a jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerülő jogviták eldöntését teszi lehetővé a bíróság előtti eljárásban. Az általános eljárási szabályok mellett különleges szabályokat házassági perekre, apaság és származás megállapítása iránti perekre, s a közigazgatási perekre, a munkaviszonyból, stb. származó perekre ír elő.
A Pp. tehát - azt lehet mondani - szinte egyáltalán nem vesz tudomást az alkotmányos alapjogok bíróság előtt történő érvényesíthetőségéről, annak esetleges sajátosságairól, az anyagi jogszabályokkal ellentétben - tehetjük hozzá. A kérdés megítéléséhez tartozik, hogy a Legfelsőbb Bíróságon és az ítélő táblákon nincs alkotmányjogi kollégium - a polgári, büntető, stb. kollégiumok mellett - "csupán" közigazgatási kollégium működik.
b) Ami a személyhez fűződő jogoknak a Ptk.-ban foglalt szabályozását illeti: az ebből szempontból kulcsfontosságú egyenjogúsági klauzulát a törvény szinte szó szerint átveszi az Alkotmányból azzal, hogy "a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti különösen...". Bármenyire is részletező a személyhez kapcsolódó jogok körének a szabályozása, a 76. §-ban említett "különösen" kitétel arra utal, hogy az nem teljes, nem lezárt, ahogyan a Ptk. magyarázata megfogalmazza: "a személyhez fűződő jogok védelmét nem szűkíti le egyes személyiségi jogokra, hanem védelmet nyújt mindenfajta személyiségi jogsérelemmel szemben". A Ptk. ezen a ponton (is) követi az Alkotmány megfogalmazását, amely szerint (70/A. §): "A Magyar Köztársaság biztosítja (...) minden személy számára az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen a faj, szín, (...) születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
