"Az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá."
(Martin Ford)
A 21. században zajló negyedik ipari forradalom, amelynek mi magunk is tanúi vagyunk, alapjaiban változtatja meg a világot és ezzel együtt az életünk szinte valamennyi területét. A digitális transzformációnak is nevezett folyamat hatással van a munkavégzési tevékenységünkre, miközben a magánéletünk sem marad érintetlenül. Az "okosodással" párhuzamosan szinte valamennyi szakma bizonyos mértékű változáson megy keresztül, így a mesterséges intelligencia napjainkban már a jogászok munkájában is megjelenik.
A mesterséges intelligencia és a digitalizáció különböző jogászi tevékenységtípusokban, illetőleg különböző jogterületeken és jogintézményekkel kapcsolatos megjelenését és hatását manapság sokan és sokféle szempontból elemzik, a felmerülő problémák köre rendkívül színes és szinte végtelen.
A jelen tanulmányban a digitalizációs folyamat, illetőleg a mesterséges intelligencia, hatásait, az említett jelenségek és hatások kötelmi jogba, szerződési jogba történő "beszivárgását" és az ennek nyomán körvonalazódó kihívásokat magánjogi szempontból vizsgáljuk.
A tanulmány első részének kiindulópontja az alapvetően az Internet megjelenésével és elterjedésével lehetővé tett, napjainkra már teljes mértékben általánossá vált szerződéskötési módozat, a szerződés elektronikus úton történő létrehozása. A vonatkozó hatályos magyar jogi szabályozás rövid áttekintését követően az uniós jogalkotás legújabb eredményeinek bemutatására térünk át, mely jogalkotási reform hátterében a digitális tartalmak és szolgáltatások elterjedése, valamint az ezeket tartalmazó vagy ezekkel összekapcsolt árukra vonatkozó szerződések által felvetett igények húzódtak meg.
A tanulmány második részének központi elemét az intelligens szerződés képezi, amely az elektronikus úton történő szerződéskötés továbbfejlesztett változataként is felfogható. Amint azonban ez majd a későbbiekben jól látható, az okos szerződés tartalmilag ennél sokkal többet jelent: nemcsak a szerződés megkötése, hanem annak teljesítése szempontjából is sajátos jelleggel bír. Vizsgálódásaink során kísérletet teszünk az okos szerződés fogalmi kereteinek kijelölésére és megfogalmazzuk mindazokat a kérdéseket, amelyekre az okos szerződésekkel kapcsolatosan a jogalkotónak, illetőleg a szerződési jogi szabályozásnak idővel választ kell adnia.
A szerződési jog a polgári jog legdinamikusabb része, amely ezt a sajátosságát nemcsak működésében, hanem fejlődésében is őrzi, hiszen évszázadok óta folyamatosan alkalmazkodik a mindennapi élet által felvetett igényekhez. Ennek köszönhetően alakultak ki (váltak el egymástól) a különböző szerződéstípusok, majd jöttek létre később a speciálisabb és egyre kevésbé tipizálható szerződési formák. A fejlődési folyamat, a felmerülő igényekhez való alkalmazkodás idővel technikailag átalakította részben a szerződés megkötésének folyamatát is, amennyiben a szerződéskötés módozatai kibővültek, és napjainkra már például mindennapos jelenséggé vált a szerződések elektronikus úton történő megkötése.
Lényeges ugyanakkor megjegyezni, hogy ez utóbbi szerződéskötési módozat alkalmazása a szerződő felek közötti megállapodás létrehozásában pusztán technikai szempontból jelent változást, hiszen az ügylet által közvetített, illetőleg közvetíteni kívánt akarat nem módosul, az ügyletkötés formája azt nem érinti.
Az elektronikus kereskedelemre vonatkozó közösségi szintű szabályanyag elfogadására 2000-ben került sor a 2000/31/EK irányelv[1] formájában, amely legfőbb céljaként azt jelölte meg, hogy létrehozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását biztosító jogi keretet.[2]
Az irányelvben meghatározott implementációs kötelezettségnek megfelelően alkotta meg a magyar jogalkotó az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényt (a továbbiakban Ekertv.), amely tehát a vonatkozó uniós joganyaggal összhangban rögzíti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység megkezdésével és folytatásával kapcsolatos követelményeket. A jogszabály külön rendelkezéseket tartalmaz az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozóan[3], alapvetően fogyasztóvédelmi szempontokat, így elsődlegesen a fogyasztók online térben történő szerződéskötései során érvényesülő érdekeit, illetőleg azok védelmét szem előtt tartva.
A szabályozás előírja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételek megfelelő módon történő hozzáférhetővé tételét (tárolhatóság és előhívhatóság lehetővé tétele), rögzíti továbbá mindazokat az elemeket, amelyekről a szolgáltató az igénybe vevőt még annak megrendelése elküldését megelőzően tájékoztatni köteles. A jogszabály tájékoztatásra vonatkozó rendelkezései alapvetően kógensek, azonban a jogalkotó lehetővé teszi, hogy azoktól a felek szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződés megkötése esetén kölcsönös megállapodással eltérjenek.[4] Megjegyzést érdemel, hogy az elektronikus szerződéskötés kapcsán az Ekertv. által rögzített rendelkezéseket nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel, így például telefonos üzenet (sms) vagy online chat segítségével továbbított, címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre.[5] Az Ekertv. rendelkezik továbbá az adatbeviteli hibák azonosításáról és kijavításáról. Ez utóbbi rendelkezések szintén diszpozitív jelleggel bírnak.
Az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó különös szabályokat hatályos polgári jogi kódexünk, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) is tartalmaz. Ez a szabályanyag lényegében "leköveti", kisebb módosításokkal átveszi az Ekertv. vonatkozó rendelkezéseit[6], miközben azok továbbra is hatályosak. Lényeges megjegyezni ugyanakkor, hogy a Ptk. említett rendelkezései - az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - szintén kizárólag az online ("kattintás útján", klikkeléssel ["click-wrapping"]) kötött szerződésekre vonatkoznak és - az Ekertv. rendelkezéseihez hasonlóan - nem alkalmazhatók az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződések esetén.[7] A Ptk. említett szabályai a kötelmi jog részét képezik, így azok diszpozitív jelleggel bírnak, vagyis azoktól a felek - a Ptk. 6:1. § (3) bekezdése értelmében - egyező akarattal eltérhetnek. Az eltérés lehetőségét azonban a Ptk. kizárja olyan esetben, ha a szerződés megkötésére fogyasztó és vállalkozás között (fogyasztói szerződés) kerül sor. Ilyenkor az említett rendelkezésektől eltérő megállapodáshoz a jogalkotó a semmisség jogkövetkezményét fűzi.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
