Brósz Róbert és Pólay Elemér professzorok egyik legmaradandóbb és legértékesebb műve a hosszú évek elmélyült munkájával közösen megírt híres tankönyvük, amely első kiadásban 1974-ben jelent meg Római jog címmel.[1] E tankönyv hagyományait követi a hazánkban ma használatos római jogi tankönyvek közül elsősorban az ún. Földi-Hamza-tankönyv (amely címlapja szerint is a Brósz-Pólay-tankönyvön alapul),[2] de jelentős részben az ún. Molnár-Jakab-tankönyv is.[3]
A mai napig is osztatlan népszerűségnek és elismerésnek örvendő Brósz-Pólay-tankönyv közvetlen előzménye a Brósz Róbert, Móra Mihály és Pólay Elemér professzorok közös munkájaként két kötetben, 1967-ben és 1968-ban megjelent római jogi jegyzet volt.
Manapság sajnos már a kari tankönyvekről sem nagyon rendeznek érdemi szakmai vitákat, a Brósz-Móra-Pólay-jegyzet megjelenését követően azonban arról - az akkori szokásoknak megfelelően - magas színvonalú szakmai vitát rendezett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Tudományos Bizottsága.[4] Az 1968. november 25-én az ELTE jogi karának tanácstermében lezajlott jegyzetvitán tekintélyes professzorok egész sora - köztük az 1957-ben politikai okokból állásáról lemondani kényszerülő Nizsalovszky Endre akadémikus[5] is - vett részt és szólalt fel (érdemben!).[6] A Kar Tudományos Bizottságának elnökétől, Weltner Andor
- 47/48 -
professzortól e sorok írója - akkor II. éves joghallgató - megtisztelő felkérést kapott arra, hogy a vitán ismertesse a hallgatóság véleményét az új római jogi jegyzetről.
Úgy vélem, hogy ma is időszerű a jegyzetvitán elhangzott észrevételek felidézése, amire kedvező alkalmat kínál Brósz Róbert és Pólay Elemér születésének centenáriuma. Ennek jegyében az 1968 őszén elkészített szöveget alább teljes terjedelemben közreadom.
* * *
Az 1967/68. évi tanévben került kibocsátásra az új, egységes, Brósz Róbert-Móra Mihály-Pólay Elemér: A római magánjog elemei I-II. című jegyzet, amelyről a Kar Tudományos Bizottsága felkérésére ezúton tisztelettel megteszem észrevételeimet.
Az új római jogi jegyzet történeti szemlélete, amely a két kötet valamennyi fejezetében érvényre jut, általánosságban biztosíték arra, hogy a jegyzetben tárgyalt jogintézményeket a hallgatók alaposabban megismerhessék. Sok esetben azonban, különösen az első fejezetekben, az egyes jogintézmények történeti fejlődését nézetem szerint helyesebb volna az intézmények ismertetése után tárgyalni, mivel a fejlődés végigvezetése feltételezi magának a jogintézménynek az ismeretét. Ez a megjegyzésem a 3-5. fejezetek összefoglaló jellegű, az ősi jog, a préklasszikus és klasszikus, valamint a posztklasszikus kor és a jusztiniánuszi kodifikáció (kompiláció) jogának sajátosságait tárgyaló pontjaira vonatkozik.
Az 1. és a 4. fejezet egyaránt foglalkozik a ius privatum és a ius publicum kategóriáival. Szerintem elegendő volna, ha csak az egyik fejezet tárgyalná a két fogalmat. A Digestában idézett Papinianus-féle felfogás ismertetése az 1. fejezet 5. számú jegyzetében, bár más formában, de azonos tartalommal visszatér a 4. fejezetben. Ez az ismétlés zavaró lehet a jegyzet tanulása során.
A harmadik fejezet 3. §-ban ismertetett fas fogalma véleményem szerint bonyolultan megfogalmazott. Egyfelől az "életviszony terület", másfelől "az emberi cselekvésnek istenek által megengedett területe" meghatározások eleve bizonyos történelmi és kultúrtörténeti ismereteket feltételeznek a hallgatók részéről, melyek sajnos többnyire hiányosak az I. éves egyetemistáknál. Ezért fontosnak tartanám, hogy vagy a főszövegben, vagy pedig a jegyzetben kissé bővebben foglalkozzon a fejezet megfelelő része ezzel a fogalommal.
A hatodik fejezet 6. §-a 2. pontjában az edictum perpetuum és edictum tralaticium között a jegyzet szövege alapján eltérés nincs. Az eltérő elnevezés az azonos vonás ismertetésének hiányában azonban azt a félreértést keltheti, mintha a kétféle edictum között lényegi különbség volna.
- 48/49 -
Ugyancsak a hatodik fejezet szól a klasszikus római jogtudomány két iskolájáról. A részletes tárgyalásnál (7. § 2. pont) a fejezet elsőnek a Schola Sabiniana-t említi, de amikor az iskolák kiemelkedő alakjainak felsorolására kerül sor, már a Schola Proculiana szerepel az első helyen. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért helyesebb lenne, ha a sorrend mindkét esetben azonos maradna.
A nyolcadik fejezet viszonylag részletesen ír a longi temporis praescriptióról és a triginta vel quadraginta annorum praescriptióról, melyekkel a 24. fejezet is foglalkozik. Vajon szükséges-e már a 8. fejezetben behatóan tárgyalni az elévülés e két fajtáját, ha később, alaposabb ismeretek birtokában a hallgatók úgyis megismerik azokat?!
A 10. fejezet 2. §-ban a formuláris perbeli képviselet megértése érdekében véleményem szerint hasznos volna, ha ebben a részben a közvetlen és közvetett képviseletről is szólna a fejezet, hiszen a cognitor szerepe csak úgy érthető meg. A jegyzet 44. fejezete, amely a római jogi képviselettel részletesen foglalkozik, sem említi a formuláris perben fellépő képviselők szerepének kapcsolatát a kétféle képviselői formával.
Ugyancsak a 10. fejezet tárgyalja a litis contestatiót, beleértve annak joghatásait, következményeit, melyek ismertetése rendkívül bonyolult, nehezen tanulható. A litis contestatio keresetfelemésztő hatásának tárgyalása külön pontot igényelne. A jegyzet 118-120. lapjain szereplő actiók egyes fajtái ismertetésénél szerintem helyes volna egy összehasonlító táblázat vagy szöveg közlése, amely az egyes actio-fajták közötti összefüggés felismerését tenné lehetővé. A személyi végrehajtásnál szereplő actio iudicati néhány sorban való ismertetése szűkszavúnak tűnik.
A 17. fejezetben, mivel a "házasságképesség és házassági akadályok" című pont a "házasság létrejötte" című pont után, azt követően szerepel, mely utóbbi a római házasság formáit ismerteti, a tanulás során az a félreértés támadhat, mintha a manusos és a manus nélküli házasság nem csak ius conubiivel rendelkező római polgárok között volna lehetséges.
A 21. "A dolog fogalma és a dolgok osztályozása" című fejezetet a megértés és a tanulhatóság szempontjából is kiemelkedően jónak tartom, mivel a benne tárgyalt "dolgok" egyes fajtái között a hallgató számára is könnyen felismerhető, világos logikai kapcsolatot teremt.
Nagyon hasznosnak találom a jegyzet egyes fejezeteiben ismertetett jogeseteket és történelmi példákat, így például az I. kötet 205. lapján közölt jogesetet, vagy a 39. fejezetben közölt Iavolenus történeti példáját.
A jegyzet 24. fejezetében szereplő "egyenrangú dolgok egyesülése" című pontnál fontosnak tartanám egyrészt az alapos megértés, másrészt az anyagban jobban elmélyedni kívánó hallgatók érdekében a pro modo frumenti in rem actiónak akár a főszövegben, akár a lábjegyzetben való részletesebb kifejtését, vagy legalább egy jogeseten keresztül történő megvilágítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
