Életünket a jogszabályok sokasága hálózza be. Ebből mintegy hatezer, felsőbb jogalkotó szervek által kibocsátott jogszabály van ma hatályban - a törvényektől az államtitkári rendelkezésekig.1
Az, hogy ez sok vagy kevés, nem tisztem megítélni, de az átlagembert ez kevésbé érdekli, amikor mindennapi bajos ügyeinek intézése során azzal kerül szembe: ügyében azért nem kap jogvédelmet, mert arról nem rendelkezik hatályos jogszabály.
Szokás mondani, hogy a puding próbája az evés, mely áttételesen a témára vetítve: a jogszabályok próbaköve alkalmazásának gyakorlata. Nevezetesen: az mennyire alkalmas annak a céljának és feladatának megfelelni amiért megalkották. Tehát szabályoz-e minden olyan lényeges kérdést, amiben az állampolgárok érdemi jogai nem sérülnek.
E kérdés megközelíthető elméleti síkon és a gyakorlat oldaláról, mely utóbbinál úgy gondolom, hogy beszédesebb példákkal - és abból levonható következtetésekből - szemléltetőbbé tehető a téma megvilágítása. Ezek negatív példái számos társadalmi és polgári jogviszonyokat szabályozó esetekből figyelhetők meg, melyek közül úgy vélem: nem jelentéktelen - napjainkban szinte valamennyiünket érintően - a kereskedelem szabályozásában előforduló joghézagról szólni.
Életünk szerves része a kereskedelem, mely így van már évszázadok óta, a termelők és a különböző szolgáltatók termékeiket, árucikkeiket forgalomba hozzák, áruba bocsátják, melynek helyei történhet üzletekben és üzleten kívül, melyek működésükben természetszerűleg sokrétű jogszabályokat kívánnak meg.
Ez alkalommal napjainkban folytatott üzleten kívüli kereskedés több évi tapasztalata(im)közreadása vezettek, melynek forgalmazói oldalról a fogyasztóval szemben előforduló negatív jelenségei több annál mint magánügy, mivel a fogyasztói érdekek alapvető sérülésének joghézag oka van.
Az üzleten kívüli kereskedés formáiról - az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló - 370/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. §-a rendelkezik, mely létrejöhet - többek között - az eladó által "szervezett utazás, rendezvény alkalmával".
E kereskedelmi formára már évekkel ezelőtt olyan gyakorlat alakult ki, hogy különböző kereskedelmi, szolgáltatói forgalmazók az állampolgárok postaládáiba szórólapjaikkal olcsó áron vidám utazással és ajándékkal - néha kiegészítve ingyen ebéddel - invitálták az érdeklődőket könnyűipari termékeik reklámbemutatójára.
Nem ezzel van baj, hiszen napjainkban piacgazdaságban élünk, és ebben a miliőben természetes, hogy a kereskedelem szolgáltatói különféle formákban jelennek meg termékeik forgalmazással. Találkozni tisztességes, kulturált, az emberi önérzetet és méltóságot nem sértő utasszervezéssel, de fordított esetek is vannak, és nem kevés számban. Például, amikor a szervezők a bejelentkezők magas számának elérése érdekében, a látogatni kívánt táj elvarázsolt szépségével csábítják az embereket, majd a végén kiderül, hogy útközben hiába nézték a környező tájakat, különösebbet nem láttak, az egész csak egy "átverés" volt.
Ilyen volt például egy szeptemberi hívogató szórólap, melyen az út szépségeit kitüntető figyelemmel hirdetve szerepelt: "égbenyúló fenyőfákkal tarkított hegyek, zöldelő dombok tetején álló templomok, hótaka-rótól fehérítő hegycsúcsok látványa szegélyező az út, mely sziklákba vájt alagutakon keresztül vezet" az egyik határmenti országba.
Útközben az utasok érdeklődtek a buszvezetőtől, hogy hol vannak a "hótakarótól fehérítő hegycsúcsok" látványa és hol van a "sziklákba vájt alagút". A buszvezető reagálása annyi volt, hogy ezt tőle már sokan reklamálták, ilyennel nem fognak találkozni. Az utasok jóhiszeműen az út látványa miatt indultak az útnak, de csalódniuk kellett, sikerült őket jól átverni.
Más alkalommal a szolgáltatónak hirdetésében egy badacsonyi útra volt invitáló kínálata, hogy "akár hajóval is megcsodálhatja a gyönyörű tájat", melyből szervezetlenségből eredő időcsuszás miatt semmi nem lett, többen ennek örömére jelentkeztek az útra.
Egyes szolgáltatók szinte kifogyhatatlanok a vendégeket csalogató ajánlataikban, mint az, hogy "vidám, kényelmes" utazást ígérnek. Ilyen volt egy Budapest-Muraszombat közötti egynapos oda-vissza 600 km-t megtett út: az indián nyárban 30 fokos hőségben, az utasokról fojt a verejték, az izzadtságtól szenvedtek. A busz légkondicionálója működésképtelen volt, további állapota: a sötétítőfüggönyök karnisai meglazu-lása miatt kezelhetetlenek, az ülésekről hiányos hálók, a támaszkodó karfa kínlódással volt kezelhető és még sorolhatnám.
Hasonlóan említhető, a szolgáltatóknak előzetesen kényelmes panorámás buszon az út szépségeit hirdető ópusztaszeri kirándulása. A vendégek felnőtt emberek, nyugdíjasok voltak, akik "ovisokra" méretezett buszon Budapest-Ópusztaszer közötti utat görnyedve ülték végig.
Az előbbiek, a megállapításon és példabeli eseteken túl azért érdemelnek figyelmet, mert az utasok többségében idős, nyugdíjas - többen beteges, mozgásukban korlátozott - emberek voltak, akik méltóságukat illetően több tiszteletet érdemelhetnének. Ezenkívül az utasszervezőknek kereskedelmi érdekeikben a vendégekben nem csupán mint vásárlót kellene látni, de úgy látszik egyesek tevékenységében elegendő, hogy a cél szentesíti az eszközt, amitől nem áll távol, hogy kibicnek semmi sem drága.
A szolgáltatók azonkívül, hogy árucikkeiket a termékbemutatókon reklámozzák, egyben forgalmazzák és a megrendelőkkel szerződéseket kötnek, majd az árucikket leszállítják a vevőnek.
A megrendelő tehát fizikailag másodkézből jut az átvett termékhez, aki akkor látja meg először, hogy mit vett át, és a mellékelt tájékoztató nyomán jut a használati ismeretek birtokába. Eközben a vásárlónak a termékhez kapcsolódóan - a bemutatón előadottakon kívül - lehetnek kérdései, melyhez információ céljából a szolgáltató telephelyéhez van lehetősége fordulni, mely nem mindig azonos vagy közeli a fogyasztó lakcímével, mely lehet akár több száz km is.
A fentiekre szóló példánkban a fogyasztó a dunántúli illetőségű, székhelyű cégnek Heves megye egyik városában tartott termékbemutatóján Q10 aktív táplálék-kiegészítő termékcsomagot vett. A cég az árut a fogyasztó lakására leszállította, majd használója a termékkel kapcsolatosan levélben ajánlottan - nevesítve - tájékoztatásért fordult a szolgáltatóhoz.
A fogyasztó nem kapott választ, ezért - ajánlott-levélben a cég ügyvezetőjénél reklamációval élve kérte, hogy válaszoljanak. A levél felbontatlanul visszaérkezett azzal, hogy a címzett "nem fogadta el."(?!) Hosszabb kutakodásra - a Veszprém megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség intézkedésének2 hatására - megállapítást nyert, hogy a fogyasztó első ajánlott levele a cégnél adminisztrációs hiba folytán elveszett. Továbbá a második levél átvételére azért nem került sor, mert a cégnél időközben vezetőségváltás történt, és a levél címzésében szereplő nevezett már nem dolgozott a szolgáltatónál, ezért a postai küldemény a fogyasztóhoz került vissza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
