A büntetőjogi kodifikációs bizottság úgy foglalt állást, hogy az új Btk. csak "formális" meghatározást adjon a bűncselekményről, vagyis annak fogalmi ismérvei közül hagyja el a társadalomra veszélyességet. (Büntetőjogi kodifikáció 2001/1. szám, 33. old.) Úgy döntött továbbá, hogy a csekély súlyú cselekmények büntetőjogi megítélésére később tér vissza. Ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban teszek néhány javaslatot.
A bűncselekmény törvényi meghatározásának módosulása (a társadalomra veszélyesség ismérvének elhagyása) lényegesen befolyásolja a most tárgyalandó kodifikációs részletkérdés szabályozását. Ez a jelentős változás arra késztet, hogy de lege ferenda felülvizsgáljam, korábbi álláspontomat, amely szerint kivételesen előfordulhat, hogy a tényállásszerű cselekmény nem sérti vagy veszélyezteti a védett jogi tárgyat, és ezért nem bűncselekmény. (Dr. Berkes György: A társadalomra veszélyesség hiányának büntetőjogi értékelése; Magyar Jog, 1999. évi 12. szám, 730-731. old.)
A hatályos Btk. 83. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetést - egyebek között - a bűncselekmény társadalomra veszélyességének fokához igazodva kell kiszabni. Hasonló értelemben használja a bírói gyakorlat "a bűncselekmény tárgyi súlya" kifejezést is. A magam részéről ezek helyett de lege ferenda "a cselekmény súlya" kifejezést javasolom. Ha a "társadalomra veszélyesség" nem szerepel a bűncselekmény meghatározásában, az elhagyása itt is magától értetődik. A (konkrét) cselekmény "tárgyi súlya" pedig azért nem lenne pontos, mert a cselekménynek nemcsak tárgyi, hanem szubjektív elemei is vannak, és ez utóbbiak is befolyásolják a súlyát.
Emellett szükségesnek tartom, hogy az új Btk. csekély súlyú cselekmény, illetve "elenyészően csekély súlyú" cselekmény között is különbséget tegyen, és ez a különbség részben eltérő jogkövetkezményekkel párosuljon.
A büntetőjogi dogmatikában ma többséginek tekinthető felfogás szerint a bűncselekmény tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény. Ennek a "háromszintű" tudományos bűncselekmény-fogalomnak az elemei egymásra épülnek, de az egyes elemek tartalma és egymáshoz való viszonya még több tekintetben vitás. A törvényhozó álláspontja az alapvető dogmatikai kérdésekben rendszerint nem jelenik meg kifejezetten a törvény szövegében, de a gyakorlatot segíti, ha a miniszteri indokolás utal egy-egy jogintézmény, rendelkezés dogmatikai alapjaira.
Azt vizsgáljuk tehát, hogy a társadalomra veszélyesség ismérvének elhagyása a bűncselekmény törvényi meghatározásából hogyan befolyásolja a csekély súlyú cselekményért való felelősség szabályozását. A büntetőjogi dogmatika a törvényi tényállás többféle, szűkebb és tágabb fogalmát különbözteti meg. A számunkra éppen jelentős, szűkebb értelemben vett törvényi tényállás egy-egy olyan magatartástípus összes ismérveit határozza meg, amely a Btk. szerint tiltott és büntetendő.
A törvényi tényállást megvalósító konkrét cselekmény: a tényállásszerű cselekmény sérti vagy veszélyezteti a meghatározott jogi tárgy védelmére a büntetőjogi normában előírt tilalmat vagy parancsot. A tényállásszerű cselekmény általában jogellenes is, kivéve, ha a törvényben meghatározott (valamint a törvényben nem szereplő, de a tudomány és a gyakorlat által elismert okok) a jogellenességét kizárják. Mindez következik abból a véleményem szerint is helyes felfogásból, amely szerint a törvényi tényállás egy rendszerint jogtárgysértő vagy veszélyeztető és ezért (büntető)jogellenes magatartástípust ír le. Tehát nem semleges, "értékmentes" leírásról van szó.
A törvényi tényállásnak formálisan, mindenekelőtt a nyelvtani értelmezés szabályai szerint megfelelő magatartástípus, illetve konkrét cselekmény azonban nem minden esetben sérti vagy veszélyezteti a büntetőjogi norma által védett jogi tárgyat. S ha nem, akkor nem tekinthető a büntetőjogi normába ütközőnek.
Ha pl. az ügyének elintézésével elégedett fél utólag egy virágcsokrot vagy egy tábla csokoládét ad egy kisbeosztású adminisztrátornak (aki egyébként hivatalos személy), az ilyen "előny" adása vagy elfogadása az ügyintéző működésével kapcsolatban van ugyan, de nem sérti vagy veszélyezteti a közélet tisztasága ellen bűncselekmények jogi tárgyát. Ezért nem is tekinthető tényállásszerűnek. Persze a tényállásszerűség hiányának megállapítása nem mindig egyszerű, és lehetnek vitatható határesetek.
A 2. pontban kifejtettek vonatkoznak a csekély súlyú cselekményre is. Ha tehát az ilyen cselekmény tényállásszerű, akkor jogellenes is, az említett kivételekkel. Más lenne a helyzet, ha a törvény kifejezetten úgy rendelkezne, hogy az ilyen cselekmény (vagy legalábbis az elenyészően csekély súlyú cselekmény) nem jogellenes. De ilyen szabály felvételét az új Btk.-ba nem tartom indokoltnak. Ha ugyanis az elenyészően csekély súlyú cselekmény a kifejtetteknek megfelelő értelemben tényállásszerű, bizonyos mértékű jogellenesség feltétlenül jellemzi. Ezért a cselekmény elenyészően csekély súlya nem tekinthető ellentmondás nélkül olyan jogellenességet kizáró oknak, mint a jogos védelem, a végszükség stb.
A cselekmény csekély vagy elenyészően csekély súlya nem sorolható a bűnösséget kizáró okok közé sem. Mert igaz ugyan, hogy a csekély súlyú cselekmény elkövetőjénél a bűnösség foka is gyakran kisebb (nem mindig), de a bűnösség teljes hiánya bármilyen súlyú cselekménynél lehetséges. Tehát a bűnösséget kizáró okokról általános (bármilyen súlyú cselekményre vonatkozó) szabállyal kell rendelkezni.
Végül is a cselekmény csekély súlyát a büntethetőséget akadályozó egyéb okként kellene szabályozni. A tényállásszerű és jogellenes cselekmény, illetve bűncselekmény (ha az elkövető bűnössége is megállapítható, de annak foka kisebb) miatt büntetőpolitikailag nem szükséges a felelősségre vonás, azaz az eljárás lefolytatása és a büntetés kiszabása. Ez azért sem célszerű, mert a hatóságokra az eredménnyel arányban nem álló munkaterhet hárítana.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
