Amint az Európai Közösség területén egy megállapodás, egy egyeztetett gyakorlat, egy vállalati társulás által hozott döntés, egy erőfölényes helyzetben lévő cég magatartása vagy valamely vállalkozások összefonódása a versenyjog hatálya alá esik, kérdések merülnek fel az alkalmazandó jogszabályok, illetve az eljárni és dönteni hivatott szervek vonatkozásában. A helyzet viszonylag egyértelmű a vállalati koncentrációk esetében, ahol mind az alkalmazandó jogszabály, mind a kompetens hatóság szempontjából eligazítanak a vállalkozások forgalmára vonatkozó mennyiségi küszöbértékek.[1] Az egyéb versenyjogi kategóriák alá eső cselekmények (amelyeket tematikusan az EKSz 81. és 82. cikke szabályoz, nem érintve itt az állami szerepvállalás versenyjogi vonatkozásait) megítélése azonban összetettebb megközelítést igényel. Jelen tanulmány tárgyát kizárólag ezen utóbbiak képezik.
Az EK-ban az antitröszt eljárásjog lényeges változások küszöbén áll. A Bizottság az EKSz 81. és 82. cikkében foglalt versenyjogi szabályok végrehajtásáról szóló új rendelet-tervezetet terjesztett elő (a továbbiakban: "Rendelet-tervezet").[2] Ez mind a kompetens eljárási szereplők, mind az alkalmazandó jogszabályok tekintetében jelentős módosításokat jelentene.
A jelen tanulmány célja a gyakorló jogász szemével bemutatni a közösségi versenyjog eljárási szabályainak jelenlegi és módosított rendszerét. Az elemzés először az alkalmazandó jog kérdésével foglalkozik, majd az eljárási játék résztvevőit (beleértve a közösségi bíróságokat) mutatja be, ugyanakkor középpontjában a közösségi versenyfelügyeleti eljárásban résztvevő szervek kompetenciájának vizsgálata áll. A tanulmány ezen hangsúlyos részében további tematikus felosztásra kerül sor: az első alfejezet az EK versenyfelügyeleti eljárásjog jelenlegi, elsősorban az ún. 17-es Rendelet[3] által szabályozott rendszerét elemzi, míg a második alfejezet a jogszabály-tervezet által eszközölt módosítások formáját és tartalmát kívánja megvilágítani. A tanulmányt rövid kritikai megjegyzések zárják.
Amennyiben valamely üzleti magatartással kapcsolatosan versenyjogi aggályok merülnek fel, az első megoldandó kérdés az, hogy ezen viselkedés jogszerűségét mely jog alapján kell megvizsgálni. Az EK sajátos jogi hierarchiájának köszönhetően egyes területeken a nemzeti és a közösségi jog párhuzamosan egymás mellett létezik, ilyen területet alkot a versenyjog is. Az EKSz a 81. cikkben saját maga fekteti le az közösségi jog korlátozott érvényesülésének elvét, amikor a közös piaccal való összeegyeztethetetlenség (és így a közösségi jog alkalmazásának) feltételéül (1) a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét valamint (2) a közös
- 475/476 -
piacon belüli verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását (mint a magatartás tárgyát vagy hatását) határozza meg.[4] Azonban ezen szabály csak a közösségi jog "aktiválódásának" pozitív feltételét tartalmazza a nemzeti jog alkalmazásának kizárására való utalás nélkül, amely nemzeti jogot tagállami szinten továbbra is alkalmazni lehet ugyanazon magatartásra.
A 17-es Rendelet nem tartalmaz előírásokat a nemzeti jogszabályok és a közösségi versenyjogi előírások egymáshoz való viszonyára vonatkozóan. Az Európai Bíróság sietett meghúzni a közösségi versenyjogi szabályokat elhatároló választóvonalat, amikor a nemzeti bíróságok számára a Walt Wilhelm-ügyben kifejtette, hogy "a nemzeti rendszer párhuzamos alkalmazása csak annyiban megengedett, amennyiben ez nem érinti a kartellekre vonatkozó közösségi jogszabályok és az ezen szabályok végrehajtása során elfogadott intézkedések teljes hatályú egységes alkalmazását a közös piacon belül".[5] Láthatólag a Bíróság így konkretizálta a közösségi jog szupremáciájának (supremacy) és előfoglalásának (pre-emption) elvét.
A fenn említett kettős feltétel igencsak absztrakt megfogalmazásának köszönhetően a Bizottság széleskörű diszkrecionális jogkörrel rendelkezett a közösségi versenyjog tényleges alkalmazási területének meghatározásakor.[6] Ezen szabadságot a közösségi bíróságok szorították keretek közé. A Société Technique Miniére-ügyben a Bíróság úgy érvelt, hogy a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége feltételének teljesüléséhez az szükséges, hogy "objektív jogi és ténybeli tényezők alapján megfelelő valószínűséggel előre lehessen látni, hogy a kérdéses megállapodás közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy esetlegesen befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetét".[7] Később a de minimis közlemény[8] a piaci részesedésre vonatkozó kvantitatív értékeket alkalmazva tovább korlátozta valamely magatartás "észlelhetőségét" (appreciability), és ezen keresztül a közösségi versenyjog alkalmazásának szükségességét (és kötelezettségét). Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Bíróság szerint egy csekély jelentőségű megállapodásra is az közösségi jogot lehet alkalmazni valamilyen piacelzárási forma megvalósulása esetén, például amikor több azonos tartalmú megállapodás létezik párhuzamosan.[9]
A közösségi jog és a nemzeti szabályok különböző idősíkokon is összeütközhetnek. A Walt Wilhelm-ügyben kifejtett bírósági vélemény azt jelzi, hogy amennyiben egy adott megállapodást a közösségi jog alapján egyénileg mentesítettek, ezen megállapodás végrehajtását a nemzeti jog nem tilthatja meg.[10] Ugyanakkor továbbra is nyitva marad az a kérdés, hogy vajon valamely megállapodás csoportmentesítés útján történő mentesítése kizárja-e a nemzeti jog alkalmazását, mivel a Bíróság nem erősítette meg Tesauro főügyész véleményét a BMW/A tó-ügyben[11], amely vélemény szerint a csoportmentesítés kizárja a nemzeti jogszabály érvényesítését.
A nemzeti jog és a közösségi jog közötti viszonyt a Bizottság által előterjesztett Rendelet-tervezet 3. cikke hivatott szabályozni, amely szerint "amennyiben az EK Szerződés 81. cikke szerinti megállapodás, vállalkozási társulási döntés vagy egyeztetett gyakorlat, illetve az EK Szerződés 82. cikke szerinti erőfölénnyel való visszaélés érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, a közösségi versenyjog alkalmazandó a nemzeti versenyjogok kizárásával".
A Rendelet-tervezet így a közösségi jog alkalmazásának már létező pozitív feltétele mellé párhuzamosan kizáró hatást illeszt. Habár az egyértelmű konfliktusokat az elsőbbségi elv már ez idáig is rendezte, az ugyanazon megállapodások és gyakorlatok különböző tagállamokban való párhuzamos megítéléséből eredő ellentmondásokat korábban nem volt lehetséges megakadályozni.
A javaslathoz csatolt Magyarázó Jegyzet szerint az új előírás szavatolja az egységes szabálycsoport alkalmazását, elősegíti a vállalkozások azonos feltételek szerinti működését az EK-n belül, valamint kiküszöböli a közösségi jog és a nemzeti a jogszabályok párhuzamos alkalmazásából fakadó költségeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
