2005. január 31-én a Finn Legfelsőbb Bíróság ítéletet hozott egy a választottbírók felelősségével kapcsolatos ügyben[1]. Ezt az ügyet dolgozta fel nagy alapossággal a híres finn jogászprofesszor és nemzetközileg széleskörűen ismert választottbíró Gustaf Möller[2] az egyik tanulmányában. A tanulmányt és ezáltal az ügy fontosságát kiemeli az, hogy ez az első tudomásunkban lévő finn ügy egy választottbíró felelősségének a megállapítására vonatkozóan. Ez az ítélet más országok felelősségi jogi joggyakorlata számára is tanulságos lehet, ezért ismertetem azt ebben a szemlecikkben részletesebben is Gustaf Möller professzor tanulmánya alapján.
A Ruolák kontra Tepora professzor ügyben a választottbírósági ítélet felülvizsgálatára került sor, mivel a választottbíróság elnökének személye kifogásolhatóvá vált azon az alapon, hogy a feleket - akiknek kérésére a döntést érvénytelenítették - a döntéshozatalt megelőzően nem tájékoztatták. Megállapításra került, hogy a választottbíró köteles kártalanítani a feleket, a korábbi választottbírósági eljárás felpereseit, a választottbírósági eljárás során felmerült költségeik és kiadásaik miatt.
A finn választottbírósági törvényben nem szerepel rendelkezés a választottbírók felelősségére vonatkozóan. Egyúttal úgy tűnik, hogy a finn gyakorlatban egy választottbíró polgári jogi felelősségének kérdése rendkívül ritkán merül fel problémaként.
A választottbírósági eljárás tárgya egy, 1993. évi részvény eladás során keletkezett jogvita volt. Az eladók - Unto, Sirkka és Jukka Ruola (továbbiakban: Ruolák) - voltak a felperesek és a viszontkereset alperesei, a vevő - Rakennustoimisto A. Puolimatka Oy (továbbiakban: Puolimatka) - pedig az alperes és a viszontkereset felperese. Puolimatka tulajdonosai Kansallis-Ylityma Oy és Merita Pankki Oy bankok voltak a kötelezettséget átvállaló harmadik fél. A felperesek együttesen és az alperes külön-külön jelöltek egy-egy választottbírót, és a két kinevezett választottbíró Tepora professzort választotta meg a bíróság elnökének. A bíróság 1995-ben hozta meg végső döntését a Ruolák valamennyi követelését elutasítva, valamint kötelezve őket, hogy Puolimatka részére kártérítést fizessenek, továbbá térítsék meg Puolimatka és a bankok eljárási költségeit.[3]
A Ruolák az illetékes állami bírósághoz fordultak és az ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Kérelmük alátámasztásaként arra hivatkoztak, hogy a döntés meghozatalát követően tudomásukra jutottak olyan körülmények, melyek alapot szolgáltattak Tepora professzor személyének kifogásolásához. A felelősségre vonhatóság alapját az adta, hogy Tepora mind a választottbírósági eljárást megelőzően, mind annak folyamán jogi szakvéleményt készített Puolimatka, a bankokat és azonos vállatcsoportba tartozó cégek részére, ezáltal mintegy szaktanácsadójukként lépve fel.[4]
1997. október 10-i döntésében a Helsinki Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy Tepora professzor alkalmatlanná vált arra, hogy választottbíráskodjon az ügyben, ezért a Finn Választottbírósági Törvény 41. § (1) bekezdése értelmében érvénytelenítette az ítéletet. Nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a Tepora professzor által adott jogi szakvélemény tárgyát olyan kérdések képezték, melyek semmilyen kapcsolatban nem álltak az üggyel, melyben a választottbírósági döntés született. Mivel a döntés ellen a Finn Legfelsőbb Bírósághoz 60 napon belül fellebbezési kérelem nem érkezett, a Fellebbviteli Bíróság ítélete jogerőre emelkedett.[5]
Ez követően a Ruolák azonnali kártérítési keresetet nyújtottak be Tepora professzor ellen, hogy visszanyerjék a választottbírósági eljáráshoz kapcsolódóan keletkezett költségeiket és kiadásaikat, továbbá azok kamatait.[6]
A Kerületi Bíróság és a Helsinki Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy a Helsinki Fellebbviteli Bíróság 1997. október 10-i ítélete kötelező erővel és megváltoztatatlanul eldöntötte annak kérdését, hogy Tepora professzor alkalmatlan-e az ügyben választottbírói jogkör betöltésére. Ennélfogva Tepora professzor alkalmasságának megkérdőjelezhetőségére a Tepora professzor felelősségét tárgyaló eljárás során már nem lehetett hivatkozni. A bíróságok megerősítették, hogy a Választottbírósági Törvény 9. szakaszának értelmében Tepora professzornak a felek tudomására kellett volna hoznia, hogy Puolimatka, a bankok és az azonos vállalatcsoportba tartozó cégek tanácsosaként is tevékenykedik, ugyanakkor megállapították, hogy nem állt fenn szerződéses kapcsolat bíróság elnöki minőségben a felek és Tepora professzor között. Tepora professzor perben állított felelőssége ezért nem alapulhat szerződésben foglaltakon; lehetséges felelőssége megállapításának jogalapjául csak magánjogi károkozás szolgálhat.[7]
A bíróságok megállapították, hogy a Ruolák követe-
32/33
lésének jogszerűsége felől a Deliktuális Felelősségi Törvény értelmében kell dönteni.[8] Ezen törvény V. fejezetének 1. szakasza úgy rendelkezik, hogy anyagi veszteség esetén kártalanítás (a személyi sérüléshez és tulajdont ért kárhoz kapcsolódó kompenzáció kivételével) csak rendkívüli és nyomós indokkal adható. A bíróságok azonban úgy találták, hogy Tepora professzor magatartása csak enyhe gondatlanságnak (culpa levis) tekinthető és nem állt fenn olyan rendkívüli, jelentős indok, ami lehetővé tette volna Tepora professzor felelősségének megállapítását magánjogi károkozás okán.[9]
A Legfelsőbb Bíróság[10] alátámasztotta, hogy a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezésének ténye további költségeket és kiadásokat rótt a Ruolákra, mivel új választottbírósági eljárás vált szükségessé. A Ruolák azon vádját illetőleg, miszerint Tepora professzor mint a választottbíróság elnöke és a többi fél szerződéses viszonyban álltak egymással a Legfelsőbb Bíróság megerősítette, hogy a kapcsolat hasonlóságot mutatott egy szerződéses jogviszonnyal és következésképpen a felelősség kérdését a szerződéses kötelemre alkalmazható jogszabályok szerint kell megállapítani, nem pedig a deliktuális felelősségre vonatkozók értelmében. Mindamellett a Bíróság nyomatékosította, hogy a választottbírók függetlenségének biztosítása és a felektől származó jogtalan nyomás kiküszöbölése érdekében egy választottbíró magánjogi kártérítési felelőssége csak kivételes körülmények fennállása esetén állapítható meg.[11]
A Bíróság megerősítette, hogy Tepora professzornak tájékoztatnia kellett volna a Ruolákat Puolimatka, a bankok és az azonos vállalatcsoportba tartozó cégek szaktanácsadójaként folytatott tevékenységéről. A Bíróság kiemelte a Választottbírósági Törvény 9. szakaszának fontosságát, mely a felek választottbíró általi tájékoztatási kötelezettségét írja elő valamennyi olyan körülményre vonatkozóan, ami valószínűsíthetően indokolt kétséget támaszthat pártatlanságával és függetlenségével szemben. A Bíróság megállapította, hogy ez a kötelezettség nem korlátozódik a választottbíró felelősségének megállapításához alapul szolgáló körülményekre és hogy keskeny a határ, melyen túl tájékoztatási kötelezettség keletkezik.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
