A magyar jogalkotó a "cselekvő fogyasztóvédelem" mottóját a 2022. évi LXI. törvény elnevezésében is megjelenítette, azonban a fogyasztói tudatosságra visszavezethető jelentését közelebbről nem határozta meg, valódi jelentése a normatömeg összevetéséből állapítható meg. E törvény 2023. június 25-étől hatályba lépett rendelkezései módosították az Fgytv. közérdekű igényérvényesítésre és keresetre vonatkozó rendelkezéseit.
A mai digitális világban a viták egyre jelentősebb része alakul ki elektronikusan létrejött kapcsolatok nyomán, amely körülmény új teret nyit a hagyományostól eltérő vitarendezési lehetőségek számára, és igényt keletkeztet azok minél több területen és minél nagyobb számban történő bevezetésére. A fogyasztói jog érvényesítésének megkönnyítése érdekében 2024. január 1-jétől az immáron főszabály szerint egyedül eljáró békéltető testületi tag akkor is kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a vállalkozás alávetési nyilatkozatot nem tett, de a kérelem megalapozott, és a fogyasztó érvényesíteni kívánt igénye nem haladja meg a kétszázezer forintot. Ezáltal az eljárás hatékonysága növelhető, és a bináris fogalmi mátrixban közelebb kerül ahhoz a csoporthoz, amely a konfliktusok megoldására az állami igazságszolgáltatásnál alkalmasabb sui generis módszereket tartalmazza.
Kulcsszavak: alternatív vitarendezés; békéltető testület; bináris fogalmi mátrix; cselekvő fogyasztóvédelem; fogyasztói igényérvényesítés; fogyasztói tudatosság; hatékonyság; információs aszimmetria; közérdekből indított per
Az Európai Unió létrejöttének és fejlődésének egyik fő mozgatórugója, az európai integráció állandó célkitűzése az életszínvonal emelése, a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődése és a folyamatos gazdasági növekedés. A vállalkozások a gazdasági tevékenység alapegységei, mint ahogyan a kémiában az atomok vagy a biológiában a sejtek; velük szemben pedig egy vagy több fogyasztó áll. A fejlődés a XXI. században sem állhat meg: napjainkban különösen a digitális egységes piac, az elektronikus kereskedelem,[1] a közösségi médiafelületek intenzív kereskedelmi használata[2] teremt új esélyeket a gazdaság fellendítésére, de fontos a digitalizáció szerepének általános növelése is.[3] A jogbiztonság követelménye ebben az új környezetben is megköveteli a megfelelő garanciák kiépítését és azok következetes alkalmazását. Napjainkban az információs technológia rohamos fejlődésével, az életviszonyok felgyorsulásával és egyre komplexebbé válásával növekvő igény mutatkozik a társadalom azon tagjainak védelmét biztosító jogszabályok megalkotására, akik egy adott relációban másokkal - így például a szerződő partnerükkel - szemben valamilyen szempontból hátrányban vannak.
Ami a gazdasági életben a vállalkozás és a fogyasztó, az a társadalomban az ember. Az ember a jogviszonyok alanyaként a jogvédelem fókuszában áll, arra figyelemmel, hogy a jogszolgáltatás területén a legmodernebb technológiák is csak akkor működtethetők megfelelően és kellően hatékonyan, ha ezt a tételt nem tévesztjük szem elől. A fejlődés jelentős elmozdulást eredményezett a fogyasztói jogok magasabb szintű védelme irányában. E körben fel kell idéznünk az EUMSZ[4] 169. cikkét, valamint az Alapjogi Charta[5] 38. cikkét, amelyek egyaránt a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítását célozzák.
A joghoz, az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő jogszolgáltatáshoz való hozzájutás régóta a jogvédelem alapvető kérdései közé tartozik. Ezzel összhangban az Euró-
- 705/706 -
pai Unió igazságügyi politikájának fontos célkitűzése, hogy a polgárai és a vállalkozások számára egyaránt lehetővé tegye az expeditív jogorvoslathoz való hozzájutást.
Ehhez kapcsolódóan a tanulmányban az információs aszimmetria leküzdésére irányuló erőfeszítéseket, a cselekvő fogyasztóvédelem mottóját, valamint a fogyasztók jogainak hatékony érvényesítésére felállított intézményrendszert tekintem át, kiemelve a békéltető testületek szerepét, és mindezeket az Európai Unió Bíróságának, illetve a Kúriának az esetjogán keresztül szemléltetem. Nemcsak az eljárást érintő változásokat ismertetem, hanem a kutatásaim során létrehozott saját bináris fogalmi mátrixban is elhelyezem a békéltető testületeket, ábrázolva a változások eredményeként történt eltolódást.
A fogyasztói jogviszonyokra a gazdasági erő aszimmetriája jellemző, figyelemmel arra, hogy a legtöbb piacon a vállalkozások magasabb szintű szakmai, illetve jogi ismeretekkel bírnak az általuk kínált áruról vagy szolgáltatásról, és jobban ismerik az ágazatban létező termelési függvényeket, mint a velük szerződést kötő, laikusnak tekinthető fogyasztók, akik kevésbé ismerik a javak minőségét és árát, ennélfogva ebben az egyenlőtlen jogviszonyban kiszolgáltatottak, és érdekérvényesítési képességük gyenge.[6] Az információs aszimmetria azonban a fogyasztói informáltság javításával csökkenthető, a fogyasztóvédelmi szempontból legnagyobb jelentőségűnek tekinthető piaci kudarc[7] orvosolható. A fogyasztó és a vállalkozás közötti egyensúlyi helyzet kialakítása érdekében kiemelt szerepet kell tulajdonítani a fogyasztóvédelemnek.
Ezzel összhangban az európai fogyasztóvédelmi szabályozás is túlnyomórészt e piaci kudarc enyhítésére irányul, tekintettel arra, hogy amennyiben az információs aszimmetria mértéke csökken, a piaci kudarc következményei is csökkenthetőek.[8] A jogszabályi környezet kialakítása a fogyasztói tájékozottság növelésének irányába mutat, feltételezve, hogy amennyiben a fogyasztó tudásszintje nő, akkor képessé válik az optimálisabb döntéshozatalra.
A szabályozási környezetből érdemes kiemelni a Fogyasztók jogairól szóló irányelvet,[9] amelynek preambuluma (34) bekezdésében az uniós jogalkotó a szerződéskötést megelőzően egyfajta kötelezettségként írja elő a kereskedő számára a fogyasztónak nyújtott egyértelmű és átfogó tájékoztatást. A rendelkezésben az egyéniesítés is szerepet kap: a tájékoztatás nyújtásakor - észszerű elvárhatóság mellett - figyelembe kell venni a szellemi, testi vagy pszichés fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott fogyasztók egyedi szükségleteit. Ez az általános előzetes tájékoztatási szabály ugyancsak a fogyasztó megfelelő informáltságát célozza.
Az irányelv 5. cikke a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő, míg a 6. cikk alapvetően azonos tartalommal, ám részletesebb felsorolással a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetére tartalmaz fogyasztókat érintő tájékoztatási követelményt.
A lista néhány eleme azonos az UCP irányelvben[10] rögzített azon felsorolás elemeivel, amelyekre vonatkozó információkat jelentősnek kell tekinteni a vásárlásra való felhívás esetén:
- az áru lényeges tulajdonságai;
- a kereskedő azonosító adatai, úgymint kereskedői neve, letelepedési helyének postai címe és telefonszáma;
- az adóval növelt ár, vagy az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet észszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
