A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt 2019. december 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2020. július 1-jén lép majd hatályba (a továbbiakban: új Tbj.).[1] Az új Tbj. a magyar társadalombiztosítás összefoglaló lex generalis törvénye lesz, amely hatályon kívül helyezi nemcsak a most hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.), hanem annak végrehajtó rendeletét is.[2] Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosítás egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást érintő lex specialis törvényei[3] viszont hatályban maradnak.
Egy ilyen volumenű változásnál elsődleges kérdés, hogy vajon az új törvény inkább egy modernizációs jogszabály, amely a régebbi kereteteket megtartva "finomhangolja" a társadalombiztosítás rendszerét, vagy éppen ellenkezőleg, megváltoztatja a kereteket és új alapokra helyezi az eddigi rendszert. A törvény indoklása szerint a terület "törvényi szintű jogszabályban újra szabályozásra kerül annak érdekében, hogy a széttöredezett szabályozás egységes törvényi szintű szabályrendszerben egyszerűsödjön és egységes elvek mentén alakítsa ki a járulékszabályozási rendszert. Ennek keretében egy egységes járulékkulcs, a társadalombiztosítási járulék kerül meghatározásra, amelyet a biztosított személy fizet valamennyi, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban keletkező járulékalapot képező jövedelme után. Emellett kizárólag a nyugdíjjárulék kerül nevesítésre, amelyet egyes ellátások után kell megfizetni a korábbi szabályokkal összhangban."[4] Továbbá "[a]z új szabályozás immáron teljes mértékben mentesíti a saját jogú nyugellátásban részesülő személyek keresőtevékenységét a biztosítás és a járulékfizetés alól (amely ennek hiányában biztosítási kötelezettséget, illetve járulékfizetést eredményezne). Az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alapelvek, értelmező rendelkezések, a biztosítási jogviszonyra vonatkozó alapvető rendelkezések, a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető ellátások körének rögzítése, valamint az eljárási, nyilvántartási, adatszolgáltatási szabályok kiegészülnek a Korm. rendeleti szintű szabályokkal, ugyanakkor tartalmi eltérés szűk körben történik."[5]
Az indoklás arra enged következtetni, hogy inkább modernizációt testesít meg az új Tbj. Tekintetbe véve a terület néhol technikai jellegét, cikkünk célja az új törvény kontextusba helyezése, szerkezeti jellemzése és egyes változó szabályainak bemutatása.
1. Alapvető kiindulási pontok
2. Az új Tbj. szerkezete és az abból folyó megállapítások
2.1. Örökbefogadói díj
2.2. Járulékok és járulékalapot képező jövedelem
2.3. Nyugdíj melletti munkavégzés
3. Az egészségbiztosítással érintett személyek köre
3.1. Ellátásra jogosító kategóriák
3.2. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés szabályainak változásai
3.3. Szankció a háromhavi tartozás felhalmozása esetén
3.4. Eljárási szabályok
3.5. A jogosulatlanul fizetett egészségügyi szolgáltatási járulék következményei
4. Az elévülési idő problematikájának feloldása
5. Konklúzió
Magyarországon az Alaptörvény fekteti le az e területet érintő alapelveket.[6] A szociális biztonság szempontjából jelentős rendelkezéseket a XIX. cikk tartalmazza. Ezen cikk (1) bekezdése alapján Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság és - beleértve a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett - betegség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Magyarország a szociális biztonságot az állampolgárok és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. A XX. cikk szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ezen jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal,
- 35/36 -
az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. Feltétlenül ide sorolandó még a XXI. cikk (1) bekezdése, miszerint Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.
Egy adott társadalombiztosítási rendszer célja általában, hogy széles körű kockázatközösséget hozzon létre, amelynek alapja a szolidaritás és a "generációs szerződés" (miszerint a fiatalok hozzájárulásai fedezik az idősebbek költségeit is).[7] Jellemzően akkor vezetik be, ha a társadalmi javak újraelosztásában már prioritásként tud megjelenni egy mindenkire (vagy a társadalom szélesebb rétegére) kiterjedő szociális védelmi háló működtetése.
A biztosítás körének meghatározása különböző lehet. Elképzelhető, hogy a védelem adott szociális jellegű kockázatokhoz kapcsolódik, de az is, hogy nincsenek ilyen bontások. Európai szinten - főszabályként - a védelem nevesített kockázatokhoz kapcsolódik, és minden kockázatot felölel: öregség, rokkantság, munkanélküliség, betegség, baleset, gyermeknevelés, halál. Általában az egészségbiztosítás a társadalombiztosítás legtöbb embert érintő ágazata, hiszen célja, hogy az állam joghatósági területén élő személyek minél nagyobb számának védelmet biztosítson. A finanszírozási megoldások sem egységesek, vannak járulékokból vagy adókból, illetve vegyes forrásból (adóból és járulékból együttesen) finanszírozott rendszerek. Vannak olyan országok (például Grúzia vagy Koszovó), ahol nincs államilag szervezett nyugdíjrendszer, de nem tudunk olyan tág értelemben vett európai országot mondani, ahol ne létezne legalább minimális állami egészségbiztosítás.
A társadalombiztosítási rendszerek felépítésének kialakítása és működtetése az államok kizárólagos hatásköre, még az egyébként széles körű jogosultságokkal bíró Európai Unió sem kompetens ezekben a kérdésekben. Az uniós jog ugyanakkor határoz meg koordinációs szabályokat[8], illetve az államok kétoldalú megállapodásokkal igyekeznek határaikon túl is, ún. extraterritoriális védelmet nyújtani polgáraiknak.[9]
A jelenleg hatályos Tbj. konkrétan meghatározza a társadalombiztosítási rendszerünk alapelveit. Eszerint a magyar rendszer:
a) széles kört átfogó, kötelező kockázatközösség (részesei magyar állampolgárok és más természetes személyek),
b) alapja a járulékfizetési kötelezettség, amelyen keresztül
c) a biztosított saját maga és meghatározott hozzátartozója javára jogot szerez egyes ellátásokra,
d) a pénzbeli ellátás - ha törvény kivételt nem tesz - arányban áll a járulék alapjául szolgáló jövedelemmel, és
e) a szolidaritás jegyében olyan fizetési kötelezettséget is meg lehet állapítani, ami ellátásra jogot nem keletkeztet (ez a szociális hozzájárulási adó).[10]
Fontos rendszerszintű elem, hogy adminisztratív szabályok sokaságán alapszik (foglalkoztatói bejelentés, járulékfizetés és adatszolgáltatás), és jelen van az állam mögöttes kockázatvállalása (miszerint kiegészíti az Alapok költségvetését, ha azok kiadásai meghaladják a bevételeket).[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
