Az elmúlt évek alatt a gyermeki jogok eljárási törvényekben való megjelenése és térhódítása erőteljesen felgyorsult. Míg korábban sem jogszabály, sem a jogalkalmazó nem tett különbséget aközött, hogy az eljárásban részt vevő személy milyen korú, milyen a mentális állapota, addig a jelenlegi szabályozás kifejezetten előírja, hogy a sérülékeny csoportba tartozó személyek esetében különleges szabályokat kell alkalmazni a részvételükkel folyó eljárásokban. Ezen sérülékeny csoportok közül is kiemelt figyelem fordul a 18. életévét be nem töltött személyek, azaz a gyermekek irányába.
A magyar büntetőeljárási jog sem tett hosszú ideig különbséget a tanúkénti kihallgatás során attól függően, hogy a kihallgatandó személy 18. életévét betöltötte, vagy pedig gyermek. A különbségtételt egyrészt az ilyen ügyek tárgyalásában gyakorlottabb bírák, ügyészek, rendőrök által kialakított gyakorlat, másrészt pedig a nemzetközi, európai uniós normák követelték meg. A korábbi büntetőeljárási kódexben, azaz az 1998. évi XIX. törvényben jelent meg először azon szabályozás, mely szerint a sértettek esetében az ő kíméletük, védelmük szem előtt tartása mellett kell az eljárási cselekményeket elvégezni. 2015. január 1. napjától volt hatályos a 2014. évi LXXII. törvény, amely a 18 év alatti személyek esetében az életkoruknak megfelelő kommunikációt írta elő a jogalkalmazó számára, majd 2015. november 1. napjától jelentősen módosult a büntetőeljárási törvény és beiktatásra került a mai különleges bánásmódot igénylő sértett fogalma és e minőséghez kötődő speciális szabályok.
2015. november 1. napjától a büntetőeljárásban a gyermekek kihallgatása terén számos olyan szabályozással találkozunk, amelyet a jelenlegi büntetőeljárási törvényünk is átvett: lehetőleg egy alkalommal történjen meg a gyermek kihallgatása, a terhelttel a találkozást kerülje el, kímélettel folytassa le a hatóság az eljárási cselekményt, a gyermeki mivoltából adódóan zárt adat kezelést rendeljen el a gyermekek esetében, az eljárási cselekményről az idézéshez, értesítéshez olyan tájékoztatókat bocsásson rendelkezésükre a hatóság, amelyből életkoruknak megfelelően tájékoztatást kapnak arról az eljárási cselekményről, amelyre idézte vagy amelyről értesítette őket a hatóság, a 14. életévét be nem töltött személyek esetében pedig a kihallgatásukat egyidejű jegyzőkönyvvezetés mellett kép- és hangfelvétel útján kell rögzíteni, valamint, ha ezt indokolttá teszi a gyermek védelme, akkor telekommunikációs eszköz útján is megtörténhet a kihallgatása.
Az új büntetőeljárási törvény, a 2017. évi XC. törvény már külön fejezetben rendelkezik a különleges bánásmódot igénylő személyekről.[1] A gyermeki jogok figyelembevételét, a kihallgatásuk során a gyermeki létből fakadó specialitást számos nemzetközi dokumentum is indokolta, amelyek sorában elsődlegesként a New Yorkban 1989. november 20. napján aláírt Gyermekjogi Egyezményt, az ennek végrehajtási rendeleteként tekintendő az Európai Tanács Miniszteri Bizottságának Iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról (2010. november 10.), a 2007. október 25. napján kelt Lanzarote Egyezményt, a 2001. március 15. napján született Európai Unió Kerethatározatát, valamint az Európai Parlament és az Európai Tanács Áldozatvédelmi Irányelvét (2012. október 25. napján kelt 2012/29/EU határozat) kell megemlíteni.
A 2018. július 1. napján hatályba lépett új büntető eljárási törvény[2] már nem csupán a tanúkra és a sértettekre foglalta össze azon szabályokat, amelyeket alkalmazni kell, ha az életkoruk, állapotuk vagy az elszenvedett bűncselekmény jellege miatt különleges bánásmódban részesülnek, hanem nóvumként az elkövető oldalán is elismeri a gyermeki jogokat és biztosítja azok érvényesülését a büntetőeljárás során.[3] Régi "adóssága" volt ez a magyar eljárási szabályozásnak, hiszen a gyermekek jogaira vonatkozó ENSZ dokumentumok alapján nem lehet különbséget tenni gyermeki jogok, mint alapvető emberi jogok érvényesülése körében attól függően, hogy az eljárás mely szereplője a gyermek. Az új büntetőeljárási kódex meghatározza azt a személyi kört, akikre a különleges szabályok vonatkoznak, akik a személyes jellemzőik alapján, az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege, körülményei alapján a megértésben, a megértetésben, jogaik gyakorlásában vagy kötelezettségeik teljesítésében, vagy a büntetőeljárásban való hatékony részvételben akadályozottak[4]. Felsorolja a jogszabály a különleges bánásmódot megalapozó körülményeket is és előírja a jogalkalmazó számára, hogy folyamatos értékelést végezzen el a 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet alapján a különleges bánásmód fennállásának körülményei, feltételei körében. Expressis verbis kijelenti ugyanakkor a törvény, hogy amennyiben a 18. életévét nem töltötte még be a tanúként kihallgatandó személy, az ő esetében ezt az értékelést nem kell elvégezni[5], mert maga a gyermekkor törvényi felhatalmazást ad ezen különleges szabályoknak az alkalmazására.
Az eljárási törvény védelmi intézkedései között szerepelnek azon eljárási szabályok, amelyek a gyermek kihallgatására vonatkoznak. A gyermek kihallgatásának sza-
- 235/236 -
bályai között találjuk meg elsődlegesen az eljárási cselekmény haladéktalan elvégzésére vonatkozó szabályozást, amelyet úgy kell előkészíteni, hogy az lehetőség szerint ne kerüljön megismétlésre. Ennek a kihallgatásnak különleges kihallgató helyiségben kell megtörténnie egy képzett személy által, ha a 14. életévét nem töltötte még be a gyermek, kép- és hangfelvétel útján kell rögzíteni a kihallgatást, vagy pedig telekommunikációs eszköz útján kell az eljárási cselekményt elvégezni. A kihallgatáson a terhelt és a védő jelenléte korlátozás alá eshet, ha pedig 14. életévét be nem töltött a gyermek, akkor nem is lehetnek jelen a kihallgatáson. A 14. életévét be nem töltött személyek esetében további szűkítő szabályokat is megfogalmaz a jogszabály, a kihallgatásuk csak akkor végezhető el, ha az attól várható bizonyíték mással nem pótolható[6], illetve, ha a nyomozati szakaszban az ismételt kihallgatása szükséges, akkor ugyanazon személy végezze a kihallgatást[7].
A gyermekek kihallgatására vonatkozó szabályok 2021. január 1. napján további módosításon estek át, a büntetőeljárási törvény 87. § (1) bekezdés b) pontjának bb) alpontja értelmében a bíróság, a nyomozóhatóság és az ügyészség a 18. életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény esetében elrendelheti, hogy ezt az eljárási cselekményt igazságügyi pszichológus szakértő vagy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 61. § (2) bekezdésében meghatározott szaktanácsadó közreműködésével hajtja végre. Ez a szabályozás gyakorlatilag a Barnahus-modellnek a büntetőeljárási törvénybe iktatása, a gyermekvédelem és a büntető igazságszolgáltatás egybefonódása a gyermek érdekében, a gyermek legfőbb érdekének érvényesítése okából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
