A Ptk. tulajdonjogi szabályai jelentős mértékben építenek a II. világháború előtti magánjogi törvénytervezetek és bírói gyakorlat eredményeire. A hatályos szabályozás a magyar magánjogi kodifikációs kísérletek eredményeit tekintve szerves fejlődés eredménye. A Ptk. tulajdonjogi szabályai jól illeszkednek abba a folyamatba, amely a Ptk. 1900-as tervezetétől kezdve egyre letisztultabb és a gyakorlatban egyre inkább alkalmazható, a dologi jog sajátosságaihoz képest nyitott és rugalmas szövegtervezeteket eredményezett. A Ptk. ideológiai háttereként jelentkező tulajdoni szemlélet a szabályozás alapvető szerkezetét nem érintette, a szabályozás szintjén csupán néhány, időközben többségében már hatályon kívül helyezett rendelkezésben jelent meg. A Ptk. tulajdonjogra vonatkozó szabályozása a magánjog absztrakt természeténél fogva nem kötött a tulajdon elosztásának módjához, az a piacgazdaság rendszerében is alkalmazhatónak bizonyult.
A Javaslat Dologi jogi Könyvének megalkotása során ezért nincs szükség átfogó, a szabályozás alapjait érintő reformra. A hatályos szabályoktól való eltérés elsősorban ott indokolt, ahol a bírói gyakorlat egyes elveket a törvényi megfogalmazhatóság szintjén, állandósult módon követett, illetőleg ahol a bírói gyakorlat olyan megoldásokat és szempontokat fogadott el és alkalmazott, amelyek a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyokkal összeegyeztethetetlenek (a közös tulajdonra vonatkozó szabályok alkalmazása kapcsán mindegyikre van példa); ahol a szabályozás további egyszerűsítésének lehetősége merült fel; továbbá ahol a forgalomban résztvevők érdekeinek védelme új szempontok szerinti szabályozást tett szükségessé (a jogcímmel megerősített birtokvédelem megszüntetése az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése érdekében, az ingatlan-nyilvántartásban bízó, jóhiszemű vevők fokozott védelme).
A dologi jog (az ún. vagyoni státusjog) a vagyonjog viszonylagos stabilitását biztosítja, amelyre a szerződések nagyobb flexibilitása épülhet. A dologi jogviszonyok természetéből következik, hogy a dologi jog szabályai az érintett felek egyező akaratával sem tehetők félre. Dologi jogot csak a Ptk hozhat létre (típuskényszer), és a dologi jogok tartalmi szabályozása is főszabályként kötelező. A dologi jogviszonyok - szemben a kötelem relatív szerkezetével - abszolút szerkezetűek, bizonyos mértékben kirekesztő jellegűek, a kívülállók számára negatív tartalmúak, jogvédelmi eszközeik erga omnes hatályúak.
Átfogó nemzetközi tendencia a dologi és a kötelmi jogviszonyok közötti merev határok oldódása. Adott esetben egy és ugyanazon gazdasági viszony kifejezhető dologi és kötelmi jogviszonyként egyaránt - természetesen más-más előnyökkel és hátrányokkal.
A dologi jog ezen, vagyonjogot megalapozó jellegéből két technikai megoldás következik a Javaslatban:
a) Az igen széles körű kötelmi jogi szabályozáshoz képest a dologi jogi rész viszonylag szűkebb terjedelmű. Ez eddig is így volt, és ez nemcsak az 1959-es Ptk.-ra, hanem az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv Javaslatára (Mtj.) is jellemző. (A Ptk. III. Része eredetileg a 88. §-tól a 197. §-ig terjedt, tehát valamelyest meghaladta a paragrafusok száma a százat, ehhez képest a kötelmi jogi rész mintegy négyszáz §.) A dologi-kötelmi arány a Javaslatban sem lehet lényegesen eltérő a korábbihoz képest. (A kötelmi jog nagyobb terjedelme jellemzi egyébként a főbb külföldi kódexeket is.)
b) A dologi jogi rész igen szoros összefüggésben van a személyekre vonatkozó résszel: a jogalanyiság a polgári árutermelő társadalmakban elsődlegesen a tulajdonosi minőség perszonifikációja. Ebből következik, hogy a tulajdonformákra vonatkozó külön szabályozás csökkenése a dologi jogi részben a jogi személyekre vonatkozó fejezetben az egyes jogi személyekre irányadó szabályozás csökkenésére is vezet (természetesen ellentétes irányú kölcsönhatás is van). Következik továbbá az is, hogy bizonyos témák - így elsősorban az állam jogalanyisága és az állami köztulajdon, az alapítvány és az egyesület jogalanyisága és tulajdona, a köztestület és a közalapítvány jogalanyisága és tulajdona - csak a személyi és a dologi jogi szabályozás egységében kezelhetőek.
Az 1990 körül bekövetkezett politikai és társadalmi rendszerváltozás a Ptk.-nak a jogi személyekre és a tulajdonjogra vonatkozó részeit érintette eddig a legjobban. A változások részben a Ptk.-t módosító különböző törvények, részben az alkotmánybírósági gyakorlat nyomán következtek be. A Javaslat Dologi jogi Könyvet tartalmaz, amely a tulajdonjog magánjogi szabályai mellett magában foglalja a korlátozott, ún. idegen dologbeli jogok normáit is. A Ptk. szerkezetéhez képest további változást jelent, hogy a Javaslat a zálogjogi és az óvadékra vonatkozó szabályozást a Dologi jogi Könyvben, a korlátolt dologi jogok körében helyezi el, a használati jogok előtt, külön címben. Ezt a változtatást elsősorban az indokolja, hogy a zálogjog - többszöri reformon átesett - szabályozása ma már sokkal inkább dologi jogi jelleget ölt. A zálogjog kettős, dologi és kötelmi jogi jellegének elfogadása mellett a zálog szerepének átalakulása, a záloggal kapcsolatos szabályozási igények dologi természete a zálogjog és a szintén dologi biztosítéki szerepet betöltő óvadék Dologi jogi Könyv keretében való szabályozását teszik indokolttá.
A Javaslat Dologi jogi Könyve nem öleli és nem is ölelheti fel a vagyoni viszonyok összességét. Egyrészt absztrakt természeténél fogva nem játszik szerepet a javak elosztásában, másrészt pedig a dologi jogi, illetőleg tulajdonjogi szabályozás sajátossága az erős komplexitás, ami részben abban mutatkozik meg, hogy a magánjogi kódexeken kívüli jogszabályok közjogi és magánjogi vonatkozásban is nagyon sok tulajdonjogi szabályt tartalmaznak. A kodifikáció egyik feladata annak meghatározása, hogy ezek közül melyeket szükséges a Javaslatba emelni (és azokat az általánosság mely szintjén helyes megfogalmazni), és melyek azok, amelyeket a kódexen kívüli egyéb jogszabályokra kell hagyni. A komplexitás ezen túlmenően a kódexen belül is jelentkezik. Az általános, valamennyi jogviszonyra alkalmazandó szabályok a dologi jogi jogviszonyok körében is érvényesülnek, így például a joggal való visszaélés tilalmának legjelentősebb alkalmazási területe éppen a dologi jogi jogviszonyok köre. Valójában a tulajdonjogi szabályozás részét képezik a házassági vagyonjog különös szabályai is, és bizonyos kérdéseket a dologi forgalom során a szerződési jog szabályainak segítségével lehet megoldani (lásd: tilos szerződések). A Javaslat Dologi jogi Könyve azonban a törvénykönyv szintjén sem öleli fel a vagyoni viszonyok teljességét. A vagyoni viszonyoknak a kódex szintjén való szabályozása a dologi jogi és a kötelmi jogi szabályozás együttes feladata. Bár e két jogterület elhatárolandó, mégsem független egymástól. Számos olyan jogintézmény van jelenlegi szabályozásunkban is, amely dologi jogi és kötelmi jogi vonásokat egyaránt hordoz, és amelyek dologi jogi vagy kötelmi jogi szabályozása elvileg egyaránt kielégítő megoldást nyújthat (például zálogjog, ingatlanok időben osztott használata, vagyonkezelés). Ezek a jogintézmények az uralkodónak tekinthető sajátosságaik vagy a forgalmi szempontok alapján szabályozhatóak a dologi jogi vagy a kötelmi jogi rendelkezések körében (például képviseleti elem hangsúlyozása bizománynál, a bérleti jogviszony fennmaradása a tulajdonos személyében történt változás esetén).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
