Berczeli Sándor[1]: A BREXIT hatása Magyarország és az Egyesült Királyság büntetőjogi együttműködésére (JURA, 2022/2., 76-92. o.)

I. Bevezetés

Az Európai Unió fejlődésének, az idő előrehaladtával mindinkább elmélyülő integrációnak első és jelentős megbicsaklásaként tekinthetünk a Brexitre, azaz arra, hogy az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót. Az Egyesült Királyság a 2016. júniusban megtartott - nem ügydöntő - népszavazást követően, amelynek során 51,89%-os aránnyal a távozást támogató szavazók kerültek többségbe a "maradás párti" 48,11% szavazó ellenében, 2017. március 29-én hivatalosan is bejelentette azon szándékát, hogy kilép az Európai Unióból, ezzel elindítva az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke szerinti eljárást. Erre, az Európai Unió életében példátlan eseményre hosszas huzavona után, 2020. január 31-én került végül sor, azaz az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból.

A kilépés pillanatában azonban a közösségből távozó tagország és az unió közötti kapcsolatok rendezését csak elodázták a felek a Kilépési Megállapodás[1] megkötésével, további időt nyerve a kompromisszumos megoldás megtalálása és a beláthatatlan következményekkel fenyegető, megállapodás nélküli, úgynevezett "hard Brexit" elkerülése érdekében.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság európai integráció iránti elkötelezettsége korábban sem volt egyértelmű és az EUMSZ-hez fűzött, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon, és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv erre lehetőséget biztosított volna, az Egyesül Királyság az uniós büntetőjogi együttműködést illetően élt az opt-in lehetőségével[2] és a büntetőügyeket érintő igazságügyi együttműködés valamennyi uniós eszköze alkalmazható volt a szigetország tekintetében. Ez az állapot változott meg gyökeresen a Brexittel.

Már az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerinti eljárás megindítása, azaz az Egyesült Királyságnak az Európai Unió elhagyására vonatkozó szándékának hivatalos bejelentése is kérdésessé tette az uniós bűnügyi együttműködés instrumentumai, konkrétan az európai elfogatóparancs alkalmazhatóságát a távozni szándékozó tagállam tekintetében. Az ír Legfelsőbb Bíróság (High Court) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján az Európai Unió Bírósága 2018. szeptember 19-én a C-327/18. PPU. sz. ügyben kihirdetett ítéletében úgy foglalt állást, hogy az EUSZ 50. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha ez alapján

- 76/77 -

valamely tagállam bejelenti a kilépésre vonatkozó szándékát, az önmagában nem jár azzal a következménnyel, hogy az ezen tagállam által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását a végrehajtó tagállamnak meg kellene tagadnia, vagy annak végrehajtását el kellene halasztania a kibocsátó tagállam Európai Unióból való kilépését követően alkalmazandó jogi szabályozás meghozatalának időpontjáig. Az alapügyben az Egyesült Királyság bíróságai RO ellen emberölés, szándékos gyújtogatás és erőszakos közösülés elkövetése miatt összesen két európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, amelynek eredményeként RO-t Írországban elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték. RO a letartóztatásának elrendelését követően az Egyesült Királyságba történő átadásával összefüggésben kifogásokat terjesztett elő. Hivatkozott egyrészt arra, hogy amennyiben az észak-írországi Maghaberry börtönbe kerül, ott embertelen és megalázó bánásmódnak lehet kitéve, illetve azzal is érvelt, hogy az Egyesült Királyság által az EUSZ 50. cikke alapján bejelentett, az Európai Unióból való kilépési szándékára tekintettel felmerül annak veszélye, hogy az Egyesült Királyságban a kilépést követően nem fognak többé tiszteletben tartani számos olyan jogot (például: a fogva tartás beszámításához, a specialitás elvének érvényesítéséhez, a további átadás, kiadatás korlátozásához való jog), amely őt a Charta és a Kerethatározat alapján megilleti. A Bíróság RO kifogásait nem találta megalapozottnak és leszögezte, hogy abban az esetben, ha a konkrét európai elfogatóparanccsal érintett személy tekintetében nem állnak fenn komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okok annak feltételezésére, hogy a kibocsátó tagállam Európai Unióból való kilépését követően ezt a személyt megfosztják az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a 2009/299/IB kerethatározattal módosított 2002/584/IB kerethatározatban elismert jogaitól, a végrehajtó tagállam az európai elfogatóparancs végrehajtását nem tagadhatja meg, amíg a kibocsátó tagállam az Európai Unió tagja.

A kilépési folyamat egészét, így a kilépés időpontját és - a jelen tanulmány szempontjából relevanciával rendelkező - a bűnügyi együttműködés során alkalmazandó jogot illető bizonytalanságot jól mutatja a fenti ügyben Maciej Szpunar 2018. augusztus 7-én ismertetett főtanácsnoki indítványának bevezetője, amelynek 1. pontjában így fogalmaz a főtanácsnok: "Tudjuk, hogy szinte semmi sem tudható az Európai Unió, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) közötti jogviszony jövőjéről."

A kilépési folyamatot övező nagy fokú bizonytalanságot tanúsítja továbbá az is, hogy a kilépési megállapodás megkötését megelőzően, amikor még mindössze az Egyesült Királyság vezető politikusai által végső dátumként meghatározott 2019. október 31-i kilépési időpont volt terítéken, az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságai a 2008/909/IB kerethatározat szerint folyamatban lévő szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának átvétele miatt folyamatban lévő ügyekben megkereséssel éltek az Európai Unió tagálla-

- 77/78 -

maival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (EUtv.) IX/A. Fejezet szerinti eljárás lefolytatására kizárólagos hatáskörrel és illetőséggel rendelkező Fővárosi Törvényszék felé, amelyekben kifejezésre juttatták azon kérésüket, hogy a jogerősen szabadságvesztésre ítélt magyar állampolgárok ügyében ne csak a szabadságvesztés büntetés átvételének tárgyában szülessen döntés 2019. október 31-ét megelőzően, hanem a fogvatartott személyek tényleges átadása is valósuljon meg, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság hatóságainak értelmezése szerint amennyiben a kilépés időpontjáig az átadással kapcsolatos kérelem alapján nem kerül sor a fogvatartott átadására, az eljárást nem lehet tovább folytatni és a folyamatot vagy az "Európa Tanács Egyezménye"[3], vagy más egyezmény alapján újra kell indítani. Amint most már látjuk, a kilépésre nem 2019. október 31-én került sor, és a kilépés időpontját követően az átmeneti időszakban továbbra is alkalmazandóak voltak a bűnügyi együttműködés uniós instrumentumai a megkötött Kilépési Megállapodás alapján. Feltételezhetjük, hogy a fenti megkeresést nem kizárólag a Fővárosi Törvényszék - ahol a megkeresés időpontjában mindösszesen 5 ilyen folyamatban lévő ügy volt -, hanem valamennyi uniós tagállam hatáskörrel és illetőséggel rendelkező igazságügyi hatósága megkapta.

Jelen tanulmány célja, hogy az előzmények, azaz a Kilépési Megállapodás rendelkezéseinek ismertetését követően - elsődlegesen a legjelentősebb és leginkább alkalmazott instrumentumnak, azaz az európai elfogatóparancsot kiváltó új eszközre fokuszálva - röviden bemutassa, hogy az Európai Unió és az Egyesülti Királyság között megkötött Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás a felek közötti bűnügyi együttműködését illetően milyen új rendszert hozott létre és hogy ez az új rendszer miképp hatott a hazai büntetőjogi tárgyú jogalkotásra.

1. Az európai elfogatóparancs jelentősége és az Egyesült Királyság kiemelt szerepe

Az európai elfogatóparancsot megelőzően az Európai Unió tagállamai közötti kiadatási szabályokat a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei; a közös államhatárokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i schengeni megállapodás, az Európai Unió tagállamai közötti egyszerűsített kiadatási eljárásról szóló, 1995. március 10-i egyezmény, valamint az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, 1996. szeptember 27-i egyezmény rendezte. A mindinkább elmélyülő európai integráció, különösen az 1999. május 1-jén hatályba lépő amszterdami szerződés, amely az Európai Uniót a szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térségévé nyilvánította, elengedhetetlenné tette a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés hatékonyabb intézményeinek kidolgozását annak érdekében, hogy a határokon átnyúló bűnözéssel szembeni küzdelem eredményes lehessen. Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti

- 78/79 -

átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB tanácsi kerethatározat alapján az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.

Az európai elfogatóparancs bevezetésével a tagállami hatóságok egy, a nemzetközi jogból ismert kiadatási eljárásnál gyorsabb és hatékonyabb, formalizált, a diplomáciai szintet nélkülöző eljárási rendet alkalmazhatnak. Az átadás tulajdonképpen tekinthető egy "informalizált" kiadatásnak is, ahol a tagállamok igazságügyi hatóságai önállóan döntenek a keresett személy másik tagállam igazságügyi hatóságának történő átadása kérdésében.

A kerethatározat és annak rendelkezéseit a magyar belső jogba átültető EUtv. a korábbi hosszadalmas eljárás helyett rövidebb határidőket írt elő, lehetővé teszi, hogy a terhelt beleegyezzen az átadásba (egyszerűsített átadás), aminek eredményeként az európai elfogatóparancs bevárása nélkül, az átadásról szóló döntés meghozatalától számított 10 napon belül sor kerülhet a keresett személy átadásra és bizonyos bűncselekményi kategóriák esetén (ún. katalogizált bűncselekmények) szükségtelen a kettős büntethetőség vizsgálata is, illetve a tagállamok többé nem tagadhatják meg saját állampolgáraik átadását, kivéve, ha a tagállam vállalja, hogy maga hajtja végre a keresett személyre kiszabott szabadságvesztés-büntetést. Jól szemlélteti az európai elfogatóparancs jelentőségét az az egyszerű számadat, miszerint 2017-ben a tagállami igazságügyi hatóságok összesen 17491 európai elfogatóparancsot bocsátottak ki és ugyanezen évben a végrehajtott európai elfogatóparancsok száma 6317 volt.

Mára az is elmondható az Európai Tanács - az uniós igazságügyi együttműködés sarokkövének tekintett - tamperei következtetéseiben lefektetett kölcsönös elismerés elvéből a 2001. szeptemberi Egyesült Államokat ért terrortámadások hatására rendkívül gyorsan "szárba szökkent" európai elfogatóparancsról, hogy nemcsak a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés legtöbbet alkalmazott eszköze, hanem az Európai Unió Bíróságának döntései által leginkább kikristályosodott instrumentuma is.

Azon túlmenően, hogy az európai elfogatóparancs az uniós igazságügyi együttműködés legkiforrottabb és leggyakrabban alkalmazott eszköze, az Egyesült Királyság érintettsége különösen figyelemreméltó az összes európai elfogatóparancs tekintetében Ahogy korábban már említésre került, 2017-ben a tagállami igazságügyi hatóságok összesen 17491 európai elfogatóparancsot bocsátottak ki és ugyanebben az évben a végrehajtott európai elfogatóparancsok száma 6317 volt. Ezen belül a brit National Crime Agency által szolgáltatott statisztikai adatok[4] szerint az Egyesült Királyságban 2017-ben a más tagállamok által kibocsátott európai elfogatóparancsok alapján 1510 letartóztatásra és 1164 átadásra került sor, míg az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságai által ugyanebben az év-

- 79/80 -

ben kibocsátott 278 európai elfogatóparancs alapján 201 letartóztatásra és 183 átadásra került sor.

1. táblázat

A National Crime Agency 2009-2018 közötti adatai[5] az Egyesült Királyság hatóságai által kibocsátott európai elfogatóparancsok számát illetően ld. az 1. táblázatot.

Ugyanerre az időszakra vonatkozóan a más tagállamok által kibocsátott európai elfogatóparancsok, illetve az ezek alapján az Egyesült Királyságban foganatosított letartóztatások számait pedig ld. a 2. táblázatban.

Ezek a számok azonban sokkal beszédesebbé válnak, ha kontextusba helyezzük őket. A 2017-es adatok[6] alapján az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságai csupán 278 európai elfogatóparancsot bocsátottak ki. Összehasonlítva a Német Szövetségi Köztársaság ugyanerre az időszakra vonatkozó 3753, Lengyelország 2432, vagy akár Románia 1350 és Magyarország 1376 kibocsátott európai elfogatóparancsával jól látható, hogy kibocsátó tagállamként az Egyesült Királyság nem tekinthető kifejezetten aktívnak. A más tagállamok által kibocsátott elfogatóparancsok alapján végrehajtott letartóztatások és átadások azonban már teljesen más megvilágításba helyezik az Egyesült Királyság és az európai elfogatóparancs intézményének kapcsolatát. Míg 2017-ben a más tagállamok által kibocsátott európai elfogatóparancsok alapján az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságai 1510 letartóztatást hajtottak végre és 1164 esetben került sor átadásra - a korábbi összehasonlítás mentén haladva - Németország 1196 átadással, Lengyelország 320 letartóztatással és 219 átadással, Románia 853 letartóztatással és 802 átadással, végül Magyar-

2. táblázat

- 80/81 -

ország 313 letartóztatással és 242 átadással szerepel a már e helyütt több alkalommal hivatkozott statisztikában és Spanyolország 818 letartóztatása, illetve 676 átadása, valamint Franciaország 643 letartóztatása és 446 átadása is eltörpül az Egyesült Királyság számai mellett. Bátran feltételezhetjük, hogy az Egyesült Királyság magas számadatai az európai elfogatóparancsok alapján történő letartóztatásokat és átadásokat illetően - legalább részben - a fentebb első tényezőként említett nagyszámú, az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárra vezethetők vissza.

A fenti adatokat látva az semmiképpen sem állítható, hogy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból és ezzel az uniós bűnügyi együttműködés eszközeinek, így az európai elfogatóparancsnak a "feladása" - annak egyenértékű eszközzel történő helyettesítése esetén - a határokon átívelő bűnözéssel szembeni hatékony fellépést ne érinthette volna jelentékenyen.

II. A Kilépési Megállapodás büntetőjogi együttműködést érintő rendelkezései

A kilépést végül sikerült a feleknek szabályozott keretek közé szorítani. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság által elfogadott Kilépési Megállapodás[7] értelmében a kilépést egy majd egyéves átmeneti időszak követte. Ez az átmeneti időszak a megállapodás 126. cikke alapján 2020. december 31-ig tartott. A megállapodásnak a büntetőjogi együttműködést illető rendelkezései úgy foglalhatók össze, hogy ebben az átmeneti időszakban az Egyesült Királyságban továbbra is az uniós jogot kellett alkalmazni, az uniós jogban a tagállamok körébe az Egyesült Királyságot továbbra is bele kellett érteni. A jelen tanulmány szempontjából releváns, a folyamatban lévő büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket a megállapodás 3. része V. címének 62-65. cikkei tartalmazzák. Ezek a rendelkezések kimondják, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a büntetőügyekben alkalmazható Európai Uniós eszközök az átmeneti időszak lejártáig továbbra is érvényben maradnak és alkalmazandók az Egyesült Királyság tekintetében. Így az igazságügyi együttműködés során ebben az időszakban - a legfontosabb, jelen írás fő tárgyát is képező, a Tanács európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002/584/ IB kerethatározatán túlmenően - a tagállamoknak nem kell lemondaniuk az alábbi eszközök alkalmazásáról sem:

- az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény és annak 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve,

- a Tanács 2003/577/IB kerethatározata a vagyonnal vagy bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (EUtv. VI. Fejezet),

- 81/82 -

- a Tanács 2005/214/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról (EUtv. IX/C. Fejezet),

- a Tanács 2006/783/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról (EUtv. IX/D. Fejezet),

- a Tanács 2009/829/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról (EUtv. V. Fejezet),

- a Tanács 2008/909/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról (EUtv. IX/A. Fejezet),

- a Tanács 2008/675/IB kerethatározata az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről (EUtv. VIII. Fejezet),

- a Tanács 2009/315/IB kerethatározata a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról (2009. évi XLVII. törvény III., V/A., VI. Fejezet),

- az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről (Btk. XIX. Fejezet),

- az Európai Parlament és a Tanács 2011/99/EU irányelve az európai védelmi határozatról (EUtv. XI. Fejezet),

- az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU Irányelve a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról (EUtv. IV. Fejezet)

Az európai elfogatóparancs sok erénye közül az egyik, hogy a tagállamok nem tagadhatják meg saját állampolgáraik átadását, kivéve, ha a végrehajtó tagállam vállalja, hogy maga hajtja végre a keresett személyre kiszabott szabadságvesztés-büntetést. A megállapodás 185. cikk harmadik bekezdése azonban lehetővé tette az Unió bármely tagállamának, hogy a saját nemzeti jogának alapvető elveivel kapcsolatos indokokra hivatkozva kijelentse: az átmeneti időszak alatt az európai elfogatóparancs végrehajtása mellőzésének a 2002/584/IB kerethatározatban említett indokain túlmenően a végrehajtó igazságügyi hatóságai megtagadhatják saját állampolgáraiknak az európai elfogatóparancs alapján történő átadását az Egyesült Királyság részére. Ilyen nyilatkozat a Német Szövetségi Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Szlovén Köztársaság tett, azaz e tagállamok végrehajtó igazságügyi hatóságai megtagadhatják saját állampolgáraik európai elfogatóparancs alapján

- 82/83 -

történő átadását az Egyesült Királyság részére.[8] Ugyanezen rendelkezés lehetőséget biztosított az Egyesült Királyság részére is, hogy a fentiek szerinti nyilatkozat kézhezvételétől számított 1 hónapon belül kijelentse, hogy végrehajtó igazságügyi hatóságai a nyilatkozatot tevő tagállam tekintetében ugyancsak megtagadhatják az Egyesült Királyság állampolgárainak átadását. Ezzel a lehetőséggel azonban az Egyesült Királyság az említett három tagállam egyike vonatkozásában sem élt.

Mivel a Kilépési Megállapodás rendelkezései egyértelművé tették, hogy az átmeneti időszak alatt az uniós büntetőjogi együttműködés eszközei az Egyesült Királyság tekintetében továbbra is alkalmazandóak semmilyen jogalkotási tevékenységet nem indukált, az EUtv. módosítására nem került sor.

A gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy az átmeneti időszak alatt a megállapodásban foglaltakra figyelemmel az büntetőjogi együttműködés uniós eszközei, különösen az európai elfogatóparancs alkalmazása problémamentes volt. A Fővárosi Törvényszék Nemzetközi Csoportjának adatai[9] alapján a kilépés időpontjától az átmeneti időszak lejártáig, azaz 2020. január 31-től 2020. december 31-ig bezárólag mindösszesen 7 esetben került sor arra, hogy az Egyesült Királyság által kibocsátott európai elfogatóparancs alapján eljárva kellett egy terhelt átadásának tárgyában döntenie a törvényszéknek. Az átadás tárgyában született határozatok indokolásának döntő többségében a törvényszék hivatkozott a "BREXIT-megállapodás" 62. cikkére, és ezen esetekben rögzítette, hogy a megállapodás alapján 2020. december 31-ig továbbra is az európai elfogatóparancs alapján kell együttműködni az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságaival.

Ugyanezen időszak alatt az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságaitól szabadságvesztés büntetés- végrehajtásának átadása céljából a 2008/909/IB kerethatározat rendelkezései alapján kiállított 8. számú tanúsítvány hat esetben érkezett a Fővárosi Törvényszékhez[10] és ezen ügyekben egy kivételével - mivel a szabadságvesztés büntetés átvételének az EUtv.-ben meghatározott egyéb feltételei fennálltak - a büntetés átvételére ugyancsak sor kerülhetett. A törvényszék e határozatok nagy részének indokolásában is kitért arra, hogy az "EU-BREXIT" megállapodás rendelkezései értelmében a 2020. december 31. napjáig Nagy-Britanniában fogvatartott magyar állampolgárok büntetés-végrehajtásának átvételekor az EUtv. szabályai alkalmazandóak.

A Kilépési Megállapodásban megjelölt átmeneti időszak lejárta utáni, 2021. január 1-jével kezdődő új időszakra vonatkozóan hosszú ideig úgy tűnt, hogy - új megállapodás hiányában - az európai elfogatóparancs és a magyar jogalkalmazó szempontjából az EUtv. alkalmazhatósága megszűnik, és az Egyesült Királyság a továbbiakban a bűnügyi együttműködés tekintetében "harmadik országnak" lesz tekintendő és ezért az európai elfogatóparancs helyett ismét a nemzetközi elfogatóparancs alkalmazásával a magyar jogalkalmazónak "vissza" kell térnie a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről

- 83/84 -

szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) rendelkezéseinek alkalmazásához és a bűnügyi együttműködés alapja a büntetőeljárás lefolytatása, vagy jogerősen kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának átadása-átvétele tekintetében a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei[11], valamint a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény[12] lesz.

III. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás büntetőjogi együttműködést érintő rendelkezései

A Kilépési Megállapodásban meghatározott átmeneti időszak lejártát követően alkalmazandó szabályokra vonatkozó "végleges" megállapodás megkötésére végül az utolsó utáni pillanatban került sor, melyet jól szemléltet, hogy a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás[13] megkötésének bejelentésére 2020. december 24-én, a karácsonyi ünnepeket megelőző legvégső napon került sor. A magyar szövegváltozatot tekintve mellékletekkel együtt 1449 oldalas (végső, az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2021.4.30-i, L 149/1526 számában már 2530 oldalasra hízott) megállapodás messze nem biztosítja az együttműködésnek azt a szintjét, amely az Egyesült Királyság európai uniós tagságának idején jellemezte a két fél viszonyát, jóval túlmutat azonban a hagyományos szabadkereskedelmi megállapodások keretén, és szilárd alapot teremt az Európai Unió és az Egyesült Királyság az együttműködés folytatására.

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás közjogi értelemben - az Európai Unió által kötött - nemzetközi szerződés, amely az uniós jog részét képezi, így Magyarországon az uniós jog részeként, belső jogként érvényesül, és közvetlen hatállyal rendelkezik. Jogi természete az Alaptörvény E) Cikkéből ered.[14] Az uniós jog elsőbbségének elve alapján - esetleges jogszabállyal való ütközés esetén - ezen nemzetközi szerződések alkalmazása szükséges. A megállapodásban foglaltakat a Tanács (EU) 2020/2522 Határozatának[15] 12. cikke értelmében kölcsönösségi alapon ideiglenes jelleggel 2021. január 1-jétől alkalmazni kell a hatálybalépésükhöz szükséges eljárások lezárásáig is.

Míg a Kilépési Megállapodás gyakorlatilag az uniós szabályok alkalmazását írta elő az Egyesült Királyság tekintetében 2020. december 31-ig, a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás szakított a korábbi jogi szabályozással, és önálló, közvetlenül alkalmazandó szabályrendszert vezetett be.

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás Harmadik része tartalmazza a bűnüldözési együttműködés és a büntetőügyekben folyatott igazságügyi együttműködés szabályait. A megállapodás a bűnügyi együttműködés területén egy "kétosztatú" rendszert hoz létre. A Megállapodás mellékletének elnevezésére figyelemmel praktikusan 43. melléklet[16] szerinti

- 84/85 -

átadás[17], illetve a Befagyasztás és elkobzás[18] a megállapodás rendelkezései által szabályozott önálló jogintézmények, míg a kölcsönös jogsegélykérelmekre[19] és a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréje[20] tekintetében az Egyesült Királyság és az EU tagállamainak kapcsolatát az uniós eszközök előtti időre visszatérve, a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyveinek, különösen a második, 2001. november 8-án Strasbourgban kelt kiegészítő jegyzőkönyvnek a rendelkezései szabályozzák a továbbiakban, melyet a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás csak kiegészít.

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás ugyanakkor nem teljeskörű, nem tartalmaz például semmiféle rendelkezést az elítélt személyek átadására vonatkozóan. A 2008/909/ IB tanácsi kerethatározat 2021. január 1-jétől nem alkalmazható - kivéve, ha az átadás iránti megkeresés a végrehajtó igazságügyi hatósághoz 2020. december 31-ig bezárólag megérkezett - így ezen időponttól a tárgykörben az elítélt személyek átszállításáról szóló, Strasbourgban, 1983. március 21-én kelt Egyezmény és annak 1997. december 18-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve az irányadó.

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás részletes szabályai alapján az átmeneti időszak lejártát követően is fennmarad a kapcsolat és az együttműködés az Európai Unió és intézményei, illetve az Egyesült Királyság között a dns-adatok, ujjnyomatok

és gépjármű nyilvántartási adatok kölcsönös hozzáférhetősége, az operatív információk terén, az Europol-t és az Eurojust-ot illetően és a bűnügyi nyilvántartásból származó információk államok közötti cseréje a továbbiakban is elektronikus úton, az ECRIS-en[21] keresztül történik.

1. Az átadás új rendszere

Ahogyan már korábban említettük, az államok közötti nemzetközi bűnügyi együttműködés sarokköve mindig is a kiadatás volt, így a büntetőjogi együttműködést illetően a legjelentősebb kérdésnek az volt tekinthető, hogy az átmeneti időszak lejártát követően mi lesz a sorsa a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés legtöbbet alkalmazott eszközének, az "informalizált" kiadatásnak[22] is nevezhető átadásnak, azaz az európai elfogatóparancsnak. A Megállapodás megkötését megelőzően az angol sajtó kétkedve fogadta[23] az Egyesült Királyság azon szándékát, miszerint - az Európai Unió Norvégiával és Izlanddal kötött megállapodásához[24] hasonló - külön átadási megállapodást kíván kötni, felhívva a figyelmet arra, hogy az Európai Unió Norvégiával és Izlanddal 2006-ban kötött megállapodásának 2019. november 1-jei hatályba lépéséhez 13 évnek kellett eltelnie. A Megállapodás átadással kapcsolatos része rácáfolt a kétkedőkre és az Egyesült Királyság és az Európai Unió között 2021. január 1-jétől az átadásokat tekintve egy az európai elfogatóparancsnál "kevesebb" a hagyományos nemzetközi elfogatóparancs útján történő kiadatási rendszernél mégis jóval

- 85/86 -

gyorsabb és hatékonyabb, az Európai Unió Norvégiával és Izlanddal kötött megállapodásához nagymértékben hasonló rendszert sikerült megalkotni. A Megállapodás szabályai sommásan akként foglalhatóak össze, hogy azok nagymértékben leképezik az európai elfogatóparancsra vonatkozó szabályokat és szinte teljes egészében megegyeznek az Európai Unió Norvégiával és Izlanddal kötött átadási megállapodásában foglalt szabályokkal.[25]

Az elfogatóparancs kibocsátására a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 43. mellékletében szereplő formanyomtatvány szolgál, amely így a magyar jogalkalmazás számra egy speciális nemzetközi elfogatóparancsnak és egyben ahhoz kapcsolódó kiadatási kérelemnek tekinthető - mint majd később látni fogjuk 2022. január 1-jétől külön elnevezéssel - és a kibocsátásának előfeltételeire az Nbjt. 32. § (1)-(5) bekezdésében foglalt szabályok az irányadók. A már korábban, 2021. január 1-jét megelőzően kibocsátott európai elfogatóparancsok mellett az új elfogatóparancs kibocsátása szükségtelen, hiszen Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás szerint az új szabályok alkalmazandóak azon európai elfogatóparancs esetén is, amelyek az átmeneti időszak lejárta előtt kerültek kibocsátásra, ha az európai elfogatóparancs alapján a keresett személy letartóztatására 2020. december 31-e után került sor.[26]

Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002/584/IB kerethatározat (továbbiakban: EEP kerethatározat) szabályaihoz képest alapvető eltérést jelent, hogy fő szabály szerint valamennyi bűncselekmény esetén vizsgálandó a kettős büntethetőség. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás tartalmazza az EEP kerethatározat szerinti 32 bűncselekményi kategóriát[27], melyeket illetően európai elfogatóparancs esetén, - ha a büntetési tétel felső határa a 3 évet eléri - a kettős büntethetőség nem vizsgálható, azonban a kettős büntethetőség vizsgálatának mellőzése nem a fő szabály, annak előfeltétele, hogy az Egyesült Királyság és - bármely tagállama nevében - az Unió értesítse a bűnüldözési és igazságügyi együttműködéssel foglalkozó szakbizottságot arról, hogy viszonossági alapon nem kívánja ezen bűncselekmények tekintetében a kettős büntethetőség vizsgálatát.

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás rögzíti, hogy az elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy a végrehajtó állam a bűncselekményt politikai bűncselekménynek, politikai bűncselekménnyel kapcsolatos bűncselekménynek vagy politikai indíttatású bűncselekménynek tekintheti, illetve azon az alapon sem, hogy a keresett személy a végrehajtó állam állampolgára. Az EEP kerethatározat szabályaihoz képest eltérést jelent ugyanakkor az a lehetőség, hogy ezen esetekben - az első esetben bizonyos keretek között, a második esetben további feltételek teljesülése esetén - az Egyesült Királyság, és bármely tagállama nevében az Unió értesítheti a bűnüldözési és igazságügyi együttműködéssel foglalkozó szakbizottságot arról, hogy az átadás végrehajtását mégis megtagadja.

- 86/87 -

Mivel az Egyesült Királyságnak 2021. január 1-jétől már nincs hozzáférése a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS) a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás a 608. Cikkben külön rendelkezik arról, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság az elfogatóparancsot közvetlenül is továbbíthatja a végrehajtó igazságügyi hatóságnak, vagy kérheti az Interpol segítéségét az elfogatóparancs továbbításához.

2. Befagyasztás és elkobzás

A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás büntetőjogi együttműködésre vonatkozó része által létrehozott második önálló jogintézmény a befagyasztás[28] és elkobzás intézménye. Ezen új jogintézmény felváltja a vagyonnal vagy bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló 2003/577/IB tanácsi kerethatározatot, a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006/783/ IB tanácsi kerethatározatot, illetve az ENYH Irányelv[29] rendelkezéseit a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél vezetett számlákat és azon végzett műveletekre vonatkozó információk beszerzését illetően. A befagyasztásra és elkobzásra vonatkozó új jogintézmény szabályait - az Európai Unió tagállamait illetően 2020. december 19-étől alkalmazandó és ezzel a 2003/577/IB tanácsi kerethatározatot és 2006/783/ IB tanácsi kerethatározatot felváltó - az Európai Parlament és a Tanács befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2018/1805 Rendeletében foglaltak ihlették. A befagyasztást vagy lefoglalást eredményező ideiglenes intézkedés, illetve a vagyonelkobzás végrehajtását és megkeresett állam általi elrendelése iránti megkereséseket a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 46. Melléklete[30] szerinti formanyomtatványon kell előterjeszteni, melynek fogadására jogosult központi hatóság eltérő Anglia, Wales és Észak-Írország, illetve Skócia tekintetében.[31]

3. Kölcsönös jogsegély

2021. január 1-jétől az Egyesült Királyság tekintetében az ENYH Irányelv[32] alkalmazhatósága - a folyamatban lévő jogsegélykérelmeket leszámítva - megszűnt. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás értelmében a kölcsönös jogsegélykérelmek esetében nem jön létre önálló - az átadáshoz, vagy a befagyasztáshoz és elkobzáshoz hasonló - jogi eszköz, azaz a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás nem felváltja, hanem csupán kiegészíti a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményt és annak kiegészítő jegyzőkönyveit, azaz jogsegélykérelem előterjesztése, vagy teljesítése esetén ezen egyezmény és a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás rendelkezései együtt alkalmazandóak. A kölcsönös jogsegély kérelmek előterjesztésére egy, a jövőben kidolgozásra kerülő formanyomtatványon kell majd, hogy sor kerüljön, melyet a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás rendelkezései

- 87/88 -

szerint az EU és az Egyesült Királyság által létrehozandó bűnüldözési és igazságügyi együttműködéssel foglalkozó szakbizottságnak kell kidolgoznia.[33] A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás által kiegészített - jelenleg még formanyomtatvány nélküli - kölcsönös jogsegélykérelemre vonatkozó szabályrendszer az ENYH Irányelv rendelkezéseit veszi alapul, olykor eltérő határidőkkel.

IV. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás hatása a hazai jogalkotásra

Tekintettel arra, hogy a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás nemzetközi szerződésként az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa és az abban foglalt szabályok automatikusan a magyar jog részévé válnak, az Nbjt. és EUtv. módosítása is szükségtelennek tűnhet, hiszen a Kilépési Megállapodásban meghatározott átmeneti idő lejártával és a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 2021. január 1-jei ideiglenes hatályába lépésével[34] az Egyesült Királyság a továbbiakban a bűnügyi együttműködés tekintetében "harmadik országnak" tekintendő és ezen időponttól kezdődően belső jogi normaként az EUtv. helyett az Nbjt. rendelkezései alkalmazandóak. A magyar jogalkotó kezdetben erre az álláspontra helyezkedett, amikor nem tartotta szükségesnek az Nbjt. Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás miatti érdemi módosítását, az klasszikus kiadatási eljárástól eltérő és sokkal inkább az európai elfogatóparancs rendszeréhez hasonló (azt tulajdonképpen lemásoló) újfajta átadási rendszerre figyelemmel sem. A - többek között - a Brexitre is figyelemmel 2021. áprilisában az országgyűlésnek benyújtott, az egyes törvényeknek a kézbesítéssel és az igazságügyi ágazati szabályozással összefüggő módosításáról szóló T/15972. számú törvényjavaslat indokolásában elegendőnek tartotta azt rögzíteni, hogy az "Nbjt. 1. és 3. §-a alapján a 2021. január 1-je után indult bűnügyi jogsegély ügyekben a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás mint nemzetközi szerződés mellett az Nbjt. alkalmazandó azokon a területeken, amelyekre vonatkozóan a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás nem tartalmaz rendelkezést, így mivel a megállapodás átadásról szóló része önálló egységet alkot, azt a LAW-5 formanyomtatvány segítségével kell elintézni, így ahol a magyar jogszabályok harmadik országok tekintetében kiadatásról beszélnek, ott értelemszerűen az Egyesült Királyság tekintetében az átadást is érteni kell." Megjegyezte ugyanakkor az indokolás, hogy ezen átadási eljárás lefolytatásakor az Nbjt.-ben meghatározott megtagadási okok nem alkalmazhatóak, hiszen a megtagadási okokat a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás vonatkozó rendelkezései kiváltják és a megtagadási okok nemzeti hatáskörben nem bővíthetők, de ez a körülmény sem indukálja az Nbjt. módosítását.

Ami miatt mégis sor került első körben az Nbjt. és az EUtv. módosítására

- 88/89 -

vonatkozó törvényjavaslat[35] Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodással összefüggő rendelkezéseinek elkészítésére, majd elfogadására az az egyesült királyságbeli ítéletek elismerésére vonatkozó - nyugodtan állíthatjuk - egyedi szabályozási koncepció. A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás részletes szabályokat tartalmaz az elítélésekkel kapcsolatos adatcserét és tájékoztatást illetően, de nem tartalmaz semmilyen rendelkezést az ítéletek elismerése tekintetében. A 2021. május 28-án hatályba lépett törvénymódosítás alapján az EUtv. tagállami ítéletek érvényéről rendelkező VIII. Fejezete kis terjedelmű kiigazítására került sor, melynek eredményeként a tagállami ítélet, elítélés, határozat, tagállami hatóság, igazságügyi hatóság, tagállam joga alatt az egyesült királyságbeli ítéletet, elítélést, határozatot, hatóságot és jogot is érteni kell és ennek ellenpárjaként az Nbjt. is módosításra került - egyértelművé téve az alkalmazandó szabályokat - azzal, hogy a külföldi ítélet elismerésére vonatkozó szabályai[36] az Egyesült Királyság bíróságai által büntető ügyekben hozott ítéletei tekintetében nem alkalmazhatóak.

Ez a megoldás ahhoz az eredményhez vezetett, hogy az egyesült királyságbeli ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele esetén a Fővárosi Törvényszék Nemzetközi Csoportjának egy eljáráson és egy határozaton belül az ítélet rendelkezéseinek figyelembe vételére és megfeleltetésére az EUtv. VIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmaznia, míg a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele körében az Nbjt. 4. Fejezet 2. Cím rendelkezései szerint kell eljárjon, az elítélt személyek átszállításáról szóló, Strasbourgban, 1983. március 21-én kelt Egyezmény és annak 1997. december 18-án kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve alapján.

A törvénymódosítás indokolása ezen megoldás magyarázataként azt tartalmazza, hogy "az Egyesült Királyság uniós tagsága idején a kölcsönös bizalom elve alapján ez a rendszer jól működött, nincs ok feltételezni, hogy a jövőben a megfelelő garanciák elmaradnak az Egyesült Királyságban zajló büntetőeljárások tekintetében, ami a rendszer további fenntartását megkérdőjelezhetővé tenné. Ugyanakkor célszerűségi szempontok egyértelműen ezt a megközelítést, kiterjesztést támasztják alá."[37]

A fenti rendelkezéseket 2021. május 28-ától az Nbjt.-be bevezető 2021. évi LI. törvény elfogadását követően rendkívül rövid idő elteltével mégis megváltozott a jogalkotó álláspontja az Nbjt. módosításának szükségességét illetően. Az egyértelmű és világos szabályozás iránti jogalkalmazói igények arra sarkallták a jogalkotót, hogy az Nbjt. II. fejezete két új Címmel egészüljön ki.[38]

Ennek az újabb, 2022. január 1-jétől hatályba lépett Nbjt. módosításnak[39] és így a Brexitnek, valamint a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodásnak érdekes hozadéka, hogy olyan jogalkotási folyamathoz vezetett, amelynek eredményeként nem csak az Egyesült Királysággal kapcsolatos átadási szabályok, hanem a már korábban 2006-ban megkötött és 2019. november 1-jével, azaz 13 év elteltével hatályba lépett, az Európai Unió,

- 89/90 -

valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodással[40] kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezések is megjelennek az Nbjt.-ben, egybefoglalva az Egyesült Királysággal kapcsolatos új szabályokkal.

Látható tehát, hogy annak ellenére, hogy a Izlanddal és Norvégiával megállapodás már több mint két éve hatályban van és alkalmazandó, mégsem volt olyan jelentőségű, hogy a jogalkotót arra sarkallja, hogy a jogalkalmazó számára eligazodást nyújtson a megállapodás alkalmazását illetően azon túlmenően, hogy a megállapodás mint nemzetközi szerződés közvetlenül alkalmazandó az Nbjt. 3. §-ában foglalt szabályra is tekintettel.

Mivel a két megállapodás rendelkezései szinte teljes egészében átfedik egymást, hiszen - ahogy korábban erre többen is rámutattak - a Norvégiával és Izlanddal kötött megállapodásban kidolgozott rendszer mintaként szolgált a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás megkötésekor, a jogalkotó is ugyanolyan módon szabályozza a hazai jogalkalmazóra vonatkozó eljárási szabályokat.

A jogalkotó az új rendelkezések megalkotásával egy teljesen új jogi fogalmat is bevezet a nemzetközi büntetőjogi együttműködés hazai fogalomtárásba, ez pedig nem más, mint a kiadatási-elfogatóparancs, ezzel is jelezvén, hogy az Egyesült Királyság, Norvégia és Izland tekintetében alkalmazandó új jogi eszköz természetét tekintve más, mint az Nbjt. rendszerében klasszikusnak tekinthető nemzetközi elfogatóparancs. Ezt az Nbjt. 36/A. § (2) bekezdésének rendelkezése teszi teljesen egyértelművé, amikor kimondja, hogy a kiadatási-elfogatóparancsot kiadatási kérelemnek kell tekinteni. Nem szükséges tehát a bíróság átadás tárgyában hozott döntését követően diplomáciai szinten meghozni a végső döntést mint a nemzetközi elfogatóparancsnál, csakúgy mint az európai elfogatóparancs esetén.[41]

A kiadatási-elfogatóparancs tehát a Nbjt. olyan új nemzetközi elfogatóparancsa, amely kizárólag az Egyesült Királyság, Norvégia és Izland tekintetében alkalmazandó és egyben kiadatási kérelemnek is tekintendő.

V. Összegzés

Leszögezhető tehát, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió büntetőjogi együttműködése tekintetében az új szabályozás - habár az az uniós eszközök hatékonyságát nem éri el és bizonyos területek (pl.: pénzbüntetések vagy felügyeleti intézkedések elismerése és végrehajtása) tekintetében az igazságügyi hatóságok "eszköztelenné" váltak - a legfontosabb instrumentumokat a korábbiakhoz hasonló új eszközzel pótolta, amelyek azonban az európai elfogatóparancsot felváltó, a hazai jogi terminológiában a továbbiakban kiadatási-elfogatóparancsnak nevezett eszközt leszámítva - várhatóan nem tudják majd teljes értékűen helyettesíteni az uniós eszközöket. ■

JEGYZETEK

[1] Megállapodás a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről In: Az Európai Unió Hivatalos lapja 2020.1.31. L 29/7

- 90/91 -

[2] Ellentétben Írországgal és Dániával, amely tagállamok például az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU (ENYH) Irányelv elfogadásában és alkalmazásában nem vettek/vesznek részt.

[3] Az angol központi hatóság itt minden bizonnyal a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezményre gondolt, melynek Magyarország is részese - lásd. 1994. évi XX: törvény

[4] https://nationalcrimeagency.gov.uk/who-we-are/publications/454-wanted-by-the-uk-europe-an-arrest-warrant-statistics-financial-year-2018/file Letöltve: 2021. december 10-én

[5] https://nationalcrimeagency.gov.uk/who-we-are/publications/460-wanted-by-the-uk-european-arrest-warrant-statistics-2018-calendar-year/file Letöltve: 2021. december 10-én

[6] Commission Staff Working Document: Replies to questionnaire on quantitative information on the practical operation of the European arrest warrant -Year 2017, https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/replies_to_questionnaire_on_quantitative_information_on_the_practical_operation_of_the_euro-pean_arrest_warrant_-_year_2017.pdf Letöltve 2021. december 10-én

[7] A sajtóban inkább a Brexit-megállapodás elnevezés honosodott meg.

[8] lásd: Az Európai Unió által a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás 185. cikke harmadik bekezdésével összhangban tett nyilatkozat

[9] Az EUtv. 4. §-a alapján a más tagállamok által kibocsátott európai elfogatóparancsok alapján indult átadási eljárásokban Magyarországon a Fővárosi Törvényszék rendelkezik kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel, és a törvényszéken belül az ilyen jellegű nemzetközi ügyek a Nemzetközi Csoporthoz tartoznak.

[10] Az EUtv. 122. § (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvételére irányuló végrehajtási jogsegély teljesítése során Magyarországon ugyancsak a Fővárosi Törvényszék rendelkezik kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel, és a törvényszéken belül az ilyen jellegű nemzetközi ügyek is a Nemzetközi Csoporthoz tartoznak.

[11] Magyarországon kihirdette az 1994. évi XVIII. törvény

[12] Magyarországon kihirdette az 1994. évi XX. törvény

[13] Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-Közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között In: Az Európai Unió hivatalos lapja 2020.12.31. L 444/14

[14] Az Alkotmánybíróság 2/2019. (III. 5.) AB határozatában rögzítette, hogy hogy az uniós jog mint belső jog nem illeszkedik bele a hazai jogforrási hierarchiába, hanem az Alaptörvényben foglalt alkotmányos parancs alapján kötelezően alkalmazandó jogszabályösszességnek tekintendő.

[15] A Tanács (EU) 2020/2252 Határozata (2020. december 29.) az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról In: Az Európai Unió hivatalos lapja 2020.12.31. L 444/2

[16] Az eredeti, az Európai Unió hivatalos Lapjában 2020.12.31-én megjelent szövegváltozatban még LAW-5 mellékletként szerepelt és a Brexit-nek az igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásával kapcsolatos, a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti szakmai egyeztetések során is bevetté és általánosan elfogadottá vált.

[17] Megállapodás Harmadik rész VII. Cím - átadás/surrender

[18] Megállapodás Harmadik rész XI. Cím - befagyasztás és elkobzás/freezing and confistacion

[19] Megállapodás Harmadik rész VIII. Cím - kölcsönös jogsegély/mutual legal assistance

[20] Megállapodás Harmadik rész IX. Cím - bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréje/exchange of criminal record information

[21] Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszeren - ld. a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló 2009. április 6-i 2009/316/IB tanácsi határozat

[22] M. Nyitrai Péter: Bevezetés a nemzetközi büntetőjogba 214. o. (Universitas-Győr, 2009)

[23] UK to withdraw from European arrest warrant, https://www.theguardian.com/uk-news/2020/feb/27/uk-to-withdraw-from-european-arrest-warrant Megtekintve: 2021. április 10-én

[24] Megállapodás az Európai Unió, valamint az izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról

- 91/92 -

[25] lásd: Yanhong Yin: EU-UK Surrender Agreement: A Copy of the EU-Iceland and Norway One? (https://europeanlawblog.eu/2021/03/10/eu-uk-surrender-agreement-a-copy-of-the-eu-iceland-and-norway-one/ ) Megtekintve: 2021. április 10-én

[26] A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 632. cikkének (eredeti szövegváltozatban még LAW.SURR.112 pontjának) - különösen a magyar szövegváltozatot érintő - nem egyértelmű megszövegezése ellenére a gyakorlati tapasztalatok is ezt az értelmezést támasztják alá, azaz azt, hogy a 2021. január 1-jét megelőzően kibocsátott elfogatóparancs alapján az Egyesült Királyság által 2021. január 1-jétn követően elfogott személyek átadásáról az angol hatóságok - anélkül hogy az új fajta 43. Melléklet szerinti formanyomtatvány szerinti elfogatóparancsot megkövetelnék - a Megállapodás szerint döntenek

[27] A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 33 bűncselekményi kategóriát tartalmaz, de azok megegyeznek az EEP kerethatározatban foglalt 32 bűncselekményi kategóriával, az eltérést az okozza, hogy a Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás a szándékos emberölést és a súlyos testi sértést különválasztja.

[28] A magyar büntetőjogi terminológiába jobban illeszkedő zár alá vétel helyett az uniós terminológia konzekvensen a befagyasztás (freezing) kifejezést alkalmazza.

[29] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU Irányelve a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

[30] Az eredeti, az Európai Unió hivatalos Lapjában 2020.12.31-én megjelent szövegváltozatban még LAW-8 mellékletként szerepelt.

[31] EJN: SUMMARY OF THE UK COMPETENT AUTHORITIES, letöltve 2021. december 10.

[32] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/ EU Irányelve a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

[33] A Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás nem tartalmaz határidőt a formanyomtatvány kidolgozására

[34] A Kereskedelmi és Együttműködési megállapodásban foglaltakat a Tanács (EU) 2020/2522 Határozatának 12. cikke értelmében kölcsönösségi alapon ideiglenes jelleggel 2021. január 1-jétől alkalmazni kell a hatálybalépésükhöz szükséges eljárások lezárásáig is.

[35] T/15972. számú törvényjavaslata az egyes törvényeknek a kézbesítéssel és az igazságügyi ágazati szabályozással összefüggő módosításáról (https://www.parlament.hu/irom41/15972/15972.pdf, letöltve:2021. május 10-én)

[36] Nbjt. IV. Fejezet 1. Cím

[37] T/15972. számú törvényjavaslata az egyes törvényeknek a kézbesítéssel és az igazságügyi ágazati szabályozással összefüggő módosításáról, 52. oldal

[38] Nbjt. II. Fejezet 3. Cím - kiadatás Magyarországról az Egyesült Királyságba, az Izlandi Köztársaságba, vagy a Norvég királyságba, Nbjt. II. Fejezet 4. Cím - Az Egyesült Királyság, az Izlandi Köztársaság, vagy a Norvég Királyság megkeresése kiadatás iránt

[39] 2021. évi CXXXIV. törvény az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról *

[40] In Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 292/2

- 2006.10.21,

[41] Ezért is nevezik a hazai jogirodalom egyes -korábban idézett - szerzői informális kiadatási eljárásnak az európai elfogatóparancs alapján lefolytatott átadási eljárásokat, hiszen a igazságügyi hatóságok szintjén születik meg a végső döntés, azt politikai/diplomáciai szempontok nem írhatják felül.