"Impossibilium nulla obligatio est"[1] - mondja röviden és ellentmondást nem tűrve Celsus.[2] A római források - e regulában is megnyilvánuló - csodálatos tömörsége azonban gyakran csábítja az utókor civilistáját arra, hogy a régiek által ki nem mondott, de "nyilvánvaló" következtetést mintegy a forrás részévé tegye, vagy aprólékosan kidolgozott dogmatikai rendszert keressen (találjon) a legtöbbször egyedi esetre szabott fragmentumok sorai között.[3] Noha legtöbbször már önmagában az jogvita tárgya lehet, hogy a szolgáltatás valóban "impossibilium", a jelen tanulmányban mégis inkább a "nulla obligatio" jelentésével foglalkozunk. Tesszük ezt azért, mert - álláspontunk szerint - a szerződéses kötelem minősítésén keresztül közelebb kerülhetünk a lehetetlent ígérő fél kártérítési felelősségének mibenlétéhez is.
Általánosan elfogadott tétel, hogy a hivatkozott celsusi fragmentum nem mást mond ki, mint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmisségét.[4] Amint azt az Institutiókban is találjuk: "...ha valaki oly dolog adását ígérted stipulatióval, mely a természet világában nincs vagy nem is lehet, pld. Stichust, ki már nem él, vagy a hippocentaurust, amely nem létezhet, akkor a stipulatio érvénytelen. Ugyanez áll akkor is, ha valaki szent, vagy a holtak tiszteletével kapcsolatos dolognak adását stipulálta, melyet közönséges jog alá tartozónak vélt, vagy nyilvános dologét, mely a nép állandó használatára van rendelve, mint a fórum és a színház, vagy rabszolgának vélt szabad emberét, vagy olyan dologét, melyre nézve nincs szerzőképessége, vagy a saját dolgáét."[5]
Érvénytelen tehát a szerződés akkor, ha valaki nem létező dolgot, a saját tulajdonában álló dolgot, vagy forgalomképtelen dolgot stipulál. Modestinus[6] szerint ilyenkor a feltétlen érvénytelenséget az indokolja, hogy egyfelől már a kötelezettség vállalásakor kizárt a kötelezettség teljesítésének egyidejű, vagy majdani lehetősége, másfelől pedig a kötelem tárgyául tűzött szolgáltatás vagyoni értéke sem határozható meg.[7]
Hasonlóan foglal állást immár az adásvételi szerződéssel kapcsolatban Pomponius[8] (D. 18.1. 8. pr.): "Nec
- 364/365 -
emptio nec venditio sine re quae veneat potest intellegi."[9] Ha tehát az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződés közvetett tárgyát képező dolog nem létezik, nem jöhet létre érvényes kötelem.
Ugyanígy Paulus[10] is: "Cum hereditatem aliquis vendidit, esse debet hereditas, ut sit emptio; nec enim alea emitur, ut in venatione es similibus, sed res; quae si non est, non contrahitur emptio et ideo pretium condicetur".[11]
Abban az esetben, ha az örökös a reá megnyílt hagyatékot kívánja eladni, ám a hagyaték passzívnak mutatkozik, az adásvétel - mivel a vétel közvetett tárgyát képező dolog nem létezik - semmis.[12]
E források alapján úgy tűnik, hogy az impossibilium nulla obligatio est elvét mind a stricti iuris (stipulatio), mind a bonae fidei (adásvétel) kötelmek körében alkalmazták. Az érvénytelenség szabályának alkalmazása ugyanakkor nyilvánvalóan arra vezet, hogy a szolgáltatás lehetetlensége esetén sem az eladó a vevőtől, sem a vevő az eladótól nem követelhet teljesítést, s a vevő az esetleg kifizetett vételárat, mint tartozatlanul fizetettet, visszakövetelheti.[13]
Előfordulhat azonban, hogy a jóhiszemű vevő alapos okkal gondolhatta a szerződés megkötésekor, hogy a szolgáltatás, amelyre szerződik, lehetséges, s számára csak utóbb vált nyilvánvalóvá az impossibilium, s így a szerződés érvénytelensége. Ilyenkor a szerződés megkötésével kapcsolatban - a vételár esetleges megfizetésén túl - költségei merülhetnek fel, sőt, elmaradt haszna is származhat abból, hogy a szerződés érvényességében bízva valamely számára egyébként előnyös másik szerződés megkötésétől eltekintett. A kötelem érvénytelensége folytán azonban a vevő rendelkezésére ilyenkor kizárólag condictio, vagy actio doli állhat. Condictio útján viszont csak a teljesítés gyanánt (solvendi causa) kifizetett vételárat követelheti vissza, az actio dolinák pedig előfeltétele az eladó rosszhiszeműségének bizonyítása.[14] Ezek az eszközök tehát nem tűnnek kielégítőnek akkor, ha a vevőt kár éri (ide nem értve a vételár megfizetését). Különösen akkor merülhet fel aggály, ha a jóhiszemű és gondos vevővel culpát vétő eladó áll szemben.
Több forrás árulkodik arról, hogy a méltánytalanságok kiküszöbölése érdekében a praetor nem tekintette kőbe vésettnek a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés érvénytelenségét, illetve bizonyos feltételek fennállta esetén szerződéses keresetet adott a károsultnak.[15]
A nem létező dolog adásvételét, mint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés egyik alapesetét az alábbiak szerint, meglehetősen részletesen tárgyalja Paulus:
D. 18. 1. 57. pr.: "Domum emi, cum eam et ego et venditor combustam ignoraremus. Nerva Sabinus Cassius nihil venisse, quamvis area maneat, pecuniamque solutam condici posse aiunt. Sed si pars domus maneret, Neratius ait hac quaestione multum interessé, quanta pars domus incendio consumpta permaneat, ut, si quidem amplior domus pars exusta est, non compellatur emptor perficere emptionem, sed etiam quod forte solutum ab eo est repetet: sin vero vei dimidia pars vei minor quam dimidia exusta fuerit, tunc coartandus est emptor venditionem adimplere aestimatione viri boni arbitratu habita, ut, quod ex pretio propter incendium decrescere fuerit inventum, ab huius praestatione liberetur."
"Vettem egy házat, de sem én, sem az eladó nem tudtunk arról, hogy leégett. Nerva, Sabinus és Cassius szerint az adásvétel érvénytelen, annak ellenére, hogy a telek megmaradt, és szerintük a kifizetett vételárat vissza lehet követelni. Ha viszont a ház egy része épen maradt, Neratius szerint a kérdés megoldásakor igen sok függ attól, hogy a leégett háznak mekkora része maradt meg. Így pedig, ha a ház nagyobb része égett le, a vevő nem kényszeríthető arra, hogy állja az adásvételt, sőt, még azt is visszakövetelheti, amit esetleg már teljesített. Ha ellenben a ház fele, vagy kevesebb, mint a fele égett le, a vevő állni tartozik az adásvételt azzal, hogy egy tisztességes ember becslése alapján an-
- 365/366 -
nyival kevesebbet fizet, amennyivel a ház értéke a tűz miatt csökkent."[16]
D. 18.1. 57.1.: "Sin autem vendkor quidem sciebat domum esse exustam, emptor autem ignorabat, nullam venditionem stare, si tota domus ante venditionem exusta sit: si vero quantacumque pars aedificii remaneat, et stare venditionem et venditorem emptori quod interest restituere."
"Ha pedig az eladó értesült a ház leégéséről, a vevő azonban erről nem tudott, az adásvétel érvénytelen abban az esetben, ha az egész ház az eladás előtt leégett. Ha viszont a ház egy része épen maradt, az adásvétel érvényes, és az eladó köteles a vevőnek visszatéríteni annyit, amennyivel károsodott."[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
