Bárd Károlynak, a bűnügyi tudományok művelőjének, nemzetközi elismertséget szerzett jogtudósnak Számonkérés a holokausztért. Tettesek, áldozatok, bírák című kötete 2022-ben jelent meg Budapesten, a Múlt és jövő Kiadó gondozásában.[1] Művei, mint A hatalommegosztás buktatói, értekezés a bírói tárgyalás jövőjéről (1987),[2] vagy az Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában (2007),[3] klasszikus témaválasztások, kutatómunkájának mérföldkövei. A közelmúltban megjelent újabb könyve - miközben hordozza a büntetőjogászi gondolkodás valamennyi értékét - műfajában, mondanivalójában, üzeneteiben eddig nem járt területre hívja az olvasót. Választott hőse Fritz Bauer hesseni főügyész, akiről a hatvanas évek elején az újságok úgy írtak, mint "aki legyőzte Adolf Eichmannt és most Bormann, Mengele és a gestapós Müller nyomában van". Bauer volt az 1963 és 1965 között zajlott Auschwitz-per kezdeményezője. A kérdés, amelyre csaknem hatvan évvel ezelőtt a frankfurti tartományi bíróságnak választ kellett adnia, ma is aktuális: érvényesíthető-e a büntetőigény tömeggyilkosokkal, a népirtás elkövetőivel szemben, akkor, ha a vádlottak széles társadalmi támogatást élvező embertelen impérium hivatalnokaiként cselekedtek? Az ügyész feladata parancsnak is felfogható, a büntetőjog nem hallgathat, a legalitás ilyenkor is érvényes, az elmarasztalás méreteinek igazodnia kell a bűnök tömegéhez.
Ez a könyv a német harmadik birodalom bűneivel történt számvetésről szól. Ne feledjük azonban, hogy a II. világháborút követően a büntetőtudományok képviselőinek a diktatúrák két típusáról, a náci és a bolsevik rombolásáról kellett ítéletet mondaniuk, minthogy mindkettő önkénnyé silányította a jog magasztos eszméit. Az új társadalomvédelmi irányzat képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben az emberi jogok nem kapnak feltétlen védelmet a büntető jogalkalmazásban és nem formálódik humanista kriminálpolitika, egyetlen lehetséges válaszként a bűnözés kihívásaira, akkor a büntetőhatalom torzulásai állandó fenyegetést jelentenek.[4]
A bűnösöknek a sötét történelem sem adhat felmentést! Felelős a bűnöket erényként tisztelő tömeg, még akkor is, ha az önkénynek nyújtott támogatását a vak engedelmesség diktálta. Ez a bűnösség nem büntetőjogi, hanem morális, szankciója pedig a múlttal való szembenézés. Karl Jaspers német filozófus egy 1946-ban elmondott előadás-sorozatában úgy fogalmazott, hogy "a morális bűnösség lehetősége viszont adva van mindazok számára, akik a lelkiismeretnek és a megbánásnak teret engednek."[5] Fritz Bauer német hazafi volt, aki hazája legszörnyűbb történelmi korszakával nézett szembe, és erre a lelkiismereti próbára hívta fel honfitársait, ahogyan Bárd Károly írja: "A tárgyalótermen kívül is nevelni akart, kereste a nácizmus gyökereit: híres előadás-sorozatát Die Wurzeln faschistischen und nationalsozialistischen Handelns címmel jelentette meg. Az előadásokat Bauer az ifjúsági szövetségek képviselőinek tartotta, és a fiatalok szándéka az volt, hogy a szöveget gimnáziumi és szakközépiskolai diákok számára felvilágosító brosúraként bocsássák rendelkezésre. Ám a döntést 1960-ban nem a diákok, hanem még a náci járványtól fertőzött apáik hozták, akik nem akarták, hogy emlékeztessék őket a tébolyra: Rheinland-Pfalz tartományának kultuszminisztériuma elutasította a fiatalok indítványát."[6] Az apák helyébe azóta gyermekeik és unokáik léptek, de
- 419/420 -
a múltat torzító emlékezetpolitika ma is hat, és nem csupán Németországban!
Az ügyész egyszerre vádló és védő, őrzője a törvényességnek. A hesseni főügyész így gyakorolta hivatását. Miközben a náci múlt jogi igazságtételén fáradozott, tudományos munkásságát és közéleti szereplését a büntetőjog humanizálása töltötte be. "Törekvéseit sokáig közöny fogadta. Látszólag paradox módon Bauer jogpolitikai és büntetőjogi tárgyú munkái - szellemi társainak és barátainak szűk körét leszámítva - sem életében, sem pedig a halálát követő két-három évtizedben nem váltottak ki komoly visszhangot a német jogi irodalomban. Kollégája és barátja, Richard Schmid nekrológjában azt írja: szégyen, hogy Bauert nem hívták meg az igazságügyi miniszter által, 1954-ben felállított bizottságba, amelynek küldetése az volt, hogy a büntetőjog átfogó reformját elvégezze. Ennek nyilván megvoltak az okai - teszi hozzá -, de ezek nem válnak a háború utáni német igazságügy dicséretére."[7]
Talán nem véletlen, hogy Bárd Károly valami hasonló jelenségre hívta fel a figyelmet egy 2019-ben, a Belügyi Szemlében publikált tanulmányában, amelyben "a törvény előkészítésének sajátos módjáról" szólt, rámutatva arra, hogy a hatályos büntetőeljárási kódexünk megszületésekor "a perjog tudományát rendszeresen művelőket [...] nem engedték a kodifikáció közelébe..."[8]
Amint azt az eddigi idézetek igazolják, ez a könyv egy német jogtudósnak kíván emléket állítani, akinek küldetése volt a náci bűnök leleplezése. A számonkérés vádlottjai a holokauszt kiagyalói és végrehajtói voltak. Olyan bűnök ezek, amelyek egyedülállóak az emberi történelemben. Az egykori ügyész - akiről beszélték, hogy nem volt igazán ügyészi alkat - mégsem "nácivadászként" szerzett elismerést, igaz csak jóval halála után. Életművének része a fáradozás a büntetőjog megújításáért. Bárd Károly, összhangban saját hitvallásával, hozzáértéssel és érzelmi azonosulással ad áttekintést Fritz Bauer téziseiről, a bűnfelelősség természetéről, a tettarányos és a tettesre tekintő iskolákról, a megtorló és a nevelést hangsúlyozó elméletekről. Jól követhető a vallási parancsot sértő bűn, és a világi tilalmakat áthágó crimen közötti megkülönböztetés. "Az Újszövetség világának különös hangsúlya éppen a belső szándékokon, az emberi cselekedet személyes és szabad jellegén van."[9] Ezt vitatva Bauer szerint a világi bűn nem a szabad akarat terméke, hanem determinált magatartás, ezért az erre adott büntetőjogi válasz sem a megtorlás, hanem a társadalom nevelő támogatása lehet. A büntetés tanáról azt kellett igazolnia, hogy az "ellentétes a Grundgesetzcel, miközben a represszív büntetőjog hívei éppen az alaptörvény 1. cikkéből, az emberi méltóság sérthetetlenségének elvéből vezetik le a szabad választáson és a bűnfelelősség princípiumán alapuló megtorló büntetőjogot: a kiegyenlítő büntetéssel és az ahhoz kapcsolódó bűnhődéssel (Sühne) az autonóm döntéséért felelős, szabad individuum méltóságát ismerjük el; a büntetéssel az emberi értelmet tiszteljük."[10]
Bauer következő tézise az emberi méltóság sérthetetlenségét "elavult" fogalomnak tartja, ami megalapozza ugyan az akaratszabadságot, de gátja lehet a bűnt kiváltó okok orvoslásának. Ez a tanítás viszont figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az emberi méltóság sérthetetlensége nem csupán az akaratszabadság alaptörvényi fundamentuma, hanem garancia is a büntetőhatalom kegyetlen, megalázó működésével szemben. Bárd Károly több helyen is rámutat a baueri nézetek ellentmondásaira. Úgy gondoljuk, hogy az emberi méltóság értelmezése ezek számát szaporítja. Mindenesetre a szélsőséges módon hirdetett determinizmus egyenesen vezet az ún. "kétvágányúság" éles bírálatához, ami azonban mégis általánosan elfogadott válasz a bűnre. Az intézkedések mellett megmarad a büntetés. Az ellentmondások ellenére Bárd joggal állapítja meg, hogy Bauer évtizedekkel előtte járt kortársainak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
