Az Országgyűlés - hosszas előkészítő munka után - 2007. szeptember 10-ei ülésnapján fogadta el az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt (a továbbiakban: Vtv.) amely 2007. szeptember 25-én lépett hatályba. A Vtv. az állami vagyongazdálkodás új, korszerű szabályozását alakította ki, egységesítette a tulajdonjog gyakorlásának rendjét, illetve e célokra új intézményrendszert hozott létre. Tanulmányunkban bemutatjuk az állami vagyonkezelés kereteinek magyarországi történetét és elemezzük a jelenlegi jogszabályokat.
A modern állami vagyonkezelés kevesebb, mint húsz évre nyúlik vissza, az utóbbi két évtizedben azonban így is rengeteg olyan esemény, változás történt ezen a területen, amelyek közül nem egy alkalmas lenne akár külön-külön is egy ilyen terjedelmű tanulmány elkészítésére. Jelen esetben kizárólag a 2007-2009 közötti időszakra fókuszálunk.
2008. január 1-je igen jelentős mérföldkő volt az állami vagyonkezelés történetében: totális szervezeti átalakítások útján egy helyre összpontosult az állami vagyon a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) megalakításával. Ezzel a módosítással gyakorlatilag a teljes állami vagyon gazdasági társasági forma alatt történő kezelése kezdődhetett meg, a részvénytársaságok működésére kötelezően előírt, átlátható működést biztosító jogszabályok alkalmazásával, a folyamatok széleskörű társadalmi ellenőrzésének lehetőségével.
Mivel egy ilyen átalakítás első éveiben a legizgalmasabb kérdés az, hogy mennyire sikerült az elméletben mindenképpen előnyös, változás gyakorlati életbe történő átültetése, nagy szerepe van a működés első időszakát vizsgáló független külső ellenőrzésnek. Esetünkben a külső ellenőrzés több módon valósul meg: a vagyonkezelő társaságnál működő Ellenőrző Bizottság és a független könyvvizsgáló mellett az Állami Számvevőszék (ÁSZ) végez évente hosszú és alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatot. Az Állami Számvevőszék jelentése nyilvános, az ÁSZ honlapján bárki számára elérhető, így lehetőség nyílik a számvevők megállapításainak tanulmányozására, a vizsgálatok eredményének elemzésére. Külön vizsgáljuk ezért a vagyonkezelő szervezet működésének ellenőrzését végző Állami Számvevőszék átfogó ellenőrzési jelentését az új vagyonkezelő működésének első évéről.
Végül de lege ferenda javaslatokat fogalmazunk meg a vonatkozó jogszabályok esetleges módosításaira, a Vtv. hatályba lépése óta eltelt időszak tapasztalatainak figyelembevételével.
Az Országgyűlés az intézményes privatizáció lezárása után, az állami vagyonnal való gazdálkodás új, korszerű rendjének kialakítása érdekében, az állami vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlásáról, valamint az állami vagyon hasznosításáról, kezeléséről megalkotta a Vtv.-t. A Vtv. egyértelműen rögzítette, hogy az állam tulajdona egységes, az állam központi költségvetési szervei önálló tulajdonjoggal nem rendelkeznek, központi költségvetési szerv bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szervezet részesedését, vagy valamely vagyoni értékű jogot a Magyar Állam javára szerezheti meg, kivéve a felsőoktatási intézmények saját bevételéből szerzett portfolióját. A törvény kimondja, hogy az államot - mint tulajdonost - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT vagy Tanács) személyesíti meg, az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok, és kötelezettségek összességét a Tanács az állami vagyonkezelő szervezet, az MNV útján gyakorolja.
A jelenlegi állami vagyon
Az MNV kezelésében álló vagyontömeg három nagy csoportra osztható:
- állami tulajdonú gazdasági társaságok,
- állami tulajdonú termőföld,
- állami tulajdonú ingó és ingatlan vagyon.
Az állami tulajdonú ingó- és ingatlan vagyontömeg legfontosabb alkotóelemei az épületek, műtárgyak, vonalas létesítmények, műkincs, természeti kincs, ásványi nyersanyagok, az országos közutak és tartozékai, a műemlékek, az országos közforgalmi vasúti pálya és tartozékai. Az állami tulajdonú földterületek kategóriájában összesen 2,5 millió hektár térmértékű külterületi termőföld szerepel, amelynek legnagyobb része erdő és szántó. A gazdasági társaságok kategóriájában 385 társasági részesedés szerepel. Az új törvényi és szervezeti felállásnak megfelelően az állami vagyon kezelésével kapcsolatos kompetenciák és felelősségek koncentráltan, egy szervezetben jelentkeznek, szemben a korábbi, széttagolt struktúrával. Ez kedvező lehetőséget teremt a megmaradt állami vagyon egységes, megfelelően kidolgozott elvek szerinti hatékony kezelésére.
Az MNV általi értékesítések, az állami vagyonnal való gazdálkodásból származó bevételek a központi költségvetés bevételét képezik. A Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény értelmében az MNV által felügyelt állami vagyon működéséhez kapcsolódó bevételek és kiadások a költségvetés XLIII. fejezetében, mint önálló költségvetési fejezet jelennek meg.
A Vtv. értelmében az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a Magyar Állam nevében a Tanács gyakorolja. A Tanács a feladatait az MNV útján, annak ügyvezető szerveként látja el. Eltérő rendelkezéssel a törvény kiveszi a Tanács joggyakorlása alól a Magyar Nemzeti Bankot, az Államadósság Kezelő Központot és a Magyar Távirati Irodát, valamint a speciális pénzintézeti funkciókat ellátó Magyar Fejlesztési Bankot. A Tanács gyakorlatilag a gazdasági társaságoknál megszokott igazgatósági funkciót tölti be, bizonyos speciális jogosítványokkal és jogállással. Azonban a gazdasági társaságoktól eltérően, elsősorban a Vtv. és nem az MNV alapdokumentuma határozza meg azokat a konkrét döntési jogosultságokat, amelyek mindenképpen a Tanács hatáskörébe tartoznak. Ezen túlmenően természetesen a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (továbbiakban: "Gt.") megszokott módon minden egyéb ügyet is magához vonhat a Tanács az MNV munkaszervezetétől, amennyiben ezt szükségesnek látja. A Vtv. tételes szabályozása a Tanács jogállásáról, működéséről gyakorlatilag teljesen megegyezik a Gt. szerinti igazgatósági definíciókkal. A Vtv. és a vagyonkezelő szervezet kialakítását megelőző előkészítő tárgyalásokon fontos vitapontot jelentett az a kérdés, hogy a vagyonkezelő amely állami szervnek legyen alárendelve. Az elődszervezetek közül kettő a pénzügyminiszter, míg a harmadik a földművelési és vidékfejlesztési miniszter irányítása alá tartozott. Ez a körülmény már önmagában alkalmas lehetett arra, hogy vitát gerjesszen az átalakítás során. Logikusan felvetődhetett a gazdaságpolitikáért felelős minisztérium esetleges szerepvállalása is, hasonlóan a Magyar Fejlesztési Bankhoz. Végül, de nem utolsósorban szóba került a talán legkézenfekvőbb megoldás is, amely szerint a Tanácsnak és a munkaszervezetnek valamennyi minisztériumtól függetlenül vagy közvetlenül a miniszterelnökhöz - pl. a Miniszterelnöki Hivatal útján - kellene tartoznia vagy pedig egy önálló minisztérium létrehozása is elképzelhető megoldás lehet. Bár ez utóbbira a rendszerváltást követő időszakban volt példa (privatizációs miniszter), ennek a megoldásnak ellentmondani látszott az a körülmény, hogy a döntéshozók feltétlenül azt a véleményt kívánták erősíteni, amely szerint az állami vagyon kezelése vállalkozási formában történjen meg, elsősorban nem politikai, hanem gazdasági, üzleti szempontok figyelembevételével. Végül az a döntés született, hogy a társasági jogilag egyértelműen az ÁPV bázisán létrehozott vagyonkezelő az elődszervezethez hasonlóan a pénzügyminiszter irányítása alá tartozzon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
