A konferencia napjaink egyik legfontosabb nemzetpolitikai kérdésével, a szlovákiai magyar kisebbségek helyzetével foglalkozott. A rendezvény a témakör valamennyi jogi aspektusát áttekintette, a kérdéskör legelismertebb szakértőinek közreműködésével. A konferencia missziója azoknak az érveknek az összegezése volt, amelyek segítségével támogatás biztosítható a Szlovákiában élő magyarok számára.
Vörös Imre akadémikus köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a válságok érdekes módon mindig az Európai Unió továbbfejlesztését hozzák magukkal. Amikor uniós jogról beszélünk, sokszor alkalmazzuk a sui generis kifejezést, de ennek a jelentését általában senki nem ismeri pontosan. Az Unió alapja a tagállamok egymás közötti kölcsönös jóindulata, ez az uniós jog elsőbbségében, és közvetlen alkalmazhatóságában testesül meg.
A magyar bíróságok is az uniós jogot alkalmazzák az azzal ellentétes nemzeti jogszabályok helyett. Ez is azt bizonyítja, hogy ismerni kell az uniós jogot. Az uniós jog alkalmazása nem eredményez semmiféle szuverenitás sérelmet, itt csupán hatáskörök közös gyakorlatáról beszélünk. Az Unió jog által összetartott képződmény, élhetünk az uniós jogállamisággal, de ehhez ismerni kell a jogainkat.
Bruhács János professor emeritus a kettős állampolgársággal a szlovák-magyar viszonyban foglalkozott, kizárólag a nemzetközi közjog alapján. Az állampolgárság tekintetében mérvadó az 1997. évi állampolgárságról szóló Strasbourgi Egyezmény, ez azonban nem az uniós jog, hanem az Európa Tanács égisze alá tartozik. Az egyezmény módot ad arra, hogy minden tagállam maga határozza meg, kinek, és milyen feltételek mellett ad állampolgárságot. Az egyezmény számos rendelkezése tiltja a diszkriminatív rendelkezések alkalmazását, ami alól kivétel a nyelvi diszkrimináció. Fontos megjegyezni, hogy az egyezmény az állampolgárságot jogi kötelékként értelmezi, ezzel eltekint az egyéb vonatkozásoktól, többek között az effektivitástól.
Magyarország nem adhat kettős állampolgárságot, csak magyar állampolgárságot biztosíthat. Az állampolgársági egyezmény expressis verbis kimondja, hogy valaki megfosztható állampolgárságától, ha saját elhatározásából megszerzi egy másik állam állampolgárságát. Ezt módosíthatja, hogy az egyezmény nem tekinthető úgynevezett self-containedregime-nek, azaz nem alkot önmagában zárt rendszert. Maga az egyezmény is utal a nemzetközi jog általános elveire, más nemzetközi normákra, így akár az uniós jog alkalmazását sem zárhatjuk ki.
A szlovák ellenlépés támadható lehet az emberi jogok nemzetközi védelmében, ide értve a kisebbségvédelmi rendszert is. Emberi jogok szempontjából, tömeges megfosztás esetén lenne támadható a rendelkezés.
El kell választani az államközi szintet, és azt a lehetőséget, hogy magánszemélyek egyedi jogaik érvényesítéséért nemzetközi fórumokhoz fordulnak panaszokkal, kérelmekkel. Az államközi szintű jogvita a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt folyna, ez azonban nem lenne célravezető. A magyar állampolgárokat diplomáciai védelemben lehetne részesíteni, ez a védelem azonban a külügy diszkrecionális jogkörétől függ.
Az egyedi panaszok tekintetében sérülhet a jogorvoslathoz való jog, ez esetben az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak az érintettek. A tisztességes eljáráshoz, és a jogorvoslathoz való joghoz széles körű esetjog kapcsolódik. Az Európa Tanácsnál nem lehet a kisebbségi jogokra hivatkozni, az erre irányuló kísérletek mindig megbuktak. Esetlegesen az érintettek az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához is fordulhatnak panasszal.
Halász Iván, az NKE KTK egyetemi docense, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa előadásában az állampolgárság, és a kisebbségi jogokkal foglalkozik a hatályos szlovák alkotmányban. Ez volt az első szlovák demokratikus alkotmány, amelyet még a Csehszlovák föderáció idején hoztak létre. Az Alkotmány létrejöttének körülményeit sietség jellemezte, amely egyrészt negatívan hatott annak minőségére, de az ország integrációs törekvései bizonyos nacionalista túlkapásokra mérséklően hatottak.
Az 1990-es években tapasztalt nacionalizmus reneszánsza a szlovák-cseh relációban, illetve a szlovák többség, és a magyar kisebbség kérdésében vetett fel problémákat. Az előbbi az Alkotmány állampolgársággal kapcsolatos rendelkezéseire, míg az utóbbi a kisebbségekkel kapcsolatos rendelkezésekre volt hatással. Az Alkotmányt többször módosították, ezek azonban nem érintették az állampolgárságot, vagy kisebbségek sorsát közvetlenül befolyásoló rendelkezéseket.
Szlovákia a cseh törvénnyel szemben a szétválást követően nem tiltotta a kettős, vagy többes állampolgárság intézményét. A Szlovák Alkotmány értelmében a szlovák állampolgári közösség két entitásból áll: a preambulum elején kiemelt szlovák nemzetből, és a bevezető rész közepén szereplő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok tagjaiból.
Az állampolgárság tekintetében az Alkotmány kimondja, hogy annak megszerzését, és elvesztését törvénnyel kell szabályozni, valamint az Alkotmány garantálja, hogy akarata ellenére senki nem fosztható meg szlovák állampolgárságától. E szabályozás tisztának tűnt egészen a 2010-es ellentörvényig. Ezáltal a szlovák szabályozás igen restriktív jelleget öltött. Érdekesség, hogy
- 765/766 -
ez a megszorítás nem azokat sújtja, akik külföldiként szlovák állampolgári közösségbe kívánnak tartozni, hanem elsődlegesen a saját polgárokat. E rendelkezés erősen sújtja a körülbelül 200 000-es szlovák diaszpórát.
Sokan vitatják, hogy az ellentörvény összhangban van-e a Szlovák Alkotmánnyal. A hivatalos szlovák vélemények szerint nem megfosztásról, hanem elvesztésről van szó. Az az érvelés, amely összekapcsolja a más állam állampolgárságának felvételét azzal a szándékkal, hogy elveszítse a szlovákot, nagyon erőltetett fikció.
A Szlovák Alkotmány nem tekinthető a leginkább megszorítónak a kisebbségekkel szemben, azonban csak olyan jogokat tesz lehetővé kisebbségi állampolgárainak, amelyek a 21. században már többé-kevésbé megkerülhetetlenek.
Az Alkotmány a kisebbségek számára biztosítja a diszkrimináció-mentességet, jogot az államnyelv elsajátításához, valamint bizonyos kulturális és az anyanyelv használatához kapcsolódó jogokat is. Azonban megjelenik a kisebbségekkel szembeni bizalmatlanság is: az Alkotmány kimondja, hogy a kisebbségi jogok gyakorlása nem irányulhat az ország szuverenitásának, területi integritásának veszélyeztetésére és a többi lakos diszkriminálására. Ez az úgynevezett anti-pozitív diszkriminációs klauzula napjainkig problémákat okoz az Alkotmánybíróság gyakorlatában.
Gyeney Laura, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója, a PPKE JÁK egyetemi adjunktusa a szlovák ellentörvényt elemzi az uniós polgárság viszonyában. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2010. május 26-án módosította állampolgársági törvényét, melynek értelmében, ha valaki önkéntesen egy másik állam állampolgárságáért folyamodik, és elnyeri azt, ezzel egyidejűleg elveszíti szlovák állampolgárságát. Meg kell vizsgálni, hogy ez az ellenlépés mennyire felel meg az integráció és a demokrácia követelményeinek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
