Magyarországon a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-i hatálybalépése cezúrát hozott a családi jog hazai szabályozásának történetében. A családi jog első átfogó kodifikációjára, így önálló jogággá válására a 'házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény' (Csjt.) megalkotásával került sor. E törvény több mint 60 évig (1953-2014) határozta meg a házastársak, családtagok egymáshoz való viszonyát, illetve a gyámság szabályait a magyar magánjogi szabályozásban. A családi jog polgári jogtól való különállását Magyarország első elfogadott polgári jogi kódexe, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) sem kérdőjelezte meg. A joggyakorlat és a tudomány képviselői a régi Ptk.-ra mint a családi jog "háttér jogszabályára" tekintettek, amennyiben annak számos rendelkezése volt alkalmazandó a családjog által szabályozott élethelyzetekre.[2] A polgári jog - családi jog dichotómiában a Ptk. elfogadása és hatálybalépése hozott változást: az alapvetően intim, a család belső viszonyaira vonatkozó családjog integrálásra került a túlnyomórészt az üzleti szféra viszonyait lefedő Ptk.-ba, annak Negyedik Könyvébe, "Családjog" címmel. Jelen tanulmány a házassági vagyonjogról szóló címre[3] fókuszál, amely - a Ptk. fent említett filozófiájának megfelelően - jól elhatárolható, a Csjt.-beli szabályozáshoz képest jelentős mértékben kibővített normaegyüttest nyújt.
A 2000-es évek elejétől a Ptk. hazai kodifikációjával párhuzamosan, európai szinten is jelentős, kifejezetten családjogi fejleményeknek lehettünk szemtanúi. Nevezetesen 2003. szeptember 1-jén megalakult az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law - CEFL), amely célul tűzte ki, hogy mind elméleti, mind gyakorlati kérdéseket vizsgálva segítse a családi jog anyagi jogi szabályainak harmonizációját. Ennek érdekében ún. "Európai Családjogi Elveket" (Principles of European Family Law) munkál ki. A CEFL ezen Elvek egyik csoportját kifejezetten a házassági vagyonjogi szerződésekre vonatkozóan alkotta meg, míg az Elvek egy másik csokra két különböző házassági vagyonjogi rendszer alapjait körvonalazza.[4]
Jelen tanulmány célja tehát, hogy megkísérelje a házastársak közötti vagyoni viszonyokra vonatkozó Elveket levetíteni a Ptk. családjogi, ezen belül is házassági vagyonjogi szabályaira; megvizsgálni, hogy a hatályos magyar szabályozás mennyiben összeegyeztethető az Elvekben megfogalmazott követelményekkel; végül - ha szükséges -, milyen de lege ferenda javaslatok fogalmazhatók meg a magyar jogalkotó irányába a jogszabályi tartalom módosítása, illetve kiegészítése vonatkozásában.
A házassági vagyonjogi rendszerek kialakulása a régmúltra nyúlik vissza. Történeti szempontból közelítve az alábbi négy "tiszta" vagyonjogi modell nevesíthető.[5]
A teljes vagyonközösség rendszerében mindaz a vagyon, ami a feleknek a házasság létrejöttekor megvolt, és mindaz, amit a házasság fennállása alatt szereztek, a házasság tényénél fogva közös vagyonná vált. A teljes vagyonelkülönítés rendszerében mind a két házasfél saját magának
- 24/25 -
szerzett. Itt a házastársak megtartották a korábban szerzett vagyont és a házasság alatt általuk szerzett vagyont is. A szerzeményi alapú közösség (közszerzemény) lényege szerint a házastársaknak a házasságba bevitt vagyona különvagyoni jellegét megőrizte, a házasság fennállása alatt létrejött vagyonszaporulattal pedig a szerző házasfél rendelkezett. Végül a szerzeményi alapú osztatlan tulajdonközösség (házastársi vagyonközösség) azt jelentette, hogy mindaz a vagyon, amelyet a házastársak a házassági életközösség ideje alatt akár együtt, akár külön szereztek, az osztatlan tulajdonközösségükbe került.
Az előbbiekben ismertetett házassági vagyonjogi rezsimek képezik a hatályos vagyonjogi rendszerek alapváltozatait valamennyi európai országban. Ezen túl fontos azonban megemlíteni, hogy a jelenben a törvényes vagyonjogi rendszerek szabályai - a közös alapvonások ellenére - Európa államaiban jelentős eltéréseket mutatnak. Az európai országok vagyonjogi rendszereit - figyelembe véve azok hasonlóságait, illetve különbségeit - az Európai Családjogi Bizottság igyekezett jól elhatárolható kategóriákba osztani.
A CEFL figyelme 2006-tól kezdve összpontosult házassági vagyonjogot érintő kérdésekre, és részletes kérdőívet bocsátott az államok nemzeti szakértői rendelkezésére. Ebben többek között azt kérte, hogy sorolják be magukat előre kimunkált házassági vagyonjogi rendszerekbe.[6] A CEFL szakértői az alábbi vagyonjogi rendszereket adták meg: vagyonközösség (community of property), közszerzeményi rendszer (community of accrued gains), késleltetett vagyonközösség (deferred community), vagyonelkülönítés (separation of property) és vagyonelkülönítés bírósági kiegyenlítéssel (separation of property with distribution by the competent authority). A distinkciók alapját tekintve a vagyonközösség és a közszerzeményi rendszer esetében mindkét fél részesedik a házasság fennállása alatt szerzett vagyonból, csak előbbi esetben a házasfelek között közös tulajdon keletkezik, utóbbinál nem; a vagyonelkülönítésben pedig mindkét fél a különvagyonát növeli.[7] A 26 válaszadó államból vagyonközösség a törvényes rendszer Magyarországon, Szlovákiában, Oroszországban, Lengyelországban, Litvániában, Bulgáriában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Máltán. Közszerzeményi rendszer a törvényes Csehországban, Németországban, Görögországban és Svájcban. Vagyonelkülönítés Ausztriában érvényesül. A magyarok számára idegennek ható rendszer az északi államokban (Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország) törvényesként megjelölt halasztott vagyonközösség, amely lényegében nem változtat a házastársak vagyoni helyzetén, azaz függetlenül attól, hogy az adott házastárs mikor és milyen módon szerezte a vagyont, tulajdona marad és önállóan is rendelkezik vele. A bírósági kiigazítással kiegészített vagyonelkülönítés példaországai Anglia, Wales, Írország és Skócia. Angliában sokáig teljes vagyonelkülönítésben éltek a felek, 1970-ben annyi reformot eszközöltek azonban, hogy a bontáskor a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy kérelemre a másik volt házastárs vagyoni helyzetét kompenzálja.[8] A kérdőív relevanciáját témánk szempontjából az adja, hogy az erre adott válaszok alapján dolgozta ki a CEFL a családi anyagi jog harmonizációját elősegíteni hivatott Elveket.
A közelmúltban a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos szabályozás kétféle irányt vett. Az egyik folyamat az Európai Unióhoz köthető, és tíz évvel ezelőtt, a 2006. évi házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó Zöld Könyv kibocsátásával vette kezdetét.[9] A kedvező fogadtatás eredményeképp az Európai Bizottság 2011-ben két, egymással parallel módon futó rendeletjavaslatot terjesztett elő a házassági vagyonjogi rendszerekkel, valamint a bejegyzett élettársi közösség vagyonjogi joghatásaival kapcsolatosan.[10] Ezen javaslatok azonban - mint címükből is kiviláglik - kizárólag eljárásjogi problémákra fókuszálnak, anyagi jogi rendelkezéseket nem érintenek, így jogharmonizációs célok sem húzódnak meg előterjesztésük hátterében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
