Az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmének összehasonlító elemzése a magyar, a német és a svájci polgári perjog alapján címmel jelent meg Völcsey Balázs monográfiája az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában 2021-ben. E kérdéskör vizsgálata különösen aktuális, mivel a Kúria a közelmúltban hozta meg a részkeresettel kapcsolatos 6/2022. számú jogegységi határozatát. A vitában ez a könyv is szerepet játszott, így érdekes következtetésre juthatunk, ha az abban írtakat összevetjük a jogegységi határozattal.
Balázs Völcsey's monograph which is a comparative analysis of the scope of substantive effect of legal force in Hungarian, German and Swiss civil procedural law has been published in 2021 by ELTE Eötvös Publishers. The examination of this topic is particularly topical, as the Curia (the Supreme Court of Hungary) has recently delivered its uniformity decision No. 6/2022. law on partial actions. This book has also played a role in the debate on the issue within the Curia, so that an interesting conclusion can be drawn by comparing what is written in it with the uniformity decision.
Tárgyszavak: anyagi jogerőhatás, polgári perrendtartás, részkereset, Kúria
Az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmének összehasonlító elemzése a magyar, a német és a svájci polgári perjog alapján címmel jelent meg Völcsey Balázs monográfiája az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában 2021-ben.[1] A mű alapja a szerző 2020-ban megvédett doktori értekezése,[2] amely 2021-ben a Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság által közösen meghirdetett pályázaton elnyerte a Könyvszalon Nagydíjat.[3] A könyv tudományos értéke vitán felül áll, különös figyelemmel a német és a svájci szabályozás, valamint az európai eljárásjog és az Európai Unió Bírósága gyakorlatának az elemzése körében. Ezeknek csak a felvázolása is meghaladná jelen írás kereteit, így elsősorban a hazai gyakorló jogász szempontjából szeretném a művet értékelni. Az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmének kérdésköre különösen aktuális, mert a Kúria a közelmúltban hozta meg a részkeresettel kapcsolatos 6/2022. számú jogegységi határozatát[4] (a továbbiakban: jogegységi határozat). A vitában ez a könyv is szerepet játszott, így érdekes következtetésre juthatunk, ha az abban írtakat összevetjük a jogegységi határozattal. Az írás első része ezért általános, második fele a jogegységi határozat tükrében való értékelést tartalmaz.
Ha egy másik, szimbolikus címet kellene adni a műnek, akkor az A kapcsolódások könyve lehetne. Ez a monográfia olyan területeket kapcsol össze, amelyek természetes módon összetartoznak, ténylegesen azonban mégis sokszor elkülönülnek.
A jog tudománya és gyakorlata körében sajnos sokszor észrevehető az élő kapcsolat hiánya, szemben például az orvostudománnyal. A tudomány szemszögéből a gyakorlat sokszor nem kellően elmélyült, kiérlelt, amelyben szerepet játszhat a felmerülő problémák száma és a gyors megoldási kényszer. A gyakorlat szerint a tudomány viszont sokszor nem valódi (ti. nem gyakorlatorientált) kérdésekkel foglalkozik.
Az eltérő szemléletmód némileg szükségszerű: míg egy elméleti szakember megteheti például, hogy csak az anyagi jog vagy kizárólag az eljárásjog körében vizsgálódjon, addig egy ügyvéd vagy egy bíró számára nincs ilyen lehetőség, a gyakorlatban ez a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A könyv szerzője bíróként anyagi és eljárásjoggal is foglalkozik, míg ezzel párhuzamosan - egyetemi oktatóként - az eljárásjog tudományát műveli. Ebből eredően a monográfiában is sikeresen elkerüli annak a veszélyét, hogy kizárólag az eljárásjog szempontjá-
- 145/146 -
ból mutassa be a választott témát. A felvetett problémák szükségszerűen alapvetően eljárásjogiak, de azok megoldása során az anyagi jog szempontjait is értékeli és figyelembe veszi. Példaként említhető a közös tulajdon megszüntetése iránti perben hozott ítélet anyagi jogerőhatásának az elemzése.[5] Az adiudicativ per megnevezésből kiindulva[6] bemutatja az anyagi jogi szabályozást, az ebből eredő problémákat és azok bírósági gyakorlatát, de nem pusztán ismertetve azokat, hanem értékelő módon feltárva az érvek mögötti szempontokat. Ezt követően elemzi az 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény 3. pontja szerinti vagylagos ítéleti rendelkezés elméleti és gyakorlati következményeit: további jogvitát eredményezhet ugyanis az alperes teljesítésének a kérdése; a vagylagos kötelezés ténylegesen az alperes hatalmassága körébe utalja a közös tulajdon megszüntetésének a módját, amely vitatható az anyagi jog alapján, egyúttal a pervesztes felet valójában pernyertessé teszi; kérdéses, hogy milyen megfogalmazású rendelkező rész felel meg egyidejűleg az anyagi és az eljárásjogi követelményeknek; ténylegesen milyen jelentést hordoz és mi a jogi alapja a PK vélemény indokolásában alkalmazott hatályosságnak.
A gyakorlat mindennapos nehézsége - különösen az eljárásjog területén - az elmélyült vizsgálatot igénylő kérdések felismerésének, tanulmányozásának és eldöntésének a viszonya az időszerű intézkedéssel szemben. Személyes tapasztalataim szerint alapvetően kétféle "rossz" bíró (gyakorlati jogász) van: aki a szükséges ismeretek hiányában fel sem ismeri a problémákat; és az, aki "túlzott" ismeretei alapján állandóan felveti azokat, anélkül, hogy bármelyiket is megoldaná. A szerző mindkét hibát elkerüli: folyamatosan feltárja, részekre szedi, elemzi, de egyúttal meg is oldja a problémákat. Ennek meggyőző példája azon, látszólag egyszerű kérdés megválaszolása, hogy a beszámítást tartalmazó irat illetékköteles-e.[7] Ehhez a szerző - a szakirodalom széles körű felhasználásával - áttekinti a beszámítás korábbi eljárásjogi szabályozását,[8] az anyagi jog változását,[9] a hatályos szabályozás koncepcióját, annak rendszertani értelmezését,[10] a jogviszony fogalmát,[11] a beszámítást összehasonlítja a viszontkeresettel,[12] számba veszi az illetékkötelezettség érveit és ellenérveit, majd eljut a válaszig: nem.
A monográfia tudományos jellegű, azonban néhány példán keresztül jól érzékelhető, hogy az elméleti szakember mennyire figyelemmel van a gyakorlat valóságára. Igen részletesen elemzi például, hogy mely határozatok rendelkezhetnek anyagi jogerőhatással.[13] Ennek során bemutatja az ítélettel kapcsolatos különböző elméleteket,[14] a rész- és a közbenső ítéletet, a nem az ügy érdemében hozott ítélet két esetkörét, a különböző végzéseket, az ítélet hatályú határozatokat, az ügy érdemében hozott, de anyagi jogerőhatással nem rendelkező ítéleteket, valamint a külföldi ítéleteket. E témán belül a részítélet egyes kérdéseit tárgyalva az ilyen ítélet meghozatala mellett érvel azzal, hogy az az igényérvényesítő fél és a bíróság érdeke is. A bírósági ügyvitel szabályozása alapján azonban a részítélet nem minősül befejezésnek, így maga a bíró nem érdekelt annak meghozatalában.[15] Ezzel - a kimerítően elemzett elméleti kérdések mellett - a jog valódi működését is bemutatja. A másik példa a követelés időelőttiségével kapcsolatos: a korábbi szabályozás alapján arra a következtetésre jut, hogy nem lehetett a keresetlevelet idézés kibocsátása nélküli elutasítani, ha a követelés a határozat meghozatala előtt lejárt.[16] A bírónak így mérlegelnie kellett, hogy az ügyek érkezésére figyelemmel mikorra tudja kitűzni az első tárgyalási határnapot, mikor várható érdemi határozat. Leterheltségétől függően így eltérő eredményre juthatott; ugyanabban az ügyben - egy kisebb bíróságon - eltérő határozat születhetett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
