Informatikai-, számítógépes-, számítástechnikai, internetes bűncselekmény vagy csúcstechnológiai-bűnözés? Már e kifejezések sora is jól mutatja, hogy a klasszikus bűncselekmények mellett pár évtizeddel ezelőtt - büntetőjogi léptékkel mérve nem is oly régen - megjelent a tilalmazott magatartásoknak egy olyan új köre, amelyet valamely jellemvonása - legtöbbször az elkövetés eszköze - alapján az előbb felsorolt megnevezések egyikével illethetünk. A számítógéppel kapcsolatos deliktumokban a támadás céljai már maguk a számítógépek, a kommunikációs berendezések, adatátviteli hálózatok, és az adatok, ugyanakkor az elkövetők szándéka irányulhat ezen eszközök felhasználásával más, hagyományos értékekre is.1 Az információs társadalom új típusú bűncselekményeinek alapvető jellemzője tehát az, hogy az információ maga - mint vagyoni értéket megtestesítő dolog -, és annak környezete válik a bűncselekmények tárgyává.2 Fontos azonban szem előtt tartani azt is, hogy az információ politikai, gazdasági érték, valamint sajátos veszélyeztetési potenciál, az információszabadság, az információ szabad áramlása mint alapelv a szabad politikai és gazdasági rendszer egyik lényeges előfeltétele. A materiális és immateriális javak jogi megítélésének egy további sajátossága abból következik, hogy az információvédelemnek nem csupán az információk tulajdonosainak vagy hordozóinak gazdasági érdekeit kell figyelembe vennie, hanem azokét is, akiket az információk tartalma érint. Az információnak ebből az aspektusából származnak a privacy, szűkebb értelmében a személyiségi jog védelmével kapcsolatos követelmények, elsősorban az elektronikus úton történő adatfeldolgozás során.3 Az információ tehát nemcsak gazdasági, vagyoni érdekek hordozója lehet, hanem társadalmi közérdek vagy magánérdek megtestesítőjeként is értékkel bírhat.
Nagy Zoltán szerint a számítógéppel elkövetett bűncselekmények jogi minősítésének nehézsége abban ragadható meg, hogy az elektromágneses impulzus, az adat - mint testetlen, kézzel nem fogható dolog - értelmezhető-e a büntetőjog tradicionális kategóriáival vagy sem.4 Ennek okán a tényállások megfogalmazásakor olyan terminológiával kell operálnia a jogalkotónak, amely megfelel mind az informatika, mind a jogtudomány elvárásainak. A tanulmány a felsorolt problémákra figyelemmel kísérel meg választ adni a következő kérdésekre. Mi az informatikai bűncselekmények jogi tárgya és mely bűncselekmények tartoznak ide? Mi a számítástechnikai bűncselekmények általános fogalma, elkövetési magatartása? Mindezek alapján a Btk. 300/C. § tényállásainak rendszertani elhelyezkedése helyes-e?
Az Európa Tanács 2001-ben fogadta el a Számítástechnikai Bűnözésről Szóló Egyezményét (Conviction on Cyber-crime, a továbbiakban: Egyezmény).5 A Budapesti Egyezmény néven is ismert megállapodást 2001. november 23-án írta alá Budapesten mintegy harminc ország. Az Egyezmény több lényeges szempontból meghaladja az elődjeit, mivel definíciókat ad a számítástechnikai rendszer elemeire vonatkozóan, az anyagi jogi, eljárásjogi és a nemzetközi jogi összefüggéseket együtt tárgyalja, így magába építi az anyagi jogi kérdésekkel foglalkozó (89) 9. ET ajánlást, és az eljárásjogi kérdéseket tárgyaló (95) 13. ET ajánlást. További előremutató újdonsága az Egyezménynek, hogy abban a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmények mellett6 megjelentek a hálózatokon elkövethető "tartalom-bűncselekmények" is, úgymint a gyermekpornográfia és a szerzői jogi bűncselekmények, és mindezek mellett igyekezett választ adni az olyan elterjedten jelentkező problémákra is, mint az illegális fájlcserélő rendszerek alkalmazása, a kéretlen kereskedelmi levelek küldözgetése, vagy az adathalászat.7 Az Egyezmény egyik célja volt a bűnügyi együttműködés eredményességéhez elengedhetetlenül szükséges közös jogi alap megteremtése, hiszen az 1959-es strasbourgi, kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény szerint a jogsegély kérésének és nyújtásának az a feltétele, hogy az adott cselekmény az érintett országokban büntethető legyen. Az Egyezmény úgy próbál közös büntetőjogi politikát kialakítani az aláíró országokban, hogy közben a büntetőjogi kényszerintézkedésekhez fűződő érdek és az alapvető emberi jogok védelme közötti megfelelő egyensúly fennmaradjon.
Az Európai Unió jogalkotása szempontjából a Maastrichti Szerződés által létrehozott és az Amszterdami Szerződés által módosított harmadik pillérébe tartozik a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés irányítása. Az Európai Unió Bizottsága több közleményben és megrendelt tanulmányban hangsúlyozta és hangsúlyozza a szupranacionális fellépés szükségességét, kiemelve azt a körülményt, amely szerint az információs rendszerek elleni támadás komolyan veszélyezteti a biztonságosabb információs társadalom, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását, ezért az Európai Unió szintjén kell fellépni ellene.8 A Tanács éppen ezért rövid időn belül, 2005. február 24. napján megalkotta a 2005/222/IB9 számú kerethatározatot10, amely ha nem is szó szerint, de gyakorlatilag átvette az Egyezmény számítástechnikai bűncselekményekre vonatkozó tényállásait. Mivel a kerethatározat uniós jogforrás, ezért
-160/161-
kötelező az unió valamennyi tagállamára nézve, ezzel máris jelentősebb lépés az informatikai bűncselekmények elleni nemzetközi együttműködésben, mint az ihletadó Egyezmény. Természetesen nem kizárólag az említett kerethatározat érinti a számítástechnikai vonatkozású bűncselekményeket, hanem egy-egy gazdasági, szűkebben pénzforgalmi biztonság vagy a hálózatokon hozzáférhetővé tett tartalmak érdekeltjei által megkövetelt uniós fellépés is életre hívott ilyen jellegű dokumentumokat.11
A Büntető Törvénykönyvben az informatikai bűncselekmények nem egy fejezeten belül, hanem szétszórva helyezkednek el, így például a 300/C. § és 300/E. §-okba foglalt számítástechnikai adatokat és rendszert védő tényállások12 a gazdasági bűncselekményekről szóló fejezetbe kerültek. A tényállások elhelyezésének ezen téves voltára vonatkozó következtetésre juthatunk a számítástechnikai bűncselekmények jogi és elkövetési tárgyának elemzésén keresztül. Érezhető azonban, és a tanulmány egyes fejezetei alapján is egyértelműen megállapítható, hogy az információkra vonatkozó jogi szabályokat nem lehet analógia útján levezetni a testi dolgokról szóló rendelkezésekből, hanem a maguk önálló alapjából kell kidolgozni őket. Ezért mindenekelőtt a tanulmány egységes fogalomhasználatának megalapozására, másrészt az információk környezetének megértéséhez nélkülözhetetlen az alábbi fogalmak érintőleges tárgyalása.
Bár a konvergenciának nincs pontos, általánosan elfogadott használata a szakirodalomban, témánk szempontjából különböző hálózati platformok azon képességét jelenti, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordoznak, de olyan fogyasztói eszközök összefonódását is jelöli, mint például a telefon, televízió és a személyi számítógép.13 A digitalizáció a tartalmak platform‑független közvetítésének lehetőségét teremtette meg, olyan korábban elkülönült ágazatok konvergenciáját indítva el mint az informatika, a távközlés és a média.14 Másként fogalmazva az infokommunikációs konvergencia olyan technológia gyökerű, több szinten zajló folyamat, amelyet a piac és szabályozás csupán követni próbál. Meghatározó technológiai alapja a digitalizáció, amely műszaki megoldás lehetővé teszi, hogy ugyanaz a tartalom a korábban egymástól elkülönült hálózatokon is átvihető legyen.15 A konvergencia tehát a média, informatika és távközlés területein végbemenő változás, amely folyamatnak a figyelemmel kísérésére többek között azért van szükség, mert meghatározza az informatikai bűncselekmények elkövetésének környezetét nem csak infrastrukturális, hanem kulturális értelemben is. Az informatika fogalma is változik attól függően, hogy használója mely tudományterület művelőjeként kívánja azt meghatározni. A teljesség igénye nélkül példaként említhetők a következő definíciók. Az informatika (legközelebbi angol megfelelője az information technology, IT) önálló tudományág, amely az információk rögzítésével, kezelésével, rendszerezésével, továbbításával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy e tevékenységek tárgya legtöbbször a számítógép által feldolgozott adat, illetve e tevékenységek támogatására egyre inkább számítógépet alkalmaz, az informatika mindinkább az információtudomány, a matematika és az elektronika elegye.16 De például Noszkay Erzsébet az informatika megfogalmazása során az információ szűkebb fogalmából kiindulva17 a Központi Statisztikai Hivatal 1984-ben meghatározott fogalmát fogadja el, mely szerint az informatika az információ áramlásának különböző módozataival, feldolgozásának és hasznosításának módszereivel, a termelékenységre és hatékonyságra gyakorolt hatásaival, megfigyelési és ellenőrzési célokra való felhasználásával és végezetül a társadalmi-gazdasági fejlődést és társadalmat alakító szerepével foglalkozik.18 Míg Balogh Zsolt György szerint az informatika olyan tudomány, amely a számítógépekkel támogatott információs rendszerek strukturális és dinamikus vizsgálatával foglalkozik annak érdekében, hogy e rendszerek működését optimálissá tegye.19 Ehhez képest a "számítástechnika az automatizált adatfeldolgozás eszközeivel és azok különböző területeken való használatával (pl. a számítógép építése és azok programozása) foglalkozó elméleti és alkalmazott műszaki tudomány."20 Látható a két tudományterület közötti szoros kapcsolat, a számítástechnika az informatika egy részterületének is tekinthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
