Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit 1978-ban szerzett doktori diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1980-tól 2021-ben történő nyugdíjba vonulásáig valamennyi bírósági szinten és több beosztásban ítélkezett, de volt közjegyző, az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bíró, oktatásfelelős és az OIT Hivatalában főosztályvezető-helyettes is. Mindezek mellett a következő generációk oktatásából is kivette a részét. Szakmai életútjáról, a bírói hivatásban vallott elveiről és a fiatal bíróknak szóló üzenetéről dr. Grád András kérdezte, aki egy időben kollégája is volt.
- Tudom, hogy egész életedben jogászként dolgoztál, de eredetileg is annak készültél?
- Töredelmesen be kell vallanom, hogy eredetileg magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de abban az időben nagyon-nagyon nehéz volt bekerülni a bölcsészkarra. Igazából édesapám beszélt rá, hogy jelentkezzek inkább a jogra, nem mintha oda annyira könnyű lett volna az idő tájt bekerülni. Nagyjából tízszeres volt a túljelentkezés, de mivel 19,5 pontot értem el az akkoriban elérhető 20-ból, simán felvettek elsőre, és utólag nem bántam meg. Ilyen érdeklődési terület mellett persze nem csoda, hogy az egyetemen a jogtörténeti tárgyak voltak a kedvenceim.
- Aztán valahogy mégiscsak családjogász vált belőled. Elmesélnéd az oda vezető utadat?
- Már az egyetemen is kedveltem a büntetőjogot, aztán bírósági gyakorlatra egy idős büntetőbíró mellé kerültem, aki még jobban megszerettette velem ezt a jogterületet. Aztán amikor az egyetem elvégzése után elhelyezkedtem fiatal fogalmazóként az akkori II.-XI.-XII. Kerületi Bíróságon (ez akkor a mai Pesti Központi Kerületi Bíróság épületében működött), olyan instruktor bírák mellé kerültem, akik zömmel családjogot tárgyaltak. A polgári joggal hosszabb ideje foglalkozók számára bizonyára ismerősen cseng Mohácsy Zsuzsa vagy Pongrácz Eszter neve, hiszen ők később komoly karriert futottak be, éppen mert nagyon jó szakemberek voltak. Persze a forgószínpadszerű bírósági fogalmazóképzés keretében kerültem büntető ügyszakba is, de sem a temérdek jegyzőkönyvvezetés, sem a számomra érdektelen áruházi lopások vagy akkoriban még létező "hazatérés jogellenes megtagadása" bűnügyek nem csináltak nekem igazán kedvet a büntetőbíráskodáshoz. A családjog még ekkor se volt a "lieblingem", de azt már tudtam, hogy igazából polgáris szeretnék lenni. Olyannyira, hogy miután 1980-ben leszakvizsgáztam, nem fogadtam el a büntető ügyszakba történő kinevezésemet még olyan áron sem, hogy válaszút elé állítottak: vagy titkárként várok bizonytalan ideig, akár pár évig is, mire kineveznek, vagy elmegyek közjegyzőnek az akkori időkben még központosított állami közjegyzői szervezetbe. Én a közjegyzőséget választottam, így ugyanis kineveztek közjegyzőnek, és a betanulási időre Bókai Judit mellé kerültem. (Akik ismerik a mai magánközjegyzői intézmény kialakulását, azok tudják, hogy annak a jogszabályi hátterét és a ma ismert szervezeti kereteit jóval később éppen Bókai Judit alkotta meg az Igazságügyi Minisztériumban.)
Aztán 1981 végén szóltak, hogy nemsokára megalakul a Budai Központi Kerületi Bíróság (a Clark Ádám téren működött éveken át, egészen addig, míg el nem készült számára a jelenlegi épülete a Budakeszi úton), és oda keresnek a Családjogi Csoportba bírót. Persze azonnal igent mondtam, így kerültem ebbe a csoportba, amelyet akkor Bencze Lászlóné, Edit (később a Kúria családjogi tanácsának tagja, majd elnöke, a Családi Jog néhai szerkesztője) vezetett. Sajnos amikor a bíróságot megszervezték, nem számoltak azzal a dinamikus lakosságszám-növekedéssel, amely az óbudai és a lágymányosi lakótelepek felépülésének volt köszönhető, és ami különösen erősen éreztette hatását a családjogi perek mennyiségében. Kezdő bíróként 200 ügyet kaptam (ma egy átlagos bíróra nagyjából 80-120 ügy jut), de alighogy kineveztek, rögtön teherbe estem, így hiába kezdtem a bíráskodást 1982 januárjában, októberben már meg is szültem a lányomat. 1983 augusztusában mentem vissza dolgozni, akkorra a helyzet tovább rosszabbodott, már előfordult, hogy egy bíróra 350 ügy is jutott, ami a gyakorlatban szinte kezelhetetlen mennyiség. Én is egy teljes családjogi referádát kaptam, de hol jegyzőm nem volt, hol leíróm, aki a tárgyalásokon készült magnófelvételeket leírta volna, ezért nem volt könnyű a helyzet.
- Azért akkor még nagyon messze volt a Kúria (arról nem is beszélve, hogy akkoriban még Legfelsőbb Bíróságnak hívták), miként alakult a pályád a továbbiakban?
- Időközben a már említett Mohácsy Zsuzsa bekerült az Igazságügyi Minisztériumba, és ajánlása alapján 1985
- 43/44 -
januárjában átkerültem az IM-be beosztott bíróként, (de előtte még az utolsó hónapomban jelen interjú készítőjével, mint akkoriban kezdő családjogi bíróval dolgoztam egy szobában a BKKB-n). Az IM-ben azonban nem találtam meg a helyemet, nem volt nekem való munka, ezért eldöntöttem, hogy visszamegyek bíráskodni, amit viszont nagyon szerettem. Akkoriban Szabó Sándor volt a Fővárosi Bíróság polgári elnökhelyettese, egy lenyűgözően nagy tudású, ugyanakkor igen kedves, joviális ember, ő javasolta, hogy fél bíróként dolgozzak a két családjogi tanácsban (Barnáné Muczer Erzsébet vezette az egyiket, Barbél Lászlóné a másikat), míg a másik fél munkaidőmben vállaljam el az oktatási felelős tisztjét. Örömmel igent mondtam. Nem sokkal később a már említett Pongrácz Eszterből tanácselnök lett a Fővárosi Bíróságon (később már persze Fővárosi Törvényszéken), így 1988 szeptemberétől 1999 januárjáig az ő tanácsában dolgoztam előadó bíróként. Nála elsősorban házastársi és élettársi közös vagyon megosztásokat tárgyaltunk, meg gyermektartásdíjat, de kaptunk időnként kötelmi jogi pereket is (főleg kártérítést), meg munkajogi pereket (elsősorban végkielégítéseket) is. Közben házon belül kirendeléssel más kötelemi jogi pereket és öröklési pereket is tárgyaltam.
1999-ben Mohácsy Zsuzsa főosztályvezető lett az időközben megalakult Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalánál. Ő hívott, hogy vállaljam el mellette a főosztályvezető-helyettességet. Bár nagyon szerettem bíráskodni, de az igazgatási munka kihívása, valamint elvált, gyermekét egyedül nevelő szülőként a beosztással járó jóval magasabb jövedelem csábító volt, így igent mondtam. Aztán 2003-ban megalakultak az ítélőtáblák, a Fővárosi Ítélőtáblára kerültem beosztott bírónak az egyik polgári jogi tanácsba, amelynek megint csak Mohácsy Zsuzsa lett a tanácselnöke. Kötelmi jogi tanács voltunk, elsősorban az önkormányzatok pereit, bérleti jogvitákat és közigazgatási jogkörben okozott károkat tárgyaltunk, ekként átmenetileg kicsit messzebb kerültem a családjogtól. Korábban ilyen pereket nem tárgyaltam, de ebbe is muszáj volt beletanulni. Rengeteg ügy háramlott ránk a hatáskör-módosítások eredményeképpen a Kúriáról, de egy év alatt kemény munkával ledolgoztuk a hátralékot. Akkoriban ugyanis ötmilliós pertárgyérték felett eleve törvényszéki hatáskörbe tartozott minden házassági és élettársi vagyonjogi per - borzasztó sok ilyen ügy érkezett a másodfokú bíróságként eljáró ítélőtáblákra. Ekként aztán ismét rám talált a családjog: szükség lett ilyen perekben rutinos bíróra az 1.Pf. tanácsban, amelyet akkoriban Fermanné Polák Zita vezetett. Egy másik jól felkészült előadó bíróval, Hegedűs Máriával alkottunk hármasban egy tanácsot, és nagyon jól sikerült az együttműködésünk. 2014-ben az akkor felállított 17.Pf. tanácsban lettem tanácselnök, Nyírőné Kiss Ildikó volt az egyik - aki azóta már a Kúrián dolgozik -, Pusztai Anita a másik beosztott bíró. Elsősorban változatlanul házastársi és élettársi közös vagyon megosztási pereket tárgyaltunk, de emellett kötelmi jogi pereket is, és devizahiteles ügyekkel szintén foglalkoztunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
