Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások
a) kielégítésének sorrendjében,
b) teljesítési határidejének módosításában,
c) kielégítésének arányában és módjában, továbbá
d) mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre.
A hitelezők az egyezség megtartásának ellenőrzésére egy vagy több hitelezőt vagy kívülálló személyt jelölhetnek ki.
Az egyezség tartalmára nézve a Cstv. példálózó jelleggel ad eligazítást, felsorolva a lehetséges megállapodások tartalmát.
A létrejött egyezség az előterjesztett egyezségi javaslattól eltérő is lehet, meg kell azonban felelnie a tulajdonosi szervek által kialakított egyezség feltételeire vonatkozó határozatban foglaltaknak (ez utóbbitól való eltérést természetesen a bíróság nem vizsgálja, hanem az egyezséget az adós nevében megkötő személy felelős érte).
Egyezségre akkor kerülhet sor, ha
• azt az egyezség megkötésére jogosult hitelezők szavazatának legalább a fele minden csoportban [a Cstv. 57. § (1) bekezdés b), d), e), f), g) és h) pontjai, továbbá - követelésük kiegyenlítéséig - a Cstv. 49/D. § (1)-(3) bekezdése szerinti zálogjogosult hitelezők] támogatja,
• feltéve, hogy ezen hitelezők követelése az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. A szavazatok számításánál a Cstv. 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a hitelezők szavazatának számítását nem befolyásolja a felszámolás jogerős elrendelését követően követeléseik más hitelezőre való engedményezése.
A Cstv. 18. § (5) bekezdése értelmében a szavazatok számításánál a hitelezőket minden 100 000 forint elismert vagy nem vitatott követelésként nyilvántartásba vett szavazat után egy szavazat illeti meg. A 100 000 forint alatti követelések hitelezői is egy szavazattal rendelkeznek. A Cstv. 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti hitelezők szavazatát az említett számítási módnál negyedakkora mértékben kell figyelembe venni.[1]
Lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy jelenleg már nem a hitelezők számának legalább fele kell hitelezői csoportonként a (kényszer)egyezség létrejöttéhez, hanem a hitelezők követelései alapján kialakított szavazataikat kell figyelembe venni. Az előbbiek folytán már nincs jelentősége annak a korábban mind a hitelezők, mind az adós által alkalmazott "trükknek", hogy az egyezségkötés megakadályozása vagy kierőszakolása céljából a hitelezői igények felvásárlásra vagy engedményezésre kerültek.
Az egyezség hatálya - az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével - valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
A vitatott követeléssel rendelkező hitelező részére jutó vagyonhányadot a jogvita jogerős befejezését követően kell kiadni, feltéve, hogy a követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította. A vagyonhányad kezelésével kapcsolatos esetleges költségeket a vagyonhányadból kell fedezni. A vagyon kiadásakor a hitelező részére elszámolást kell átadni a vagyonnal kapcsolatos bevételekről és kiadásokról. Ha az egyezség megkötése után kiderül, hogy a hitelező követelése alaptalan volt, úgy a külön kezelt vagyonhányadot a csoporton belüli többi hitelező között kell felosztani követelésük arányában, teljes kielégítésük erejéig. E felosztásért a gazdálkodó szervezet a felelős.
Kérdések:
- A vagyonhányad kezelése során milyen mértékű költséget lehet elszámolni, és valójában milyen költségek merülhetnek fel?
A legegyszerűbbnek tűnik, ha az adós a vagyonhányadot pénzben biztosítja és bankszámlán kezeli. Ennek költsége különösebb indokolás nélkül elszámolható. Ha a kezelési költség a vagyonhányad értékéhez képest számottevő, az adósnak más formát kell találnia a vagyonhányad rendelkezésre bocsátásához. Akkor jár el kellő gondossággal, ha az adott vagyonhányad értékéhez legjobban igazodó, a legkevesebb költséggel járó módot alkalmazza.
- Ha alaptalan volt a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező követelése és szét kell osztani a félretett vagyont, kötelező-e a többi hitelezőnek elfogadni a rá jutó részt?
Az átadni kívánt vagyont a felszámolási eljárás végén is visszautasíthatja a hitelező, így nincs akadálya annak, hogy a fenti esetben is biztosítsa ezt számára a bíróság. A felszámolónak azonban gondoskodnia kell arról, hogy a vagyonhányadot visszautasító hitelező tisztában legyen azzal: a visszautasított vagyon értékének erejéig a követelése kiegyenlítettnek tekintendő.
A bíróság akkor hagyhatja jóvá az egyezséget, ha
- az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és
- az egyezség megfelel a jogszabályoknak,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
