A 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokban bekövetkezett események következtében jelentős mértékben megváltozott a nézetünk a világról, a benne zajló eseményekről, holott - bátran kijelenthetjük - a minket körülvevő világ egyáltalán nem változott. Olyan folyamatok válhattak számunkra világossá és egyértelművé, melyek kimondva kimondatlanul már régóta meghatározták az elmúlt század modern társadalmait. A terrortámadás ráébresztette a világ valamennyi filantróp elveket követő kormányát és politikai erőit, hogy az egyre inkább szélesedő transznacionális bűnözés már nem kívülről támadja a demokratikus berendezkedésű országokat, hanem belülről igyekszik elfojtani annak valamennyi pozitív jellemvonását.
"A hidegháborús megosztottság végével mind teljesebb a felismerés, hogy a világ egyetlen globális tér, minden állam egyetlen globális világ részévé vált, amelyben a hatások és ellenhatások sokkal közvetlenebbül érintkeznek egymással, mint bármikor korábban."[1] "Ebben a globális térben nincsen túloldal, így az erőszak és a terror a civilizáció részévé vált."[2]
Az ember alapvetően "társas lény", így mindannyiunk számára a társadalom, az abban lévő kisebb kulturális közösségek jelentik azokat a kereteket, melyekben az egyén kiteljesedhet. A globalizáció azonban jelentős mértékben kikezdi ezeket a kisebb egységeket, és ezeken keresztül sajnálatosan az egész társadalmat. "Ennek pedig az a következménye, hogy a korábban viszonylag erős és stabil védőhálót biztosító államok erodálódnak",[3] eredeti funkciójuk jelentős része leépül, amit könyörtelenül ki is használ az országhatárokat átlépő bűnözés.
A fentiekből így egyértelműen következik, hogy a globalizáció elősegíti a deviáns magatartások nemzetközi eszkalálódását. Azonban ez korántsem pusztán az ún. "one world" teória által megálmodott világtársadalom káros hatásainak köszönhető. Legalább két további tényező is hozzájárul ehhez. Az egyik az ún. "posztindusztriális társadalom", melynek dinamikus fejlődése révén a modern ember egyre inkább determinált az információktól, a másik az ún. "kockázati társadalom", mely egyre nagyobb veszélyeket - gondoljunk csak az atomkatasztrófákra, vegyipari balesetekre stb. - indukál az élet minden területén.[4] Amennyiben tehát a kriminálpolitika oldaláról szemléljük a világban napjainkban is zajló eseményeket, kijelenthető, hogy az államhatárokat átlépő, a szuverenitás tradicionális tartalmát komoly feladat elé állító bűnelkövetők súlyos veszélyforrást jelentenek korunk valamennyi társadalmára.
Mindezen tények ismeretében ki kell jelentenünk, hogy egyre nagyobb szerep kell hogy jusson a jövőben a nemzetközi büntetőjognak. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan lehessen felvenni a harcot a fent említett bűnözői csoportokkal szemben, alapvető paradigmaváltásra van szükség. Ez egyrészt kell hogy jelentse a nemzetközi büntetőjog, valamint a nemzetközi bűncselekmények fogalmának átértelmezését, valamint az állami szuverenitás tartalmának átfogalmazását. Jelen tanulmány célja ezekre a sarkalatosnak mondható kérdésekre egyfajta válaszlehetőség keresése, megoldási javaslatok felvázolása.
Ha végigtekintünk a vonatkozó szakirodalmon, két irányzat választható el egymástól markánsan. Az egyik az ún. enciklopédikus ág, melyre az jellemző, hogy a "partitio" római jogi módszerét követve egyszerűen nem tesz mást, mint hogy felsorolja taxatíve azokat a tartalmi elemeket, paramétereket, melyek meghatározzák a nemzetközi büntetőjogot. Ide tartozik a Jogi Lexikon és az Állam-és Jogtu-
- 305/306 -
dományi Enciklopédia vonatkozó definíciója.[5] Ezzel szemben a másik ág a "dualisztikus" megközelítést[6] valló, mely alapvetően különbséget tesz az államok közötti nemzetközi szerződéseken alapuló nemzetközi büntetőjog, valamint - a nemzetközi jog büntető jellegének kidomborításával - büntető nemzetközi jog között. Ennek az elhatárolásnak tehát az az alapja, hogy horizontális (ez a nemzetközi büntetőjog) vagy vertikális (ez a büntető nemzetközi jog) szintű kapcsolatrendszerben gondolkodunk-e. Így a nemzetközi büntetőjog foglalkozik a nemzetközi szerződésekben üldözni rendelt bűncselekmények körével, valamint a nemzetközi együttműködés intézményrendszerével, míg a büntető nemzetközi jog azt helyezi középpontjába, hogy melyek a nemzetközi bűncselekmények, mi ezek kodifikálásának rendje, kik lehetnek az elkövetői, melyek a velük szemben alkalmazható szankciók, és hogyan lehet ezeket a szankciókat alkalmazni.[7]
A fentiek alapul vételével álláspontunk az, hogy az élet előrehaladtával már nem biztos, hogy teljesen pontosak az imént említett fogalmi meghatározások. Nemzetközi büntetőjogról ugyanis csak egy adott kor, korszak vonatkozásában szükséges beszélnünk. Következtetésünk tehát az, hogy a nemzetközi büntetőjog, mint egy állandóan változó jogterület, azoknak a szabályoknak a foglalata, melyek meghatározzák az államok közötti kapcsolatrendszert a határokon átnyúló büntetendő cselekmények vonatkozásában. Ha és amennyiben irányadónak fogadhatjuk el ezt a definíciót, nem a nemzetközi büntetőjog és a büntető nemzetközi jog közötti különbségtételből kellene kiindulnunk, hanem abból, hogy - a belső jogi distinkcióhoz hasonlóan - van egy tágabb és egy szűkebb körű értelmezési lehetőség. Tágabb értelemben a nemzetközi büntetőjog foglalkozik azzal, hogy mely magatartásokat kellene nemzetközi bűncselekménynek tekinteni, melyek a felelősségre vonás feltételei, kik lehetnek az elkövetők, valamint hogy melyek a kiszabható jogkövetkezmények (ez az ún. nemzetközi bűncselekmények joga), valamint azzal, hogy milyen intézményi rendszer segíti az államokat a határokon átlépő bűnözők hatékony üldözésében (ez az ún. nemzetközi bűnügyi együttműködés joga). Szűkebb értelemben azonban úgy véljük, hogy a nemzetközi büntetőjog a nemzetközi bűncselekmények jogával azonosítható.
A fogalomhoz kapcsolódóan még egy fontos dolgot kell megemlítenünk. Nevezetesen azt, hogy a nemzetközi bűncselekmények vonatkozásában szem előtt kell tartanunk egy lényeges vizsgálati szempontot. Ennek alapul vételével lehetőségünk lesz szűkíteni a nagynak mutatkozó halmazon, és eljutni egy hatályos, tehát korunk követelményeihez megfelelően igazodó fogalomhoz. Egy deviáns magatartás nemzetközi jellege ugyanis két síkon is megjelenhet. Egyrészt úgy, hogy a cselekmény súlyánál fogva az egész nemzetközi közösséget fenyegeti, így a nemzetközi jogból fakad - illetve az újabb típusú cselekményeknél abból kell hogy a jövőben fakadjon - ezen bűnelkövetők üldözése. Másrészt amikor a büntetendőség a belső jogból ered, de a globalizációnak, s egyéb tényezőknek köszönhetően a bűncselekmény nem marad adott állam keretei között, hanem azokat átlépve, a történeti tényállás valamilyen külföldi (egyes szakirodalmak szerint nemzetközi) elemmel egészül ki. Ez utóbbi kategóriában szereplő tettek a továbbiakban nem képezik vizsgálódásunk tárgyát, hiszen álláspontunk szerint pusztán a külföldi elemre tekintettel nem lesz egy bűncselekmény egyben "nemzetközi bűncselekmény" is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
