Új Alkotmányunk elkészítésének és perjogunk komplex felülvizsgálatának időszakában minden bizonnyal hasznos lehet a nemzetközi kitekintés is. Joggal feltételezem, hogy ennek fontossága külön indokolásra sem szorul. Azt is természetesnek vélem, hogy a majdani jogalkotás egyik központi témája a bírósági ítélkezés egységének biztosítása lesz. Annál is inkább, mert hazánkban - nem kis részben számos alkotmánybírósági határozatban foglaltaknak is köszönhetően - ma már vitathatatlan, a társadalmi valóság által is igazolt tétellé vált, hogy a jogegység a korszerű jogállam fundamentumához tartozó jogbiztonság egyik nélkülözhetetlen oszlopa. Ebből az is következik, hogy minél teljesebb a jogegység, annál erősebb a jogbiztonság és ezáltal a jogállamunk.
A címben jelzett témát érintően nem a másolás lehetőségére, mindössze a német és az osztrák Polgári perrendtartásnak (Zivilprozessordnung; a továbbiakban: ZPO) a második évezred első éveiben a mai viszonyokhoz igazított rendelkezéseire, ezzel együtt Németország Szövetségi Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban: BGH) és Ausztria Legfelsőbb Bírósága (a továbbiakban: OGH) által több, kiemelten is a legutóbbi évtizedben felhalmozott, a revíziós eljáráshoz (a továbbiakban: felülvizsgálati eljárás) kapcsolódó, értékes megoldásainak legalább a gondolati megfontolására, a kodifikátorok és a jogalkotók szemléletét befolyásoló tanulmányozására szeretném a figyelmet felhívni.
Azt már elöljáróban is kiemelni szükséges, hogy e két országban is ismeretlen a bíróságokra kötelező jogegységi határozat. Ugyanakkor az egyébként kritikus és a közvélekedést meglehetősen hűen tükröző szaksajtó megállapításaiból, de a gyakorló jogászok és a tudomány képviselőinek a különböző fórumokon elhangzó értékeléseiből is arra lehet következtetni, hogy mind a BGH, mind az OGH bírói tanácsai - az évenkénti több ezer eseti döntéseik révén - igen sikeresen tesznek eleget a jogegység és a jogfejlesztés - náluk is alapvető fontosságú - követelményének. (Nem mintha számítana, de az előbbieket - bizony némi irigységgel - az elmúlt két évtizedben személyesen is tapasztaltam.)
1. A német ZPO korábban a felülvizsgálati eljárás vegyes rendszerét ismerte. Vagyonjogi perben - fő szabályként - 60 000 DM érték felett volt helye felülvizsgálatnak. Nem vagyonjogi perben, illetve vagyonjogi perben az értékhatár alatt akkor is, ha azt a fellebbezési bíróság ítéletében megengedte. Ezt akkor tehette, ha a jogvitának elvi jelentősége volt, vagy ha az ítélete eltért a BGH valamely határozatától.
Az elemzések szerint ez a szabályozás azt eredményezte, hogy a BGH polgári ügyszakában a munkateher több, mint 80%-át olyan felülvizsgálati kérelmek jelentették, amelyek a jogegység szempontjából alig bírtak jelentőséggel, és a megvizsgálásuk során az is kiderült, hogy a megtámadott ítéletek nagy része nem szenvedett jelentős hibában.
A felülvizsgálati kérelmek száma az 1980. évi 2249-ről 1999-ben 4408-ra emelkedett, ugyanakkor a szövetségi legfelsőbb bírák száma csak egészen csekély mértékben nőtt. Az emelkedés döntően azokban a pertípusokban következett be, amelyekben a pertárgy értéke miatt nyújthattak be felülvizsgálati kérelmet az ügyfelek. Jellemző ugyanakkor, hogy a másodfokú ítéletet meghozó felsőbíróságok 1979-ben mindössze 353, 1999-ben pedig csak 151 esetben engedték meg a felülvizsgálatot. Az elintézés módjában is igen lényeges változás következett be. 1999-ben a BGH már csak 629 (14,3%) ügyben döntött érdemben ítélettel.
A fenti adatokból levonták azt a következtetést, hogy a felülvizsgálat szerepe szempontjából alig vagy egyáltalán nincs jelentősége a pertárgy értékének. Azt is tényként kellett megállapítani, hogy a kérelmek folyamatos emelkedése miatt a BGH a jogegységi és a jogfejlesztési funkciójának már csak részlegesen tud eleget tenni. Be kellett tehát látni, hogy a befejezések számának emelkedése ellenére az egyre növekvő hátralék a legfelsőbb ítélkezési fórum működésének megbénulásához, blokádjához vezethet, ami az egész polgári jogi ítélkezésre károsan hathat.
2. A pertárgy értékéhez kötődés helyett ezért a reform egységesen a felülvizsgálati jogot a másodfokú bíróság vagy a BGH megengedéséhez kötötte. E szerint a felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha (1) a fellebbezési bíróság ítéletében vagy (2) a felülvizsgálati bíróság a meg nem engedő ítéleti rendelkezés elleni panaszeljárás során megengedte. A felülvizsgálatot akkor kell megengedni, ha (1) a jogvitának elvi jelentősége van, vagy (2) ha a jogfejlesztés vagy a jogalkalmazás egységének biztosítása a felülvizsgálati bíróság döntését követeli meg.
A teljes szabályozást a jogalkotó a felülvizsgálat jogintézménye céljának rendelte alá. Ez a cél a jogalkotó, az ítélkezési gyakorlat és a jogirodalom egységes felfogása szerint kettős: egyrészt a jogállamban megkívánt jogegységet és jogfejlesztést, másrészt - jogsértő ítéletek esetén - az ügyfelek érdekeit szolgálja. Mindkét cél egymás melletti érvényesülését a korábbi szabályozás is tartalmazta. A felülvizsgálatnak a jogegység biztosítása mellett addig is jogszerű döntést kellett a konkrét ügyben eredményeznie. A kettős funkció érvényesítésének rangsorában azonban a helyzet nem volt
-58/59-
egyértelmű. Amikor a perérték miatt volt helye felülvizsgálatnak, a tapasztalatok szerint az ügyfél elsődleges érdekének érvényesülése mellett csupán esetleges szempont volt a jogegység és a jogfejlesztés igénye. Ez azt is jelentette, hogy a két célkitűzés egyidejűleg nem minden esetben érvényesült. Az új szabályozás vezérelve az, hogy a felülvizsgálatot egyetlen esetben sem szabad korlátozni, amikor mindkét cél megvalósulhat.
3. A jogszerű magánérdeket is magában foglaló közérdek szolgálatára orientált felülvizsgálat a BGH részére maximálisan széles körű hatáskört biztosít. A perértéktől is függő megengedéssel szemben a jogegység biztosításának követelménye azt jelenti, hogy az eldöntésre váró jogkérdés olyan jelentőségű, amely túlmutat a konkrét jogvitán. A döntésnek ugyan a felülbírálásra kerülő vitás kérdésre kell választ adnia, egyúttal azonban figyelemmel kell lennie a már előfordult vagy várhatóan ismétlődő hasonló esetekre is, illetve azokra a közösségi érdekekre, amelyeket e jogviták érintenek. Az ilyen szempontú ítélet számtalan kapcsolódó vagy jövőbeni eljárásra és általában az ítélkezés iránti bizalomra is kihat.
A pertárgy értékének elhagyása és a felülvizsgálat megengedésének új megfogalmazása nagyobb esélyt biztosít azoknak a másodfokú ítéleteknek a felülvizsgálatára is, amelyekben az elsőfokú döntést a helyi bíróság hozta.
4. A felülvizsgálat lehetőségének elvi kiszélesítésével szembeni fenntartásokat a reform előkészítői nem tartották megalapozottnak. A felülvizsgálat mértékét, terjedelmét a BGH a saját gyakorlatával, elsősorban a kérelmeket elutasító döntéseivel befolyásolhatja. Az elvi szempontú kritériumok miatt a jog megmerevedésének veszélye sem áll fenn, mert a tényállások és a nézőpontok változásával, bővülésével a BGH az egyes jogkérdésekben hozott döntéseit átgondolhatja, módosíthatja, kiegészítheti. A BGH felülvizsgálati funkciójának csökkenésétől sem kell tartani. Ez a funkciója már azáltal is érvényesül, hogy megvizsgálja az eléje terjesztett kérelmeket, és dönt a megengedésről.
5. Az új szabályozás egyértelmű és konkrét tartalmát adta annak is, hogy a felülvizsgálat megengedése szempontjából mikor van a jogvitának mindenképpen elvi jelentősége. Akkor tehát, ha a BGH ítéleti döntése a jogegység biztosítására és a jog fejlesztésére irányulhat. Ezt az egyértelművé tételt az is indokolta, hogy a BGH korábbi gyakorlata szerint egy jogvitának akkor volt elvi jelentősége, ha tisztázandó, eddig még el nem döntött jogkérdés merült fel, amelyben a döntésnek általános jelentősége volt. A jogvita elvi jelentősége azonban nem korlátozódik a jogegységre és a jogfejlesztésre. A felülvizsgálati indokok kiszélesítésével és ezzel összefüggésben az elvi jelentőségű jogvita kiterjesztő értelmezésével a jövőben olyan eljárások megengedésére is sor kerülhet, amelyek a szűkebb értelmezés szerint nem elvi jelentőségűek, azonban az egész jogalkalmazás számára iránymutatóak. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amelyekben nincs szükség iránymutató döntésre, de nyilvánvaló jogtalanság vagy egy alapvető jelentőségű eljárási jogsértés indokolja a korrigálást. Ilyen értelmű gyakorlat eredményezheti azt is, hogy adott esetben helyreállítja az ítélkezés iránti megrendült bizalmat. Következésképpen: a jogsértés korrigálása, annak indokolása általában szintén elvi jelentőséggel bír.
Jogfejlesztés céljából akkor engedhető meg a felülvizsgálat, ha az egyedi jogeset lehetővé teszi anyagi vagy eljárási jogfogalmak értelmezését, illetve a joghézagok kitöltését.
6. A felülvizsgálat megengedéséről változatlanul először a fellebbezést elbíráló bíróság dönt. Ennek az az indoka, hogy ez a bíróság ismeri a per anyagát, a vitás jogkérdést és állást tud foglalni abban, hogy helye lehet-e felülvizsgálatnak. A megengedő döntéshez ezért a BGH kötve is van. Ha a fellebbezést elbíráló bíróság ítéletében a felülvizsgálatot nem engedi meg, a fél ez ellen panasszal fordulhat a BGH-hoz. E lehetőség megengedésekor a jogalkotó több szempontot is mérlegelt. Alkotmányjogilag kényszerítő indokai nincsenek a panaszjog biztosításának. A jogállamiság elvei nem követelik meg, hogy minden bírósági döntést jogorvoslattal lehessen megtámadni, még akkor sem, ha a jogorvoslattól egy újabb bírósági fórum nyílna meg. A jogegység biztosítása és a jogfejlesztés igénye azonban megköveteli, hogy feladatai ellátásához a BGH ellenőrzési és befolyásolási lehetőséggel bírjon az egész ítélkezés felett. Az egységesen szabályozott felülvizsgálati fórum előtti esélyegyenlőség érvényesülése pedig megköveteli, hogy a megengedés kritériumainak azonos módon történő alkalmazásáért a BGH felelősséget vállaljon. Ehhez a panaszjog elengedhetetlen. A panaszról a BGH tárgyalás tartása nélkül, végzéssel, öttagú tanácsban dönt. Miután az ilyen döntés jelentős és végleges, soha fel sem merült, hogy ezt a hatáskört egyesbíró gyakorolja. A BGH először azt vizsgálja, hogy az adott esetben helye van-e felülvizsgálatnak, és azt a törvény által előírt formában, határidőben és indokolással nyújtották-e be. Valamely feltétel hiánya esetén a panaszt - az okra utalással - hivatalból, végzéssel el kell utasítani.
A felülvizsgálatot kizáró másodfokú döntés elleni panaszban konkrétan meg kell jelölni azt a jogszabályhelyet, amelynek a megsértését a peres fél állítja. A ZPO a jogszabálysértés fogalmát is megadja. E szerint jogsértésről van szó, ha egy jogi normát nem, vagy nem helyesen alkalmaztak. A végzést a BGH-nak nem szükséges részletesen megindokolni, ha a kérelem nem tartalmazta megfelelően azokat a feltételeket, amelyek a felülvizsgálat megengedésének eldöntéséhez szükségesek, illetve, ha a végzés a felülvizsgálatot megengedi. Fontos hangsúlyozni, hogy a peres félnek tehát a konkrét jogszabálysértésre kell utalnia, és annak fennállását kell megindokolnia. Figyelembe kell azonban venni, hogy a fellebbezési bíróság a felülvizsgálat általános feltételei hiányára hivatkozással zárja ki ítéletében ezt a
-59/60-
jogorvoslati lehetőséget. A gyakorlatban ezért a BGH mellett szervezett ügyvédi kamara tagja a panaszbeadványban megkísérli megindokolni az általános feltételek meglétét is. Ez alapján, és ebből kiindulva a BGH dönt abban, hogy a jogvitának van-e elvi jelentősége, illetve, hogy a jogegység biztosítása és a jogfejlesztés igénye megkívánja-e a felülvizsgálat megengedését. Tény, hogy az érdemi döntést befolyásoló jogsértés a jogegység sérelmét is jelenti.
1. Az osztrák ZPO szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a fellebbezési bíróság olyan anyagi vagy eljárásjoggal összefüggő jogkérdésben döntött, amely a jogegység, a jogbiztonság vagy a jogfejlesztés szempontjából kiemelkedően jelentős, és amely döntés eltér az OGH ítélkezési gyakorlatától, illetve, amellyel kapcsolatban az OGH ítélkezési gyakorlata hiányzik vagy nem egységes.
Az eljárás célja kettős. Elsőként a fellebbezési bíróság döntésének ellenőrzése abból a szempontból, hogy mikét oldotta meg a jogkérdést, betartotta-e az eljárásjogi szabályokat. Ugyanakkor - rangsor nélkül és az előzőtől elválaszthatatlanul - az OGH-nak minden konkrét döntésével védenie, biztosítania kell a jogegységet, a jogbiztonságot és szolgálnia a jogfejlesztést.
A felülvizsgálat törvényi korlátai alapján a megengedés lehetőségéről ítéletében a fellebbezési bíróság dönt; amennyiben a rendes felülvizsgálatot nem engedi meg, a fél közvetlenül az OGH-tól rendkívüli felülvizsgálat engedélyezését kérheti. A döntést - az érdemi vagy eljárásjogi kérdésekről - mindenkor az OGH öttagú, egészen kivételesen a tizenegy bíróból álló tanácsa hozza meg. Ilyen módon - elsődlegesen és célzottan - az ország jogalkalmazói, de a teljes nyilvánosság is az OGH-nak mintegy évi 3000 civiljogi döntésében kifejtett - új vagy megerősített - jogtételével ismerkedhet meg, s jogvita esetén - a jogszabályok mellett - hivatkozhat reájuk.
2. A felülvizsgálat megengedésének egyik feltétele, hogy a döntés jelentős jogkérdés elbírálásával függjön össze. A 4000 euró alatti perérték a felülvizsgálatot általában kizárja, ez alól a fő kivétel, ha a jogrend szempontjából is alapvető jelentőségű jogkérdésről van szó. Ilyen jellegűnek tekinthető, amikor például a jogkérdés a lakosság egyes nagy csoportjait vagy a nemzetgazdaság fontos tényezőit érinti. Meg kell engedni a felülvizsgálatot - a perértéktől függetlenül - akkor is, ha a fellebbezési bíróság eltért az OGH ítélkezési gyakorlatától, illetve, ha ez a gyakorlat nem egységes. Még akkor is, ha az adott jogkérdés nem minősíthető különösen jelentősnek. Ilyenkor természetesen az ún. megerősített, tizenegy bíróból álló tanács dönt.
3. A jogkérdésnek az egyedi, konkrét jogviszonyon túlmutató jelentőséggel kell bírnia. Többnyire nem ilyenek a tisztán mérlegelésen alapuló döntések, amelyek például a felelősség megosztásáról, mértékéről, a fájdalomdíj nagyságáról vagy a szerződés értelmezéséről szólnak. A jogbiztonság viszont ezekben az esetekben is megköveteli, hogy a fellebbezési bíróság ítéletei ne legyenek hiányosak; ez általános társadalmi érdek, s ez okból például akkor is meg kell engedni a felülvizsgálatot, ha csak ellentmondások vagy számítási hibák fordulnak elő.
A fellebbezési bíróság téves jogfelfogása - a felülvizsgálat szempontjából - mindig jelentős jogkérdés. Az OGH ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy téves a perértékre hivatkozással a felülvizsgálat kizárása akkor, ha például a másodfokú bíróság nem a fél által hivatkozott indokok alapján bírálta el a közhatalmi szervvel szembeni kárigényt.
A döntést érdemben befolyásolni képes eljárási hibának is lehet kiemelt jelentősége, mert annak jellegétől függően lehetséges, hogy nem csak az érintett ügyfélnek az érdeke, hanem általános érdek is a hibás határozatok meghozatalának a megakadályozása.
4. Amennyiben a másodfokú bíróság az OGH egységes, állandóan követett ítélkezési gyakorlatától eltér, a felülvizsgálatot akkor is meg kell engedni, ha azt az OGH - a korábbi jogfelfogásának megváltozása miatt - már nem tartja helyesnek. Ha azonban a másodfokú bíróság ítélete az OGH egy biztosan megállapítható joggyakorlatával összhangban van, egyedi esetben a felülvizsgálatnak - kivételesen - akkor lehet helye, ha azt a fellebbezési bíróság például a jogtudomány lényeges, az OGH-étól eltérő véleményével vagy új, jelentős súlyú érvekkel alapozza meg.
5. A konkrét, jelentősnek tartott jogkérdéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat hiányáról nem lehet szó akkor, ha a jogkérdést a törvény olyan egyértelműen szabályozza, amely miatt az értelmezés és a megoldás minden kétséget kizáróan történhet, különösen, ha a törvényi megoldást a jogtudomány sem tartja vitathatónak.
A joggyakorlat, jogi álláspont hiányával kapcsolatos OGH döntések gyakran azzal kapcsolatosak, vajon a joggyakorlat a felülvizsgálat benyújtásának időpontjában megismerhető volt-e, azaz megtörtént-e már a döntés megfelelő közzététele. Ha igen, az OGH a jogorvoslati kérelmet elutasítja. Amennyiben a megismerhetőség kétséges, az csak a peres fél javára szolgálhat. Előfordulhat az, hogy az OGH biztos joggyakorlatáról egyetlen döntés alapján általában még nem lehet beszélni. Ez alól kivétel, ha már egy igen alaposan és meggyőzően megindokolt döntés került nyilvánosságra.
6. A felülvizsgálat alapja az OGH - rendkívül ritkán előforduló - ítélkezési gyakorlatának, tehát a jogalkalmazás egységének a legfelsőbb szinten fennálló hiánya is. Általában nincs erről szó akkor, ha a korábbi évek joggyakorlatától eltérő új ítélkezési gyakorlat már kétségtelenül megerősödött, és állandóvá vált.
Annak megítélésénél, hogy az OGH egységes gyakorlata hiányzik-e, attól is függ, hogy az elbírálandó tényállás a már közzétett esetek tényállásaitól lényegesen, vagy csak jelentéktelen elemeiben tér el. Ha arról van szó, hogy a már közzétett jogelveket a konkrét tény-
-60/61-
állásra kell alkalmazni, az OGH iránymutatásai csak nagyfokú hibák kiigazítására alkalmasak. Általánosan az tehát a szabály, hogy a csak hasonló tényállásra alkalmazható ítélkezési gyakorlat hiánya még nem elegendő a felülvizsgálat megengedéséhez.
A határozatlan, főképpen a bírói jogfejlesztés által létrehozott jogfogalmak esetében van különös fontossága a kiemelt jogkérdések megoldásának. Előfordul, hogy az OGH joggyakorlata által kifejlesztett irányelvek az egyes konkrét esetek megoldásához minden további nélkül nem mindig alkalmasak. Azok az újabb jogesetnél addig már eldöntött, csak a hasonló esetekkel való gondos összehasonlítás után vehetők figyelembe.
7. Külföldi jog alkalmazása esetén a felülvizsgálat megengedéséhez azt kell vizsgálni, hogy a döntés megfelel-e az adott állam ítélkezési gyakorlatának. A külföldi jogi norma értelmezését érintően a felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a felmerült jogkérdéssel az OGH először találkozik és a döntése példaadó lehet. Mérlegelésre azonban nincs mód, hiszen az OGH-nak nem feladata a külföldi jogi norma új, kiegészítő értelmezése. Amennyiben a fellebbezési bíróság döntése összhangban van a legfelsőbb külföldi bíróság ítélkezési gyakorlatával, ennek az OGH általi megismétlése nem szükséges. A jogbiztonság szempontjából ezért csak akkor kell a felülvizsgálatot megengedni, ha a külföldi jog téves értelmezése, vagy az irányadó külföldi jog eredeti alkalmazási területének a mellőzése, illetve a jogi hatályát érintő durva hiba fordult elő. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Uttó György a Legfelsőbb Bíróság ny. tanácselnöke
Visszaugrás
